A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 2. szám - Kína büntető kódexe

A JOG 13 gét és épp ugy igénylik a könnyebben hozzáférhető járásbirónak olcsóbb sommás eljárását, mint a csekélyebb értékű ingókra vonatkozó perek. Különösen nem indokolt az a különbségi amely a mai jogban az ingatlanokra vonatkozólag kötelmi cimen és dologi jog cimen indított perek között fenáll». Eszerint a törvény célja részint bizonyos gazdasági érdekek kielégítése, részint a felebbezés tekintetében bizonyos összhang és arányosság létrehozása, hogy t. i «a kisebb ügyek a jogkérdésben és a törvényszékek előtt újra tárgyalható ténykérdés ben is megfelelő alapos m,;gitélésben részesüljenek)). Mármost ha az eddig előadottak alapján a kérdés lényegét összes vonatkozásaiban átgondoljuk : legérdekesebbnek tűnik fel a dologban az, hogy a személyes szolgalom kitörlése iránt indított perben az illetékesség tulajdonképp nem lehet vitás, mert a S. E. 3. §. 4. pontjának e sorok elején közölt interpretálása alapján tényleg kellő útbaigazítást nyerünk, s ily közelfekvő rendelkezést figyelmen kivül hagyni valóban annyi volna a biró részéről, mint a törvény szavaitól eltérő gyakorlatot kezdeni. Ámde az is bizonyos, hogy a felhozott §. alkalmazása mellett a tulajdonjogra és a személyes szolgalomra irányuló perekre nézve az illetékeiségnek ismertetett különbsége tényleg indokolatlanul marad s felvett esetünkkel hasonló esetekben igen visszatetsző eredményre vezet. Pedig a S. E. idézett §-ainak megalkotásában az volt a fŐelv, hogy az értékhatárok felállítása által az illetékességi viták lehetőleg kizárassanak és másrészt a birtokperekre vonatkozó illetékesség, a régebbi gyakorlatot tekintve, nagyobb mérvben a kir. járásbíróságokra ruháztassék, — és ezen cél a felvett esetben e'érve nincs. Mindezekből következik, hogy a személyes szolgalom törlése iránti perekben az illetékesség megállapításának kérdésében észszerüleg helyes irányt vehetne joggyakorlatunk, ha vagy a nm. Kúria egy esetből kifolyólag interpretáló jogánál fogva kimondaná elvi jelentőségű határozatként, hogy az S. E. 3. §. 4. pontjától eltérőleg a személyes szolgalmak iránt, ugy ezek törlése iránt indított perekben a kérdéses szolgalommal terhelt ingatlan értéke szolgáljon irányadóul a peres tárgy értékének megállapításában, — vagy pedig a törvény szavai ebben az értelemben nyernének módosítást. Külföld. Kina büntető kódexe. A magyar jogintézmények és igazságszolgáltatásunk vitás kérdéseinek tárgyalása közben, e lap olvasóinak figyelmét kissé a minden tekintetben oly annyira speciális Kina felé tereljük. Soraink közzétételére különösebb alkalmat az adott, hogy Angolország egyik neves jogásza: Albert Swindlehurst tollából figyelmet érdemlő tanulmány jelent meg a londoni The Law Times hasábjain, a Ta-Tsing Len-Lee-röl, vagyis Kina jelenleg érvényben lévő büntető kódexéről. Nagyon helyesen szokták mondani, hogy egy nemzet büntető kódexe valódi fokmérőjét képezi az illető nemzet kulturális viszonyainak, igy a Ta-Tsing-Len-Lee is e körülménynek kiváló tanúbizonysága.E kódex 2,095 nyolcadrét lapjának mindenike magán viseli e nép sajátszerű jellemének és géniuszának összes megkülönböztető vonásait. A kinai mindig büszkeséggel emlegeti e kódexet, bár intézkedéseinek túlnyomó része, ha a művelt nyugat szempontjából mérlegeljük azokat, a végletekig kegyetlennek és barbárnak tűnik fel előttünk. A torturának meglehetős tág tere nyilik itt, hol az igazságszolgáltatásnak azt a kitűnő vezérelvét, amely szerint minden ember mindaddig, mig vétkessége be nincs bizonyítva, ártatlannak vélelmezendő s senki sincs kötelezve magát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolni, — hasztalan keressük. Az egyenlőség és szabadság eszméjének terjedése elé, melyen minden helyes igazságszolgáltatás alapszik, — óriási akadályokat vet itt az egyénnek az előjogokkal biró és előjogok nélküli osztályokba való sorozása s a kormány hivatalnokai és magasrangu egyének iránti föltétlen hódolat megkövetelése. A kínaiak büntetőjogának első rendszeres kódexe, a L e eT u e e-Fa-Ki n g, a Tsin-dinasztia alatt lépett életbe, amely Kr. e. 249-ben foglalta el Kina trónját; ez a kódex többszöri kibővítésekkel és átdolgozásokkal életben is volt a Han, Wee, Tsin, Tse, Swee, Tang, Sung, Yuen és a Ming dinasztiák alatt, mig aztán 1647-ben Shun Chee, a most uralkodó Tsing-dinasztia atyja, meghódította a kinai birodalmat s életbe léptette a jelenleg is érvényben levő büntető kódexet. A jelenlegi dinasztia által kibocsátott legkorábbi ediktumokból azt vegyük ki, hogy a büntetőjog kodifikálása által a következő főbb vezérelvek voltak célul kitűzve: 'biztosítani a büntetési rendszer egyöntetűségét általában az egész birodalomban; oltalmat nyújtani az erőszak és jogtalanság ellen; megtorolni a rendellenes törekvéseket s épen tartani egy tisztességes és rendszerető társadalom békéjét és nyugalmát*. Eme célok keresztülvitele szempontjából a kódex cikkelyeket és táblázatokat tartalmaz, amelyek, összeségükben véve, mind megannyi mennyiségtani problémákhoz hasonlók; e tekintetben szükséges lévén kellő figyelemmel lenni nemcsak a bűncselekmény fokára és természetére, avagy felmerült eset sajátszerű körülményeire, hanem a vétkesnek társadalmi osztályára, korára és fizikai állapotára is. A törvény szigorát és komolyságát folyvást csökkenti itt a privilegizált osztályok iránti kedvezés; 8 ilyen privilégium van, u. m.: a császári vérből való származás és összeköttetéseknek, a hosszú szolgálatnak, a kiváló tetteknek, a rendkívüli tudásnak, a nagy tehetségeknek, a törekvésnek és szorgalomnak, végül a nemességnek és a születésnek előjoga. E 8 osztály valamelyikébe tartozó bármily egyénnek atyja, anyja, nagyatyja, nagyanyja, felesége, fia, vagy unokája szintén előjogokkal vannak felruházva. Csaknem minden büntetés megváltható egy bizonyos kártérítési összeg fizetése által, sőt a törvény szigorát mág inkább enyhíti az, hogy teljes felmentés adható JZ oly bűnösöknek, akik egy szemök vagy valamelyik testrészük elvesztése által nyomorékokká lettek, vagy akik beteges, erőtlen, avagy előrehaladott életkorú egyének egyedüli támaszai, végül az oly egyéneknek, akik felül vannak a 70-éves életkoron vagy 15 évnél fiatalabbak. Jókori beismerés, az eltulajdonított dolgoknak visszaadása vagy közreműködés a bíróság részére a bűntársak kinyomozásában, mindig biztosítják a bűnösnek a büntetés enyhítését, sőt sok esetben a teljes telmentést is. Hét éven alóli gyermekeket és kilencven éven felüli vádlottakat bárminő bűncselekmény elkövetésére képteleneknek vélelmez a törvény, kivéve azokat, akik lázadás vagy felségsértés vádja alatt állanak. T i z bűncselekményt, melyeket a «tiz irtózatos dolog* név alatt ismernek, a legszigorúbban büntetnek; ezek: a lázadás, hűtlenség, hazaárulás, atyagyilkosság, öldöklés, templomrablás, vallástalanság, családi viszályok, ellenszegülés és vérfertőzés. Ezek a bűncselekmények, midőn a bűn főbenjáró, ki vannak véve a kiváltságok jótéteménye vagy az általános kegyelem bármely ténye alól «azért, hogy az emberek tanuljanak meg félni az ilyesmitől és kerülni a hasonlót*. A felségárulást ugy emliti a kinai büntető kódex, mint egy ^kimondhatatlan gyalázatot és e földön a dolgok isteni rendje ellen irányuló törekvést*. Elkövethető az a fennálló kormányrendszer felforgatásának bárminő kísérlete által, elköveti az is, aki az uralkodó személyét megöli vagy megsérti, rombolja a palotát, melyben az uralkodó lakik, vagy templomot, melyben a családja imádkozik, vagy a sírokat, melyekben őseinek hamvai nyugosznak. Az árulókra kiszabott büntetés fölötte barbár. Minden egyénnek, kire az árulás bármely tényében való tettesség vagy részesség rábizonyul, lassú és rendkívül fájdalmas kinzás után halált kell szenvednie. Azonfelül az első fokbeli s 16 életéven felüli összes férfirokonai, lakhelyükre való tekintet nélkül és személyválogatás nélkül lefejeztetnek. A megmaradt fiúgyermekek, ha tökéletes ártatlanságuk bebizonyul és igazolva lesz az, hogy ők a bűnössel a bűncselekmény előkészítése- és kivitelére nézve a legcsekélyebb összeköttetésben sem állanak: életben hagyatnak ugyan, de az eunukoknak adatnak át azzal a céllal, hogy a palota külső épületeiben közszolgálatokra alkalmaztassanak. Az első fokbeli nőrokonok rabszolgák gyanánt az előkelő állami hivatalnokok részére osztatnak ki s az árulásban bűnösöknek talált egyének összes vagyona a kormány céljaira és javára elkoboztatik. A szülő gyilkosság, ha ugy vesszük, csak egy fokkal esik enyhébb büntetés alá, mint az árulás s ugy büntettetik, mint a legsúlyosabb gyilkosság büntette, miután a természeti kötelékek ekkora megsértését a leggonoszabb elvetemültség nyilvánvaló jelének tartják. Bármely egyén, kivel szemben a szüleinek, vagy ezek elődeinek meggyilkolására irányuló szándék bebizonyul: lefejezés általi halálra ítéltetik. Ha a tettes tényleg elkövette a gyilkosságot, az ebben résztvett összes felek, akár tettesek, akár bűntársak, lassú és kinos halált szenvednek, t. i. ezer darabra vágják őket. Ha a bűnös a fogságban meghal, ugyanezt a büntetést a holttestén hajtják végre. A gyilkosságot minden esetben fejvesztéssel büntetik. Midőn a tettet azzal a szándékkal követték el, hogy a megöltnek teste később megcsonkittassék s bizonyos büvészeti célokra szétdaraboltassék, nemcsak a vétkes bűnhődik, hanem házának összes lakói, habár teljesen ártatlanok is, életük fogytáig száműzetnek. Azokat az egyéneket, kik oly adatokat szolgáltatnak, melyek által a bíróság bizonyítékok birtokába jut: a kormány 20 ezüst uncia jutalomban részesiti! Mindazok, akik dühös és kárthozó állatokat tartanak, vagy ölési szándékból méreg-tartalmu szereket készítenek, lefejeztetnek, vagyonuk elkoboztatik, családjuk száműzetik még akkor is, ha a megjelölt módon senki sem öletett meg. Szidalmazó és trágár beszédnek szintén szigorú a büntetése, különösen ha a megtámadott történetesen férje vagy felmenő rokona a sértő egyénnek. Erre vonatkozólag a kódex igy szól: Trágár és sértegető beszédet illetőleg, amely természetesen civódás és veszekedés előidézésére irányul, a törvénykönyv határozottan kiköti annak megakadályozását és megbüntetését. Rablás és lopás tetteseivel szigorúan bánik a kódex.