A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 27. szám - A jog filozofiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás. 3.[r.]

212 Á JÖG is ellenkezik azonban a Kúria azon gyakorlata,- hogy azon esetben, midőn vádlott az elsőfokban eljárt biróság ítélete ellen ezután a büntetés súlyossága miatt élt felebbezéssel, a másodfokú biróság Ítélete ellen a 385. §. 1., a., b. vagy c. pontja alapján a védő vagy vádlott által bejelentett semmisségi panaszt visszautasítja. Indokolja ezen eljárást azzal, hogy a B. P. 387. §-ának 1. bekezdése értelmében a másodbiróság előtti eljárásban a felülvizsgálat csupán az elsőbiróság ítéletének megtámadott részére szorítkozván, az elsőbiróság ítéletének többi része jogerőssé vált. Ezen elv lehet helyes a polgári eljárásban, hol az alaki igazság elve uralkodik, hol a biróság az anyagi igazság világos megsértése esetén is kénytelen az ítéletnek nem felebbezett részét érintetlenül hagyni, de helytelen a bűnvádi eljárásban, hol még vádlott beösmerése sem elegendő alap a bűnösség kimondására. Nem szabad tehát kihasználni a védő nélkül megjelent vádlott tapasztalatlanságát. Ettől csak nem lenét elvárni, hogy az egyes bűncselekmények jogi ismérveinek fenfoi gását avagy hiányát felismerje. Az egyedül védekező vádlott egyszerű gondolkozásmódjával megnyugszik a ((nagyságos biró urak» ítélő képességében s ha azok kimondják, hogy bűnös, ő abba a 'legtöbbször beletörődik s csupán az által ad kifejezést az ítélettel való elégedetlenségének, hogy annak súlyossága miatt jelent be felebbezést. De nemcsak ily általános érveléssel akarok én reámutatni a Kúria gyakorlatának helytelenségére, hanem a B. P. világos intézkedéseivel is. A Kúria ugyanis nem veszi figyelembe azt, hogy a 387. §. 1. bekezdése szerint nemcsak az ítéletnek megtámadott intézkedése képezi a másodbiróság előtti eljárásban felülvizsgálat tárgyát, hanem a felebbviteli biróság köteles a törvény által különösen a vádlott érdekében felállított, hivatalból figyelembe veendő semmisségi okok fenforgása tekintetében is az elsőbiróság ítéletét vizsgálat alá venni. Ha mármost a másodbiróság ezen köteleségét elmulasztotta, ha valamely hivatalból figyelembeveendő semmisségi okot mellőzött, a vádlottól, illetve védőjétől el nem vonható azon jog, hogy e miatt semmisségi panaszszal éljen. Márpedig a 385. §-ban foglalt öszszes anyagi semmisségi okok, ha a vádlott sérelmére szolgáltak, hivatalból figyelembe veendők és igy az elsőbiróság Ítélete, ha a vádlott csupán a büntetés mérvét támadta is meg, a bűnösség, minősítés, beszámithatóság és büntethetőség kérdésében hivatalból felülvizsgálandó. A B. P. 428. §-a különben feltétlenül megadja a jogot arra, hogy a másodbiróság Ítélete ellen a vádlott javára bármiféle anyagi semmisségi ok alapján semmisségi panasz jelentessék be ; ugyanis e szakasz kimondja: «A426. §. . . . 4. pontja esetében (vagyis a kir. ítélőtábla másodfokban hozott ítélete ellen) a semmisségi panasz a 384. és 385. §-okban meghatározott valamennyi semmisségi okra alapitható. Mindazonáltal a 426. §. pontja esetében az az alaki semmisségi ok, mely a felebbezésben felhozva nem volt, vagy amelynek figyelembevételét a TÁRCA. A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. AJ og eredeti tárcája. Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. (Folytatás.)*) III. A fejlődési pantheizmus a jogfilozófia rendszet ében. Ha a kifejtettek szerint a természetjog, másképp észjog létezését el nem ismerjük ; ha az örökérvényű jogról szóló tant éppen a folyton fejlődő emberi természet és szellem megnyilatkozásai által, a kultúra uj és uj létalakjai által végleg megcáfoltnak tekintjük ; akkor a jognak a fonalát a fejlődés processzusában, az erők összhatása forrongó alakulatának és kibontakozásának csodaszerü folyamatában kell keresnünk és megtalálnunk ; mert azzal nem elégedhetünk meg, hogy a jogot pusztán külső, bár észszerű alapon nyugvó jelenségnek és oly véletlenül keletkezett megnyilatkozásnak tekintsük, amely pozitív és materiális lényében bírja létének alapokát. A metafizikára előkészítő eszményfilozofia, tehát ideálfilozofia, mint valódi jogfilozófia, ily pozitivista és materialista alapokból ki nem építhető, ily alapokra nem fektethető, mert a pozitivizmus és materializmus valamennyi irányzatai és változatai a világmegjelenések és megnyilatkozások jelentőségé') Előző közlemény a 26. számban. kir. ítélőtábla mellőzte, semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető)). A törvény tehát egész világosan csupán a felebbezésben fel nem hozott alaki s nem egyúttal anyagi semmisségi ok miatt zárja ki a semmisségi panaszt. Ha a törvénynek az lett volna az intenciója, hogy az elsőbiróság ítélete ellen be nem jelentett anyagi semmisségi ok miatt sem lehetne panaszszal élni, azt szintén kifejezetten kimondta volna. De különben is a védőnek önálló felebbviteli joga van, őt tehát nem korlátolhatja a semmisségi panaszok bejelentésében még az sem, ha a vádlott a másodbiróság Ítéletében teljesen megnyugodott. Téves továbbá a Kúria azon kijelentése is, hogy az elsőbiróság ítélete a kérdéses esetben a bűnösség és minősítés tekintetében jogerőssé válnék. A 494. §. ugyanis kimondja: «Az az ítélet, mely ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében használható, meghozásával, más ítélet pedig csak akkor emelkedik jogerőre, midőn a jogosítottak elmulasztották, illetőleg visszavonták a használható perorvoslatot vagy azt a biróság visszautasította avagy elutasította.)) Miután jogerősnek egy ítélet akkor nevezhető csak véleményem szerint, ha a felsőbb biróság azt meg nem változtathatja, miután a másodbiróság felmentheti vádlottat, ha a bűnösség kérdésében nemis felebbezett, a bűnösség tekintetében tehát ez esetben sem válik az elsőbiróság ítélete jogerőssé. A 395. §. azon kijelentésének tehát, hogy «a felebbezés bejelentése az ítélet felebbezett részének jogerőre-emelkedését felfüggeszti», csak oly értelem tulajdonitható, hogy ha több vádlott avagy több bűncselekmény fölött ítélt a biróság s a vádlottak egyikének terhére vagy javára avagy vádlott egyik bűncselekménye tekintetében jogorvoslattal nem éltek, az ítélet e része jogerőre emelkedik, de ha az ítéletnek egy bűncselekményre vonatkozó részét bármely alapon támadták meg, annak jogerőre-emelkedését e felebbezés felfügeszti. Észszerütlen is a vádlottat azon jogától megfosztani, hogy valamely semmisségi ok fenforgását kifejthesse, arra a Kúria figyelmét felhívja, mikor azt a Kúria úgyis hivatalból tartozik figyelembe venni. Hisz még a polgári eljárásban is a peres fél a másodfokú ítélet elleni felebbezésben is felhozhatja a hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot, ha az előző eljárásban azt nemis érvényesítette. A Kúria már kezdi merev álláspontját felhagyni. így 7,965/902 sz. a. hozott végzésével a vádlott által csupán a büntetés súlyossága miatt felebbezett elsőbirósági Ítéletet a bűnösség kérdésében jogerősnek jelenti ki ugyan, az e miatt bejelentett semmisségi panaszt visszautasított, azonban a minősítés tekintetében benyújtott semmisségi panaszt elfogadta, habár e miatt vádlott felebbezéssel szintén nem élt. Ezen határozatot a Kúria mivel sem indokolja. Mindenesetre következetlenség a Kúria ezen eljárása, mert ha minősítés tekintetében nem válik az elsőbirósági ítélet jogerőssé, annál kevésbbé a bűnösség kérdésében. Remélhetőleg adott alkalommal, midőn a vádlott érdekében hez eljutni és ezeknek becsét és értékét filozofiailag méltatni, megbecsülni nemcsak nem tudják, de a jogi megnyilatkozásoknak éppen legkardinálisabb típusát: a kötelem, kötelesség és kötelezettség, szóval a sokat jelentő obligáció fogalmát, valamint az ennek alap- és kiindulási motorát képező akaratszabadságnak a fogalmát megfejteni egyáltalán képtelenek. Ilyen ^a pozitivizmus és a materializmus, amellyel a gyakorlati jogász folyton operálni kénytelen; megelégszik a meglevővel. A tovább törő és kutató jogász elméje azonban nem ily véletlenre alapit, a jog forrását, lényének lényegét óhajtja ismerni és levezetni és erre csak a fejlődési elv alkalmas és képes is. Tagadhatatlan, hogy ha valahol találó a régi mondás, hogy: quot capita, tot sensus, akkor ez a mondás a filozófiában bizonyult megcáfolhatatlannak, mert tényleg ugy vagyunk, hogy ahány filozófus létezett és létezni fog, annyi különálló elmélet keletkezett.19) A jogfilozófiai elméleteket csupán csak két főkategoria szerint osztályozva, a következő leglényegesebb rendszereket emelem ki: I. A világ jelenségeinek megfejtésére nézve alap- és kiindulási pont szempontjából : 1. a monizmus, amsly egyetlen egységes valót ; 2. a dualizmus, amely két különálló valót (anyag és szellem; isten és világ); — és 19j Az említésre méltó filozófiai elméleteket lásd Pékár Károly; A filozófia története cimü müvében. Budapest, 1902.