A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 24. szám - A BP. 425 §-ának második bekezdéséhez

A JOG 93 nagyobb, mint a rovatolási díjtétel melletti átrakási dij, mert különben felperes nagyobb díjmérséklést kapna, mint amilyent a vasút akár az egyik, akár a másik kedvezmény mellett kapott. AzU. a. számla 1. tételében felperes nem számította alperes javára az átrakási dij külömbözetét, azonban a keresethez csatolt A. a. számla utolsó tételében e cimen 1,296 K. 76 fill. összeget alperes javára számított és igy ez a különbözet a kereseti követelésből le van vonva. Minthogy pedig az 1,296 K. 76 f.-nyi összeg összegszerű helyessége a felek közt nem vitás, ennélfogva a kereseti követelésbe az átrakási dij különbözete cimén mit sem kell levonni. Alperes azt vitatta, hogy a felperes neve alatt feladott faküldemények közt 503,900 tonna L. és tsa-féle faanyag és 4.821,290 tonna N.-féle fanyag volt, idegen faanyag fuvarozása után pedig felperes nem követelhet dijvisszatéritést. Ez az előadás alaptalan, mert a díjvisszatéritési hirdetmény a d jvisszatérités követelhetését csak ahhoz a feltételhez köti, hogy a fuvarlevelek a visszatéritést követelő fél nevére legyenek kiállítva, és nincs kizárva sem a hirdetmény, sem a díjvisszatérítésre vonatkozó vasutüzleti szokások szerint, hogy a feladó, aki másnak áruját a saját neve alatt feladja, ily áruk után visszatéritést kaphasson. Alperes arra is hivatkozott, hogy a peres kérdés elbírálásánál nemcsak a díjkedvezményt hirdetmény, hanem az A. a. .szerződés is figyelembe veendő, a szerződés pedig felperes jogait megszorítja. Ez az előadás alaptalan. Az A. a. szerződés csupán annyit foglal magában, hogy felperes részére a visszatérítési díjkedvezmény megadása szerződésileg biztosíttatik, de nem gátolja felperest abbnn, hogy a kihirdetett és igy minden fuvaroztató részére megadott jogokat a maga részére igénybe vehesse. Ennélfogva mellőzésével annak a kérdésnek, hogy hatályos volna-e oly szerződés, amely valamely fuvaroztató jogait a dijkedvezményi hirdetményekkel szemben megszorítaná, meg kellett állapítani, hogy az A) alatti szerződés felperest nem akadályozza sem abban, hug" a rovatolási díjkedvezményt a visszatérítési kedvezménnyel együttesen vehesse igénybe, sem abban, hogy a saját neve alatt feladott idegen fanemüek utáni visszatéritést követelhesse. Alperes előadta, hogy az A) a. számla 6. és 9. tételeiben foglalt 45 tonna sulyu küldemények Gilvács érintése nélkül fuvaroztattak és igy az E) alatti hírlapban megjelent visszatérítési hirdetmény szerint azért nem vehetők fel a visszatérítési számlába, mert a visszatérítési hirdetmény csak a Gilvács érintésével fuvarozott küldeményeket részesiti a kedvezményben. Ezzel szemben felperesarra hivatkozott, hogy az A. a. szerződés nem tartalmazza a kérdéses megszorítást és igy a kedvezmény felperest a szerződés alapján a Gilvács érintése nélkül fuvarozott küldemények tekintetében is megilleti. Felperesnek ez az álláspontja helytelen. A vasúti fuvarozás egyik alapelve, hogy semmis az oly magánegyesség, amellyel a vasút valakinek olyan díjmérséklést enged, amely előnyt biztosit akihirdetett díjszabásokkal szemben. Ez az elv nincs kifejezetten kimondva a vasúti üzletszabályzatban, de kitűnik az üzletszabályzat 7. §. 1. pontjának és 60. §. 1. p.-nak intézkedéseiből, melyek szerint a fuvardíj a kellőleg közzétett díjszabások alapján számíttatik ki. Kifejezésre jut ez az elv az }892:25. t.-c.-be iktatott nemzetközi árufuvarozási egyezmény 11. cikkében és az ahhoz tartozó zárójkv. II. p.-ban. Minthogy e szerint hatálytalan az A. a. szerződésnek az a része, amely felperes részére nagyobb előnyt biztosit, mint ami az E. alatti lapban megjelent dijkedvezményi hirdetményben közzé van téve és igy az U. a. számla 6—9. tételeiben foglalt küldemények után visszatérítés nem követelhető, ennélfogva az ezeknek megfelelő összeget azaz 38 K. 80 fillért az U. alatti számla összegéből és a kereseti követelésből le kell vonni Ugyanebből következik, hogy az U. alatti számlákon kitüntetett tonnamennyiségből is le kell vonni az U. alatti 6—9. tételeinek megfelelő 45 tonnát. Minthogy azonban a szállított küldemények összes súlya a vissztéritési számlába fel nem vehető 45 tonna levonásával is többet tesz ki 20,000 tonnánál és a visszatérítési hirdetmény szerint már 20,000 tonna szállítása esetében igényelhető az alacsonyabb díjtételnek visszatérítés utján leendő alkalmazása, ennélfogva felperes a visszatérítés megadását joggal követeiheti. Alperes a kereseti követelés mennyisége ellen az elleniratban az F. alatt részletezett kifogásokat tette. E kifogások elismerése mellett, felperes a válaszban a kereseti követelést 653 K. 1 fiilérrel leszállította, amely leszállításban benfoglaltatik a jelen Ítélet indokolásának második bekezdésében emiitett 48 K. 28 f.-nyi leszállítás is. A 69,786. sz. jkv. 5. pontja szerint a felek megegyeztek abban, hogy téves volt az az ellenirati és válaszbeli számítás, amelynek alapján a kereseti követelés leszállittatott, és megegyeztek abban, hogy a számítás helyesbítésével a kereseti követelés 648 K.-val, azaz 29,376 K. 67 f. tőkére tekintessék leszállitottnak. E leszállított követelésből levonva az U. a. 6—9 tételeinek megfelelő fent emiitett 38 K. 80 f -ért, maradt 29,337 K. 87 f., mint oly összeg, amelynek erejéig a kereseti követelés fennállónak bizonyult. Ennélfogva alperest 29,337 K. 87 f. tőke és ez után a követelt és külön nem kifogásolt kamat fizetésére kötelezni, felperest a leszállított kereseti követelésnek ezen felüli részével elutasítani stb. kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. szep. 17.-én 4,053/v. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének [nem nehezetelt elutasító részét nem érinti, feiebbezett marasztaló részét pedig amennyiben alperest 509 K. 7 f. tőke s ennek 1900. május 1-től számítandó 5°/o kamata fizetésére kötelezte, helybenhagyja, egyébként megváltoztatja, felperest 509 K. 7 f. tőkét és kamatát felülhaladó követelésének egészben elutasítja, a per és felebbezés költségét pedig kölcsönösen megszünteti, stb. Megokolás: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely által alperest tévesen beszedett fuvardíj fejében 509 K 7. f. tőke s ennek kamata fizetésére kötelezte, helyben kellett hagyni, mert alperes a per során e követelést elismerte. A keresetnek az elsőbiróság által megítélt többi részét azonban a kir. tábla alaptalannak találta. Az E) a. közlöny 8. f. sz. a. közzé tett díjkedvezmény igénybevételével számított tűzifára az ugyanezen közlöny 4. f. sz. a. kihirdetett díjkedvezményét, melynek feltételei lényegileg megegyeznek az A. a. szerződés kikötésével, igénybe venni nem lehet. Mert a 4. f. számú dijkedvezményi hirdetmény az áruosztályozás F. 2. és F. 3. t. alá tartozó faárukra évi 20,000 tonna minimális mennyiség szállításának feltétele alatt a helyi díjszabás II. részében megállapított díjtételekből engedélyez utólagos visszatéritést, ezzel pedig világos kifejezésre juttatja azt, hogy a benne kikötött visszatéritést a meghatározott évi minimális mennyiség szállításának feltétele alatt csak azon körülményekre adja meg, melyek a helyi dijszab. II. részében foglalt dijtélek fizetése mellett szállíttattak. Amiből önként következik, hogy e dijkedvezény nem vehető igénybe az áruosztályozás emiitett tételei alá eső oly küldeményekre, melyek nem a helyi díjszabás II. részében meghatározott, hanem oly díjtételek fizetése mellett szállíttattak, melyek olcsóbbak a helyi díjszabás II. részében foglalt díjtételeket, s ez utóbbiakkal szemben díjkedvezményt foglalnak magukban. Nem vehetők tehát igénybe a 6,465.440 tonna tűzifából álló azon küldeményekre sem, melyeket felperes nem a helyi díjszabás II. részében a tűzifára megállapított, hanem a 8. f. számú díjkedvezményben ugyanazon árura meghatározott, s amannál olcsóbb kedvezményes díjtétel fizetése mellett szállíttatott. E részben nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a vasúti közegek a 8. f. sz. díjkedvezményben megállapított díjtételeket, mint amelyek olcsóbbak a helyi dijszab. II. r.-ben fogialt díjtételeknél, hivatalból alkalmazzák, mert ha felperes feladott tűzifájára igénybe akarta venni a 4. f. sz. alatti díjkedvezményben meghatározott ut 'ilagos visszatéritést, az üzl. szab. 51. §.-ához tartozó XIV. póthatározmány rendelkezése alapján módjában állott a fuvarlevelekben előírni, hogy a helyi díjszabás II. részében a tűzifára meghatározott díjtételt kívánja alkalmazni. De nincs joga felperesnek ahhoz sem, hogy a 8. f. számú díjkedvezmény igénybevételével szállított 6.465,440 tonna sulyu tűzifa küldeményeket, a 4 f. sz. díjkedvezményben meghatározott 20,000 tonna évi minimális mennyiségbe beszámíthassa, mert a 4. f. sz. díjkedvezmény igénybevétele attól van feltételezve, hogy egész éven át 20,000 tonna a helyi dijszab. II. r.-ben foglalt díjtételek megfizetése mellett száilittassék. Ha tehát ily fizetés nem történt, hanem a szállítás olcsóbb, kedvezményes díjtétel alkalmazása mellett történt, a feltétel, melytől a beszámítás függ, hiányzik. Ezeknél fogva, jóllehet az elsőbiróság Ítélete vonatkozó indokaiban helyesen fejtette ki, hogy felperes a L. és t., — valamint a N. féle küldeményeket beszámíthatja a 4. f. sz. hirdetményben meghatározott minimális mennyiségbe, tekintve, hogy a 6.465,444 tonna sulyu tűzifa küldemények leszámítása után felperesnek 1899 év folyamán a gilvács-erdő szádai vonalrészen szállított fája csak 19.924,610 tonnát tesz ki, tehát nem üti meg a minimális 20,000 tonnát, felperes a 4. sz. dijkedvezményi hirdetmény, illetőleg az A. a. szerződés alapján visszatéritést egyáltalán nem követelhet. A kir. tábla tehát az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatta és felperest 509 K. 7 f. tőkét és kamatját felül haladó követelésével elutasította, annak figyelembevételével, hogy a bármi csekély részben nyertes felperes a perköltség fizetésére nem kötelezhető stb. A m, kir. Kúria (1903 márc. 24-én 1,405/v. sz. a.) a másodbíróság ítéletének alperest 509 K. 07 f. s kamataiban marasztaló nem feiebbezett része érintetlenül marad, feiebbezett többi részében azonban ez az Ítélet megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben azzal a hozzáadással, hogy alperes a megítélt összegeken felül még 255 K. 40 f. felebbezési költséget is köteles felperesnek, az ott kitett idő és jogkövetkezmények terhe alatt megfizetni. Megokolás: Az E. alatti hird;tményben foglalt vissza térítési díjkedvezménynek csak az a feltétele, hogy a megjelölt utviszonylatban feladott szállítmányok évi mennyisége legalább 20,000 tonna legyen. Ha tehát akár az ezen visszatérítési díjkedvezményre vonatkozó hirdetménnyel egyidejűleg, akár azt megelőzőleg vagy követőleg, a fuvarozó vasút oly másnemű díjkedvezményeket léptetett életbe, melyek nem visszatérítés, hanem rovatolás utján érvényesíttetnek a feladó javára, akkor, hacsak vagy a visszatérítési díjkedvezményre, vagy a rovatolási díjkedvezményre vonatkozó hirdetményben az ellenkezőnek világosan kifejezés nem adatik, a feladó nem lehet korlátozva abban a szerzett jogában, hogy az általa a visszatérítési díjkedvezményre igényt tartható vonalrészen és a meghatározott mennyiségben feladott összes áruküldemények tekintetében visszatérítési igényét érvényesíthesse, tekintet nélkül arra, hogy a fuvarozott áruküldemények után tényleg nem a rendes, hanem a rovatolás utján mindenki számára biztosított kedvezményes fuvarozási illeték szedetett be.