A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 23. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. Folytatás

SS A JOG valamely végrendelet érvényességét vagy érvénytelenségét csakis azon az alapon lehet megbírálni, amely alapon annak érvényessége magában a keresetben érvénytelenségi okul kifejezetten nincs előterjesztve és mint lényegileg az!878: XVI. t.-c. 4. §-ában meghatározott kellékre vonatkozó állitás a keresetben a végrendelet érvénytelenségére csupán általánosságban felhozottakban benntoglaltnak sem tekinthető. Ezekhez képest a kereset fennebb megjelölt alapjával szemben csak az vizsgálandó, hogy magából a megtámadott végrendeletből kitünik-e az, hogy az 1876. évi XXVI. t.-c. 6. §-ában a végrendelet érvényességére nézve felhozott tények és cselekmények fenn nem forogtak és azoknak megtörténte magán az okiraton a tanuk által igazolva nincsen. Erre vonatkozóan azt, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát nem ismerték és a végrendelkező által használt nyelvet nem értették, — továbbá azt, hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvasva nem volt, és hogy a felolvasás után a végrendelkező ki nem jelentette, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, — végül azt, hogy az okiratba a végrendelkező nevét nem az irni, olvasni tudó tanuk egyike mint névaláiró irta alá : magából a végrendeletből megállapítani nem lehet, a végrendelet következő tartalmával pedig: Ezzel a végrendelet felolvastatott és saját kezem keresztvonásával megkért négy tanú jelenlétében megerősíttetett — továbbá azzal, hogy a végrendeletet aláirt kellő számú tanú a végrendeletet mint előttük megtörténtet sajátkezüleg irta alá, végül azzal, hogy az örökhagyó neve mellett kézjegy van alkalmazva, magán a végrendeleten van igazolva, hogy a végrendelet érvényességéhez megkívánt tények és cselekvények mind megtörténtek. Ezek szerint a végrendelet érvénytelensége magából a végrendeletből megállapítható nem lévén : az alsó bíróságok ítéletének megváltoztatásával felperesek keresetükkel elutasitandók s mint pervesztesek a költségben is marasztalandók voltak. Az i868:LIV. t.-c. 268. §. a) p. érteim, alperes részére csak akkor rendelhető ügygondnok, ha felperes hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy alperes tartózkodó helyét felfedezni nem sikerült. A kézbesítőnek az alperes ismeretlen helyre költözésére vonatkozó jelentése a hatósági bizonyítvány fogalma alá nern vonható. Lényeges eljárási szaDályt sértett meg tehát az elsőbiróság akkor, amikor a kézbesítő jelentése alapján alperes részére hivatalból ügygondnokot rendelt és ítéletét annak kézbesítette, a másodbiróság pedig azzal sértett meg lényeges eljárási szabályt, hogy a szabályellenes kézbesítés dacára a pert érdemileg megvizsgálta és elbírálta. A m. kir. Kúria (1903 márc. 26-án 8,361/P. sz. a.) V. Jánosnak Z. Julianna elleni házasság felbont, ir. perében következőleg v é g z e 11: Az elsőbiróságnak 1901 szept. 21-én 4,021. sz. a. végzése és az ezt követő eljárása, valamint a Il-od bíróságnak Ítélete megsemmisíttetik és az elsőbiróság utasittatik, hogy hivja fel a felperest záros határidő kitűzése mellett és a jogkövetkezményekre figyelmeztetéssel, alperes tartózkodó helyének bejelentésére és ha ez ismeretlen lenne, az eme körülményt igazoló hatósági bizonyítványnak bemutatására, azután pedig az 1,987. sz. itélet kézbesítésére és a továbbiakra nézve szabályszerűen járjon el. Indokok: Az 1868: LIV. t.-c. 268. §. a. p. érteim, alperes részére csak akkor rendelhető ügygondnok, ha felperes hatósági bizonyitvánnyal igazolja, hogy alperes tartózkodó helyét felfedezni nem sikerült. A kézbesítőnek az alperes ismeretlen helyre költözésére vonatkozó jelentése a hatósági bizonyítvány fogalma alá nem vonható. Lényeges eljárási szabályt sértett meg tehát az elsőbiróság akkor, amikor a kézbesítő jelentése alapján alperes részére hivatalból ügygondnokot rendelt és Ítéletét annak kézbesítette, a másodbiróság pedig azzal sértett meg lényeges eljárási szabályt, hogy a szabályellenes kézbesítés dacára a pert érdemileg megvizsgálta és elbírálta. Ennélfogva az 1881. LIX. t.-c. 39. §. a. p. alapján a fenti értelemben kellett rendelkezni. Bár felperes keresetében ideiglenes női tartás ciméa csak 10 havi részletet, összesen 25o K-t tett per tárgyává, mindamel- ! lett ezzel egyúttal a tartási igény jogosultsága, tehát a fökötele- | zettség is per tárgyáva tétetett, márpedig a peres tárgy értékét nem a keresetbe vett készpénzbeli követelés összege, hanem a ! sommás eljárási törvény 3. §-ának b) pontja értelmében megálla- ' pitandó összeg, tehát jelenben a követelt évi 300 K évi szolgáltatás tízszeres összege képezi; ehhez képest a fölebbezési bíróság ítelete ellen a felülvizsgálat törvényileg kizárva nincs (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1901 május 18. G. 109. sz. a.) (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1903 március 21. G. 623/902. sz. a.) Amidőn valamely végrehajtást szenvedőnek, adósa elleni követelése foglaltatik le és a végrehajtási törvény i23. §-a értelmében a követelés a végrehajtatóra ruháztatik át, a végrehajtató engedményesnek tekintetik és a végrehajtást szenvedőnek adósa a végrehajtási engedményes ellen is mindazokat a kifogásokat megteheti, amelyeket az eredeti hitelezője megtehetett volna tehát ily esetben is. ha a lefoglalt követelés per utján hajtatik be a követelés fennállása megállapítandó. (A m. kir. Kúria 1902 december 23. I. G. 369/902. sz. a.) Valamely szerződésnek színlett volta annak érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem csak azt eredményezi, hogy az a benne rejlő valóság szerint bírálandó meg. (A m. kir. Kuna 1903 ápr. 6. 7,524/902. sz. a.) Az ügyvédnek olyan követeléseire, amelyek nem szorosan az üevvédi jogkörhöz tartozó ténykedésekből származnak, csak a közönséges megbízásra vonatkozó általános magánjogi szabályok alkalmazandók. Annak az eldöntése, hogy az ügyvéd által vállalt s a megbízó részére végzett valamely ténykérdés kívül esik-e a szorosan vett ügyvédi jogkörön, mint jogkérdés felülvizsgálat tárgyát képezi. (A budapesti kir. ítélőtábla 1903 »pr. 23. I. G. 431. sz. a.) Az örökösök jogosítva vannak az örökhagyó egyes végrendeleti intézkedéseit akkor is elfogadni, ha a végrendelet egyébként érvénytelen volna; abból, hogy a végrendeletben nevezett egy hagyományost perbe nem vontak, csak azt lehet következtetni, hogy az ennek szánt hagyományt hatályában fentartani kívánják, ebben az esetben pedig ennek perbevonására semmi szükség sem lévén, ennek perben nem állása a per érdemi megbirálását egyáltalán nem gátolja. (A m. kir. Kúria 1903 április 7. 4,745/902. sz. a.) Az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-ában foglalt ama szabály alól, hogy oly esetben, midőn az örökhagyó utan az előbbi házasságából származó gyermek is maradt, az özvegy férje javaiból özvegyi haszonélvezetül csakis egy gyermekrészt követelhet, egyedül a lakóház és belsőség képez természetszerűleg kivételt, amelyiknek haszonélvezete az özvegyet egészben megilleti. íA m. kir. Kúria 1902 november 19. 5,319/901. sz. a.) Igaz ugyan, hogy a korábbi magyar törvény, nevezetesen a H. K. I. 46. cím 6. §-a szerint a vérrokonok között az örökösödési jogra nézve elévülésnek helye nincs, tekintettel azonban arra, bogy a törvény eme rendelkezése a családi vagyonra a családtagok közt fennállott jogközösséggel s ekként az ősiség intézményével állván szoros kapcsolatban, az ősiségnek az 1884. évi XV. törvénycikkel történt eltörlésével alapját és hatályát elvesztette, amit az ősiségi nyilt parancs 9. és 10. §-a, valamint az 1894. évi XVI. t.-c. 89. és 103. §-ainak rendelkezése is megerősít, nem szenved kétséget, hogy a korábbi magyar törvénynek jelzett jogszabálya ez idő szerint alkalmazást már nem nyerhet. (A m. kir. Kúria 1903 ápr. 6. 7,525/902. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosítási szerződés az 1875 : XXXVII. t.-c. 468. 5-nak rendelkezései szerint, az ajánlat elküldése által létrejött és minthogy az ajánlat 48 óra a. vissza nem utasíttatott, hanem a biztosító társaságtól elfogadtatván, biztosító könyvébe bevezettetett: ezeknél fogva az életbiztosítási szerződés az ajánlatban foglalt feltételek szerint a felek között tényleg megköttetett és miután ennek következtében felperes az ajánlatban tett életbiztosításért a kockázatot viselni tartozott, tehát a szerződésszerű ellenszolglatot felperes teljesítette, ellenben alperes fizetési kötelezettségének eleget nem tett. A budapesti kir. tszék (1901 ápril 3-án 298/P. sz. a.)Balog Béla dr. ügyv. ált. képv. N. Y. G. eletb. t. m. orsz. vkpv. cégnek, Dedinszky Béla dr. ügyv. ált. képv. H. Lajos ellen 2,212 K 85 f. s j. iránti perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi arra, hogy alperesnek 280 K perköltséget 15 nap a. végreh. terhe mellett fizessen meg, stb. Megokolás: A kereset alapja az. hogy alperes a C) a. életb. ügylet megkötésére irányuló ajánlatot tette felperessel szemben, melyet felperes könyveibe bevezetett s az által az annak tartalmával egyező biztosítási ügylet jött létre, miből kifolyólag alperes az ügylet létrejöttekor lejárt és a kereset tárgyát képező első évi biztosítási dijat megfizetni tartozik. Noha a lefolyt biztosítási eljárás a kereseti tényállások valódiságát kétségtelenné tette, felperes mégis elutasítandó volt keresetével, mert a kir. tszék bebizonyítva látta azt az alperesi kifogást, hogy a C. a. ajánlatot öntudatlan állapotban irta alá, és igy abból reá nézve kötelezettség nem származhatik. Bebizonyítja pedig ezen ténykörülményt K. M. és K. J. tanuk vallomása; előbbi saját tapasztalatából tudja, hogy alperes akkor, amikor aláirta a B. által eléje tett iratot, — mely iratnak a C. a.-va! való azonosságát felperes nem tagadta, teljesen részeg volt; utóbbi pedig azt vallja, hogy alperes még akkor is erősen mámoros állapotban volt, amikor a tanúnak elmondta, hogy a felperes által megvizsgálása végett kiküldött orvosok nála jártak, amiből következik, hogy a C. a. aláírásakor, aminek szükségképp előbb kellett végbemennie, annál is inkább öntudatlan állapotban volt. A kir. tszék az 1893:XVI1I. t.-c. 64. §-a alapján, az ezen tanuk által bizonyított ezen tényállást vette valónak, noha Sz. G. dr. és K. M. dr. tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy alperes az orvosi vizsgálat idejében teljesen józan volt. Ez a körülmény ugyanis nem zárja ki azt, hogy alperes megelőzőleg a C. a. aláírásakor ittas állapotban volt, amint azt K. M. tanú kifejezetten vallotta is ; de azt sem tartja a kir. tszék kizártnak, hogy alperes ittas állapota az emiitett orvostanuk figyelmét kikerülte, mivel arra figyelmüket senki fel nem hívta és az a vizsgálat idejében még lehetőleg "kisebb mérvben forgott csak fenn. A bíróság ennek alapján a C. a. ajánlatot azon álta-