A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 30. szám - A hamburgi takarékpénztári törvény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 30. számához. Köztörvényi ügyekben. A házassági perekben folytatott birói gyakorlat szerint a lOgalap, ezen pereknek sajátlagos természeténél fogva az I. birosag előtti tárgyalások folyamán a pernek bármely szakában megváltoztatható, s ennélfogva ezen perekben az 1868: LIV. t.-c. 68. rendelkezése alkalmazást nem nyer, továbbá felperes az 1894 : XXX t.-c. 80. §, ai pontjára alapitott kereseti kérelmétől elállva, azt ugyanezen t.-c. 54. §. e) pontjára alapította, és ennélfo gva nyilvánvaló, hogy felperes a házassági köteléknek nem felbontását, hanem annak érvénytelenítését kérte. A szegedi kir. tszék (1902 június 25-én 12,032/P. sz. a.) Fa r ka s József ügy v. ált. képv. Cz. Józsefnek, Nagy Sándor dr. ügyv. ált. képviselt G. Julianna elleni házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik mindkét fél egyetemlegesen M. M. házasságvédő ügyvédnek 28 K. védődijat, azonfelül felperes alperesnek a házasságvédő-dij felének beszámításával 66 K. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével megfizetni stb. Meg oko lás: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperest, kivel az A) a. csatolt házassági anyakvi kivonat tanúsága szerint 1901 június 11-én lépett házasságra, 1901 szept. 22-én már oly előrehaladott terhes állapotban találta, miszerint saját megnyugtatására szükségesnek találta, hogy alperest még az napon megvizsgáltassa B. Sándorné szülésznővel. A vizsgálatnak az volt a meglepő eredménye, hogy alperes terhessége már a 4', hónapot is meghaladta. Minthogy a vizsgálat ezen eredményéből az a gyanúja támadt, hogy alperes, kivel a házasság megkötése előtt nemileg soha sem érintkezett, mástól esett teherbe, alperessel többé nem közösült, és be akarta várni, mig alperes gyermeke megszületik, alperes azonban a gyermek születését be nem várva, felperest 1901 szept. 22-én elhagyta, visszatért a saját szüleihez amely idő óta egymástól tényleg és szakadatlanul különváltan élnek. Alperes 1901 okt. 8-án elvetélt, amidőn méhmagzata már 5 hónapos volt. Minthogy ezek szerint alperes felperest tévedésbe ejtette azáltal, hogy a házasság megkötése alkalmával terhességét eltitkolta, minthogy továbbá azáltal, r ogy felperest elhagyva, saját szüleihez ment és ott, a kellő felügyelet hiányában elvetélt, a házastársi köte'ességeket szándékosan és súlyosan megsértette: kérte, hogy a közte és alperes között fennálló házasság az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján alperes hibájából és vétkességének kimondása mellett felbontassék. Alperes tagadja, hogy felperest szándékosan és önként hagyta el, különösen tagadja, hogy felperes nála a rendesnél előrehaladottabb terhességet talált, hogy a bekövetkezett elvetélés idejében méhmagzata már 5 hónapos volt, és hogy a házasság megkötése előtt mástól teherbe ejtetett volna. Alperes a felperes fellépését egyedül felperes édesanyjának tulajdonítja, aki alperest folyton üldözte, ellene a legkíméletlenebb módon fondorkodott, mig a velük közösen birt lakásból, illetve háztartásból el nem űzte. Előadja továbbá alperes, hogy időközben is megkisérelte az életközösséget visszaállítani, azonban mindezen törekvését éppen a felperes édesanyja hiúsította meg. Minthogy pedig ugy van meggyőződve, hogy külön lakáson és, a mennyiben anyósa az ő családi dolgaikba be nem avatkozik, felperessel a házaséletet folytathatja, ellenzi a házasság felbontását és kéri felperest alaptalan keresetével elutasítani. Mindkét fél egyértelműen kijelenti, hogy házasságukból gyermek nem született ésközöttük rendezésre váró vagyoni kérdések nincsenek. Kijelenti ezután felperes, hogy keresetét nem a hjt. 80. § a) pontjára, hanem a hjt. 06. § e) pontjára alapítja, és tévedés jogcímén kéri a házasság felbontását, illetve érvénytelenségét kimondani. Alperes ellenezte a kereseti jogalap megváltoztatását. El kellett utasítani felperest a keresetével, mert az 1868: LIV. t.-c. 68. §. értelmében a felperes az alperesi érdemleges ellenkérelem előadása után keresetét többé meg nem változtathatja, különösen ha azt az ellenfél ellenezte. Minthogy pedig felperes az által hogy a házasság felbontására irányuló és a hjt. 80. §. a) pontja alá eső bontó-okra fektette keresetét az 1902 január 23-án megtartott tárgyalás alkalmával, és már az alperes ellenkérelmének előterjesztése után a hjt. 54. §. pontjára alapította, és keresetét ezáltal megtámadási keresetnek kívánván tekinteni, a házasságát érvénytelennek kérte kimondani,— keresetének jogalapját, amely ugy tartalmára, mint joghatályára nézve az előbbitől lényegesen különbözik: kétségkívül megváltoztattass minthogy alperes ezen keresetváltoztatást határozottan ellenezte, felperes keresetének hely adható nem volt. A perköltségek és az ügyvédi járandóságok iránti intézkedés az 1868: LIV. t.-c. 251. és 252. §§ ain alapszik, mig mindkét félnek a házasságvédő dijában történt egyeBudapest, 1903 július 2<5. temleges maraszalása a házasságvédő hivatalos kirendeltetésében és a védelem tertmészetében leli indokát, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1902 okt. 2-án 4.253./P. sz. a. A kir. tszék Ítélete indokai alapján helybenhagyatik stb. A m. kir. Kúria (1903 február 19-én 8,195/P. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítélete megváltozlattatik, felperes az 1868. évi LIV. t.-c. 68. §. alapján keresetével elutasithatónak nem találtatik és ebből folyóan a kir. tszék további szabályszerű eljárásra utasittatik. Megokolás: Tekintve, hogy a házassági perekben folytatott birói gyakorlat szerint a jogalap ezen pereknek sajátlagos természeténél fogva az I. bíróság előtti tárgyalások folyamán a pernek bármely szakában megváltoztatható, s ennélfogva ezen perekben az 1868: LIV. t.-c. 68. §. rendelkezése alkalmazást nem nyer, továbbá tekintve, hogy felperes az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjára alapitott kereseti kérelmétől elállva, azt ugyanezen t.-c. 54. §. e) pontjára alapította, és ennélfogva nyilvánvaló, hogy felperes a házassági köteléknek nem felbontását, hanem érvénytelenítését kérte, az alsóbiróságon pedig felperes egyedül a jogalap megváltoztatása miatt utasíttatott el: mindezeknél fogva mindkét alsóbirósági ítéletet megváltoztatni és a kir. törvényszéket szabályszerű további eljárásra kellett utasítani. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A felek között létrejött szerződés szerint felpereseknek a kötbér követeléséhez való igénye kifejezetten ahhoz a feltételhez köttetett, ha alperes a magyar korona országaiban márvány ipar-üzletet nyit vagy gyakorol. A kir. Kúria egyedül abból a bizonyított körülményből, hogy alperes más cég alatt nyitott márványipar-üzletben a nejének közjegyzői okirattal bizonyított érdekeltségénél fogva tevékenységet fejt ki, még nem látta bizonyítva azt, hogy a nevezett üzletnek alperes a tulajdonosa. A kötbér kikötésére vonatkozó megállapodások szorosan lévén magyarázandók, a kötbér megitelhetésére csak az a tény vagy mulasztás szolgálhat alapul, mely a szerződésben feltételként mint ilyen világos kifejezést nyert. A bpesti keresk. és váltószék, mint keresk bíróság (1901 március 27-én 26,209. sz. a.) Pajor R. dr. ügyv. ált. képv. U. Salamon és M. Istvánnak, Bá c s k ay A. dr. ügyv. ált. képviselt M. Luigi ellen 2,000 K. töke s jár. ír. kereskedelmi perében következően itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak és egyetemlegesen köteleztetnek, hogy alpereseknek 15 nap végreh. terhe alatt 469 K. 60 f. perköltséget fizessenek és az Ítéleti illetéket viseljék stb. Megokolás: Alperes a tulajdonát képezett márvány-iparüzletnek 1898 május 16. felperesek részére történt eladása alkalmával az A) a. csatolt szerződés 8. pontja szerint követelőleg kijelentette, bogy ő Magyarországon márvány-iparüzletet nyitni és folytatni nem fog, mert ellenkező esetben felperesnek 10,000 frt. kötbért tartozik megfizetni. Felperesek most a 10,000 frt. kötbért azon az alapon követelik alperestől, hogy alperes 1899. aug. óta Bpesten márványiparüzletet folytat, mert a Peterdy-utcában létezös «M.C.» cég alatt fenálló üzlet, melynek a cégjegyzék szerint M. C. a birtokosa, alperesnek a tulajdonátképezi. Felperesek ezen állításuk bizonyításául azt hozták fel, hogy alperes 1899 aug. hóban J. A. előtt kijelentette, hogy Bpesten ismét márvány-üzletet fog nyitni, s nemsokára azután régi vevőit személyesen felkeresvén, közölte velük, hogy ő Bpesten ismét márvány-üzletet folytat és felkérte azokat, hogy szükségletüket nála szerezzék be. B. A. utján pedig kérdést intézett felperesekhez, hogy mily összegért hajlandók beleegyezni abba, hogy ö Bpesten ismét üzletet nyisson s ugyanakkor értesítette felpereseket, hogy ha ebbe bele nem egyeznek, ö idegen név alatt megnyitja üzletét. Továbbá, hogy alperes több izben kijelentette, hogy a «M. C.» cég alatt fennálló üzletnek ő a tulajdonosa. Azonkívül, hogy M. C. az üzletben 14 frt heti fizetés mellett mint munkás van alkalmazva, melyet épp ugy alperestől kap, mint a többi munkás és M. C. a műhelyben a többi munkással együtt dolgozik és alperes, valamint a munkavezető rendelkezése alatt áll. Végül, hogy alperes 4 vaggon belga márványt a saját részére vásárolt W. J.-től és ezek magának alperesnek küldettek Bpestre s az I. K. L. a. csatolt utánvételi értesítők tanúsága szerint alperes 1899 szeptember és október havában saját neve alatt is szállított különböző márvány-árukat Budapestről különböző magyarországi helységekben lakó vevőihez. A kihallgatott tanuk azonban a felperesek által felhozott körülmények közül, melyek együtt véve s egymással való összefüggésükben elégségesek lennének annak a megállapítására, hogy a «M. C.» cég alatt folytatott márványiparüzleinek nem a cégbirtokosként bejegyzett M. C, hanem alperes a tulajdonosa, csupán azzal