A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A végzések kikézbesítéséről. Visszásságok a pénzügyigazgatás körében

A JOG 217 elmélet embereinek — a sértések nemének kriterionját általánosságban, tüzetesen meghatározni. Mármost nem fog látszani erőszakoknak, ha azt állítom, hogy azok az úgynevezett házi fegyelem gyakorlása közben elkövetett testi sértések legnagyobb részben ilynemű ráütések, arculcsapások stb. Nem tételként állítom ezt, mert koncedálom, hogy akadhatnak esetek, mikor igazán külsérelem nyomai látszanak és holmi ártatlan (?) (kézzel vagy a kéz ügyébe esett tárggyal) módon ejtett sérülések is fennforognak. De hiszen itt és ebben nyilvánul helyesen a biró meggyőződése, mert felülvélemény avagy pótvélemény beszerzése igen egyszerű dolog s az eredményhez képest a minősítés, büntetőjogilag a felelősségre vonás is más. Igaz, nagyonis igaz etikailag, amit mond Moskovitz igen tisztelt bírótársam s nagyonis elhiszem, hogy általános humanisztikus felfogás alapján lehet menydörögni barbár felfogás, középkori rekvizitumok miatt, '„'aminőnek a btkv. 311. §-át s ennek intézkedését látja. De talán nem les'.ek indiszkrét, ha megkérdezem szolgálatadó gazda és családapá é kedves kollega ur ? Nem hinném, mert bizonyára sokat engedne e magasztos elvekből, ha nap-nap után, hely- és körülményekre való válogatás nélkül volna kénytelen elszenvedni a cselédmizériákat és a gyermekes apák apró «örömeit». Állítom, határozottan állítom, hogy a mi művelődési viszonyaink közepette még szükség van a btkv. 311. §-ára. még oly mereven állítva is fel a tételt, hogy egy salvus conductus a büntethetlenségre. Sem az erkölcsi érzék, sem a köteles tisztelet a viszonylatok között — szülő és gyermek ; cseléd és gazda; mester és tanonc stb. — egyáltalán nem vész el s az a humanisztikus iskola, mely Angliában a serdületlen korúak ellen a vesszőztetést behozta, sem kénytelen pironkodni, ha büntetőtörvénykönyvünknek ezen barbár és brutálisságra alkalmat adó intézkedéséről tudomást szerez. Csak okkal-móddal! Igen. álljon őrt a biró s vizsgálja egész intenzive, alaposan, vájjon a sérelmezés a házi fegyelem határai között s ennek gyakorlatában, ezzel összefüggésben történt-e és sújtson irgalmatlanul a törvény szelleme s nem betűje alapján, ha visszaélést lát s alkalmat a brutalitásra. Ott van a 301. §. esetleg a 287. §. második bekezdése. De az a házifegyelem jó intézmény, elmondhatom, hogy egyedüli biztositéka annak a tűrhetetlen helyzetnek, melybe éppen a nagy humanizmus vitte a szegény családfentartó gazdákat. Igaz, hogy eszembe jut az én kedves táblabirám mondása, ki azt szokta mondani, hogy legyen elkészülve a gazda arra, hogy visszaüti a cseléd vagy tanonc, de hiszen mondottam : csak okkal-móddal! Még csak egyet! -A magáninditvány hiányára nézve. Szerintem nem lehet akadálya annak, hogy a gyámhatóság — igazolt esetben — eseti gyámot rendeljen ki 16 éven aluli kiskorú sértett részére s hogy ez adjon be feljelentést vagy panaszt a szülő ellen. Sérelem. A végzések kikézbesítéséről. V Visszásságok a pénzügyigazgatás körében. Régi nóta, hogy az adóhivatali pénzügyigazgatási végzések megértése, áttanulmányozása sziziíuszi munkaszámba megy. Valósággal a delphi-i jósda működése volna kívánatos, hogy megérthető legyen, a fizetési meghagyások s más végzések mire vonatkoznak, oly érthetetlenek, homályosak azok. A mi szerencsétlen pénzügyigazgatási viszonyaink a felekre valósággal csapásszámba mennek, mert hiszen homályos és zagyva határozatok ellen kell nekik jogorvoslatot keresniük s bárha gyakori eset, hogy az adóhivatal baklövéseit helybenhagyja a fölebbezés elbírálására hivatott pénzügyigazgatóság (szintén tévesen) mégis az ilyen intézkedés ellen csakis birtokon kivül lehet jogorvoslattal élni a közigazgatási bírósághoz. S e birtokon kivül jelentheti a szegény gazda-emberre azt, hogy belepusztul, mire kikeresi a maga igazát. Mert hiszen a pénzügyigazgatóság másodfokú helybenhagyó határozata után lefoglalják minden cók-mókját, ingóját, elárvelelik ingóit, ingatlanait s földönfutóvá lesz s koldusbotra juthat családjával együtt, mert mire a közigazgatási bíróság döntése — mely neki ad igazat: a kivetést alaptalannak mondja — megérkezik, akkor már a jogtalan s törvénytelen kivetés alapján kipusztul mindenéből. Nézetem szerint e visszáságon, mely sok derék magyar ember elpusztulására vezethet, ugy kellene segíteni, hogy kimondatnék, hogy a másodfokban hozott határozatok ellen is birtokon belül lehet föllebezni. Ily módon lehetővé válnék az, hogy a félre sérelem nem háramolnék, mert hiszen a másodfokú határozat után nem lehetne öt elárverelni, s ily módon a tönkbe juttatni, hanem megváratnék a harmadfokú hatóság alapos gonddal készült intézkedése s csak ezután volna ellene a kielégítés elrendelhető. A kincstár érdekét ily eljárás mellett is meg lehetne őrizni. Az ellen nem lehetne kifogást tenni, hogy a másodfokú helybenhagyó határozat ellen a kincstárnak joga legyen biztosítási intézkedések tételére, pl. ingók záralávételére, ingatlanokra vonatkozólag a végrehajtási zálogjog-előjegyzésre, de tovább menni addig, mig jogerős határozat nincsen, mig nem derül ki, vájjon nem volt-e alaptalan az alsó két hatóság határozata, ellenkezik a méltányossággal, a haza s a becsületes adófizető polgárok érdekeivel. Vájjon ki fogja visszatéríteni annak az embernek a kárát, akit a másodfokú határozat alapján elárverelnek s igy elpusztu', ha jön a harmadfokú hatóság s kimondja, hogy tévedett az adóhivatal, a pénzügy igazgatóság: a jogkereső félnek volt igaza. Emellett a pénzügyigazgatóságok nagyon ridegen kezelik a halasztás-adhatás jogát. Hiába megy el az az ember, kit a másodfokú határozat után végrehajtanak, hogy engedjék meg legalább, hogy ré s zl e t e k b e n fizethessen, ezt is meg szokták tagadni, ahelyett, hogy a méltányosság elve alapján, mikor látják, hogy a kérelmezőt ilyen kérelem előterjesztésére a szükség hajtja, ezt megadnák. Ilyen körülmények között tehát, amikor ilyen nagy s nézetem szerint indokolatlan jogot, a végrehajtás jogát adja meg a törvény a másodfokú határozat után, ha ez helybenhagyó, kétszeres szükség az, hogy az egyes határozatok kellő módon legyenek kikézbesitve. S mégis mi történik ? Magam is tapasztaltam, kollégáim is panaszkodnak azon, hogy a pénzügyi hatóságok a végzéseket, melyeket a felek beadványai, kérelmei, fölebbezései felett hoznak, bárha ott van a beadványok mellett az ügyvédi meghatalmazás, ott van a beadványon az ügyvéd ellenjegyzése, — nem az ügyvédnek kézbe sitik, hanem az ügyvédek megkerülésével, közvetlenül a félnek. A pénzügyi hatóságok ezen eljárása elitélendő s egyenesen törvénytelen. Az ügyvédi meghatalmazás ugyanis azt jelenti, hogy a fél ügyvédjét teljes jogkörrel bizta meg s ügyében az intézkedési jogot az ő legjobb belátására bizza. Ebből folyik, hogy az ügy védi meghatalmazás kapcsán beadott kérvényre hozott határozat okvetetlenül az ügyvéddel közlendő. Mikor valaki ugyanis ügyvédet megbiz, abban a hitben él, hogy ügyvédje az ő ügyében történendő minden határozatról értesítve lesz s e határozatok az ő kezéhez lesznek kézbesítve. S valóban e nézeten joggal lehet. S mégis, mi történik f Egy szép napon végzést kap. El sem olvassa, vagy ha elolvassa, meg sem érti a nyakatekert indokolást. A határozat végére oda van irva, hogy a határozattal meg nem elégedő fél 15 nap alatt jogorvoslattal élhet. Ha látja is ezt az a biharfélegyházi, vagy lessi parasztgazda, ügyet sem vet reá, mert joggal van azon hiszemben, hogy ügyvédje is megkapta az értesítést, az majd elolvassa, megérti s ha nem találja jónak, majd beadja az apellátát. S ebben a hiszemben lévén, hagyja nyugodtan leperdülni a 15 napot, s még sokszor 15 napot, amig egy napon bejön a városba, hogy ügye állását megtudakolja. S mi ügyvédek, mikor a felünk ezerrétre hajtva a tarisznyája' fenekéről előkeresi a pecsétes levelét, tőle tudjuk meg, nagy csodálkozásunkra, hogy már rég döntött ügyében a pénzügyigazgatóság s már régen eltelt a a jogorvoslat ideje. S mikor szemrehányásképpen elmondjuk felünknek, hogy miért nem jött azonnal, most már lekéstünk, nem lehet appellálni, ő a B r i e u x Vörös talárjabeli parasztaszony módjára kérdi: — De ügyvéd ur, hát ilyen a törvény ? Hiszen mi átadtuk a dolgot az ügyvéd urnák, az ügyvéd ur adta be a fölebbezést, önnek kell hát tudni arról, önnek kellett megkapnia! Hiszen jog van, törvény, igazság! S az ő naiv lelkével, őszinte érzésével nem tudja felfogni, miképpen történhetik az, hogy az ügyvéd nem lesz értesítve az általa beadott kérvény sorsáról. Tegyük mi szóvá ezen érthetetlen eljárást minden ügyvédi kamarában s ne engedjük, hogy e visszás eljárás folytán a jogkereső közönség elessék a maga igazának érvényesitésétől. A pénzügyminiszternek kellene a legszigorúbban utasítania az összes pénzügyi hatóságokat, hogy ahol látják, hogy ügyvéd ellenjegyezte a beadványokat, a hozandó végzéseket az ügyvédnek kézbesítsék s ne a félnek, akinek nincs szakértelme a határozat jogosságának elbírálására s aki abban a hitben van, hogy ügyvédje is kap végzést s majd appellál s ilyképpen lemarad. Mert elvégre is a pénzügyi hatóságok csak nem félnek a fölebbezésektől ? Mert azt csak nem kívánhatják, hogy valaki a gyakran felületes, téves kivetésbe szó nélkül s nagy lelki örömmel belenyugodjék ? Váradi Ödön dr., nagyváradi ügyvéd.