A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

A JOG mányokat készpénz-tartozásra átváltoztatni, ha és amennyiben a kötelezettek készek voltak a napszám kiszolgálására, de nem abban az esetben is, ha az az ö mulasztásuk miatt volt kellő időben leszolgálható, és mert az, hogy a szolgálmánynak milyen pénzösszeg felel meg, ténykérdésre vonatkozik, miértis a felebbezési bíróságnak erre vonatkozó megállapítása csak jogszabály megsértése esetén képezhetné felülvizsgálat tárgyát, ily jogszabály-sértést azonban alperesek ki nem mutattak, mert az 1896. évi XXV. t.-c-nek a munkabér értékének megállapítására vonatkozó rendelkezése nem a szolgálmányok teljesítésére, hanem a szolgálmányok végleges megváltására irányuló perekben nyerhet csak alkalmazást. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Okszerűen megállapítható, hogy 6 éven keresztül külön megállapodás hiányában a díjtételeknek változatlanul kellmaradniok, mert különben a díjtételek évről-évre emelésével a 6 évi díjmentes kedvezménytől a biztosított megfosztatnék. A bpesti kir. törvszek (1901 november 7-én 25,508/901. sz. a.) Kán B. dr. ügyv. ált. képv. Phönix b.-társaságnak PapD.dr. ügyv. ált. képv. Sch. Sámuel ellen -i.978 K. 10 t. s j. iránti r. perében következően itélt: Alperes köteles a 2,229 K. 70 f. leszállított kereseti összegből 1,986 K. 65 f. tőkét, ennek 1900 január 1-től járó 5°/0-os kamatait és 200 K. perköltséget 15 nap a. végreh. terhe mellett felperesnek feltétlenül, és ha felperes F. Dezső vezérképviselő személyében főesküt tesz arra, hogy nem való az, hogy 1899 május havában felperes nevében beismerte és kijelentette, hogy a 1*.°/0-os jégtörlés alperest 1898-ban és a következő években is megilleti, akkor alperes köteles még 243 K. 14 f. tőkét és ennék 1900 január 1-től járó 5°,0-os kamatait felperesnek ugyancsak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek ezen főeskü letételére jelentkezni, s a főesküt le is tenni, mert ellenkező esetben felperes a 243 K. 14 f. és jár. irányuló keresetével elutasittatik, stb. Megokolás: Az nem vitás a peres felek között, hogy alperes 1897. évben egy hatéves jégbiztositási szerződést kötött felperessel. Nem vitás az sem, hogy akkor, amikor a 6 éves biztosítási szerződést megkötötték, arra nézve, hogy az első évben felszámított dijak és kedvezmények a következő öt évben is ugyanazok maradnak-e, köztük megállapodás nem történt. A peres kérdés most már az, hogy ilyen esetben a biztosító a 6 év tartama alatt változtathatja-e a biztosítási dijat f avagy a hat éves szerződés a 6 év alatt a biztosítási dij változatlanságát is magában foglalja-e r A XVII. napló sz. a. egyhangú szakértői vélemény szerint ez a kérdés szokás alapján el nem dönthető, mert erre nézve «szokás nincs>. A szakértők szerint a 6 éves jégbiztosítás csak abból áll, hogy a fél kötelezi magát terményeit 6 éven keresztül az illető intézetnél biztosítani, aminek ellenében a biztosított különféle engedményeket, pl. 20%-ot a dijból stb. kap. E szerint mármost megállapodás és szokás hiányában, eltekintve más biztosító társaságoktól, csak az lehet a döntő, hogy miként szokta felperes a 6 éves jégbiztositási szerződéseket más felekkel kötni a kérdéses időben. Erre nézve bizonyíték a kihallgatott tanuk vallomásával is megerősített és nemis kijogásolt C) alatti jegyzék, amely szerint «a díjtételek a minden évben megállapítandó díjszabály szerint számittatnak*. Mivel pedig alperes nemis állította, hogy a statisztikai adatok alapján minden évben külön magállapitott díjtételnél felperes tőle többet követelt volna, a 243 K. 14 fillér és jár. biztosítási dij megfizetésére alperest annál inkább kötelezni kellett, mert maga is beismeri, hogy az 1898. évi bizt. kötvényt, jóllehet már ebben is magasabb díjtétel foglaltatik, mint az előző 1897. évben, mégis kifogás nélkül átvette. Hogy ezt csak később vette volna észre, felperes tagadásával szemben nem bizonyította. A 243 K. 14 f. vitás jégtörlés megítélése a főeskü le-vagy lenemtételétől függ, mert ehhez képest lesz az erre vonatkozó megállapodás bizonyítva, vagy nem bizonyítva, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 febr. 4-én 10,133, sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét nem érinti, annak azt a felebbezett részét, mellyel az alperes 1,986 K. 56 f. tőkénekéskamatainak, ugy a perköltségnek megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja stb. M eg o k o 1 ás: Az alperes a keresethez A) a. mellékelt könyvkivonatnak csak a «Tartozik»oldalára az 1898 máj. 2-ikán jégkárbiztositási díj címén bevezetett 963 írt 41 krt és az 1899 május 18-áról ugyanezen jogcímen bevezetett 2,786 K. 76 fillért kifogásolja, azt állítván, hogy a felperesnek az előbbi tétel a. csak 1,554 K. 10 f., az utóbbi tétel a. pedig csak 1,172 K. 92 f. összeget állott volna jogában terhére irni és ezenfelül a <Követel> rovatba felvétetni kiván jégtörlés címén az 1898. évre 138 K. 64 fii)., az 1899. évre pedig 106 K 50 fillért. Azt vitatja ugyanis az alperes, hogy ő a felperes társasággal az ellenirathoz 2. a. mellékelt első kötvény alapján a börtéti birtokán beállható jégkár elleni biztosítást hat egymásután következő évre kötötte, és hogy ennek a több évre kötött szerződésnek a jogi természetéből az következik és az ilyen szerződésekre nézve a megállapodott kereskedelmi szokás is az, hogy noha a biztosítás évről-évre uj kötvény kiállításával megujittatik, a biztosító a szerződés tartamán belül csak azt a biztosítási dijat követelheti és ugyanazokat a kedvezményeket tartozik a biztosítottnak nyújtani, mint amelyek az első évre szóló szerződésben megállapittattak, ezen az alapon pedig a felperest az 1898. évre és 1899. évre az általa vitatott összegű biztosítási dij illeti meg és külön jajára kell irni mindkét évben jégtörlés cimén 10°/o-ot, ami a fentebb említett összegeket teszi ki. A felperes azt beismerte ugyan, hogy a szóbanforgó biztosítási szerződést az alperessel 6 évre kötötte, azt azonban tagadásba vonta, hogy akár az ügylet jogi természeténél, akár a megállapodott szokásnál fogva a biztosítási dij és a biztositónak nyújtott kedvezmény tekintetében őt az első évre megállapított feltételek a biztosítás további tartama alatt is köteleznék. A meghallgatott szakértők azonban egyenesen megcáfolják az alperes álláspontjának helyességét, amennyiben egyhangúan azt adják elő, hogy nem áll fenn olyan megállapodott szokás, melynél fogva több évre kötött jégkár elleni biztositásnál a biztosító a biztosítási idő tartama alatt csak olyan összegű dijakra tarthatna igényt és ugyanazon kedvezményeket tartozik a biztosítottnak nyújtani, mint aminők a biztosítás első évére megállapittattak. De nem hivatkozhat az alperes álláspontjának a helyessége tekintetében a több évre kötött szerződés jogi természetére stm. A kereskedelmi törv. 473. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a biztosítási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi, továbbá a 468. §. első bekezdéséből, valamint a 469. §. 5. és 6. pontjából ugyanis, mely szerint a biztosítási szerződés érvényessegéhez okirat szükséges, melynek a biztosítás kezdetét és végét, valamint a biztosítás diját magában kell foglalnia, az következik, hogy abban az esetben, ha a szerződés több évre köttetik, a biztosítási díjnak és általában a szerződés feltételeinek a biztosítás egész tartamára meg kell állapitatnia, mert amennyiben ez meg nem történt, a szerződés az írásba nem foglalt feltételekre kiterjedőnek nem tekinthető. A 2. /. a. szerződés azonban kifejezetten csak az 1897. évre köttetett. Ilyen körülmények között tehát felperesnek jogában állott az alperestől az 1898. és 1899. években magasabb biztosítási dijat követelni és attól megvonni olyan kedvezményeket, mint aminők a 2. •/. a. kötvény szerint az első évre megállapittattak, az alperes pedig az emiitett évekre kiállított kötvényekben felszámított dijakat megfizetni tartozik, mert azt önmaga is beismeri, hogy a megkötött biztosítás ezekre az évekre is érvényben volt, s igy a felperes a kockázatot viselvén, a biztosítási dijakra, mint a kockázat ellenértékére joggal igényt tarthat, az 1898. évre eső és a 4. a. mellékeit kötvényben felszámított díjra egymagában azon-^az alapon is, mert az alperes azt beismerte, hogy ezt a kötvényt minden észrevétel nélkül elfogadta, ez által pedig az abban foglalt feltételek is elfogadottaknak tekintendők. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó felebbezett részét az itt felhozott indokok alapján, a perköltségre vonatkozó részét pedig azért hagyta helyben, mert az alper.. s teljesen pervesztes lett és a felperes kereseti követelésének az ezen Ítélettel érintett összegen felül levő részét is csak a kereset megindítása után fizette meg, stb. A m. kir. Kúria (1903 máj. 27-én 3,361/1902. P. sz. a.) a másodbiróság Ítélete annyiban amennyiben alperes 765 K. 55 f. tőke és kamatainak megfizetésére feltétlenül köteleztetett, helybenhagyatik, egyebekben azonban az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő joghatállyal megváltoztattatik, felperes az ezt meghaladó 1,221 K. 55 f. tőke és kamatára feltétlenül elutasittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetődnek, stb. Megokolás: Nem vitás, sőt felperes kifejezetten is beismeri, hogy a kérdéses jégbiztositási szerződés 6 évre, éspedig azzal a feltétellel köttetett, hogy az utolsó 6. év díjmentes lesz. Az sem vitás felek között, hogy az 1897. első évi biztosítás a 2. •/• a. kötvényben foglalt díjtételek mellett jött létre s hogy alperes a buza után —-80, a kétszeres rozs, árpa, zab és zabos bükköny után pedig l-40 százalék díjtételt volt köteles fizetni. Beismert tény végül, hogy a díjtételek mennyisége az alperes által benyújtott biztosítási ajánlatokban kitüntetve nem volt. Ezzel a tényállapottal szemben az döntendő el, hogy volt-e jogosítva felperes az 1897. évi kötvényben kitett díjtételektől eltérő magasabb díjtételeket számítani alperes terhére a későbbi biztosítási évekre, s volt-e joga e díjtételeket alperes beleegyezése nélkül évről-évre emelni ? A kihallgatott szakértők véleménye szerint ez a kérdés szokás alapján el nem dönthető, mert erre nézve szokás nincs, sőt véleményük szerint ily szerződések változó és változatlan díjtételek mellett is köttettek, a szakértők véleménye tehát irányadóul el nem fogadható. De nem bír jelentőséggel felperesnek abbeli érvelése sem, hogy a biztosító társaságok kartellbelépése következtében ily 6 éves szerződések nem köthetők s a kartellből kifolyólag egyértelmüleg állapítják meg az évi díjtételeket évről-évre, amitől a társaságok el nem térhetnek; nem bír jelentőséggel pedig azért, mert a kartell csakis a belépő tsaságok egymás közötti jogait és kötelezettségeit állapítja meg, illetve szabályozza, a kartellen kivül álló 3. személyek kötelezettségére azonban mi kihatással sem bir. Tekintettel mármost a 3. •/. a. levélre is, amely szerint az évente fizetendő dijból 20°/o évente tartalékba helyezendő oly célból, hogy abból e 6. ingyenes év dija fedeztessék, okszerűen megállapítható, hogy a 6 éven keresztül külön megállapodás hiányában a díjtételeknek változatlanul kell maradniok, mert