A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

112 A J átruháztatik, az a jogvélelem áll fenn, hogy ez az átruházás az adós részéről a hitelező kijátszása céljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással kell birnia, e tekintetben pedig nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő házastárs tényleg adott-e ellenértéket, mert a kielégítési alap elvonása akkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de ez nem a hitelező kielégítésére fordittatik. Ezekhez képest, tekintettel arra, hogy alperes a reá átruházott ingatlanokat a per folyama alatt eladván, vételár fejében a kereseti követelést meghaladó értéket, vagyis a hitelesített alakban bemutatott kétrendbeli adás-vételi szerződés szerint 32,583 K. 4 fill. pénzösszeghez jutott, alperest a kereseti tőke és kamata, valamint pervesztességénél fogva ugy a per-, mint a felebbezési költség megfizetésében elmarasztalni kellett. A kézi napszámok sikeres felhasználásának feltétele attól függ, hogy azok abban az időben teljesittessenek, amikor azt az idöközönkint felmerülő szükségletek megkövetelik, miből jogszerűen következik, hogy a munka követelésére jogosult fél a napszámokat önkényüleg pénzbeli tartozássá át nem változtathatja ugyan, de másrészről arra sem köteles, hogy a kötelezett hibájából kellő időben nem teljesített szolgálmányt oly időben elfogadja, amikor azt már sikeresen föl nem használhatja, hanem ebben az esetben a kötelezett féltől a munkateljesítés helyett annak értékét követelheti. A kézi napszámból álló szolgálmányok rendeltetésüknek megfelelően az egyes időszakokban előálló mezei munkában végzendők, a munka idejének megválasztása tehát nem a kötelezett, hanem a földtulajdonos jogköréhez tartozik, miből viszont okszerűen az következik, hogy a jogosult a kötelezettet értesíteni tartozik, hogy a szolgálmányt hol, mikor és milyen munkában kívánja felhasználni. Ennek a jogviszonynak természetéből az is következik, hogy eme szolgálmányi tartozást, ha a kötelezettek annak teljesítését meg nem tagadják, a földtulajdonos az által, hogy azt fel nem használja, önkényesen pénzbeli tartozássá át nem változtathatja, sem pedig ha a zsellérek évi napszámaikat leszolgálni készek voltak, az előző évben a zsellérek hibáján kívül használatlanul maradt szolgálmányokkal a zsellérek következő évi szolgálmányai nem szaporíthatok. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1900. évi május 23-án G. 166. sz. a.) A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 november 20. G. 272/1902. sz, a.) Lukács Géza ügyvéd által képviselt A. Aladár gróf felperesnek H a a s z Bertalan dr. ügyvéd által képviselt özvegy M. Jánosné, Cs. Mária és társai alperesek ellen 3,112 gyalognapszám leszolgálása, esetleg egyenértékének megtérítése iránt, a homonnai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmének részben hely adatik, és a felebbezési bíróság ítélete a kötelezettség-teljesítésről rendelkező részében oly módon változtattatik meg, hogy a marasztalt alperesek arra köteleztetnek, hogy a felebbezési bíróság Ítéletében feltüntetett kézi napszámok leszolgálása végett felperesnél, illetve a munka felhasználásával megbízott alkalmazottjánál 8 nap alatt jelentkezzenek és azt a felperes által meghatározandó időben, helyen és munkában eltöltsék, mert ellenkező esetben jogában állana felperesnek az összes még le nem szolgált kézi napszámnak a felebbezési biróság Ítéletében meghatározott egyenértékét, minden egyes alperestől a mulasztás következtével azonnal végrehajtás uján megvenni. Egyebekben felperes, valamint alperesek is felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak és a felülvizsgálati költség a felek közt kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: Annak megjegyzésével, hogy az alperesi részről a felebbezési biróság előtti eljárásban fel nem hozott és már csak a felülvizsgálati kérelemhez csatolt bizonyítékok, mint nem valamely eljárási szabály nemalkalmazására vagy nem-helyes alkalmazására vonatkozók a felülvizsgálatnál a S. E. 197. §-i alapján figyelembe nem vétethettek, felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy ingatlanon az esetben is, ha alperesek teljesítésre kitűzött határidőben a munkát meg nem kezdenék vagy félbeszakítanák, felperest a le nem szolgált munkanapok egyenértékének megvételére csak az összes munkanapok leszolgálására kitűzött idő lejártával további 15 nap eltelte után jogosította fel. Ez a panasz alapos; mert a kézi napszámok sikeres felhasználásának feltétele attól függ, hogy azok abban az időben teljesittessenek, amikor azt az időközönkint felmerülő szükségletek megkövetelik, miből jogszerűen következik, hogy a munka követelésére jogosult fél a napszámokat önkényüleg pénzbeli tartozássá át nem változtathatja ugyan, de más részről arra sem köteles, hogy a kötelezett hibájából kellő időben nem teljesített szolgálmányt oly időben elfogadja, amikor azt már sikeresen föl nem használhatja, hanem ebben az esetben a kötelezett féltől a munkateljesítés helyett annak értékét követelheti. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint felperes az 1900. évre járó szolgálmányok teljesítésére alpereseket felszólította és ezzel kötelezettségük teljesítésére az alkalmat megadta, — azonban alperesek a fehivásnak eleget nem tettek: kétségtelen, hogy felperes 1900. évre kötelezett és alperesek által megtagadott napszámok leszolgálását 1901. évben már nem volt köteles elfogadni, miértis már a kereset megindításakor a szolgálmányok helyett azok egyenértékét követelhette volna. OG Mindamellett, minthogy felperesnek a felebbezési bíróság előtti eljárásban is fentartott kereseti kérelme az volt, hogy alperesek elsősorban a szolgálmányok teljesítésére köteleztessenek es ezzel a kereseti kérelemmel szemben felperes részéről már csak a felülvizsgálati tárgyaláson szóval előteijesztett az a kérelme, hogy alperesek most már egyenesen a szolgálmányok készpénzbeli értékének megfizetésére köteleztessenek, figyelembe nem vétethetett ugyan mindazonáltal a választás alpereseket a teljesítés módjára csakis a teljesítés megkezdéséig illetvén meg, a kereseti kérelem korlátain belül, a teljesítés módját a jelen ítélet rendelkező része szerint kellett meghatározni. Azt panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt az 1898. és 99. évre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította, holott az 1896. évi XXV. t.-c. 43. §-ának b) pontja szerint az ilyen igények csak három év eltelte után nem követelhetők. Ez a panasz nem bír megálható alappal; mert a kézi napszámból álló szolgálmányok rendeltetésük-' nek megfelelően az egyes időszakokban előálló mezei munkában végzendők; a munka idejének megválasztása tehát nem a kötelezett, hanem a földtulajdonos jogköréhez tartozik, miből viszont okszerűen az következik, hogy a jogosult a kötelezettet értesíteni tartozik, hogy a jogszolgálmányt, hol, mikor és milyen munkában kívánja felhasználni. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint nem nyert bizonyítást, hogy felperes 1898. és :899. években alpereseket a szolgálmány teljesítésére fölhívta s ezek a szolgáltatást megtagadták volna, nem ütközik anyagi jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest a most emiitett évekre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította; mert ennek a jogviszonynak a természetéből az is következik, hogy eme szolgálmányi tartozást, ha a kötelezettek annak teljesítését meg nem tagadják, a földtulajdonos az által, hogy azt fel nem használja ^önkényesen pénzbeli tartozássá át nem változtathatja, sem pedig ha a zsellérek évi napszámaikat leszolgálni készek voltak, az előző évben a zsellérek hibáján kívül használatlanul maradt szolgálmányokkal a zsellérek következő évi szolgálmányai nem szaporíthatok.* (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1900. évi május 23-án G. 166. sz. a.) A perköltség tekintetében felperes részéről emelt panasz pedig azért alaptalan, mert felperes keresetének nagyobb részével elutasittatván a felebbezési biróság Ítéleti rendelkezése a S. E. 110. §-ának megfelel. Áttérve alperesek felülvizsgálati kérelmére, alperesek panasza az, hogy a felebbezési biróság az erdei haszonvételek gyakorlásának bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását jogszabály megsértésével mellőzte. Ez a panasz pedig azért nem bir megállható alappal, mert sem a felebbezési biróság Ítéletének tartalmából, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből vagy annak mellékletéből ki nem tűnik, hogy alperesek azt felhozták volna, hogy a felperes által keresetileg érvényesített szolgálmányok ellenértékéül fajzási jogot is gyakoroltak, továbbá, ahogy az erdei hazonvételeket felperes megvonta volna, végül hogy e tekintetben bizonyítást ajánlottak volna meg. Márpedig a S. E. 197. §-a szerint az első és felebbezési biróság előtt nem érvényesített tényeket és bizonyítékokat a felülvizsgálati eljárásban sikerrel csak akkor lehet felhozni, ha azok valamely eljárási szabály nemalkalmazására, vagy nem-helyes alkalmazására vonatkoznak, ennek esete azonban fenn nem forog. Azt panaszolják továbbá alperesek, hogy a felperes részéről felhívott és kihallgatott tanuk felperes alkalmazottjai levén, ezeknek tskü alatti vallomása sajátlag az ügyfél eskü alatt való kihallgatásával egy tekintet alá esik, miértis alperesek eskü alatt szintén kihallgatandók voltak volna; szerintük tehát jogszabályt sértett a felebbezési biróság azzal, hogy az itélet meghozatala előtt ez irányban előterjesztett kérelmüket nem telje-itette. Ez a panasz sem bir megállható alappal; mert az ügyfélnél alkalmazásban vagy szolgálatban álló személyek nem ügyfélként, hanem mint tanuk hallgatandók ki, kiknek vallomása a biróság által a S. E. 64. §-a alapján szabadon mérlegelhető, a felebbezési biróság tehát alperesnek eskü alatti kihallgatását jogszabály megsértése nélkül annyival inkább mellőzhette, mert a felebbezési biróság ítéletéből, jegyzőkönyvéből vagy annak mellékletéből ki nem tűnik, hogy alperesek ily értelmű kérelmet előterjesztettek volna. Végül azt panaszolják alperesek, hogy jogszabályt sértett a felebbezési biróság azzal, hogy őket szolgálmány teljesítésére, esetleg a szolgálmány egyes értékének megfizetésére kötelezte, holott felperes őket a munka teljesítésére fel nem hivta és habár az 1896. évi XXV. t.-c. csak a kikötött szolgálmányok teljesítéséről rendelkezik, de azt nem tartalmazza, hogy a szolgálmány helyett készpénz-fizetés volna követelhető és külömben is a munkabérek értéke nem az 1896. évi XXV. t.-c.-ben szabályozott módon állapíttatott meg. Ezeknek a panaszoknak nincs megállható alapjuk, mert a felebbezési biróság tényállása szerint a marasztalt alperesek 1900. évben a kötelezett napszámok leszolgálására felperes által fölhivattak s ezáltal megadatott az alkalom, hogy kötelezettségüknek eleget tehessenek, ők azonban azoknak teljesítését megtagadták; mert tevábbá a földtulajdonos a fent már bővebben kifejtettek szerint csak önkényüleg és akkor sem jogosult a szolgál-