A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 25. szám - Reformok a végrehajtások terén

200 A JOG vezetendő formális módozatok szerint, már azért sem, mert aránytalan és esetleg a kereskedő műveltségének meg nem felelő szigorúság lenne pl. egy szatócstól formális könyvet kívánni, de feltétlenül megkívánható az, hogy ez a primitív feljegyzési könyv hűséges naplója legyen az ő szükkörü tevékenységének, és hogy ez kereskedelmi rendészeti szempontból ellenőrizhető legyen. Ismét a keresk. kamarát tartom hivatottnak arra, hogy meggyőződést szerezzen arról, miszerint a területén levő minden üzlet tulajdonosa egy világos, betekinthető könyvet vezessen. Ez a kamarai beavatkozási jog nem ugy értendő, mint aminőt aK. T. a keresk. társaságoknál a kir. törvényszékeknek biztosit. A keresk. kamarának csak rendészeti szankciót komtemplálok arra nézve, hogy minden kereskedőnek könyve legyen, a betekinthetésijogosultság csak kivételes hatalom, melylyel csak a föntebb vázolt azon esetben élhet, midőn valamely kereskedő alaposan gyanúsítható azzal, hogy irreális üzletkezelés által hitelezőit megkárosítani szándékozik. Tehát a Btk. 414. §-ának 4-ik és Btk. 416. §-ának 3-ik pontjaiból, «ha a törvény azok vezetésére kötelezte» kihagyandó és a könyvek vezetésének elmulasztása ipso jure a csalárd és vétkes bukás egyik elkövetési módjának, illetőleg ezen deliktum alkotó ismérvének tekintendő. A Btk. 414. §-ának 3-ik bekezdése szintén egyike a legproblematikusabb büntetőjogi értékű elkövetési módoknak, mert ennek megállapithatását szintén lenyűgözi és eltompítja a csődtörvényben szabályozott megtámadási jogosultság. Mert ahhoz, hogy a közadós egy vagy több hitelezőjét zálog v. megtartási jog engedélyezése, vagy vagyona valamely részének átengedése által kedvezményben részesiti, egy olyan nehezen és hosszú, raffinált perben megállapítható ténykörülmény, mely a megtorlás büntetőjogi erejét a hosszú huzavona által megbénítani képes. Ez a 3-dik pont különben is triviálisan kirí ebből az erősen deliktuózus 414. §-ból, mert ennek esetében valódi tartozás törlesztéséről és fennálló követelés biztosításáról van szó, míg e §. többi pontjai, különösen a 2-ik pont nyilvánvaló fraudulozus tényt és csalárd, dolózus elemeket tartalmaz. Hogy hozható ugyanis, illetőleg hogy vonható egy kategóriába a 3-ik pont esete egy olyan deliktummal, melynek ténybeli ismérvét az képezi, hogy a közadós vagyonához tartozó értéktárgyat elrejt, elpocsékol, aktiv követelést elenged, fiktív köve telést kifizet; vagy a második pont esete, midőn oly kötelezettséget ismer el valónak, mely egészben, vagy részben valótlan. Ezek voltak a bukások fejezetéhez tartozó triviális hézagok és hiányok, melyek sürgős orvoslása a revízió legfontosabb feladatai közé tartozik és, mint föntebb hangsúlyoztam, a bukások kórját a kereskedelmi élet mint társadalmi hivatás saját kebelében szervezett céhszerü szövetkezési akciójával lehetne leghatalmasabban orvosolni. Nem utópia ez, csak egy egészséges purgáció mely a kereskedelmi élet mételyeit gyógyítani segítene. Reformok a végrehajtások terén. Irta JAEGER ALAJOS, tenkei bírósági végrehajtó. Őszintén és tárgyilagosan kívánok szólni a kilátásban levő reformokhoz. Az igazságügyi tárca 1902. évi költségvetésének ápril 23—26-án folytatott képviselőházi tárgyalása alkalmával szóvá tétetett minden végrehajtási ügynek hivatalból való foganatosítása, tehát az eddig nagyobbrészt közbejöveteli eljárásnak teljes kiküszöbölése, hogy a 100 koronán aluli ügyek foganatosítása a községi elöljárósághoz utaltassék, hogy a bírósági végrehajtói állás államosittassék. Szóltak azután a végrehajtási eljárásnak módosításához, például: miért kelljen az ingó-végrehajtásnál — ha az ingók már más által lefoglaltattak, a felülfoglalás foganatosítása céljából a helyszínére kiszállni. A sajtó nagy üdvkiáltással fogadta azt a szárnyra kapott hirt, hogy ezután az ingó-árverésnél is — ugy, mint eddig az ingatlan-árverésnél — bánatpénz letétele megkívántatik az árverelők részéről, az ingók elkótyavetyélésének meggátlása céljából. Nem az én szerény nézetem, de az általános vélemény oda konkludál, hogy a tervbe vett uj végrehajtási eljárás, mely sugarait már előre veti, ezután nem mint eddig a végrehajtatónak, hanem a végrehajtást szenvedőnek fog kedvezni. Szólani kívánok mindenek előtt az uj végrehajtási törvény kidolgozásáról. Sok dolog áll a papíron, ami a gyakorlatban be nem vált. Feltétlenül szükségesnek tartom az uj végrehajtási törvény kidolgozása alkalmával ugy a fővárosi mint a vidéki tapasztalt ügyvédeknek és végrehajtóknak a tanácsba való bevonását. Mások a viszonyok a fővárosban és mások a vidéken; az eljárást sok esetben a körülményekhez kell viszonyítani. Ki ösmeri legjobban az eddigi eljárás fényés árnyoldalát ? Csakis a gyakorlati ember, a vidéki ügyek tekintetében csakis a vidéki ügyvéd és végrehajtó. Igaz ugyan, hogy az igazságügyminiszter ur egyes bíróságokat felszólított arra, hogy az eddigi eljárás hiányait és az eddigi szabálytalanságokat tárják fel a bíróságok írásban ; azonban — én Istenem! — honnan ösmeri a bíróság az egyes hiányokat és szabálytalanságokat; mert egyetlenegy biró sem megy végrehajtani, nem tűz ki és nem foganatosít ingó-árveréseket, nem foganatosít ingatlan-árveréseket és birtokba helyezéseket, de mindezeket foganatosítja a bírósági végrehajtó az ügyvéddel, tehát tisztán csak az utóbbiak ösmerik az eljárás minden fázisát alaposan. Ami minden ügynek tervbe vett hivatalból való foganatosítását illeti, a felületes szemlélő ezt az uj intézkedést igen humánusnak tartja költségkímélés szempontjából. Megengedem, ez az érem egyik oldala, de nézzük meg az érem másik oldalát. Feltétlenül szükségesnek tartom a közbenjárást — hacsak maga a végrehajtató vagy ennek képviselője a végrehajtó iránti bizalomból a közbenjárásról le nem mond — jövőre is. Habár a végrehajtóknak legnagyobb része ezt az uj intézkedést örömmel üdvözli, van nekem ebben a dologban külön véleményem. Elvetendő ez a terv ugy a végrehajtató, mint a végrehajtó érdekében is. A végrehajtató érdekében elvetendő ez a terv azon okból, mert csak ő maga óvhatja érdekeit legjobban a foglalás avagy árverés alkalmával, gyakorolhat méltányosságot kedve szerint oly esetben is, midőn a törvény a legnagyobb szigorúsággal ráparancsol a végrehajtóra, hogy a végrehajtást szenvedő ellen méltányosságot nem gyakorolhat, — mert ez a végrehajtatónak kizárólagos joga. Végrehajtató hogy gyakorolhat méltányosságot, ha a helyszínén nincs! Pedig csak ott lát keresztül tisztán végrehajtást szenvedő vagyoni állapotán, és csak ott tudja meg, ha méltányosságot gyakorol, hogy megkaphatja-e követelését vagy sem. Ez a körülmény leginkább előtérbe tódul abban az esetben, ha a végrehajtás nyitott üzlettel biró kereskedő avagy iparos ellen intéztetik, mert itt az üzlet bezárásáról vagy nyitvahagyásáról van szó. De miért ez a túlságos atyáskodás a végrehajtást szenvedő iránt ? Elbeszélek egy jellemző esetet. Egyszer kiszálltam az ügyvéddel a helyszínére, hogy a végrehajtást foganatosítsam. A helyszínén megjelenvén, felszólítottam a végrehajtást szenvedőt, hogy tartozását fizesse ki. Erre azt kérdi a végrehajtást szenvedő — aki zsebéből egy csomó pénzt vett elő, - - hogy mennyi az a követelés ? Miután a követelés végösszegét neki megmondtam, zsebébe szépen visszarakta a pénzét, kijelentvén, hogy: «Én azt gondoltam több. Hiszen akkor még perelhetek. Nem fizetek, tessék foglalni » Ez pedig nem egyedül álló eset. Elvetendő ez a terv a végrehajtó morális érdekében is, és okuk nincs kartársaimnak, hogy a kilátásba helyezett általános, hivatalból való foganatosításnak, örüljenek. En a magam részéről soha sem örültem a hivatalból való foganatosításnak és ennsk is köszönhetem azt, hogy 7 évi működésem ideje alatt a visszaélésnek még csak az árnyéka sem tudott hozzám férkőzni. Tagadhatatlan, hogy minden szakmában vannak korrekt és kifogásolni való férfiak, mi végrehajtók azonban a legtöbb visszaélésre való csábitásnak, gyanúnak vagyunk kitéve ; és hány esetben fegyelmibe fogták az egyik vagy másik kartársunkat, azután kitűnt róla, hogy alaptalanul, sőt hamisan vádolták. Az állítólagos deliktum iránti vád vagy gyanúsítás legnagyobb részt talán kizárólag a hivatalból foganatosított ügyeknél fordult elő. Van ennek a hivatalból való foganatosításnak még egy rossz oldala, éspedig a vidéken. Számtalan esetben megtörtént az, midőn az ügyvéddel kiszálltam a helyszínére és ott foglalni akartam, hogy maga a becsüsül szolgáló községi biró avagy esküdt pártját fogta a végrehajtást szenvedőnek, és volt eset arra is, hogy ez által a végrehajtás meghiúsult, sőt volt rá eset, hogy ellenszegülésre is buzdította a végrehajtást szenvedőt. Mennyivel rosszabb lesz ez az állapot, majd ha kizárólag hivatalból járunk el! Ilyen és hasonló elüljárósági tagokra akarják majd bízni a 100 koronán alul álló követelések behajtását ! — Erre még később visszatérek. A visszaélési vádak a végrehajtó ellen — attól tartok — óriási módon fognak szaporodni. S mivel igazolja a végrehajtó ártatlanságát és eljárásának korrekt voltát? Talán a fent elősorolt, nagyrészt irni-olvasni nem tudó, műveletlen, avagy rossz indulatú, hazug, vagy feljelentő végrehajtást szenvedettnek rokonság vagy érdekeltség miatt páitját fogó községi bíróval vagy