A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

A JOG 101 köteles a végrehajtó az eladott tárgyakért befolyt vételárt ahoz a bírósághoz, mely az eladott tárgyakat lefoglalta, vagy a melynél törvényes zálogjog alapján az elsőbbségi igény bejelentetett azon kéréssel beszolgáltatni, hogy a zálogjog elsőbbségi kérdésében a kincstár képviselőjének megidézése mellett tartandó tárgyalás utján határozzon. Ez az eset azonban a jelen ügyuen fenn nem forog, mert elsőbbséget igénylő Nvárad városa sem korábbi birói foglalás, sem törvényes zálogjog alapján elsőbbségi igényt a G. E. ellen közigazg. után 1890 október 13-án foganatosított árverés napjáig az illetékes bíróságnál nem jelentetett be, illetve ennek megtörténtét a közigazgatási uton eljárt végiehajtónak nem igazolta, hanem elsőbbségi igényét az árverésen eladott tárgyakért befolyt vételárra a kir. kincstárral szemben csak 1900 márc. 30-án 1900 P. v. 155/1 sz. a. jelentette be a nváradvidéki kir. jbiróságnál törvényes zálogjoga alapján akkor, midőn már az árverés régen megtartva és a befolyt vételári összeg a nváradi kir. adóhivatal által a pénzügyi letétből a kir. kincstár javára kiadva és közvetlen adó ciméh bevételezve volt. Minthogy e szerint a közigazgatási uton eljárt végrehajtó részéről nem történt az 1883. 44 t.-c. (11 §-a rendelkezésének megfelelő előterjesztés, ennek hiányában és az árverésen befolyt vételári összegnek átvétele nélkül a kir. jbság szabálytalanul járt el, midőn az 1900. P. v. 155/1. elsőbbségi bejelentésre tárgyalást rendelt és ennek megtaitása után a kir. kincstárral szemben a zálogjog elsőbbségi kérdésében perenkivül olyképpen határozott, hogy a kir. kincstárt az általa már bevételezett vételári összegnek Nvárad városa részére leendő megfizetésére végrehajtás terhe alatt kötelezte, de szabálytalan a 11. bíróság végzése is melylyel az elsőbbségi igény bejentést elkésés indokából utasította el, a helyett, hogy az első bíróság törv. ellenes végzését a megfelelő eljárással megsemmisíttette volna. Miért is a fennebbi értelemben határozni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A tőzsdebiróságnak illetékességét mint kivételes bíróságnak illetékességet meghatározó 1881 : 5g. t.-c. 94. S-a szoros magyarázatu lévén, az íd. S- által megkívánt kifejezett Írásbeli alávetés feltételezi, hogy a felek a nevezett kivételes birosag illetékességét határozottan kössek ki. A határozott kikötés pedig hiányzik akkor, midőn a felek az emiitett bíróság illetékességét nem kizárólagosan hanem csak vagylagosan kötötték ki. mert az ilyen vagylagos kikötés nem zárja ki azt, hogy az ellenfel ugyanazon szerződésből származó igényét a rendes bíróság előtt érvényesítse es a vagylagos kikötés folytán a rendes bíróság illetékességét megállapítja. Márpedig az 1881 : 5g. t.-c. g5. 5 a szerint olyan ügyekben, melyek a polg. bíróság által mar érdemileg elintéztettek, vagy előtte még folyamatban vannak, a kivételes tózsdebiróság el nem járhat. Márpedig vagylagos kikötés eseteben az ellenfélnek a polg. bíróság előtt fellépese esetleg mindenkor beállhat s emez eshetőségből következik az, hogy a vagylagos kikötés nem oly kifejezett és határozott, mint azt a törvény feltételezi. A bpesti kir. itelötáb'.a (1903 január 29-én 3,978/v. sz. a.) Kemény S. dr. ügyv. ált. képv. N. és St. cégnek, Hartmann E. dr. ügyv. ált. képv. M. G. és Gr. cég ellen 6,014 K. 27 f ir. a bpesti áru- és értéktőzsde v. bírósága előtt tolyamaiba tett keresk. perében következően végzett: A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt ad, a bpesti árués ért. tőzsde bíróságának a bírói hatáskör kérdésében hozott végzését megváltoztatja, a keresetet az elsőbiróság hatásköréhez nem tartozónak nyilvánítja, ennek következtében az 1. bíróság ítéletét az 1881: LIX. t.-c. 96. §. a. p. alapján megsemmisíti s felperest 1,100 K. tárgyalási és 35 K. 30 f.-ben megállapított felfoly. költségnek az alp. részére 8 nap. s végreh. terhe alatt leendő megfizetésére kötelezi. Megokolás: Az 1881:LIX. t.-c. 94. §. b. p. szerint kereskedők kereskedelmi ügyletekből felmerülő pereskedések tekintetében magukat az id. §. első bek.-ben emiitett választott bíróság Ítélkezéseinek Írásban és kifejezetten alávethetik ugyan; minthogy azonban az ide vonatkozó kikötések a törv. hivatkozott rendelkezéséből kifolyóan minden kétséget kizáróan világosnak és határozottnak kell lennie, és minthogy az A. alatti kötéslevélnek a birói hatáskör megállapítása céljából felperes által felhozott 14. p.-nak az a rendelkezése, mely által kiköttetett, hogy per esetére vagy a bpesti áru- és értéktőzsde választott bírósága, vagy pedig valamelyik budapesti kir. jbiróság járjon el, amint ezt a kir. ít. tábla az ugyanezen peres felek jogviszonyában kelt 1,144. sz. végzésével már egy ízben megállapította — a megállapodás vagylagos voltánál fogva a tőzsdebiróság illetőségének a törv. szerint megkívánt határozott megállapítását nem tartalmazza. Az elsőbiróság alperesnek a bírói hatáskör ellen kellő időben és helyen emelt kifogását helytelenül vetette el, miért is a tőzsdebiróságnak e tárgyban kelt végzését megváltoztatni a keresetet az elsőbiróság hatásköréhez nem tartozónak kimondani s ennek folyományaként az elsőbiróság Ítéletét az 1881: LIX. t.-c. 96. §. a. p. alapján megsemmisíteni s felperest, mint a ki helytelen fellépésével költségre okot szolgáltatott, a bprts. 251. §. érteim, kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 május 19-én 529/903. v. sz. a.) A másodbiróság végzése indokaiból annál inkább helybeahagyatik, mert a tőzsdebiróságnak illetékességét mint kivételes bíróságnak illetékességét meghatározó 1881 : 59. t.-c. 94. §-a szoros magyarázatu lévén, az id. §. által megkívánt kifejezett írásbeli alávetés feltételezi, hogy a felek a nevezott kivételes bíróság illetékességét határozottan kössék ki. A határozott kikötés pedig hiányzik akkor, midőn a felek, mint ezen esetben, az emiitett bíróság illetékességét nem kizárólagosan, hanem csak vagylagosan kötötték ki, mert az ilyen vagylagos kikötés nem zárja ki azt, hogy az ellenfél ugyanazon szerződésbőr származó igényét a rendes bíróság előtt érvényesítse és a vagylagos kikötés folytán a rendes bíróság illetékességét megállapítsa. Márpedig az 1881:59. t.-c. 95. §:a szerint olyan ügyekben, melyek a polg. bíróság áital már érdemileg elintéztettek, vagy előtte még folyamatban vannak, a kivételes tőzsdebiróság el nem járhat. Márpedig vagylagos kikötés esetében az ellenfélnek a polg. bíróság előtt fellépése esetleg mindenkor beállhat s emez eshetőségből következik az, hogy a vagylagos kikötés nem oly kifejezett és határozott mint azt a törvény feltételezi stb. Bűnügyekben. A járásbíróság hatáskörébe utalt oly ügyben, amely hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt van indítva, a tárgyalást a BP. 379. S-a szerint az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül abban az esetben sem lehet megtartani, ha az ügyészségi megbízott a vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét el nem vállalta. A m. kir. Kúria (1903 ápril 23-án 3,602 sz. a.) sikkasztás vétsége miatt vádolt Sz. Mátyás elleni bűnügyében a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslatát vizsgálat alá vévén, következően végzett: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván kimondatik, hogy a járásbíróság hatáskörébe utalt oly ügyben, amely hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt van indítva, a tárgyalást a BP. 379. §-a szerint az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül abban az esetben sem lehet megtartani, ha az ügyészségi megbízott a vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét el nem vállalta. Megsértette tehát a törvényt, nevezetesen a BP. 539. §-át a kisjenői kir. járásbíróság azzal, hogy a Sz. Mátyás ellen a btk. 359. §-ában körülirt sikkasztás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben az ügyészi megbízott jelenléte nélkül tárgyalást tartott és ennek alapján ítéletet hozott. Jelen határozat a felekre nézve halálylyal nem bír. Megokolás: Ottlaka község elöljáróságának azon hivatalosjelentése folytán, hogy Sz. Mátyás a nála dr. G Géza javára 20 K. és j. iránti követelésének behajtása végett 1901 aug. 7-én foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt 60 K. értékű tehenet az árverés előtt eladta, a vonatkozó iratok a bűnvádi eljárásnak a fenforogni látszó sikkasztás miatt Sz. Mátyás ellen leendő megindítása céljából a kisjenői kir. jbirósághoz mint btő bírósághoz tétettek át. Az ügyészségi megbízott' a vele közölt feljelentésre vonatkozó nyilatkozatában az eljárás megindításának mellőzését indítványozta, mire az erről értesített dr. G. Géza sértett a vád képviseletét átvette. A kir. jbiróság a nevezett sértettnek, mint pólmagánvádlónak közreműködésével, de az ügyészségi megbízott távollétében 1901 okt. 21-én tárgyalást tartott és az ennek alapján 1901. B. 596/5. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán jogerőssé vált ítéletével Sz. Mátyás vádlottat a btk. 359. §-ban körülirt sikkasztás vétsége miatt a btk. 92. §-ának alkalmazásával, behajthatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó 10 K. pénzbüntetésre ítélte. A kisjenői kir. jbiróság azzal az eljárásával, hogy a btk. 359. §. alá eső és hivatalból üldözendő sikkasztás vétsége miatt folytatott ügyben a tárgyalást az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül tartotta meg, a törvényt megsértette. A bp. ugyanis a hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folytatott ejárásban a tárgyalásnál a közvádló jelenlétét feltétlenül megkívánja, tekintet nélkül arra, hogy a vádat a közvádló vagy az esetleg helyébe lépett magánvádló képviseli; sőt a kir. tszék előtt tartott tárgyalásnál, a kir. tszék, mint II. f. bíróság előtt tartott felebbviteli bíróság előtt tartott felebbviteli tárgyalásnál és a kir. tábla előtt tartott felebbv. főtárgyalásnál a közvád képviselőjének jelenlétét csak a Bp. 41. §-ában meghatározott esetekben és csak akkor tartja mellőzhetőnek, ha a kir. ügyészség a vád képviseletet el nem vállalta. (Bp. 302., 552. és 412. §§-ai.) Ezzel összhangzásban áll a Bp. 41. g-ának az a rendelkezése, mely szerint a kir. ügyészségnek illetve az ügyészi megbízottnak a főtárgyalásra vagy a tárgyalásra való megidéztetése csak azokban az esetekben marjdhat el, melyekben a közvád képviselőjének jelenléte a fentiek szerint nem szükséges. A hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt indított ügyben a járásbíróság előtt tartott tárgyalásra nézve a Bp. 539. §-a szintén megszabja, hogy azt az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül megtartani nem lehet és nem köti a jelenlét szükségességét ahhoz a feltételhez, hogy a vádat tényleg az ügyészségi megbízott képviselje. Nyilvánvaló tehái, hogy hivaból üldözendő vétség vagy kihágás miatt folytatott ügyben a tárgyalást az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül abban az esetben sem lehet megtartani, ha az ügyészségi megbízott a vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét megtagadta. Ezeknél fogva a kor. ügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem hatályos, a bp. 442. §. utolsó bekezdésén alapul.