A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 25. szám - Az uj uzsora-törvényjavaslat
Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1903 június 21. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) mHJr IZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korono Fél « _ 6 « Egész « _ lí « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesan ooatautalványoyal küldendők. TARTALOM : Az uj Uzsora-törvényjavaslat. Irla Nagy Zoltán, hajdúszoboszlói kir. albiró. — Pótbirálat a fizetésrendezési törvényjavaslatról, birói szempontból. Irta X. Y. — Küzdelem a mindennapi kenyérért. Irta Avarfy Ferenc, aradi ügyvéd. — Btk. XXXV. fejezetének revíziója. Irta H e r z Bódog, Pápán. — Reformok a végrehajtások terén. Irta J a e g e r Alajos, tenkei bir. végrehajtó. Irodalom (Králi k Lajos: A magyar ügyvédség. Az ügyvédi kar Ösmerteti Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — K e n e d i Géza dr: A magyar sajtójog. Ösmerteti Ödönfi Miksa dr, budapesti ügyvéd. — Kiss Géza: A haszonbérelengedésről. Ösmerteti a. j. Márkus Dezső dr : Felsőbíróságaink elvi határozatai. — Flórián Károly dr: A 4 2 °,'o-os osztrák államadósság konverziója. — S g alitzer Gyula dr: Zeitschrift für Ungarisches Öffentliches und Privatrecht. — K a m p i s János dr : Hatáskori összeütközések. Heimmn Jenő dr: A Házi Törvények.) — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai bíró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az uj uzsora-törvényjavaslat. Irta NAGY ZOLTÁN, hajdúszoboszlói kir. albiró. Újnak nevezem, mert hiszen a javaslat 12. §-a értelmében, az 1883. évi XXV. t.-c. 1 —16. §-ai elvesztik hatályukat s e szerint nem ez utóbb idézett törvénycikk módosítását és kiegészítését célozza e javaslat, (mint ahogy ezt a javaslat cime helytelenül mondja) hanem uj törvényt alkot az uzsoráról. De térjünk a tárgyra. Máramaros vármegyében, közel 6 éven át voltam biró. Ezen idő alatt az a három esztendő, amit egy tisztán nemzetiségi és galíciai jövevény-söpredékkel szaturált területen, mint a vizsgálatok teljesítésével megbízott biró eltöltöttem, elég alkalmat és gyakorlatot adott nekem, ho^y számtalan faját, nemét, változatát ismerjem meg az uzsorának. Százakra megy azon nyomozatok, — s tekintélyes azon vizsgálatok száma, melyeket ily ügyekben ez idő alatt lefolytattam s befejeztem. Nemcsak a hivatásszerüség és ambícióm, hanem az ügy iránti érdeklődés és emberi érzésem vitt reá, hogy mélyébe hatoljak, e speciális ügyek tanulmányozásával, azon intellektuális, közgazdasági, társadalmi okoknak, melyek e bűnügyeket előidézték s igyeíceztem a nagy tömegből, az esetek számtalan neméből alaptételeket állapítani meg s felismerni a bírósági terület uzsorapereinek módszerét, amelyek — elvitázhatatlan — amig egyrészt vezérfonalul szolgáltak s gyakorlati előnyömre váltak, addig másrészt adatok lehettek egyes nemzetpolitikai reformoknál s ezek alkalmazásánál. Nem tagadom, hogy igyekeztem e gyakorlati ismereteimet vonatkozólag közölni is s nemcsak az igazságügyminisztérium véleményt kérő felhívása, a hegyvidéki akció vezető embereinek szíves felszólítása adtak erre alkalmat nekem; hanem az Országos Gazdasági Egyesület, majd a Köztelek indítványa folytán a mult év tavaszán megtartott előadások, egyesületi felolvasásaim, hírlapi cikkeim mind adatokat tartalmaztak, tényeket ismertettek s egyúttal megjelölték a gyökeres reformtételeket, módokat, eszközöket. Szerénytelenségnek látszanék talán ezt regisztrálni is nekem. De szükségesnek tartom, mert ebből a motívumból tudom indokoltnak az én nagy várakozásomat az uj törvényjavaslattal szemben s hozzáteszem mindjárt nagy csalódásomat is, mikor azt végig- és végigolvastam. Meggyőződésem mindenekelőtt, hogy olyan sui generisbüncselekménynél, mint az uzsora is, kazuisztikának helye nincs. Az élet ezer, meg ezer viszonya, a körülmények százés százféle változata és hozzáteszem a tendenciózus célzattal a törvény megalkotta ismérvet kijátszani akaró hitelező igyekezete, talált eddig s fog ezután is találni módot, formát, nemet, melybe jogtalan vagyonszerzési törekvését adósai rovására, kárára szerepeltesse ; ezt taxatíve felsorolni, tételekbe foglalni, a lehetetlenséggel határos. De méginkább helytelen szerintem az olyan fogalmi meghatározás, mely csak az elvek, kritéiiumok összehalmozott, egybegyűjtött kivonata ; minden egyéb, mint preciz, megjelölt ismérv, hanem — hogy triviális hasonlattal éljek — hasonló azon általánosan ismert életelixirekhez, melyeket nap-nap után olvasunk a lapok hirdetési rovatában s amelyek minden betegség ellen egyaránt használnak. Merész az, amit mondok, de én az uzsora fogalmi meghatározásánál s megállapításánál a legtágabb latitude-öt engedném a birói kogniciőnak. Egy határozott kijelentést tennék s azt mondanám, hogy uzsorát képez mindazon jogügylet, melyet a bíróság — az adott körülmények között — annak itcl. Ám legyen s ugy is gondolnám, hogy e tétel indokolásában felsorolnám mindazt, amit a javaslatnál ennek 1. §-a, — ismérvek gyanánt összehalmoz, de nem kötném meg a bíróság kezét avagy nem nyújtanék módot mesterséget űzni a tudományból, amely az adott körülmények között igazán ((ráhuznii) igyekszik a felmerült esetet egyik vagy másik fogalmi meghatározás alá. Hogy pedig az úgynevezett minősített uzsoratételt miként határoznám meg, arra már azért sem terjeszkedem ki, mivelhogy radikálisabb kijelentést tenni meg sem kísérelek. De hogyha már ebben az eszmemenetben vagyunk, szeretném tudni a javaslat tételes intézkedései alapján, minő ismérv szerint volna az uzsora tényálladéka megállapítható azon tényleg felmerült esetnél, mikor a szegény ruthén famunkás csakis a falubeli Kohn (ugy vélem : közismert előnevet használtam) család Salamon tagjánál kapott hitelre tengerit, mert a falubeli többi hitsorsosok kijelentették, hogy egyáltalán nem hiteleznek. Sem szorult helyzet, sem könnyelműség, tapasztalatlanság vagy értelmi gyengeség az ügyletnél az adóst illetőleg, ezzel szemben az aránytalan vagyoni előny, avagy a fenti korlátozó körülmények kihasználása a hitelezőt illetőleg fenn nem forogtak ; hanem tervszerű kizsákmányolás és tönkretétel volt a mód, amennyiben a falubeli hitelező izraelita családok felosztották egyét temüleg egymásközött a tuthén népességet. Tényeket beszélek. De térjünk vissza! A javaslat 1. §-a összehalmozott, nehézkes értelmű magyartalan meghatározás. E szövegezésben semmiesetre sem lehet törvény. Lényeges kellék s kétszeresen fontos az uzsoratörvénynél, hogy a törvény rendelkezése világos, határozott legyen. De ugyanekkor a 6. §. rendelkezése oly merev s emellett oly tág értelmű meghatározás, mely generalizálva — s szószerint alkalmazott bírósági gyakorlat alapján — hihetetlen állapotot teremhet az üzlet- s kereskedővilágban. Következményei kiszámíthatatlanok. Teljesen érthető a javaslat alkalmi indoka s ha valami, ugy ez a kérdés, — a közgazdaságilag s ebből kifolyólag állampolitikailag bekövetkezett viszonyok következtében, — elkerülhetetlenül szanálandó volt. Tökéletesen helyes a közérdek szempontja, mely hivatalból üldözendőnek mondja ki az uzsorát; terminológia szerint indokolt a minősítés s ebből kifolyólag a börtönbüntetés s a legmagasabb összegig terjedő pénzbüntetés, mint mellékbüntetésnek megállapítása ; eminens közgazdasági értéke van a javaslat 3. §-a rendelkezésének s közigazgatási tekintetben is helyes az uzsora-büntett megállapítása esetén a kiutasítás. Mindezekből kétségtelen, hogy a javaslat készítői nemcsak a beszerzett hivatalos adatok, hanem a közérzés morális hangulata alapján is igyekeztek kifejezést adni a felsorolt rendelkezések által a visszaéléseknek meggátlását célzó radikális követelményeknek. Lapunk mai száma n oldalra terjed.
