A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A végzések kikézbesítéséről. Visszásságok a pénzügyigazgatás körében

A JOG 109 Bűnügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott VI. számú bűnügyi döntvénye. Ha a kir. ítélőtáblai fólebbviteli főtárgyaláson a vádlott személyesen nem volt jelen, külön védője azonban megjelent és a kir. Ítélőtábla ítélete ellen a főtárgyaláson semmisségi panaszt jelentett be, vagy az Ítéletben megnyugodott, de a jelen vagy képviselve volt többi jogosultak valamelyike részéről semmisségi panasz jelentetett be: az iratok a BP. 4'31. §-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a kii. Kúriához terjesztendök-e fel, avagy a BP. 425. §-ának rendelkezéséhez képest a másodbirósági Ítéletnek a vádlott előtt leendő kihirdetése végett a kir. törvényszékhez küldendők-ele? (Vonatkozással a szegedi kir. Ítélőtáblának 1, számú és a kolozsvári kir. ítélőtáblának IV. számú ellentétes büntető teljes ülési döntvényeire.) Határozat: Ha a kir. ítélőtábla fölebbviteli főtárgyalásán a vádlott nem volt jelen, az általa választott védő azonban megjelent és akár az, akár a többi jelenvolt vagy képviselt jogosultak valamelyike semmisségi panaszt jelentett be a kir. ítélőtábla ítélete ellen : ez esetben az iratok a BP. 431. íj ának utolsó bekezdése értelmében, a BP 425. i;-aban irt eljárás mellőzésével, közvetlenül a kir. Kúriához terjesztendök fel. Megokolás: A BP. 425. §. 2. bekezdésének a vádlottra vonatkozó tétele több irányban kivételt állit fel a BP. általános szabályai alól. A felhívott tétel kivételes intézkedést tartalmaz a BP. 431. §-ában foglalt ama rendelkezéssel szemben, mely szerint a perorvoslat folytán az iratok csak akkor terjesztendök fel közvetlenül a kir. Kúriához, ha a kir. ítélőtábla főtárgyalásán a semmisségi panaszra jogosultak mind jelen vagy képviselve voltak; kivételt tartalmaz továbbá a BP. 78. és 329. §-ban kifejezett azon szabály alól, hogy a birói határozatok a felekkel (BP. 13. §.) rendszerint közlendők; kivételt tartalmaz végül az eljárási törvényünkben rendszeresen keresztülvitt azon elv alól is, hogy a védő nem közönséges értelemben vett képviselője a vádlottnak, hanem önálló hatáskörrel is bíró igazságügyi közeg, ki különösen a perorvoslatokat a vádlottól függetlenül érvényesítheti. Hogy a törvény a 425. §-ban kivételt akart tenni az általános szabály alól: kitűnik a törvényjavaslat indokolásából (637. 1.) is, mely megjelöli a szabálytól való eltérés jogszolgáltatási indokát: <az eljárás megrövidítését*, nem különben ' azt, hogy ecélból a szabálytól «el kellett térni*, úgyszintén azt is, hogy a vádlottat ezen esetben védője által .képviselt* félnek, vagyis a főtárgyaláson a BP. 431. §. utolsó bekezdése értelmében jelenlevőnek tekinti. Ezt a felfogást támogatja azon magyarázati szabály is, hogy nem szabad feltételezni, hogy a törvényhozó oly rendelkezést tesz, melyet alkalmaztatni nem kíván, márpedig a szegedi kir. ítélőtábla határozatában érvér.yesült nézet azon eredményre vezetne, hogy a táblai ítélet a vádlottal mindig közlendő s igy a BP. 425. §-ának a vádlottra vonatkozó tétele hatályos egyáltalában nem volna. Kétségtelen ezek szerint, hogy a törvényhozó a szóban levő esetet kivételesen akarta szabályozni; a törvényben tehát nincs ellenmondás, mert a 425. §. oly különleges intézkedést tartalmaz, mely a szabályozott esetre nézve az elvet hatályon kívül helyezi. A BP. 425. §-ának rendelkezése azonban, mint kivételes, szigorúan magyarázandó, vagyis csak azon esetekben alkalmazható, midőn valóságos képviselet esete forog fenn, vagyis midőn a megbízást a vádlott adta. Ha tehát a védő a kir. Ítélőtábla főtárgyalásán a BP. 53. §-a értelmében nem a vádlottól, hanem a vádlottnak törvényes képviselőjétől, házastársától, fel- vagy lemenő rokonaitól nyert megbízás alapján jár el: a BP. 425. §-a már nem alkalmazható. A BP. 53. §-ának idézett esetében a védő nem mint a vádlott, hanem mint a most nevezett személyek megbízottja és közérdekből jár el. Kitűnik ez a képviselőház igazságügyi bizottságának, mely a javaslat 53. §-át ilyképpen szövegezte, a módosításhoz irt indokolásából, mely szerint «ezt a kiterjesztést a védelemnek biztosítására irányuló közérdek és a legközelebb hozzátartozóknak méltánylást érdemlő érdeke igényli*. Az e §-ban nyilvánuló törvényhozási célzat tehát egészen más mint a BP. 425. §-ának célzata. A törvény itt főként a család érdekét tartja szem előtt; ez a védő tehát nem tekinthető olyannak, mint akit a vádlott hatalmazott fel a perorvoslati jogaival való rendelkezésre. Mindezeknél fogva a fenti értelemben kellett határozni. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető-szakosztályának 1903. évi május hó 22-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 18-án tartott teljes ülésben. Tekintettel a vádlottnak mámoros állapotára, okszerüleg nem lehet arra alaposan következtetni, hogy a vádlott szándéka jogtalan eltulajdonításra irányult, midőn kedvese pénzét elrejtette, és — tekintettel arra a megállapított tényre is, hogy ez utóbbi szintén ittas volt, — nem lehet kizártnak venni azt a föltevést, hogy a vádlott szándéka, mint azt állította is, csakugyan arra irányult, hogy kedvesét a még megmaradt pénzének Is eldorbézolásában megakadályozza. A győri kir. tszék mint btő bíróság (1902 április 24-én 1,577/1902 B. sz. a.) lopás illetve orgazdaság büntette miatt vádolt K. Jozefine s tsa elleni bűnügyében következőleg ítélt: K. Jozefina vádlottat az ellene emelt és a btk. 333. §-ába ütk.,a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettének, és V. Rozália vádlottat az ellene, emelt a fenti vád tárgyából kifolyó, a btk. 370. §-áh>a ütk. és minősülő orgazdaság bűntettének terhe alól felmenti. Éspedig I. r. vádlott K. Jozefint a btk. 76. §-a és a bp. 326. §-ának 3. p , II. r. vádlott V. Rozáliát pedig a Bp. 326. §-ának 1. p. alapján. Megokolás: 1901 szept. 7-én egy éjjeli múlatás alkalmával K. Lajos, K. Jozefin pénztárosnővel az .Erzsébet* kávéházból az utóbbi nőnek lakására távozott. Reggelig ott időzvén, mikor ugy 6 óra tájban onnan eljött, észrevette, hogy pénztárcája 70 frttal zsebéből hiányzik. Visszamenve a leány lakására, kérdőre vonta őt a tárca és a pénz iránt, az azonban tagadta, hogy ő vette volna el. Az éjjeli múlatás után, mindketten ittas állapotban keresték a pénzt, azonban nem találván meg, K. Lajos a rendőrségre ment az esetet bejelenteni. Ekkor K. Jozefin, ki a tárcát a nála levő és álomban fekvő sértett zsebéből kivette, átment a szomszéd lakónál szolgáló V. Rozáliához, kinek a tárcát a pénzzel együtt átadta, megkérvén, hogy rejtse el jól. A visszatérő K. a rendőrökkel házkutatást tartott és a tárcát a rendőrök felszólítására V. Rozália elő is adta. Ez a megállapított egyszerű tényállás, melynek alapján a kir. ügyészség K. Jozefin ellen a btk. 333. §-ába ütk., a 334. §. szerint minősülő lopás büntette, V. Rozália ellen pedig a btk. 370. §-ába ütk. orgazdaság büntette miatt emelt vádat. A főtárgyalás folyamán I. r. vádlott beismerte a tettet, tagadta azonban azt, hogy a pénzt lopási szándékkal vette volna el sértettől, mert mint állítja, ő, ki sértettnek régóta szeretője volt, csak azért vette el vádlottól, hogy el ne mulassa. K. Lajos sértett, bár azt vallja, hogy a leány a pénzt tudta nélkül vette el, sőt kérésére sem adta elő, tagadván, hogy nála volna, mégis azt adja elő, hogy a leány józan állapotban nem vette volna el a pénzét, mert viszonyukat tekintve ezt nem tette volna; sőt ő sem jelentette volna fel, ha nem lett volna nagyon ittas. Ugy K. Jozefin, mint K. Lajos vallomásából azt is megállapította a bíróság, hogy ők az ezen tettet megelőző éjjel 40 frtot elmulattak, melyen állításuk szerint pezsgőt ittak. Minthogy pedig a nagymennyiségű pezsgő, tekintve ezen ital mámorító hatását, még ha abból K. Jozefin csekélyebbet fogyasztott volna is, feltétlenül elégséges arra, hogy az azt elfogyasztó három embert ittas állapotba ejtse, joggal következtette a kir. tszék azt, hogy a tett elkövetésekor, melyet alig választott el 3—4 óra az éjjeli dorbézolástól, vádlott nem volt oly beszámítható állapotban, hogy tettét és annak horderejét mérlegelni tudta volna. Erre alapította a kir. tszék a K. Jozefin ellen hozott felmentő ítéletét, szem előtt tartván a btk. 76. §. és a bp. 326. §-ának 3. pontját. V. Rozália, ki beismerte, hogy K. Jozefin kérelmére, az általa átadott pénzt először a tűzifa közzé utóbb a pincébe elrejtette, azt azonban tagadta, hogy a pénz lopott voltát tudta volna, mert K. Jozefin azt, mint a sajátját adta neki és ő mint mondja, könnyen hihette, hogy I. r. vádlottnak annyi pénze legyen, tagadja azt is, hogy a pénzt vagyoni haszon céljából rejtette volna el. Minthogy pedig V. Rozáliának ezen állítását I. r. vádlott is megerősíti, olyan körülmény pedig nincs ami megcáfolhatná, a bíróság, tekintettel a II. r. vádlottnak alacsony miveltségi fokára, elfogadhatónak találta azt, hogy V. Rózi, a pénz honnan származására nem is gondolva, nem gyanakodva K.Jozefinre, a pénzt jóhiszemüleg rejtette el anélkül, hogy dolosus szándékkal vagyoni haszon végett más megkárosítását célozta volna. Mindezek alapján őt a bp. 326. §. 1. p. alapján a bíróság felmentette. A győri kir. ítélőtábla (1902 szept. 9-én 1,437/B sz. a.) az elsőbiróság ítéletét a K. Jozefinre vonatkozó egyedül felebbezett részében megváltoztatja; ezt a vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint büntettet képező, de a btk. 92. §. alkalmazásával és a btk. 20. §. felhívásával vétséggé minősített lopásban, elkövetve az által, hogy 1901 szept. 7-én K. Lajos pincér pénztárcáját 140 K. tartalommal jogtalan eltulajdonitási szándékkal, a káros nyitott helyen való ruhájának zsebéből elvette, és ezért őt a btk. 339. §. alapján a foganatbavételtől számítva 8 napi fogházbüntetésre és btk. 341. §. alapján 1 évi hív. vesztésre és a politikai jogai gyakorlatának hason tartamú felfüggesztésére ítéli, stb. Megokolás: A kir. tszék ítélete ellen a kir. ügyész, a K. Jozefin és V. Roza vádlottak felmentése miatt, a bp. 382. §. alapján és a bp. 385. §. 1. c) p.-ban megjelölt semmségi ok miatt jelentett be felebbezést, a kir. főügyész azonban a V. Rozi felmentése miatt bejelentettt felebbezést visszavonván, ez az ügy egyedül a K. Jozefin terhére bejelentett és a kir. főügyész által fentartott felebbezés folytán vétetett felülvizsgálat alá. A kir. ítélőtábla az elsőbirósági főtárgyaláson felhozott bizonyítékok, nevezetesen egyrészt K. Jozefin beismerése, másrészt V. Rozi és K. Lajos vallomása alapján megállapítja azt a tényt, hogy K. L. pincér 1901 szept. 7-én K. Jozefin vádlottal reggel 4 óráig egy kávéházban mulatván, innét utóbbi lakására ment, hol reg. 6 óráig vádlottnál, annak szobájában tartózkodott, amely idő alatt a szo-