A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A btkv. 311. §-a

216 A JOG latnak. Természetes, hogy e végből a jogi tanintézeteket a nagyobb városokban, lehetőleg kir. táblai székhelyeken kellene felállítani és aki oklevelet akar szerezni, annak már előre fel kellene vétetnie magát a közszolgálatba vagy az ügyvédi kamaránál bejegyeztetnie. Ezzel már ab ovo eleje vétetnék a jogi pályára blomsulyként nehezedő túltermelésnek, igy mire az ifjú a 4. évi tanfolyamát elvégezendi, egyszersmind le fog telni a szoros értelemben vett gyakornokoskodás ideje is, pl. a bíróságnál működő és az elméleti államvizsgát letett joggyakornok azonnal aljegyzővé volna kinevezhető. Ez az államkincstár nagyobb megterheltetése nélkül történhetnék, amenynyiben az 1,000 korona segélydij helyett — tekintettel arra, hogy az ifjú összes tevékenységét a közszolgálatnak nem szentelhetné — elég lenne 600 korona. Hány joghallgató tengődik ma kevesebből! Mondanom sem kell, hogy az ifjak az alapés államvizsgálatokra készülés idejére szükség szerint hosszabb időre szabadságoltatnának. Ezzel el lenne érve az, hogy a jogász nem fecsérelné el életéből azt a 4 évet, amit ma. Kevés vigasztalás az, amit Vécsey tanár ur egyik jogászegyleti felolvasásában mondott, hogy tapasztalja az életet! Drága tapasztalás ! Az elfecsérelt évekéit később bűnhődnek a nős ügyvédjelöltek és a rős aljegyzők, bűnhődnek nejeikkel és gyermekeikkel. A jogászévek helyes felhasználásával az előkészítő szolgálat, illetve a mai ügyvédjelölti gyakorlat ideje is tetemesen megrövidíthető lenne, elég volna az elméleti és gyakorlati államvizsgák között 2 évi időköz, amikoris a gyakorlati államvizsga letételével az aljegyző feltétlenül jegyzővé lenne előléptetendő. Ennek analógiájára helyes volna a Székely Ferenc ur véleménye értelmében az ügyvédi pályára lépőktől is egy évi próbagyakorlatot követelni, úgyis elég fiatalok lennének. Ha a vizsgára készülésnek mai rendszerét figyelemmel kisérjük, nem csodálkozhatunk a nivó hanyatlásán. Nézzük pl. a birói vizsgára készülő fiatal embert. Két és fél, vagy 3 évig csak dolgozik, gyűri a numerusokat, akkor nekifekszik a könyveknek. Hat, nyolc hónapon át éjt-napot egybetéve tanul és leteszi a birói vizsgát. Ezzel a rendszeres tanulás egyszer s mindenkorra véget ért. Ez a lázas tanulás, mint az egyetem volt rektora Fodor tanár rektori székfoglaló beszédjében szépen kiemelte, egészségtelen és sok bajnak ássa meg a medrét, holott ha a jelölt ösztönözve lenne arra, hogy a gyakorlattal párhuzamosan, folyton tanuljon, észre sem venné, hogy elkészült és készültsége sokkal értékesebb, alaposabb lenne. Az bizonyos, hogy amilyen munkahalmaz vár a birói segédszemélyzetre, csak a legnagyobb szorgalom és önmegtagadás mellett képesek magukat elméletileg folytonosan képezni, minden szabad idejüket, sőt a rendes szabadságidőt is kénytelenek arra használni, hogy mihelyt egy ügyszakban némileg jártassággal birnak, az arra vonatkozó jogi irodalmat áttanulmányozzák. De nem szabad a fiatal jelöltet teljesen magára hagyni. A hivatalfőnöknek nemcsak az a kötelessége, hogy a bírójelölteket minél nagyobb munkásságra sarkalja, hanem ösztökélni kell őket az önképzésre, sőt képzésüket vezetniök kell. A birójelölt nemcsak munkája mennyisége szerint minősítendő, hanem meg kell ismerkedni képzettségével is. Nagyon ajánlatos volna e célra rendszeres bírósági értekezletek tartása, melyek" időszakonkint előre meghatározott időközökben tartatnának. Kisebb járásbirósági székhelyeken nagyon szükséges volna az ilyen összejövetel. Az egyes tisztviselők minden művelődési eszköztől elvágva, ha még egymással se érintkeznek, teljesen visszamaradnak, visszafejlődnek. Hát még a vidékre kiszorult és végleg ott felejtett aljegyző, hogy képezze magát ? Az ilyen bírósági értekezletek főcélja a bírósági jegyzők kiképzése és a bírák továbbképzése volna. A bírákra nézve állana az az elv : docendo discimus. A bírósági segédszemélyzet tagja felhivatnék, hogy azon ügyszakból, melyben dolgozik, havonkint előadást tartson. A jelenlevő bírák kérdéseket intéznének hozzá, miáltal a jelölt készültségéről meggyőződnének. Azonkívül a bírósági jegyzők (e szót tágabb értelemben véve) formális vizsgát állanának ki, mihelyt egy ügyszakban kellő ideig működtek. E vizsgáról jegyzőkönyvet vennének fel és a járásbiró, illetve hivatalfőnök a vizsgálat eredményéről jelentést tenne a felügyeleti hatóságnak és addig nem alkalmazhatnák a jegyzőt más ügyszakban, mig ilyen sikeres vizsgálatot ki nem állott. Azonkívül próbadolgozatokban is igazolni kellene egy-egy ügyszakban kifejtett jártasságát. A törvényszéken tartandó bírósági értekezletekre behivatnának a vidéken működő birójelöl ek »s k.k legalább félevénkint egyszer köteleztetnének azokon tevékeny reszt venm, míkoris egy általuk választandó ügyszakból keményen megcenZeála^venk%npeennkkikerülné a jelölt a lázas viz.gáratanulás kellemetlenségeit és a bíróság tagjai megtanulnák egymást képességük szerint megbecsülni, másrészt az együtt mukoddk között ösfzetartás, társas szellem fejlődnék k. és ilyen formában bw>nyára megkevesbednék az u. n. osa jegyzők szama k.k^ nem mernek a vizsgának nekimenni, s kik jelenleg a fogalmazó személyzet páriái. A btkv. 311. §-a. Irta NAGY ZOLTÁN, hajdúszoboszlói kir. albiró. Moskovitz Iván dr., újpesti kartársam e lapok egyik közelebbi számában fenti cim alatt megirt cikkében azt javasolja hogy a btkv. 313. §-át ki kellene küszöbölni s a kiskorúakon és tehetetleneken elkövetett könnyű testi sértéseket hivatalból, a gazdái hatalom alatt álló felnőtteken elkövetetteket pedig' magánvádra kellene üldözni. Igen tisztelt kartársam e propozicióját — magasabb humanisztikus nézőpontból indulva ki — lényegében azzal indokolja, hogy e szakasz salvus conductust ad a brutalitásra s arra vezet, hogy ilynemű intézkedés által az emberi test, az érzékelhető, fizikai világ eme legtökéletesebb produktuma nem respektáltatik, sérelmezése az adott viszonyok között, büntetlen marad. Meggyőződésem s tapasztalati tényeken nyugvó megbizonyosodásom alapján nem merném e javaslatot magamévá tenni s ugy vélem a gyakorlati élet igazolja is e merev felfogásomat. Bentham elvét hiszem és vallom e tekintetben is: «nincs hivatottabb töivényhozó, mint a törvények alkalmazója)) s talán nemis olyan barbár a tételes intézkedés viszonyaink mellett. Nehogy azonban «szóhajtás »-nak tűnjék fel, amit eddig is mondottam, röviden — a szerkesztő urak szives figyelméből — engedtessék meg nekem elmondani vonatkozólag észrevételeimet. Nagyon messziről kezdeném, ha csak fel is említeném a teóriák azon nagy tömegét, mely ugy a külföldi, valamint a mi jogirodalmunkban a testi sértéseknek — büntetőjogi beszámítás alá eső s alapul szolgáló — felosztásához anyagot adott. Limán, Geyer, Fuchs, a külföldi szaktekintélyek közül; Jellinek, Fayer, Doleschall a mi jogirodalmunkban ismételten foglalkoztak e tárggyal. Vizet hordanék a tengerbe, ha csak egy monr'atot is fűznék a teóriái fejtegetésekhez. Nem terjeszkedhetem ki arra sem, vájjon a testi sértés fizikai ismérve és eleme, büntető törvénykönyvünk szerint: más testének bántalmazása és az egészség sértése, röviden <.ibántalmazásr> és <tegészségkáboritás», mennyiben megalkotók avagy beszámítás alá eshetők a sérelmezési szándék, mint konstitutív elem mellett esetenkint. Veszem ugy, amint adva van s amint azt a megállapodott joggyakorlat elfogadta : könnyű testi sértés vétségének nyolc napnál tovább nem tartott testi bántalmazást vagy egészségsértést. A btkv. 313. §-ánál könnyű testi sértés vétségéről van szó, emiatt nincs büntetésnek helye házi fegyelemre jogosított személy által ennek gyakorlatában elkövetett esetben. Az kétségen kívüli — hivatkozhatom akár a büntetőjog tárának évtizedes gyűjtésére, akár a közkézen forgó Márkusféle elvi határozatok gyűjteményében felsorolt könnyű testi sértés-vétségi ügyekben közölt esetek legtöbbjére, — hogy a gyógytartamnak bármiként való (orvosi látlelet, tanú vallomása, sértett fél eskü alatti kihallgatása) igazolása, illetve megállapítása esetén a könnyű testi sértések számos esete alig határolható el a becsületsértés ama nemétől, mely injuria reális címen ismeretes. Azaz, én magam is, oly sok, számos esetben ugy láttam és tapasztaltam, hogy a ráütés, arculcsapás, fülmeghuzás stb. cselekmények esetében is szalad a sértett - ha módja van az orvoshoz, hogy «vizireport»-ot vegyen, mert abban a hitemben van (s talán helyesen is), hogy ezért nagyobb büntetés jár ki. így történhetik azután, amit nap-nap után látunk, hogy holmi «fájdalmas érzetek,), «halvány bőrelszinesedések» s hozza hasonló «külsérelmek,, alapján állapit meg a vélemény ccgyogyulasi időtartamot,) és «egészségháboritást» napok szerint. Már ped.g nem hinném, hogy ily módon megállapított «dies cntica» volna alapja a testi sértésekre nézve törvénykönyvünkben megállapított minősítéseknek. Hiszen az is problematikus s az orvosi körökben sokszorosan vitatott kérdés, vájjon lehető-e egyáltalában a testi sértések felosztása könnyű- és súlyosakra; annyival is mkabb, mert egyik sem képes - gyakorlat és