A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 24. szám - A BP. 425 §-ának második bekezdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 24 számához. Budapest, 1903 június 14. Köztörvényi ügyekben. Gvadányi József aPeleskei Nótárius cimü bohózatának egyes előadásai után 1843. évtől kezdje sem a Nemzeti Színháztól, sem Magyarország egyéb színhazaitól tantiémet nem húzott, miértis a vélelem amellett harcol, hogy Gvadányi József ezen bohózatának előadási jogát véglegesen a Nemzeti Színházra ruházta at. Ezen vélelemmel szemben az ellenkezőnek, vagyis annak a bizonyítása, hogy az előadási jog átruházása nem véglegesen, hanem bizonyos jogfentartás mellett történt, felperest terheli. Apeleskei nótárius cimü bohózatra nézve megállapithato.hogy az meg az 1884: XVI.t.-c. életbelépte előtt jogosan előadott szinmünek tekintetett es mint ilyen az idézett törv. 7S. S-a értelmében annak a törvénynek hatálybalépte után is jogosan előadható. A bpesti kir. törvényszék (1902 aug. 26-án 9,633/P. sz. a.) dr. Eranosz J. ügyv. által képv. G. Gyula és Ede s tsainak Tóth J. ügyv. által képv. M. Színház elleni szerzői jog bitorlása s jár. ír. perében következőleg ítélt: A kir. tszék alperes azon tényét, hogy G József Peleskei Nótárius cimü bohózatát bpesti színházában 1897 novemb. 5-én és 21-én, valamint 1890 január 2-án nyilvánosan előadatta, felperesek kárára elkövetett szerzői jogbitorlásnak megállapítja, ezért alperest 150 K birságnak a kincstár javára 15 nap végreh. terhe a. megfizetésére kötelezi. Kötelezi továbbá alperest, hogy felperesnek 2,246 K 14-5 fillért, ennek 501 K 32 5 f. után 1897 novemb. 5-től 894 K 25 f. után 1897 novemb. 21-től, 850 K 79-3 f. után 1898 január 2-től ö°,0 kamatját 15 nap a. végreh. terhével fizessen ki, egyúttal 204 K 195 f. tőkét, 45 K. 57-5 f. után 1897 novemb. 5-től, 81 K, 27-5 f. után 1897 novemb. 21-től 77 K 345 f. után 1898 január 2-íol számítandó 5°'0 kamatát 15 nap a. végrh. m. helyezze birói letétbe, végre felpereseknek 600 K. perköltséget és a kir. tszék iroda-átalánya javára 70 K. szakértői dijat 15 nap végreh. m. fizessen meg. A kereset többi részével felperesek elutasittatnak stb. Meg okol ás: Felperesek a 19,568. sz. jogerős hagyatékátadó végzéssel igazolták, hogy néh. G. József után a Peleskei Nótárius cimü bohózathoz való szerzői jog **/n-részben hagyatékbiróilag beszavatoltatott. A bpesti szerzői jogi bizottság ad 6. sz. a. beterjesztett véleményében megállapította, hogy a kérdéses bohózat nem azonos G. J. «Egy falusi nótárius budai utazása* cimü művével, hanem G. Józsefnek önálló a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. t.-c. védelme alá tartozó műve. Nem vitás, de a hagyatéki iratokkal igazolva van, hogy néh. G. József 1866 febr. 27-en halt el, az id. t.-c. 11. érteim, a peres bohózatra vonatkozó szerzői jog tehát 1916 febr. 26-ig áll a törvény védelme alatt. A szerzői jog a szerzőt illeti meg, illetve a törvény 3. §. érteim, a törvényes örökösöket, amennyiben ez szerződés v. halálesetre szóló intézkedés által másokra nem ruháztatott. Felperesekkel szemben tehát alpereseknek azt kellett volna igazolniok, hogy a szerző az előadási jogot végleg másra, vagy hogy alperesre ruházta. Ilyen bizonyítékot azonban alperes nem szolgáltatott. Azon körülmény ugyanis, hogy a peres darab évtizedeken át szabadon előadatott, a szerző jogát rneg nem szünteti. Jogelévülést — elbirtoklást a törvény nem ismer — 36—41. §-ai csak keresetelévülést állapítanak meg az egyes bitorlási tényekkel szemben, de alperes a maga részéről a törvény 78. §-ra nem hivatkozhatik, miután ha más színházak a törv. életbelépte előtt netán jogosan is adták elő a peres bohózatot, ebből alperesre, ki azt nem adta elő, jog nem származhatik. Alperes ezek szerint mi jogcímre sem hivatkozhatván, jóhiszeműségét sem vitathatja alaposan, tekintettel arra, hogy beismerte, miszerint az első peresített előadást megelőzőleg már értesült felek képviselője utján írásban, de dr. F. és dr. D. tanuk utján szóval is, hogy felperesek a darab előadását meg nem engedik. Az az érvelés, hogy felperesek tartoztak volna jogukat kimutatni, annál kevésbé találó, mert mint törvényes leszármazóknak joga amúgy is vélelmezendő volt, de a hagyatékátadó végzés számára világosan hivatkoztak is, alperes pedig a maga részéről jogszerző tényre nemis támaszkodhatott, de sőt az első kereset beadása után is a bohózatot harmadízben is előadatta. Mindezek folytán a bitorlást megállapítani és alperest a 19. §. értelmében 150 K. pénzbüntetéssel sújtani kellett. Apénzbüntetés benemhajthatósága esetében átváltoztatása mellőztetett, tekintettel arra, hogy alperesként részvénytársaság — tehát jogi személy szerepel, hogy a törvény a bitorlás vétségét egyenesen csak pénzbüntetéssel sújtja, az átváltoztatás ennek helyettesítéseképpen pedig csak ugy foghat helyt, ha ugyanazt a személyt sújtja, kire a pénzbüntetés kirovatott, ami jogi személlyel szemben nem alkalmazható. Kötelezendő volt továbbá alperes a bitorlás következményeképp, jóhiszeműsége meg nem állapíttatván, a törvény 58. §-a értelmében a 3 peresített előadás bruttó jövedelmének kiadására, éspedig részben annyira, amennyire felperesnek joga kimufattatott. Ezen bruttó jövedelmeket összesen 2,450K 34 f.-ben a felek 11,212. és 11,213/899. sz. közös'kérvényben bizonyítottaknak vették, további bizonyításnak tehát helye nem volt. A fenti összeg részében vagyis 2,246 K 14'5 fill.-ben alperes tehát fizetendőképp volt marasztalandó az egyéb jogosulatlan előadások napjától és az azokra eleső részösszegek után számítandó 5°,'o késedelmi kamatokkal együtt, a fennmaradd részt alperes az eleső kamatokkal együtt csak birói letétbe tartozik helyezni, mert arra vonatkozólag örökösödési jogukat a felperesek a perben szabályszerűen nem igazolták. A bpesti kir. Ítélőtábla (1903. január 8-án 8,969/P. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének nem neheztelt azt a részét, a mellyel felperesek keresetüknek egy részével elutasittatnak, nem érinti; annak az Ítéletnek felebbezett egyéb részét pedig megváltoztatja, felpereseket keresetükkel egészben elutasítja és végreh. terhével őket egyetemlegesen arra kötelezi, hogy a kir. tszék irodaátalánya javára megtérítendő 70 K. szakértői díjon felül alperesnek 296 k. 66 fill. perbeli és 63 K. 30 f. felébb, költséget fizessenek stb. Megokolás: Való ugyan, hogy a bpesti szerzőijogi szakértő bizottság véleményével meg van állapítva, hogy a felperesek jogelőde G. József által irt Peleskei Nótárius cimü bohózat oly önálló műnek tekintendő, mely a szerzői jogról szóló 1884:XVI. t.-c. értelmében védelemben részesül; való az is, hogy felperesek a 18,548. sz. a. hozott jogerős hagyatékátadó végzéssel az érintett bohózathoz való szerzői jogot "/^-ed részben hagyaték bíróságilag maguknak átadatták; s való végül az is, hogy az alperesi r. tsaság bpesti színházában ezt a bohózatot 1897. évi nov. 5 és 21-én és az 1898. jan. 2-án a felperesek tiltakozása ellenére adatta elő nyilvánosan: mindazonáltal alpereseknek ezen tényeiben a szerzői jog bitorlása meg nem állapitható. Nem vitás a peres felek között, hogy G. Józsefnek A peleskei nótárius cimü bohózata első ízben a Nemzeti Színházban 1838-ban adatott elő, — ezen idő után pedig ez a bohózat ugy a Nemzeti Színház, mint Magyarország összes színpadain szabadon adatott elő, a nélkül, hogy az 1866. febr. 27-én elhalt G. József az egyes előadások után bármiféle tantiemeket húzott avagy, hogy a mű szerzői tulajdonjogához bárminemű jogot támasztott volna. A Nemzeti Színház okirattárának elégése folytán ma már nem bizonyítható ugyan, hogy G. József érintett bohózatának előadási jogát mely feltételek mellett ruházta át a Nemz. Színházra, mindazonáltal a H. alattinak előszavából (G. József emlékezete, Szigligeti Edétől) megállapítható, hogy a színműírók 1837. év előtt csupán a m. tud. Akadémia által kiirt pályadijakra tarthattak igényt és, hogy csupán a pesti Nemzeti Színház megnyitása után 1837. dec. 28-án jelent meg az azokirat, melyben a színház igazgatósága az eredeti színmű- és operaíróknak a három előadásból egy egész jövedelmet biztosit, a többi előadásokból azonban tantiémet nem kapott szerzője, mely jutalmazási rendszer még 1840. évben sem változott, amidőn a színház országossá vált és csak 1843. évtől kezdve fizettek a színházigazgatók a szerzőknek 5, illetve 10°/0-os tantiémet. Ezeknek a körülményeknek és különösen annak figyelembevétele mellett, hogy G. József érintett bohózatának egyes előadásai után 1843. évtől kezdve sem a Nemzeti Színháztól, sem Magyarország egyéb színházaitól tantiémet nem húzott, a vélelem a mellett harcol, hogy G. József ezen bohózatának előadási jogát véglegesen a Nemzeti Színházra ruházta át, annál is inkább, mert N. F. tanú vallomása szerint azt a darabot a Nemzeti Színház igazgatósága mindenkor jogmentesnek tekintette. Ezzel a vélelemmel szemben az ellenkezőnek, vagyis annak bizonyítása, hogy az előadási jog átruházása nem véglegesen, hanem bizonyos jogfentartás mellett történt, a felpereseket terhelte. Minthogy azonban felperesek ennek a körülménynek a bizonyítását meg sem kísérelték, s minthogy másrészt a per adataiból kétségtelen, hogy G. Józsefnek ezt a bohózatát a Nemzeti Színház hozzájárulásával Magyarország összes színpadai szabadon előadhatták: ennélfogva a kérdésben forgó bohózatra nézve megállapítható, hogy az még az 1884: XVI. t.-c. életbelépte előtt jogosan előadott szinmünek tekintetett, és mint ilyen az idézett törv. 78. §-a érteim, annak a törvénynek hatálybalépte után is jogosan előadható. Mindezeknél fogva az elsőbirósági Ítélet felebbezett részének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel egészben elutasítani és mint perveszteseket az 1868: LIV. t.-c. 251. §. rendelkezéséhez képest az alperesnek okozott perbeli és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség megtérítésében marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1903. május 12-én 2,744,'P. sz. a.) A másodbiróság ítéletének az ügy érdemére vonatkozó része indokolása alapján helybenhagyatik, a perköltségre vonatkozó része azonban megváltoztatódik és tekintettel arra, hogy a per adataiból kitetszöleg