A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 27. szám - Felhivás az elsőfoku birákhoz - A bünvádi perrendtartás és a Kúria

Huszonkettedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1903 július 5. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BET1UF11 IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI W Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. üiyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « EgéM a _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen ooBtautalványayal küldendők. TARTALOM: Nyilatkozat. — Felhivás az elsőfokú birákhoz. Irta D i x i. — A bűnvádi perrendtartás és a Kúria. Irta Gombos Gáspár dr, Budapest. — Belföld (Törvényjavast a kereskedelmi üzlet átruházásáról) — Külföld (Az 1905. évben Budapesten tartandó VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus napirendjére kitűzött kérdések) — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlóny-ből. Jtilins elsején uj előfizetés nyilt a Jog-ra. T. előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek az előfizetés megújításáról mentül előbb gondoskodni, hogy fennakadás ne legyen a lap küldésében. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklap Dk alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz 1903 július hó 4-től 1903 augusztus hó 31-éig bezárólag, lapjaik kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t. előfizetők a fenti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1903 július hó 1-én. Németh Péter, a Büntető Jog Tára szerkesztője. Stiller Mór dr. és Révai Lajos dr.. a Jog szerkesztői. Wolf Vilmos dr., Fayer László dr., a Jogtudományi Közi. szerkesztője, az Ügyvédek Lapja szerkesztője. Vig Viktor dr., a Törvényszéki és Rendőri Újság felelős szerkesztője. Felhivás az elsőfokú birákhoz. Az áldatlan politikai viszonyok miatt törvényerőre még nem emelkedett fizetésrendezési törvényja .aslathoz hozzászólani még mindig nem késő, az ellen küzdenünk még mindig kötelesség. De — fájdalom ! — nincs senki, aki jogaink védelmére sikra szá'lana, pedig e kiválóan jogász-nép történetében páratlan cinizmussal szakit a mult hagyományaival s páratlan cinizmussal készül aláásni az uralmak alapját : a birói hatalmat e törvényjavaslattal, amely a tisztviselők mozgalmát rossz néven vevő körmöcbányai beszéddel egybehangzóan, teljesen figyelmen kivül hagyja azoknak a biráknak közjogi különállását, akik a mozgalom élére állva, azt eredményhez segítették. Főbiráink méltóságos hallgatásba burkolózva tűrik a birói méltóság lealázását; miniszterünk — paktumra hivatkozva — feladta szerzett jogainkat is; a pénzügyi bizottság pedig — a házszabályok megsértésével is — sietett túlesni a javaslatnak reá nézve terhes tárgyalásán. Mintha mindezen faktorok emlékéből kitörlődött volna az a történelmi tény, amely törvénytárunkon vörös fonálként húzódik végig s amelyről fényesen tanúskodik pl. Zsigmond 1435. évi II. dekrétumának I., Mátyás 1486-iki VI. dekrétumának 73., // Ulászló 1492-ik évi dekrétumának 33., 1500-iki dekrétumának 10. artikulusa, úgyszintén az 1498-ik évi IV. és VII, az 1552-ik évi 38., 1557-ik évi XIII., 1715. évi XXIV., az 1723. évi 30., az 1869. évi IV. és az 1871-évi VIII. és XXXI. t.-c, t. i. hogy a magyar közjog mindig kiváló fontosságúnak s más ál'ásokkal össze sem hasonlithatónak tekintette és közjogi garanciákkal vette körül a birói állást már akkor, amikor más tisztviselőkről még csak említést sem tesz. Természetes kifolyása ez a közjogi különállás annak a másik történelmi ténynek, hogy a legfőbb biró a király s a birák csak az ő kirendeltjei, akik az nevében, a legfőbb államhatalom egyrészének tényleges gyakorlásával, ítélkeztek s ítélkeznek a polgárok legfőbb javai: vagyona, becsülete, szabadsága, sőt élete fölött is ; éspedig az ujabb jogfejlődés szerint ítélkeznek már törvényszékek is igen sok esetben végérvényasen. De nemcsak ezek a történelmi előzmények indokolják különállásunkat a hivatalnoki rendszerben, hanem indokolják azok a nehézségek, melyekkel a birói tiszt ellátása jár s azok a tulajdonságok, melyek a bíróban megkívántatnak s melyeknek egyrészére már II. Ulászló 1498-iki dekrétumának 2. artikulusa reá mutat s melyeknél fogva alaposan ismernünk s biztosan alkalmaznunk kell a törvényeket, rendeleteket és szokásokat ; nagyfokú emberismerettel, a tények jelentőségének és egymáshoz való viszonyának megítélésében éleslátással, feltétlen részrehajlatlansággal, bárhonnan származó s bármily alakban nyilvánuló befolyás ellen teljes függetlenséggel kell bírnunk; mély igazságérzetet, méltányosságot, emberszeretetet, tisztelet- és bizalomgerjesztő, erőszakosságtól, indulattól és gyengeségtől mentes, erélyes, nyugodt és tapintatos fellépést kell tanúsítanunk s tisztünket szigorú lelkiismeretességgel kell teljesítenünk. És igy, ha igaza volt is a p. ü. miniszter urnák abban, hogy a függetlenségre minden állami hivatalnoknak szüksége van s e tekintetben a birák a többi állami tisztviselőkkel egyenlők, de nem hisszük, hogy maga a miniszter ur is el ne ismerje, hogy a kellékek ily óriási tömegét egyetlen egy állás sem kívánja meg viselőjétől. E kiváló közjogi jelleget s e különös kellékeket hagyományosan honorálta törvényhozásunk s e hagyománnyal némi ellentétbe először az 1893. évi IV. t.-c. jutott, mig a mostani javaslat a hagyományt végleg megtagadva a birói hatalmat képviselőiben porig alázta s midőn ez ellen szavunkat felemeljük : akkor nem a rideg egyéni önzés, nem a szeparatisztikus testületi érdek vezet bennünket, de vezet az a történelmi tapasztalat, hogy ahol a birói függetlenséget elkobozták, ott abszolutizmus s erőszak ütöttek tanyát egész sötét táberukkal együtt. Küzdjük tehát a birói függetlenség magasztos elve érdekében végig a harcot férfias önérzettel és kitartással s igyekezzünk a kongresszusunk memorandumában felsorolt sérel^ mek otvoslására megnyerni országgyűlési képviselőink pártfogását. Ebből a célból kérjünk fel — akár szóval, akár írásban — minden egyes képviselőt, hogy okainkat megfontolva a fizetésrendezési törvényjavaslat megfelelő módosítása mellett foglaljanak állást. Ha ez nem vezetne sikerre, forduljunk kérelmünkkel a főrendiház tagjaihoz, akik között birótársaink ülnek s akik közül 1897-ben többen oly melegen szólaltak fel érdekünkben. Végül, ha itten sem nyerünk meghallgatást, járuljunk az igazságszolgáltatás legfőbb forrásához: O felsége Ferenc József apostoli királynak nagy szivéhez, amely bizonyára nem iesz bezárva az ő mandatáriusai alázatos, de jogos kérelme előtt! Dixi. A bűnvádi perrendtartás és a Kúria. Irta GOMBOS GÁSPÁR dr., Budapest. A bűnvádi perrendtartás egyik legfontosabb vezérelve az anyagi igazság kiderítése és ezért vádlott érdekeit a lehető legszabadelvübb intézkedéseivel igyekszik megóvni. A Kúria azonban a törvény ezen nemes intencióját egyenesen megsérti több kérdésben folytatott gyakorlatával. így általános panasz tárgya, hogy a Kúria a semmisségi panaszok bejelentésével a semmisségi ok megjelölése helyett úgyszólván indokolást kiván, holott a törvény szerint ez külön iratban eszközölhető. Itt még menti a Kúria eljárását a törvény szabatos intézkedésének hiánya. A törvény egész szellemével, sőt világos intézkedéseivel Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.