A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 24. szám - A BP. 425 §-ának második bekezdéséhez

92 A JOG felperesek roszhiszemü perlekedőknek nem mondhatók, a perköltség a kir. tszék irodaátalánynak megtérítendő' 70 K. szakértői-dij kivételével egyebekben a felek között kölcsönösen megszüntettetik. stb. A megtámadási keresetek a perrendtartás 35. S-a joghasonlatosságánál fogva megindíthatok akár azon törvényszék előtt, mely a végrehajtást elrendelte, akár azon törvényszék előtt, melynek területén az érvénytelenittetni kivánt ügylet (végrehajtás) foganatosíttatott. (A budapesti kir. tábla 1902 okt. 29. 3,201/902. sz. a.) A kereskedő alperes ellen kereskedelmi ügyletből eredő jogcselekményének megtámadása iránt indított kereset a köztörvényi személyes bíróságnál is megindítható. (A budapesti kir. tábla 1902 máj. 6. 1,428/902 sz. a.) Az 1881: LX. t.-c.-nek a közjegyzői okiratok alapján kért végrehajtások eseteiben is alkalmazandó 16. §-a értelmében a jogosult fél elhalálozása esetében annak örökösei is kérhetik a végrehajtás elrendelését. (A m. kir. Kúria 1903 ápr. 23. 2,122/903. sz. a.) Megállapittatott a vasút kártérítési kötelezettsége, mert felperes egy vasúti balesetnél sérüléseket szenvedett, mely sérülések következményeként arcán több végleges és maradandó hegedés észlelhető s a dobüregben fennálló csekély elváltozás a jobb fülén kisebb mérvű hallás-fogyatkozást okozott. Miután pedig főleg a katonai pályán való előmenetelnek föltétele a kifogástalan testi szervezet, de lényeges befolyást gyakorol arra a katonai tiszti pályán a külső alak és rendes, eléktelenitéstől mentes arc, kétségtelen, hogy bár keresetkópességében számbavehetö csökkenés nem is állott be, előmenetelének megnehezítése folytán vagyoni hátrányt szenvedett, melyet tehát a vaspályavállalat megtéríteni köteles. (A m. kir. Kúria 1902 okt. 1. 7,156. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A visszatérítési díjkedvezményeknek r>.z volt a feltétele, hogy a megjelölt utviszonylatban feladott szállítmányok évi mennyisége legalább 2,000 tonna legyen. Ha tehát akár az ezen visszatérítési díjkedvezményre vonatkozó hirdetménnyel egyidejűleg. — akár azt megelőzőleg vagy követöleg a fuvarozó vasút oly másnemű díjkedvezményeket is léptet életbe, melyek nem visszatérítés, hanem rovatolás utján érvényesíttetnek a föladó javára —akkor, hacsak vagy a részletfizetési díjkedvezményre vagy a rovatolási díjkedvezményre vonatkozó hirdetményben az ellenkezőnek világosan kifejezés nem adatik, a föladó nem lehet korlátozva abban a szerzett jogában, hogy az általa a viszszatéritési díjkedvezményre igényt tartható vonalrészen és a meghatározott mennyiségben feladott áruküldemények tekintetében, visszatérítési igényét érvényesíthesse, tekintet nélkül arra, hogy a fuvarozott áruküldemények után tényleg nem a rendes, hanem a rovatolás utján mindenki számara biztosított kedvezményes fuvarozási illeték szedetett be. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. bíróság (1901 novemb. 6-án 69,786/901. sz. a.) Stadler I. dr. ügyv. ált. képv. L. Albertnek, Békesy F. dr. ügyv. ált. képv. N. S. K. h. é. vasút r. t. elleni 30,024 K. 67 í. ir. keresk. perében következően itélt: a kir. tszék alperest végreh. terhével kötelezi, hogy felperesnek 29,337 K. 87 f. tökét és ez után 1900 máj. 1-től 5°/o kamatot és az Ítéleti illetéken felül 1,045 K. 30 f. perköltséget 15 nap a. fizessen, és felperest leszállított kereseti követelésének ezenfelüli részével elutasítja, stb. Megokolás: A felek megegyeztek abban, hogy a perhez csatolt B), D) és A) alatti számlák helyett a póttárgyaláson becsatolt U) a. számlának fekete tintával irott részei vétetnek irányadóul. Alperes elismerte, hogy az U. alatti számla 29. tételéből (26. m. sz. jelelt 557 K. 36 f. összegű tétel) 509 K. 7 fii), mint tévesen beszedett és visszafizetendő fuvardíj felperest megilleti és felperes elismerte, hogy ennél több őt nem illeti meg, felperes a kereseti követelést ennek folytán a különbözettel, azaz 48 K. 28 fil-rel leszállította. Nem vitás a felek közt, hogy felperes az 1899 évben alp. vasutján a gilvács-erdöszádai vonalrészen 26.390,050 tonna fát és ezenfelül Somkutról Gilvácsra 3.516,490 tonna fát fuvaroztatott. A Gilvács-erdőszádai vonalrészen fuvarozott áruk részletezését az U) alatti számla 1—25 tételei (23—1. m. sz. megjelölt tételek), a Somkutról Gilvácsra fuvarozott áruk részletezését pedig az Uj alatti számla 26—29. tételei tartalmazzák. E szerint a felperes által feladott összes áruk súlya az U) alatti 30. tételében foglalt 29.906,540 tonnát tesz ki. Az A) alatti, másolatban csatolt, valódiságra nézve nem kifogásolt, 1894 jan. 6-án kelt szerződés szerint, alperes vasút visszatérítés ulján adandó díjkedvezményt biztosított felperesnek arra az esetre, ha felperes évenkint legalább 2,00:J szabványos raksuly-kocsi (= 2,000 tonna) faárut ad fel a Gilvács-erdőszádai vonal állomásain. Az E) alatti hírlapban alperes vasút az 1899. évre közzétette a 4. sz. a. díjkedvezményt, mely szerint a díjkedvezményt mindenkinek megadja, aki a Gilvács-erdőszádai vonalrészén Gilvács érintésével évenkint legalább 20,000 tonna fát fuvarozásra felad. Felperes arra alapította keresetét, hogy mind a szerződés, mind a hirdetmény feltételeinek megfelelt és annak alapján az U) alatti számlákon részletezett összegek visszatérítését követelte. A felek megegyeztek abban hogy az U) alatti számla 1. tételében 6.465,440 tonna tűzifa foglaltatik, amely tüzifaküldemények után a fuvardíj az E. alatti hírlapban 8. sz. a. közzétett dijkedvezményi hirdetmény alapján számíttatott és fizettetett. ..... .... Alperes perbeli álláspontja az volt, hogy a tűzifa-küldemények után díjvisszatérítés nem jár, mert ezekért a feladó nem a rendes hanem a kedvezményes díjtételt fizette, a díjvisszafizetés pedig csak a rendes díjtételből adatik. Előadta alperes azt is, hogy a tüzifa-küldemények a 20,000 tonna mennyiség elérésének szempontjából egyáltalában figyelembe nem vehetők mert a visszatérítés kedvezményére vonatkozó hirdetményben (E. a. 4. sz.) nem hirdettetett ki, hogy a rovatolás kedvezményével feladott áruk a visszatérítés kedvezménye tekintetében beszámíttatnak. Ezt a vitás kérdést az E. a. hírlapban megjelent két dijkedvezményi együttes értelmezés alapján kell eldönteni. Az E. a. hírlapban 4. sz. a. megjelent hirdetmény szerint a vasút visszatérítés utján megadandó, kilométerenkénti 6 fillérnyi kedvezményes díjtételt hirdetett ki azok számára, kik az áruosztályozás F. 2, F. 3 tételei alá tartozó különféle fanemüekből évenkint legaláob 20,000 tonnát feladnak. Ugyanekkor a vasút az E) a. hírlapban 8. sz. a. megjejent hirdetménnyel kihirdette, hogy a tűzifát, tehát a visszatérítési hirdetményben emiitett fanemüek közé tartozó egyik árut, a rendes fuvardijtételeknél olcsóbb díjért fogja fuvarozni, éspedig rovatolás utján, azaz ugy, hogy a fuvardíj minden megszorítás nélkül már a fuvardijszámitás szerint fog számíttatni. Ha két ily hirdetmény egyszerre történő kibocsátása esetében a rovatolási kedvezmény kisebb mint a visszatérítési díjkedvezmény, akkor a két hirdetmény intézkedései akadálytalanul megállhatnak egymás mellett, éspedig ugy, hogy a rovatolás kedvezménye mellett a visszatérítés kedvezménye is fennáll. Ugyanis ha a rovatolási kedvezmény kisebb mint a visszatéritmény melletti kedvezmény, akkor a két hirdetmény együttes értekezése annyit jelent, hogy a vasút a tűzifa fuvarozását mindenki részére az eddiginél olcsóbb díjért fogja elvállalni, azok számára pedig akik tűzifát, és egyéb fanemüeket 200,000 tonna mennyiségben adnak fel. kilométerenkint 6 fillérnyi fuvardíjon télül fizetett fuvardijat, az év végével vissza téríti. Ez az értelmezés megegyez a jogügyletek értelmezésének azzal az általános szabályával, hogy a különféle jogügyleti intézkezdésekei ugy kell értelmezni, hogy egymás mellett megállhassanak, de megegyez ez az értelmezés a vasúti díjszabások intézkedésének azzal az elfogadott és az U. sz. 51. §. XVII. póthatározmányában is kifejezésre jutó szabályával, hogy kétféle díjszámítás lehetősége esetében a feladó az olcsóbbnak alkalmazását követelheti. Ha a rovatolás utján megadott díjkedvezmény nagyobb mint a visszatérítés utján elérhető kedvezmény, azaz a rovatolási díjtétel, akkor nem merülhet fei az a kérdés, hogy a rovatolási díjtételből a visszatérítés egyéb feltételeinek fenforgása esetében valamit vissza kell-e fizetni, hanem a kérdés csak oly alakban merülhet fel, hogy a rovatolási díjtétel mellett fuvarozott áruk mennyiségét be lehet-e számítani a visszatérítési díjtétel alkalmazása végett kimutatandó 20,000 tonna mennyiségbe. Azonban ez a kérdés a jelen esetben nem döntő, mert a jelen esetben a szállított tűzifáért fizetett rovatolási díjtétel maeasabb volt, mint a visszatérítési dijtétel. A felek megegyeztek abban, hogy a kraszna-terebes-gilvácsi viszonylatban, amelyben az U) a. 1. tételében foglalt tűzifa szállíttatott, az átrakási díj nélkül számított fuvardíj a rovatolási dijtétel szerint 7 K. át, a visszatérítési dijtétel szerint pedig csak 4 K. 80 ft. és az átrakási díjjal együtt számított fuvardíj a rovatolási díjtétel szerint 9 K-át, a vissztéritési dijtétel szerint pedig csak 8 K. 80 fillért tett ki tonnánkint. léhát a fuvardíj akár az átrakási díjjal együtt, akár az átrakási díj nélkül számíttatik a rovatolási dijtétel szerint. A jelen perben döntő kérdésben a fuvardijat az átrakási dijjal együtt kell számítani, mert abban a kérdésben, hogy a rovatolási dijtétel melletti fuvarozás drágább-e mint a vissztéritési dijtétel melleti fuvarozás, az átrakási mellékillették a fuvar dijjal egy tekintet alá tartozik. E szerint számítva a visszatérítési djjtétel a kraszna-terebes-gilvácsi viszonylatban tonnánkint 20 fillérrel volt olcsóbb, mint a rovatlási dijtétel. Nem döntő az a körülmény, hogy az E. a. hírlapban 8. sz, a. megjelent hirdetményben kitett más viszonylatokban a rovatolási dijtétel olcsóbb-e, mint 3 visszatérítési díjtétel, mert a felek egyetértő előadása szerint az U. a. számlában csak a kraszna-terebes-gilvácsi viszonylatban fuvarozott tűzifa van számításba véve, ennek felszámítása pedig független attól, hogy más viszonylatokban való fuvarozásért felperes mennyit fizetett vagy mennyit fizetett volna. E hzerint felperes az E. alatti hírlapban megjelent 4. és 8. sz. a. dijkedvezményi hirdetmények alapján joggal számította fel a kraszna-terebes-gilvácsi viszonylatban e kedvezményes rovatolási dijtétel melletti fuvarozott tűzifa küldeinenyeket az U. a. visszatérítési számlában. , ff!eknek az átrakási dijra vonatkozó előbb idézett egyetértő előadásából kitűnik, hogy átrakási díjként a rovatolási díjtétel alkalmazásának esetében tonnánkint 2 K., a visszatérítési dijtétel alkalmazásának esetében pedig 4 K. számítandó. Felperes előadásából k.tun.k, hogy a tüzifaküldemények után a rovatolási díjtétel mellett az olcsóbb 2 K.-áuyi átrakási dij fizettetett. Ebből következik, hogy felperes, ha a visszatérítési kedvezményt igénybe akarja venni, a vasút javára köteles számítani azt a tonnánkénti 2 K.-át, amellyel a visszatérítési dijtétel melletti átrakási dij