A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 27. szám - A jog filozofiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás. 3.[r.]

104 A JOG ság a kereseti követelés alapjául szolgáló ügyletet helyi vételnek minősítette. Habár továbbá a K. T. nek 346. és 347. §-ai csupán a más helyről küldött árukra, tehát helykülömbségi (Distanz) vételre vonatkozóan rendelkeznek, mégis eltérő keresk. szokás és magánjogi szabály hiányában helyi vételnél is el kell ismerni a vevőnek azt a jogát, hogy az átadott áru elfogadása iránt az áru megvizsgálásához a körülmények szerint szükséges idő elteltével nyilatkozhassék és ezután ugy mennyiségi, mint minőségi hiányokra alapított kifogásairól az eladót joghatályosan értesíthesse. El kell ismerni ezt a jogot különösen a szóbanforgó esetben, amidőn ezrekre menő darabból álló áru volt a vétel tárgya s az átadás helye a vasúti állomás, ahol az áru ki nem csomagolható s tüzetesen meg nem vizsgálható. A felperes egy szállítmányra vonatkozóan sem bizonyította azt, hogy az alperes megbízottjának átadott, illetve az alperes üzleti telepére befuvarozott botokat az alperes megbízottja, vagy maga az alperes cég valamely tagja minden kifogás nélkül átvette; ezért és a fentebb kiemelteknél fogva felperesnek azt az észrevételét, hogy az alperes az áru vétele után kifogásait többé nem érvényesítheti, a kir. tábla figyelembe nem vehette. A tényállást illetően annak megjegyzése mellett, hogy a felperes 1892. novemb., 1893. márc. és máj. havában szállított somfabotokat az alperesnek, és hogy a második szállítmányt 1893. márc. 16-án tekintik a felek az alperes részére átadottnak, — a felperes elismeri, hogy az alperesnek az első szállítmány elleni mennyiségi s minőségi kifogást tartalmazó 1892. november 14-én kelt 7. sz. a. levelet megkapta; egyébként azonban a tényállás az áru átadásának és a hiányokról való értesítésnek időpontja — továbbá az áru mennyisége s minősége tekintetében vitás. A kir. tábla az alperes D. a. levele s G. I. tanú ama vallomása, hogy őaz első küldeménynek Pelsücön való feladását követő pár nap múlva utazott Bécsbe, hogy az árut már ott találja s hogy a D. alattit az alperesekhez Bécsben, a szállítmány átadásának időpontját az üzletiforgalom gyorsasága mellett, novemb. 9-nél későbbre nem tehette. A 3. küldeményt illetően pedig G. M. tanú vallomásával bizonyítva látja a kir. tábla, hogy ezt G. M. május 3-án fuvaroztatta a felperes üzletébe. Miután továbbá a felperes a 7. sz. a. levélben maga hivatkozik alperesnek 1893. márc. 16-án kelt és 963'94. sz. mellett fekvő levelére, amely az alperesnek a második szállítmány mennyisége elleni kifogásait tartalmazza, a kir. tábla bizonyítottnak veszi, hogy felperes az alperesnek március 16-án kelt levelét megkapta. A harmadik küldemény elleni mennyiségi és minőségi kifogások az alperesnek sem 1883. május 12-én, sem 1893. május 18-án kelt levelében nem foglalaltatnak ugyan, G. M. tanú vallja azonban, hogy május 5-én az alperes üzletében megjelenve St. cégtag tudomására adta, hogy az átadottnak jelzett mennyiségnél kevesebb botot vettek át és hogy a szerződésnek meg nem felelőket is találtak. Miután pedig G. M. a felperesnek szolgálatában álló s az áru átadása végett az alpereshez kiküldött megbízottja volt, e minőségben a kifogások átvételére feljogosítottnak tekintendő, s minthogy a felperes is a G. M.-nál történt kifogásolást csak elkésés okából kérte figyelmen kivül hagyni. A vitás tényállásnak ekként való megállapítása után a vitás tényekre utalással kétségtelennek tartja a kir. it.-tábla, hogy az alperes a második szállítmány elleni mennyiségi kifogásairól kellő időben értesítette a felperest, a többi küldeményeket illetően azonban részletesebben fejtendő ki, hogy az 1892. novemb 9-én átadatott árut 1892. novemb. 14-én az 1893-ik május 3-án átadott árut pedig 1893. május 5-én kellő időben és módon kifogásolta-e alperes ? A felperes szerint 1892. novemb. 9-éu 2,900 drb. bot adatott át az alperesnek, az alperes csak 2,850 bot átvételét ismeri el és ezek közül 610 darabot felperesnek rendelkezésére bocsájtott, annyi hántatlan, illetve szuette volt. W. H. F. B. és G. J. tanuk vallomása alapján a botok megvizsgálásával megbízott személy netáni egyéb teendőire való tekintettel a kir. it.-tábla 2,850 bot megvizsgálására 3—4 napot szükségesnek találván, az 1892. nov. 14-én kelt levélben a hiányok megjelölésével foglalt értesítést és rendelkezésrebocsátást keilő időben és módon eszközöltnek elfogadja. Elfogadta a G. M.-nál bejelentett azt a kifogást is, hogy az 1,550 drb.-ból állónak jelzett harmadik szállítmányból 219 drb. bot hiányzott, mert ily mennyiségű árunál az átvételt követő harmad napon közölt értesítés a fentiek szerint kellő időben történt. Az ugyané szállitmánynyal érvényesíteni kivánt minőségű kifogásokat azonban a kir it.-tábla figyelembe nem vehette, mert a felperes meghatalmazottja azt, hogy mely okból kifogásolt az alperes 163 drb. botot, vallomásában meg nem jelölte s ezt az alperes más módon sem bizonyított, ily határozatlan értesítés pedig az értesítés tartalmi kellékeinek meg nem felel. Miután pedig a nem kellő módon kifogásolt áru kifogás nélkül is átvettnek tekintendő, s annak az árát az alperes megfizetni köteles, a kir. ítélőtábla a 163 drb. bot szerződésszerű 14 fillérjével számított árban ugyanis 22 K. 95 fill.-ben és ennek a rendelkező részben megjelölt járulékaiban az alperest marasztalandónak találta, miután azonban a felperes a pótesküjétől feltételezetten marasztaló elsőbirósági Ítéletben megnyugodott és az 1881: I LIX. t.-c. 72. §. érteim, az I. bíróság ítélete ily esetben a felebbezó hátrányára meg nem változtatható, az alperest csupán a fel- | peres pótesküjítől feltételezetten marasztalhatta. Az első szállit- | mánynál kifogásolt minőségű 610 s a három szállítmánynál hiány- I zónák jelzett összesen 369 drbot tevő botra nézve a kir it.-tábla az alperes kifogásait kellő időben és módon emelteknek elfogadván, a felperesnek állott kötelességében annak bizonyítása, hogy megbízottjai ezt a 970 drb. botot a szerződésszerű minőségben az alperesnek Bécsben átadták. A felperesnek azonban azt bizonyítani nem sikerült, amennyiben G J tanúnak az első szállítmány mennyiségére s minőségére s G M tanúnak a harmadik szállítmány mennyiségére tett vallomása az összecsomagolás, illetve feladás és nem a Bécsben való átadás időpontjára vonatkozik, G. M. a harmadik és ;:F. B. a második szállítmányt illetően pedig az utóbbi időpont tekintetében csak azt vallották, hogy a kötegeket Bécsben is megszámlálták és mind a 31. illetve 10 köteg megvolt, arról azonban, hogy minden kötegben 50 bot van-e? meg nem győződtek. Ily körülmények között nincs olv részbizonyiték, amely a felperes kereskedői könyveinek bizonyító erejét kiegészíthetné. A főesküvel való bizonyítást végül azért mellőzte a kir. Ítélőtábla; mert az átadott botok menyyiségéről és minőségéről sem a felperesnek, sem alkalmazottainak közvetlen és a részletekre is kiterjedő biztos tudomásuk nincs. Miután ezek szerint a felperes az árunak vitatott mennyiségét nem bizonyította, a kir. Ítélőtábla a felperest a szabályszerűen kifogásolt botok árának megfizetése iránti keresetével elutasította. A nem kifogásolt 3,807 drb. bot árát az alperes még az első érdemleges tárgyalás előtt 1893. novemb. 13-án a felperesnek megküldvén, az alpéres a módosított kereseti kérelem szerint a fizetett összegnek csupán a kereset indításától a fizetés napjáig kamataiban volt marasztalható de az 1881: LIX. t.-c. 42. §-a folytán ezekben is csak a felperesnek megítélt póteskü letétele esetén a felperes a feltételesen megítélt összeg és járulékok iránti keresetével is elutasítandó volt, a leszállított kereseti összeget meghaladó követelés tekintetében pedig az Ítélkezést mellőzni kellett. A kizáróan a felperes teraére rovandó 12 K.-ányi perköltséget a kir. it.-tábla a per körülményeinél fogva azért szüntette meg kölcsönösen, mert a felperes csak részben pernyertes. Amennyiben a felperes az elsőbiróság által megítélt pótesküt le nem tenné, az őt feltétlenül terhelő 12 K. költség beszámításának lehetősége megszűnvén, erre az esetre a felperes a 12 K. költség fizetésére kötelezendő volt. A m. kir. Kúria (1903. ápril 8-án 1,172/v. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy a felperesnek a póteskü letételétől függően megítélt tőke összeg e helyes számítás szerint 24 K. 60 fillért tesz stb. Megokol ás: A vétel tárgyát képező árunak a vevő tészéről történt tényleges birtokbavétele szükségképen nem azonos az áru jogi értelemben való átvételével. Azzal tehát, hogy az alperes a felperestől megvett bot-fát, — és pedig az egyik szállítmányt a vasútnál, a másik kettőt a felperes egy alkalmazottja által az alperes gyárába szállítva, tényleges birtokba vette; a nagyobb mennyiségű és igy már a puszta megszámlálás tekintetében is hosszabb időt igénylő áru az alperes részéről jogi értelemben átvettnek nem tekinthető; következésképpen az alperes által kellő időben emelt mennyiségi és minőségi kifogással szemben a bizonyítás kötelezettsége az áru mennyisége és szerződésszerű minősége tekintetében a felperest terheli. A kifogás pedig kellő időben emeltetett az 1892. novemb. 14., 1893. márc. 16. és május 12-én kelt levelekben: mert az 1893. márc. havi szállítmányra nézve az alperes részéről való birtokba vétel idejét maga a felperes is márc. 16-ára, tehát a levél kelte napjára teszi; az 1892. novemb. havi és 1893. máj. havi két pótszállitmány tekintetében pedig a birtokbavétel napja G. J. illetve G. M. felperesi alkalmazottak tanúvallomásával kellőképen és meggyőzően bizonyítva nincs, a miért is az emiitett hónapok 14. illetve 12. napján kelt levelekben történt kifogásolás elkésettnek nem tekinthető. Tekintve azonban azt, hogy a teljesítési hely a felperes szerint is Bécs volt; tekintve, hogy ekkép a felperes az árunak az alperes által Bécsben történt birtokba vételekor volt mennyiségét és minőségét tartozott volna bizonyítani, s tekintve, hogy ezekre nézve a felperes elfogadható bizonyítékot nem nyújtott: a másodbiróság helyesen utasította el a felperest a három szállítmányból 369 drb. botfa ára iránt való keresetével azon az alapon, hogy ennek a mennyiségnek az alperes által történt birtokba vétele, — az 1892, novemb. havi szállítmányból pedig 610 drb. botfa vételára iránt való keresetének azon az alapon, hogy ezeknek a szerződésszerű minősége bizonyítva nincs. De viszont helyesen marasztalta a másodbiróság az alperest az 1893. máj. havi szállítmányból 164 drb. botfa vételárában, — amely összeg, tekintettel arra, hogy egy drb.-nak szerződési vételára 15 fill., a helyes számítás szerint 24 k. 60 fill.-t tesz, mert az alperesnek 1803. máj. 12-én kelt levelében a május havi szállítmányra vonatkozóan határozottan emelt minőségi kifogás nem foglaltatik. Azonban ez a marasztalás is az 1882:LIX. t.-c-nek a II. bíróság által helyesen alkalmazott 42. §-a értelmében csak feltételes lehet. A II. bíróság ítélete ezekből az okokból, valamint az alp. által a per folyamán megfizetett összeg kamatja és a perköltség kérdésére nézve a benne felhozott megfelelő indokok alapján hagyatott helyben.