A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 27. szám - A jog filozofiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás. 3.[r.]

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 27 számához. Budapest, 1903 július 5. Köztörvényi ügyekben. Az örökhagyónak, habar nem érvényes fiókvégrendelet ben kifejezett hagyományozó akarata a végrendeleti örökösre azt a természeti kötelességet rója, hogy a hagyományt teljesítse, különösen ha a végrendeleti örökös törvényes örökösödési joggal nem birt, hanem az egész örökséget az örökhagyó akaratának köszöni. Aki pedig ily természeti kötelesség teljesítését megígéri, az nem köt egyességet, nem tesz ajándékot, hanem természeti kötelmet | naturális obligatio) erősít meg. ami a polg törv-kv. által törvényes alakszerűséghez kötve nincs. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 febr. 12-én 617/P 1901. sz. a.) M a y 1 a n d e r Mihály dr. ügyv. ált képviselt D. C. Linának Kuscher Nándor dr. ügyvéd által képv. W. Izidor ellen 1000 It. iránti a fiumei kir. tszék előtt folyamatba tett s ugyanott 4841. sz. a. elintézett r. perében következőleg ítélt: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja a felperest keresetével feltétlenül elutasítja és végreh. terhével kötelezi őt, hogy 110 K. perbeli és 61 K. 30 f. fölebbezési költséget 14 nap a. fizessen az alperesnek. Meg okol ás: ítéletének idevonatkozó indokolása szerint az elsőbiróság az alperes részéről időelőttiség miatt és keresetváltoztatás cimen támasztott kitogásokat helyesen vetette el.Ámde érdemben ítéletét meg kellett változtatni. Ugyanis G. Miklós dr., G. Ferenc dr. és C. János tanuk vallomásaiból, de a kereseti előadásból is az tűnik ki, hogy néh özv. M. Mária a felperes D. C. Lina javára kir. közjegyző előtt irott fiókvégrendeletet tenni szándékozott ugyan, de tényleg nem tett. A N. Antónia és férje előtt élőszóval történt kijelentésben pedig rendelkezés egyátalán nem foglaltatik,mert most nevezett tanuk vallomásainak más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy előttük az örökhagyó nő ugy nyilatkozott, mintha már korábban alkotott s írásba foglalt végrendeletében nem 1000, hanem 800 J frtot hagyományozott volna a felperesnek, ami a valóságnak annyiban nem felelt meg, amennyiben a végrendeleletben felvett hagyomány az 1000 frtot ugyan jóval felülhaladta, de 8000 írtnál kevesebbre t. i. 400') frtra rúgott. De bármiképp értelmeztessék is ez a szóbeli nyilatkozat, az a végakarat kijelentésének törvényes kellékeivel felruházva nem volt (r. p. tk. 585. §.) s következőleg joghatállyal nem birt. (idéz. törv. 601. §.) A dolog ily állásában az alperesnek tulajdonított szóbeli Ígéret, melyre az első bíróság által megítélt fó'eskü vonatkozik és annak elfogadása sem állapithatja meg a felperes kereseti jogát. Mert felperesnek saját állítása szerint az ígéret tétele és elfogadása idejében mind a két fél tudta, hogy a jelen perrel követelt hagyományhoz a felperesnek jogszerű igénye nincs. A vitatott megállapodás tehát nem állhat meg mint egyesség, mely az á. p. tkvi. 1380. §. szerint vitás vagy bizonytalan követelést és kölcsönös engedményeket feltételez. Mert a felperes mi engedményt sem tett és követelési jog őt egyáltalában meg nem illeti. Helyes tehát az alperesnek az a védekezése, hogy a szerződés, melyre a felperes hivatkozik ajándékozásnak minősítendő. Mert az á. p. tkvi. 1381. ij. szerint a kétes követelésnek is ellenszolgáltatás nélkül való elengedése ajándékozásnak tekintendő, annál kétségtelenebb, hogy a törvény értelmében ajándékozás forog fenn, ha az igérő ingyenesen oly szóigáltatásra vállalkozik, melyről bizonyos, hogy jogszerint öt nem terheli. Csupán valóságos szóbeli átadás nélkül kötött ajándékozási szerződéstől pedig az ajándékvevő kereseti jogot nem nyer (idéz. törv. 943. §.) és a felperes maga sem állítja, hogy a vitatott igéret írásba foglaltatott volna. Mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével feltétlenül elutasítani és pervesztessége miatt azt a perköltség viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 január hó 29-én 4256/P. sz. a.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben azzal, hogy ha alperes a neki megítélt főesküt le nem teszi, köteles lesz felperesnek 75 K. 30 f. felülvizsgálati költséget is 14 nap a. végreh. terhével megfizetni stb. Megokol ás: Alperes tagadása ellenében N. Effendi N. és N. Antonie tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy néh. özv. M. Mária, aki végrendeletében felperesnek 4000 frt hagyományt rendelt, később az emiitett tanuk előtt annak az akaratának adott szóval kifejezést, hogy felperes 8000 frt hagyományt kapjon. Az örökhagyó akaratának ily módon történt kifejezése az ált. polg. tkv. 586. és 591. §§-ai értelmében érvényes fiókvégrendeletet nem képez ugyan, G. F. dr. G. M. dr. és C. J. tanuknak abból a vallomásából azonban, hogy néhai D. Oste, az örökhagyó volt orvosa is ettől tudta, hogy az az akarata, hogy felperes 80oo Irt hagyományt kapjon, szintén annak megerősítésére szolgál, hogy mikor az örökhagyó a N. házastársak előtt nyilatkozott, nem végrendeletének tartalmát mondta el a valóságtól eltérő módon, hanem a végrendelettétele óta felperes javára változott végakaratát fejezte ki. Az örökhagyónak, habár nem érvényes fiókvégrendeletben kifejezett hagyományozó akarata pedig a végrendeleti örökösre azt a természeti kötelességet rója, hogy a hagyományt teljesítse, különösen ha a végrendeleti örökös, mint jelen esetben törvényes örökösödési joggal nem birt, hanem az egész örökséget az örökhagyó akaratának köszöni. Aki pedig ily természeti köteleség teljesítését megígéri, az nem köt egyességet, nem tesz ajándékot, hanem természeti kötelmet (naturális obligatio) erősit meg ami a polg. törkv. által törvényes alakszerűséghez kötve nincs. Ha tehát való, hogy alperes az örökhagyó halála után felperes megbizotja D. C. Domonkos irányában az elsőbiróság által szövegezett főesküben foglalt nyilatkozatot tette: akkor nemcsak az érvényes végrendeletben felperesnek hagyatott 40(l0 frtot, hanem ajelenperben való 4,000 frtot is megfizetni tartozik abban az esetben, ha az örökséget végérvényesen megkapja. Ezt a kereseti állítást pedig valónak kell elfogadni; mert alperes ellenbeszédének 13. oldalán beismeri, hogy felperes megbízottja, 1). C. Domonkos előtt az említett nyilatkozatra vonatkozólag később oda nyilatkozott, hogy azt csakugyan tette, de tévedésből, Minthogy azonban alperes jelen perben azzal nem védekezett, hogy a főesküben foglalt nyilatkozatot tévedésből tette: őt feltétlei ül kellett volna a leszállított kereseti kérelemhez képest elmarasztalni. Mivel azonban felperes a főesküvel feltételes elsőbirósági ítélet ellen felebbezéssel nem élt: ezt kellett helybenhagyni. Alperes pervesztessége folytán a felperes által feltétlenül fizetendő perköltség összege elleni felülvizsg. kérelme tárgytalan, a főeskütől feltételesen fizetendő perköltség összegét pedig alperes az elsőbiróság ítélete elleni felebbezésében nem neheztelte. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vétel tárgyát képező árunak a vevő részéről történt tényleges birtokba vétele szükségképen nem azonos az áru jogi értelemben való átvételével. Azzal tehát, hogy az alperes a felperestói megvett botfát, és pedig az egyik szállítmányt a vasútnál, a másik kettőt a felperes egy-egy alkalmazottja által az alperes gyárába szállítva, tényleges birtokba vette : a nagyobb mennyiségű és igy már a puszta megszámlálás tekintetében is hosszabb időt igénylő áru az alperes részéről jegi értelemben átvettnek nem tekinthető ; következésképpen az alp. által kellő időben emelt mennyiségi és minőségi kifogással szemben a bizonyítás kötelezettsége az áru mennyisége és szerződésszerű minősége tekintetében a felperest terheli. A kassai kir. ítélőtábla (1902. június 9-én 1367. sz. a.) M a y e r M. ügyv, ált. képv. R. Józsefnek, Stromí J. ügyv. által képviselt L. & S. cég ellen 750 k. ír. a rozsnyói kir. jbiróság előtt folyamatba tett som. perében következően ítélt: A kir. Ítélőtábla a kir. jbiróság Ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely szerint a kir. jbiróság a felperest 7 k. 50 fill. tőkés kamatai tekintetében keresetével feltétlenül elutasította, továbbá, mely szerint az alperest 12 k. költség felszámítására feljogosította, nem érinti, az elsőbirósági Ítélet felebbezett többi részét megváltoztatja akként, hogy az alperest a kir. jbiróság ítéletében a felperesnek megítélt póteskü letétele esetén az 1893. november 13-án felperesnek már kifizetett 571 K. 06 filléren felül csak 22 K. 96 fill. tőkének, továbbá 571 K. 06 fill. utáni 1893, junius3-tól novemb. 13-ig 7% — 22 K. 96 f. után pedig 1892. jünius 3-tól 1895. juli. l-ig 6%-os, azontél 5°/0-os kamatnak 8 nap a. végreh. terhével a felperes részére való fizetésére kötelezi; a felperest ezt meghaladó keresetével feltétlenül, az eskü le nem tétele esetén, pedi < a fentebb kitett 22 K. 96 fill. tőke és járulékok iránti keresetével elutasítja, a 12 K.-n felüli perköltséget pedig feltétlenül kölcsönösen megszüntetvén, az eskü le nem tétele esetére a felperest még arra is kötelezi, hogy az alperesnek 12 K. költséget 8 nap alatt végreh. terhével megfizessen. A kir. it. tábla a per folyamán 171 K. 44 f.-re leszállított követelést meghaladó 571 K. 06 f.-nyi kereseti követelés tárgyában az ítélkezést mellőzi stb. Megokolás: A D. alatti kötlevél e szavainak: «Franko Bahnhof Wien» csak az az értelme ugyan, hogy a felperes az eladott árunak a bécsi vasúti állomásig, vagyis a rendeltetési helvig való fuvarozásával járó költséget elvállalta; abból pedig, hogy a felperes a fuvarozási költséget viselni köteles, a K. T. 344. §. végpontja szerint, még nem következik, hogy a rendeltetési állomás, ebben az esetben «Bécs», az alperes teljesítési helyéül lenne tekintendő, s hogy a felperes az árunak e helyre való érkezéseért a felelősséget is magára vállalta volna. Miután azonban felperes az ügylet teljesítése helyéül ismé! telten Bécset kívánja tekinteni, s ez következik abból is, hogy az j árut a saját cime alatt küldte Bécsbe, ahol azt m ghitalmazottjai i személyesen adták át a bécsi cég megbízottjának, a bíró-