A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A végzések kikézbesítéséről. Visszásságok a pénzügyigazgatás körében

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 28. számához. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott XV. számú polgári döntvénye. A végrehajtató ügyvedjét, ha a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem-ügyvéd, vagy be nem. jegyzett ügyvédjelölt, a közbenjárásért díj és költség megilleti-e ? (Vonatkozásai a kolozsvári kir. ítélőtábla 11. számú és a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 6. számú polgárjogi teljes-ülési döntvényeire.) Határozat: A végrehajtató ügyvédjét akkor is, ha a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt, a közbenjárásért dij és költség megilleti. Megokolás: Az 1874: XXXIV. t.-c. 15. §-a csak a bíróságok és hatóságok előtti tárgyalásokra nézve írja elő, hogy az ügyvéd magát az ügyvédjelöltek lajstromába bejegyzettt ügyvédjelölttel helyettesítse. Egyéb közbejövetelt igénylő eljárásra az idézett szakasz rendelkezése ki nem terjed. A később hozott 1881: LX. t.-cikknek a végrehajtató közbejöttével eszközlendő végrehajtási cselekmények foganatosítását tárgyazó szakaszaiban sem foglaltatnak oly rendelkezések, hogy a végrehajtató ügyvédje magát a bejegyzett ügyvédjelöltön kivül más megbízott irodai alkalmazottjával ne helyettesíthetné. Ha pedig az ügyvéd irodai alkalmazottja a végrehajtási cselekményeknél a közbenjárástól törvény által elzárva nincs, akkor nem foroghat fenn törvényes akadály arra nézve, hogy az ekként törvényszerűen közbenjárt kelyettesnek az eljárásnál felmerült napidija és egyéb költsége megállapittassék, éspedig annál kevésbbé, mert az 1881 :LX. t.-cikknek a végrehajtási eljárásoknál felmerült költség megállapításáról intézkedő szakaszai sem tartalmaznak oly rendelkezést, hogy ha a végrehajtató ügyvédje megbízásából jogi képesítéssel nem biró egyén járt közben a végrehajtási cselekmények foganatosításánál, az ilyennek közbenjárásával felmerült dij és kiadás a megállapításnál mellőztessék. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1903. évi ápril hó 24-én tartott teljes üléséből. Hitelesittetett ugyanazon évi június hó 2-án tartott teljes ülésben. A pécsi kir. ítélőtábla 4. sz. polgári határozata. A végrehajtás a zálogjognak a megítélt követelés elejéig a telekkönyvi rendtartás 92. §-a alapján, tehát nem a végrehajtási eljárás keretében kieszközölt előjegyzésével felmerült költség erejéig, elrendelhetö-e ? E. J. felperes a Sz. S. és társa alperesek ellen nyert elsőbirósági Ítélet alapján a részére megítélt követelés erejéig a zálogjogot az alperesek ingatlanaira előjegyeztette, később pedig két egybehangzó Ítélet alapján alperesek ellen kielégítési végrehajtást kért. Felperes a kielégítési végrehajtás iránt benyújtott kérvényében kérte a zálogjog előjegyeztetésével felmerült, a kielégítési végrehajtási kérvényben felszámított és megállapittatni kért költség erejéig is alperesek ellen a kielégítési végrehajtás elrendelését. Ennek a végrehajtási ügynek a másodfokú megvizsgálása alkalmából a pécsi kir. ítélőtábla 1903. évi 993. polgári szám alatt kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő h atározatot: A végrehajtás a zálogjognak a megítélt követelés erejéig az ítélet alapján a telekkönyvi rendtartás 92. §-ához képest, tehát nem a végrehajtási eljárás keretében kieszközölt előjegyzésével felmerült költség erejéig, el nem rendelhető. Megokolás: Az 1881: LX. t.-c. 27. §-a szerint a végrehajtási költségeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a perköltségek megfizetésére nem köteleztetett s ugyanaz viseli az idézett t.-c. 230. §-a szerint a biztosítási végrehajtás költségeit is akkor és azon arányban, ha és amennyiben a perköltségekben elmarasztaltatott. A per- és a végrehajtási költségeken és az esetleges zárlati költségeken kivül tehát egyéb költség erejéig a marasztalt fél ellen törvény szerint nem rendelhető el a kielégítési végrehajtás. Ebből folyólag a telekkönyvi rendtartás 92. §-a alapján kieszközölt előjegyzéssel felmerült költség erejéig az Ítélet alapján csak akkor volna elrendelhető a végrehajtás, ha ez az előjegyzés a biztosítási végrehajtás fogalma alá volna vonható, azonban ez az előjegyzés, habár a megítélt követelés biztosítására szolgál, nem az 1881: LX. t.-c.-ben körülirt biztosítási végrehajtás, mert míg a telekkönyvi rendtartás 92. §-ában megengedett előjegyzést a telekkönyvi hatóság egyedül a még nem jogerős birói határozat alapján rendeli el, a biztosítási végrehajtást a per bírósága és Budapest, 1903 július 12. csupán az 1881: LX. t.-c.-ben megirt előfeltételek mellett rendelheti el és annak foganatosítása iránt az ingatlanokra nézve a a telekkönyvi hatóságot keresi meg, mely a biztosítási végrehajtást telekkönyvi akadály nemlétében minden további vizsgálat nélkül az idézett t.-c. 230. §-a értelmében foganatosítja. Ezekből az okokból ki kellett mondani, hogy a végrehajtás a zálogjognak a megítélt követelés erejéig az itálet alapján, a telekkönyvi rendtartás 92. §-ához képest, tehát nem a végrehajtási eljárás keretében kieszközölt előjegyzésével felmerült költség erejéig, el nem rendelhető. Kelt Pécsett, a pécsi kir, ítélőtábla első polgári tanácsának 1903. évi május hó 12. napján tartott ülésében. Oly esetben is, mikor az örökhagyónak felperesként fellépő hitelezője egyszersmind örökös is, a kereset nem tekinthető időelőttinek amiatt, mert az örökösödési igények még eldöntve nincsenek. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 jar>. 7. I. G. 408/902. sz. a.) Az örökösök elleni per nem függeszthető fel az örökség misége és mennyisége iránt függőben levő másik per befejezéséig; ha az örökösödési eljárás még befejezve nincs, a hitelező maga tartozik az örökösök elleni perben az örökség miségét és menynyiségét kimutatni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 jun. 13. H. 17. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A K. T. 62. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint az alkalmi egyesület egyik tagja által 3-ik személlyel kötött ügyletből ennek irányában kötelezve és jogosítva ő lesz, egyáltalában nem következik az, hogy a 3-ik által az alkalmi egyesülettel szemben fennállott tartozásának a vele szerződött fél kezéhez történt kifizetése a többi társaságok ellenében nem volna érvényesíthető, sőt az egyik társaságnak teljesített fizetéssel az adós a többi társ ellenében is elenyésztette tartozását, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a fizetésfelvevő tag a többi tagoknak ezzel elszámolt-e vagy sem. A nkanizsai kir. tszék mint v.-bíróság (1902 június 19-én 3,555/P. sz. a.) Rothschild J. dr. ügyvéd által képv. B. Géza és G. és S. cég ellen 200 K. s j. iránti perében következőleg itélt: A sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles I. r. alperes a Keszthelyen 1901 április 24-én 2,000 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó a felperesnek a kereseti 2000 K. váltóösszeget, ennek 1901 okt. 24-től járó 6%-os kamatját 6 K. 20 f. költséget 4 nap a. végreh. terhe mellett megfizetni, stb. Megokolás: I. r. alperes a som. végzés ellen kifogásul azt hozta fel, hogy ő a kereseti váltót a kibocsátó G. és S. cégtől gabona vételárra kapott előleg fedezéséül fogadta el s a váltó összegét a nevezett kibocsátónak kiszállított gabonával ki is elégítette. A K. E., Sch. Zs. dr. és G. J. tanuk vallomásai szerint kétségtelenül valónak bizonyult ez a kifogás azonban I. r. alperesnek nem a felperessel való közvetlen jogi viszonyából ered, tehát ezzel szemközt a váltótörv. 92. §. érteim, sikeresen fel nem hozható. I. r. alperes a kifogásaiban ugyan még azt is előadta, hogy felperes a nevezett kibocsátó céggel szoros viszonyban volt; ennek egész üzletét és összes ügyleteit ismerte; s igy a két alperes közti vételi ügylet határozataival, a jelen váltó fedezeti minőségéről és az erre I. r. alperes által a kibocsájtónak adott kielégítésről is tudomással birt. Ámde felperesnek a kereseti váltón G. és S. cég után következő 1901 április 28-án kelt további forgatmánya egyenesen megcáfolja az I. r. alperesnek azt az előadását, mintha felperes a váltó birtokát az I.r. alperes által saját előadása szerint is 1901 aug. és szept. havában adott kielégítés tudatával szerezte volna meg; a váltónak a G. és S. cég forgatmánya alapján való megszerzése után pedig netalán azzal megszerzett tudomás, hogy I. r. alperes a G. és S. cég irányában való fedezeti viszonyát lebonyolította, a felperes korábban jóhiszemüleg megszerzett váltói jogaira nem volt több lefokozó hatással. Az I. r. alperes által a kifogásaiban a felperes jogállása rosszhiszeműségének cimén érvényesített védekezés tehát még a lefolytatott bizonyítás eredményével szemközt is meghiúsultnak tekintendő. A jkvi tárgyalás első napján I. r. alperes a kifogásait azzal az előadással egészítette ki, hogy a közte és a kibocsátó közti jogviszonyra alapított fenti kifogás a felperessel szemközt abból az okból is hatályosan hozható fel, mert a kibocsájtó és a felperes egymással arra a vételi ügyletre vonatkozólag, mely a kereseti váltó kiállításának alapjául feküdt, alkalmi egyesületi, üzlettársasági viszonyban voltak olyképpen, hogy a kérdéses ügyletből származott hasznot megfelezték. Ez más szóval annyitjelent,hogya felperes váltói jogszerzése, jó- vagy