A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 25. szám - A büntetőtörvénykönyv XXXV. fejezetének reviziója

olcsóbbátételét az igazságszolgáltatásnak, melyet átmeneti uton csakis ugy lehetne keresztül vinni, ha több végrehajtót ki nem neveznének, ami a meglevők helyzetén is könnyítene. A büntetötörvénykönyv XXXV. fejezetének revíziója. Irta HERZ BÓDOG, Pápán. Az 1878. évi V. t.-cikk fennállása óta a jogi és társadalmi közvélemény ezer inszinuációval, szinte politikába való szenvedélyességgel támadta azt az indolenciát, mely a forgalmi élet legkártékonyabb bűnét a kereskedelmi üzlet körében, a jóhiszemű harmadik személyek k'játszására irányuló fraudulózus üzelmeket szabadon rombolni engedi. Sajátságos helyzet! A törvények tátongó hézagainál, ha a gyakorlat égető szüksége revíziót követelt, a mi kodifikációnk, amely agilitásban és buzgalomban szinte párját ritkítja, mindig gyorsan sietett a szenvedő erkölcsi vapy forgalmi érdekek segítségére, de a csalárd és vétkes bukás ezer exisztenciát tönkretevő, annyi premeditált rosszhiszeműséget és kárositási szándékot megtorlás nélkül hagyó, laza és enyhe gyeplőjét ínég most, fennállásának huszonötödik esztendejében sem fogta szorosabbra. Nem az indolenciában rejlik az ok, hanem abban, hogy a Btk. 414. §-ba ütköző csalárd bukás bűntettének legfontosabb alapismérve : a hitelezők megkárosítására irányuló szándék, egy olyan ingadozó, kezeink közül kisikló fogalom, hogy az a megengedett forgalmi manipulációk, vagy a civiliter tiltott és az 1881. évi XVII. t.-czikk Ill-ik fejezete szerint megtámadható jogcselekvények és ügyletek szövevényében szinte elvész, illetve elveszti kriminális jellegét. Tehát konstatálnom kell, hogy a csalárd bukás bűncselekménnyé minősítésének és megtorolhatásának egyik legnagyobb akadálya az a merkantil törvény, mely csődtörvény név alatt a vagyonbukást, illetve kereskedelmi jogi következményeit szabályozza, mert a fenthivatkozott Ill-ik fejezetben foglalt «jogcselekményi megtámadási szabályok)) körülbelül mind magukban foglalják azokat a fraudulózus momentumokat, melyek a csalárd Dukás bűntettének tényálladéki elemét, a hitelezők megkárosítására irányuló szándékot képezik, illetve kimerítik. Itt vannak az 1881 : XVII-ik t.-cikk 27. §-ának 1—3-ig foglalt megtámadási esetei, a csődkérvény beadása, illetve a fizetések megszüntetése után kötött ügyletek, vagy az úgynevezett kedvezményezett rosszhiszemű hitelezőnek teljesített fizetések, az ezeknek adott biztosítékok vagy a csődnyitást megelőző 15 napon belül, az egyes privilegizált hitelezőknek adott, még le ne u járt kielégítés. Ezak a jogcselekvények mind fraudulózus összejátszás utján jöttek létre, melyek jóhiszeműek és hiszékeny emberek anyagi romlását idézhetik elő. Vagy vegyük a 28. §-t; ennek 2-ik pontja tarennek produktivitásával; ennél azonban sokkal gyakoiibb eset az, hogy az érzéki erőtényezők jönnek kisebb-nagyobb ellentétbe a kultúrával, azért, mert az érzéki erőtényezők nem tartanak lépést a fejlődő és folyton haladó kultúrával, azt nem eléggé segítik és védik, a fejlődésben gátolják, szóval: a kultúrát stagnálásra kényszeritik, ami által a kultúra szenved, satnyul, elcsenevészesedik, sőt pusztul. Ezzel a dedukciómmal forduló ponthoz jutottam ; nevezetesen eljutottam a kultúra negatív faktorához, a negatorhoz és a negatívumhoz, vagyis a fejlődést gátló erőtényezők ama határához, ahol a kultúra érdekében az okozat és ok, a következmény, és előzmény, vagy ami in ultima analysi alaptételünkre nézve egyjelentőségü : a pozitívum és a negatívum harca kezdődik. Ebből az organikus harcból nem a pozitívumnak a győztesnek, hanem a negatívumnak életképesnek kell kikerülnie. Mindenesetre sajátszerüen hangzó filozofikus tétel ez, mert a közfelfogás okozatul azt várná, hogy a pozitívum győzzön a negatívum fölött. A fejlődés elvi alapján álló filozófia azonban a tételt lényegileg nemlegesen állítja fel mint tevőlegest azért, mert a két diszharmonikus faktor, mint erő közül sem az egyiket, sem a másikat nem áldozhatja fel; ugy a pozitívumot, mint a negatívumot meg kell mentenie; a pozitívumot azért, mert ez maga a kultúra, az okozat, — a negatívumot pedig azért, mert ezt a pozitívumnak saját erői idézték elő, tehát az is kulturerő, de célját és rendeltetését tévesztette el, disszonánssá lett, ezt kell helyrehozni, mert különben erővesztés állana be, ugy de az élő organizmusban erő nem veszhet el, csak alakulhat; végeredményben tehát a pozitívum javára talmazza a csődnyitást megelőző két évvel, a hozzátartozókkal kötött visszterhes szerződés és jogügyletek megtámadhatóságát, mely manipuláció csődön kivül is egyike a leggyakoribb romboló eszközöknek, mely a hitelforgalom életében a legnagyobb injuriátínak ad szabad teret. De mit csinál a hitelező, mikor hiszékenységének az adós részéről történt rosszhiszemű kijátszásáról értesül ? Ugyebár nem a büntető bírósághoz siet, hanem a pénzét akarja megmenteni és a megtámadási per keretében adja elő egész terjedelmében azt a vádiratot, mely kriminális jellegét a polgári, illetve kereskedelmi jogvita hosszú, néha évekig tartó folyama alatt egészen elveszti. A magánérdekek harcában a bizonyítási anyag és a ténykérdések kizárólag a csődtörvény keretében mozognak és a megtámadásra jogosuit minden igényére nézve kielégítve érzi magát, ha megtámadási keresete sikerre vezetett és a bűnnel terhes jogügylet a csődtömeggel szemben hatálytalannak nyilváníttatott. A másik óriási akadály a hitelező megkárosítására irányuló szándék megállapithatásának : a fizikai tettesnek, a közadósnak a csődtől való rettegésében rejlik, mert a csőd a kereskedő életében a legborzalmasabb diffamációt, a legkétségbeejtőbb megkötöttséget foglalja magában, melynek elkerülése végett a fraus-civilis minden raffinériájára képes. Behálózza magát a fiktív elidegenítések és terhelések összes burkaiba, és mikor a hitelforrások bedugultak, a bizalmatlanság hideg tekintete mered feléje, megkezdi elkövetni a Btk. 414. §. 3-dik pontjában foglalt bűncselekményt, midőnis egyes hitelezőit kielégíti és a többiek rovására kedvezményben részesiti; kiválasztja a tekintélyes gyári cégeket, akik nemigen hajlandók az egyességre, különösen pedig a közeli székvárosban lakókat és a fönmaradó likvid-összegeket a végrehajtás foganatosításának megakadályozására fordítva. A bukni készülő kereskedő rendszerint utolsó vonaglásáig fizet, fizet a jogosulatlanul szerzett pénzzel, csupán azért hogy a Btk. 414. §-a ellen misztifikációt kövessen el; nem tartja olyan bűnnek, a frissen érkezett gyári készletet 500/0~kal a beszerzési áron alul házaló kufárok közt osztani szét,mint azt,hogy le tegye a fegyvert és beismerje, hogy nem képes üzletét fentartani. Ez a csődöt megelőző pár hónap folytonos bűncselekményekből van összetéve, melyek mind annak az alkotó ismérvnek elfojtására irányulnak, ami a csalárd bukás bűntettének fenforgásához kívántatik, mely az úgynevezett hitelezők megkárosítására irányuló szándéknak neveztetik. Tehát concrete károsít a közadós, hogy abstracte ki ne derüljön, hogy kereskedelmi tevékenysége a károsításra irányult. A következő fázis akkor következik be, mikor a kereskedő nem tud már mozogni, midőn a tartozások labirintikus szövevénye annyira ránehezül munkásságára, midőn a perek gomolyagja egészen kimerítette, midőn a rettegett foglalást megakadályozni képtelen és rezignáltán várja a beavatkozást, mely a hitelezői védegyletek részéről gyorsan be is következik. Ekkor kezdődnek tulajdonképpen a dolgok büntetendő cselekmények győznie kell a negatívumnak azért, mert ezt az emberiség léte, a természet ős produktivitása, a fejlődési elv, parancsolólag követeli; és mert a fejlődési elv csakis a negatívumnak újjáalakulását tevékeny faktorrá és életképessé fejlődését igényli, hogy ez által ismét alkalmassá és képessé legyen az erőtényezők harmóniájában nagy misszióját méltóan betölteni. A világrendben néha vulkanikus erővel kitörő ez a harc nem rombolhat, erőt, életerőt meg nem semmisíthet; ellenkezőleg : az erők átalakulását, át- és felcserélését eredményezi; a pozitívum a saját erői által kiegyenlíti a negatívum elégtelen erőit, és ez által a megzavart egyensúlyt létesiti; az aftirmativum egyesül a negatívummal a pozitívum létalakzatában, amely processzus a kultúrát szervi alapon fejleszti, fokozza és tökéletesiti. Az általánossá egyetemesitett világrend jelzett erőinek egymást kiegyenlítő szervi, organikus harcának ekvivalense : a jog. Ezen az alapon eljutottunk ahhoz a fogalomhoz, amely a szervezet kiegyenlítő harcának, a fejlődésnek a következménye, a teremtő erők eletharcának a kiegyenlítője, a művelődés védpajzsa, a kultúrának legféltettebb kincse és bálványa ; eljutottunk ahoz a fogalomhoz, amely körül az emberi kultúrának összes tevékenysége mozogva forog, amely fogalom áld és sujt, fejlődménye dacára maga is melegágya a fejlődésnek, és ez okból a társadalomnak kulturoszlopa. Ha az organizmusban, a fejlődésben, a kultúrában oly roppant jelentőségű a jog, — önkénytelenül tolul elő a kérdés, hogy tulajdonképpen mit jelent ez a fogalom, mi tehát a jog ? Mi gyakorlati jogászok, akik mindennap sokszorosan operálunk ezzel a fogalommal, minden esetre át vagyunk hatva