A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A végzések kikézbesítéséről. Visszásságok a pénzügyigazgatás körében

218 A JOG Vegyesek. Mikor kell visszaadni a jegyajándékot ? Felperes jegyaján­dék visszaadása iránt perelte be volt menyasszonyát, mert az alakja után ítélve 22, 23 évesnek látszott, voltaképpen pedig 30 éves elmúlt, ezenkívül egy testvére skrofulotikus bajban szenved. Az elsó'biróság elutasító ítéletét a budapesti kir, törvényszék föleb­bezési tanácsa következő indokolással hagyta helyben: Annak az oknak, mi miatt a jegyes az eljegyzéstől visszaléphet, alaposnak kell lenni, ilyen oknak fenforgása esetén alperes a keresetben felso­rolt tárgyakat természetben visszaadni vagy értéküket megfizetni lenne köteles (1894. évi 31. törvénycikk 3. §.) Felperes alperestől éveinek számát nem kérdezte s az eljegyzés felbontásáig abban a hiszemben volt, hogy az kinézésénél fogva jóval fiatalabb, mint tényleg amennyi éveinek száma, ekként a tévedést nem alperes okozván s felperesnek a visszalépésre alapos oka nem lévén, e miatt az keresettel sikeresen fel nem léphet. Az a körülmény, hogy alperest hozzátartozói 22—23 évesnek mondották, valódisága esetén nem állapítaná meg felperesnek követelési jogát, mert: ez a kijelentés nem tőle származván, az állítólagos tévedésbe-ejtést sem ő okozta. Az 1894. évi XXXI. törvénycikk 55. § ának abból az intézkedéséből, hogy a házasság megtévesztés miatt, ha az a másik házastárs lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozik, megtámad­ható, következik, hogy hasonló eset fenforgása esetén az az intéz­kedés az eljegyzésből keletkezett jogviszonyra is alkalmazható lenne. A lényeges személyi tulajdonságokra vonatkozó megtévesz­tés általános fogalmának feleivén meg, az alá a nagyobb mérvű beteg­ség tartozhatnék, jelen esetben azonban a felperes által állított skrofulózus állapot az alapos okok közé nem számitható, mert annak külsőleg feiismerhetőségét felperes sem állitja, az meg,hogy hasonló nyavalyának csirája nincsen e az alperesben, bizonyítás tárgyává nem tehető. A felperes által vitatott betegség alperes családjában elterjedve nincs, ezt bizonyítja az alpeies családját öt év óta kezelő orvosnak 27. alatti bizonyítványa, az abban tanú­sított, alperes fivéiére vonatkozó betegedési eset pedig az alperes hasonló betegségének megállapítására indokul nem szolgálhat. Ennek a bizonyítására ajánlott szakértőnek a meghallgatása elren­delhető nem volt, mert az által alperes minden jogos indok nél­kül olyan vizsgálatnak vettetnék alá, ami annak nőiességét sértené. (1903 május hó 25-én II. D. 87.) Költségjegyzéket nem kell részletezni. Az osztrák legfelső törvényszék mondta ki azt az érdekes elvi döntést, hogy az ügy­véd nem köteles költségjegyzékét részletezni, hanem követelését a maga egészében kérheti kliensétől. E döntés egy milliós per kapcsán történt, mely negycdfélévig foglalkoztatta az ügyvédet. A fél nem sokallotta ugyan az ügyvédi honoráriumot, de mégis köve­telte a költségek részletezését, nemkülömben az egyes tételek felülvizsgálására szakértők meghallgatását kérte. A osztrák legfelső bíróság azonban elutasította a kérést s döntését azzal okolta meg, hogy semmiféle törvény nem követeli az ügyvédi költségeknek tételenkint való feltüntetését, másrészt pedig a tiszteletdíj meg­ítélésénél nem az ügyvéd egyes működései, hanem, az összműkö­dés veendő tekintetbe, továbbá tekintetbe veendő, hogy az ügy­véd mennyire óvta meg kliense érdekét és végül méltánylandó a felelősség nagysága is, melyet az ügyvéd az adott esetben magára vállalt. Külömben is vannak jelentős ügyvéd eljárások, melyek, illetőleg melyeknek ellenértéke egyenkint nemis részletezhető — ezek azok az okok, melyek az osztrák bíróságot a fentebbi dön­tésre birták. Közigazgatási . alkalmazottak általánosságban és üzlet­szerűen magánmunkálatokat díjazásért nem végezhetnek; ilye­nekkel csak azon közigazgatási alkalmazottak foglalkozhatnak, akiknek azt valamely tételes jogszabály kifejezetten megengedi. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 38,196. sz. általános rendelete. Kérdés tétetvén hozzám a közigazgatási alkalmazottak magánmunkálatainak megengedése tárgyában, a fennfnrgó kéte­lyek eloszlatása céljából cimet miheztartás végett a következők­ről értesítem: Habár általános jogszabályban eddig nincs kimondva, hogy a közigazgatási alkalmazottak (tisztviselők, segéd- és kezelő­személyzeti tagok) díjazásért magánmunkálatokat nem végez­hetnek, mégis e tilalom egyfelől a közszolgálat természetéből, másfelől az elkövethető visszaélések megelőzésének szükségessé­géből következik. Megerősíti ezt azon körülmény is, hogy egyes alkalmazottaknak a díjért való magánmunkálkodást tételes jogsza­bályok megengedik. Például: a vármegyei tiszti ügyésznek az 1886. évi XXI. t.-c. 70. §; a vármegyei levéltárnoknak, központi leírók­nak a V. Ü. Sz. 241. és 242,, illetőleg 218. §-ai; a községi jegyzők­nek a 126,000/902. B. M. számú Ügyviteli szabályzat VII. fejezete a magánmunkálkodást bizonyos korlátok között megengedi. Miből következik, hogy a közigazgatási alkalmazottak általánosságban és üzletszerűen magánmunkálatokat díjazásért nem végezhetnek; ilyenekkel közülük csak azok foglalkozhatnak, akiknek ezt vala­mely tételes jogszabály kifejezetten megengedi. Igazságtalan leirat. A budapesti kir. törvényszék fölebbe­zési tanácsaihoz a közelmúltban leirat érkezett az igazságügyi kor­mánytól, melyben az megütközéssel veszi tudomásul, hogy a buda­pesti törvényszék fölebbezési tanácsai nem fejtenek ki olyan tevé­kenységet mint kellene, hogy hosszú terminusokat tűznek, hogy sok a restancia stb. A fölebbezési tanács birái értekezletre jöt­tek össze és a legnagyobb indignációval utasították vissza a tel­jesen indokolatlan vádat. Készítettek is egy felterjesztést, melyben adatokkal mutatják ki, hogy a leirat teljes tájékozatlanság folyo­mánya. A budapesti törvényszék fölebbezési bíróság; ámbár az ügyforgalom évek óta folytonosan szaporodik, a fölebbezési taná­csok számát nem szaporították, ehhez járul, hogy a fölebbezési tanácsokba beosztott két biró betegség miatt hosszabb ideig szabadságon volt, az egyik elnök pedig az igazságügyi kormány kirendelése folytán járásbirósági vizsgálattal volt elfoglalva. Az erélyes hangú fölterjesztés végül kéri az igazságügyi kormányt nézetének megváltoztatására. Az 1877. évi XX. t.-c. 11. §-a értelmében az árvaszék hatás­körébe tartozik az, hogy a kiskorúak eltartása érdekében szük­ségesnek mutatkozó rendelkezéseket a nagyszülők ellenében is megtehesse; az árvaszéknek ily tartalmú megkeresése, tehát határozata c lapján is a zálogjog előjegyzésének helye van. (A m. kir. Kúria 5,709/903. sz. a.) Ügyállás: A mezőkövesdi kir. járás­bíróság mint telekkönyvi hatóság. Borsod vármegye árvaszékének 1902. évi ápril hó 16-án kelt eredeti 5,251/1902. sz. végzése alapján a zálogjog az 1896. évi június 30-án született T. E. gyer­mek után járó 1901. évi december 1-től kezdődő és annak 14-ik életéve elértéig járó, havonkint esedékes és fizetendő 8 kor. tar­tási dij, továbbá az 1889. évi december 9-én született T. M. gyer­mek után járó 1901. évi december 1-től kezdődő és annak 14-ik életéve elértéig járó, havonkint esedékes és fizetendő 8 kor. tar­tási dij erejéig a szemerei 73. számú tjkvben a I. 1—9. r. sz. a fog­lalt ingatlanokból N. S. B. 2. r. sz. jutalékára özv. N. S -né szül. T. K. mint kiskorú gyermekei E. és M. javára (szemerei lakos) az igazolási határidőnek a végrehajtást rendelő végzés beérkeztéig való nyilvánítása mellett előjegyeztetni rendelletik s a bejegyzés foganatosítása a tlkvi irodának meghagyatik. A kassai kir. Ítélő­tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatta s a folyamodót a zálogjog előjegyzésére irányzott kérelmével elutasítja; mert a Bor­sodmegye árvaszéke által hozott és a kérvényhez A) alatt csatolt 5,251/902. számú nem-jogerős határozat nem birói határozat és ennélfogva nem tekinthető oly közokiratnak, amelynek alapján a zálogjog előjegyzése a telekk. rend. 92. §-a értelmében a tkvi hatóságnál közvetlenül kérhető. A kir. Kúria fenti szám alatt kelt határozatával a másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság végzését hagyta helyben; mert az 1877. évi XX. tör­vénycikk 11. §-a értelmében az árvaszék hatáskörébe tartozik az, hogy a kiskorúak eltartása érdekében szükségesnek mutatkozó rendelkezéseket a nagyszülők ellenében is megtehesse; és mert a tk. 93. §-a értelmében az árvaszéknek ily tartalmú megkeresése, tehát határozata alapján is a zálogjog előjegyzésének helye van. Cégjegyzés Törökországban. A konstantinápolyi török keres­kedelmi kamara ezidő szerint egy a kereskedelmi cég bejegy­zését tárgyazó törvényjavaslat felett tart tanácskozásokat. E szerint jövőben minden kereskedelmi cégnek külön keres­kedelmi lajstromba kell bevezettetnie. Minden cégnek az ugyan­azon helyen már létező cégtől különbözni kell és senkinek sem szabad más céget használatba venni. A be nem jegyzett cégek tevékenysége a hatóság által beszüntethető és a bejegyzés alkalmával hamis adatok bemondása büntetendő. Csődben lévők, valamint bűntettesek csak a csőd befejezte vagy a büntetés kiál­lásától számítva öt év után jegyezhetők be a cégjegyzékbe. A bejegyzett cégeknek kötelessége, hogy a bejegyző hivatalnak mérlegeiket évenkint bemutassák és könyveiket tiz éven át meg­őrizzék. A könyvek hiányos vezetése büntethető. Végül arra nézve rendelkezik a javaslat, hogy a bejegyzések a Hivatalos Kereskedelmi Ujság-ban közzéteendők. A m. kir. Kúria ügyforgalma s tevékenysége a folyó év első felében. I. Elintézésre várt: 1,617-tel több (9,368) polgári, 238-cal több (1,841) váltó, 2-vel kevesebb (73) úrbéri, 34-gyel több (675) felülvizsgálati sommás, 231-gyel kevesebb (7,453) büntető, 112-vel több (560) fegyelmi, 523-mal kevesebb (60) orsz. gyül. képviselőválasztási, összesen 1,245-tel több (20,030) ügydarab, mint 1902 első felében. II. E 1 i n t é zte te 11: 558-c^l több (4,879) polgári, 56-tal több (851) váltó, 4-gyel keve­sebb (56) úrbéri, 90-nel több (440) felülvizsg. sommás, 371-gyel kevesebb (6,039) büntető, 194-gyel több (509) fegyelmi, 514-gyel kevesebb (53) képviselőválasztási, összesen 9-cel több (12,827) ügy, mint tavaly az első félévben. III. Hátralékbanmaradt: 1,059-cel több (4,489) polgári, 182-vel több (990) váltó, 2-vel több (17) úrbéri, 56-tal kevesebb (235) felülvizsg. sommás, 140-nel több (1,414) büntető, 82-vel kevesebb (51) fegyelmi, 9-cel keve­sebb (7) képviselőválasztási, ö s s z e s e n 1,236-tal több (7,203) ügydarab, mint a mult év első felében. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PU1AS RÉSZVÉNY TÁflSA«A0 NVOMOAM BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents