A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 23. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. Folytatás

A JOG 89 lános elvhez képest, hogy kötelező nyilatkozatot csak saját akaratával rendelkező, cselekményének teljes tudatában levő ember tehet, semmisnek tekinti, mely semmisségét az ajánlatnak meg nem szüntette alperesnek azon, Sz. G. dr. és K. M. dr. tanuk által bizonyított magatartása, hogy az orvosi vizsgálatnak magát készséggel alávetette és az orvosi kérdésekre megfelelt. A kiküldött orvosok nem voltak felhatalmazva arra, hogy alperestől a biztosítási ügylet visszavonására irányuló nyilatkozatot felperes nevében elfogadjanak; ily nyilatkozatnak tehát joghatálya ugy sem lett volna, miből következik, hogy az alperesnek az orvosokkal szemben tanúsított magatartása a biztosítási ügylet érvényességére semmi befolyással sem lehetett. Minthogy alperes, öt felperessel szemben kötelező ajánlatot nem tett, olyant felperes el sem fogadhatott, s igy érvényes jogügylet nem jöhetett létre, miértis alperes biztosítási díj fizetésére nem volt kötelezhető, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 május 9-én 4,120/P. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja, stb. A m kir. Kúria (1903 január hó 29-én 5,325/P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, és alperes a felperes részére 2,212 K 85 f. tőkének és az 1898. febr. 22-től számítandó 5°, kamatának valamint 240 K perköltségnek 15 nap a. való megfizetésére végreh. terhével köteleztetik stb. Megokolás: Alperes beismeri, hogy a C. a. ajánlatot aláirta, de azzal védekezik, hogy azt B. V. ügynök rábeszélése s megtévesztése következtében beszámíthatatlan, teljesen ittas állapotban csak szívességből irta alá, ezért reá nézve a C. a. ajánlatból, mely csak színleges volt, semmitéle kötelezettség sem származhat. Jóllehet K. M. tanú vallomása szerint alperes akkor, mikor éjjel az <01impia> mulatóban B. V. által egy elébe tett iratot aláirt, melyről azonban tanú nem tudja, hogy az mi volt, teljesen részeg K. J. tanú szerint pedig éjjeli 1 — \2 óra között, amikor a tanú az «Olimpia> mulatóból távozott, az ott maradt alperes már «jórészeg» volt, mégis ezen tanuk vallomásával az a körülmény, hogy az ajánlat a'áirásakor alperes beszámíthatatlan ittas állapotban volt volna, bebizonyitottnak annál kevésbbé tekinthető, mivel alperes viszonválaszáben ugyanezen ajánlat kiállításának előzményeit olyan tüzetesen és részletesen adja elő, hogy ezen előadása is kizárja azt, hogy alperes beszámíthatatlan ittas állapotban irta volna alá az ajánlatot; azt pedig alperes nem bizonyította, hogy az ajánlatot megtévesztés következtében szívességből irta volna alá, s hogy ez az ajánlat csak színleges lett volna. De különben is tekin!ettél arra, hogy a C. a. ajánlat kiállítása után, amikor alperesnél Sz. G. dr. és K. M. dr. orvosok d. u. 5—6 óra között, mint a biztosító társaság kiküldöttei megjelentek, alperes azon az alapon, hogy az ajánlat reá nézve érvénytelen, az orvosi vizsgálást nemcsak vissza nem utasította, hanem a nevezett orvosok, mint tanuk vallomásai szerint, amidőn ők alperest arról értesitették, hogy az általa adott biztosítási ajánlat folytán a biztosító társaság küldötte őket abból a célból, hogy alperest orvosilag megvizsgálják, alperes készséggel vetette magát alá az orvosi vizsgálatnak és kérdéseikre kellő felvilágosításokat bdott; ugy tekintettel arra, hogy alperes ugyan ezen tanuk vallomásai szerint teljesen józan, tehát cselekményeinek teljes tudatában volt; ennélfogva alperesnek ezen eljárásával az nyer igazolást, hogy alperes az általa aláirt C. alatti ajánlatot teljes józan állapotban önmaga is érvényesnek tekintette. Minthogy pedig a biztosítási szerződés, az 1875: XXXVII. t.-c. 468. §-nak rendelkezése szerint, az ajánlat elküldése által létrejött és minthogy a C. a. ajánlat 48 óra a. vissza nem utasíttatott, hanem a biztosító társaság által elfogadtatván, biztosító könyvébe bevezettetett: ezeknélfogva az életbiztosítási szerződés az ajánlatban foglait feltételek szerint a felek között tényleg megköttetett és miután ennek következtében felperes az ajánlatban tett életbiztosításért a kockázatot viselni tartozott, tehát a szerződésszerű ellenszolgálatot felperes teljesítette, ellenben alperes fizetési kötelezettségének eleget nem tett: ezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest, a keresetbe vett első díjrészlet 2170 K. kötvény 22 K. és bélyegilleték 22 K. 85 f. vagyis összesen 2,212 K. 85 f. tőkének és az 1898. évi február 22-től járó 5°/o kamatainak, valamint az 1868:LIV. 251. §. alapján az okozott perköltségnek megfizetésében marasztalni kellett. Az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képező szolgálati viszonyból támasztott mindennemű kereset, mint alperesre nézve kereskedelmi ügyletből felmerülő, a keresk. eljárás 5. §-a alapján is a kereskedelmi hatáskörre tartozik. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1ÍJ03 február 25. 15,470/803. sz. a.) B e r g e r Mór dr. ügyvéd által képviselt H.József felperesnek, J e 11 i n e k Arthur dr. ügyvéd által képviselt Budapesti Közúti Vaspálya Társaság alperes ellen 15,480 kor. s j. ir. indított perében 1903 évi február hó 25-ik napján tartott nyilvános ülésében a birói illetékesség kérdésében a következő végzést hozott: A birói illetékesség ellen tett kifogás elvettetik s e pernek érdemleges tárgyalására határnapul f. é. március hó 18. napjának d. e. 8 órája kitüzetik és a telek megbízott ügyvédeik által a prdtts. 111. §-ban előirt következmények terhe alatt idéztetnek Egyszersmind alperes mint a birói illetékesség kérdésében pervesztes köteleztetik, hogy felperesnek 15 nap a. végrehajtás terhe alatt 80 k. tárgyalási kötséget fizessen. Megokolás: A kereset az alperes szolgálatában állott felperest, az alperes által folytatott ipari üzemben ért baleset miatti kártérítés iránt indíttatik. E szerint tehát a kereset az alperes kereskedő, mint munkaadó s felperes mint alkalmazott közti viszonyból merül fel és alperesnek az általa folytatott ipari üzem érdekében felperes által teljesített szolgálatközben felperest ért baleset miatti kártérítési felelősségre van alapítva. Az alperes kereskedőnek az az ügylete pedig, mellyel az általa folytatott ipari üzemben felperest munkásul alkalmazta, kétségkívül alperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozik és igy az rá nézve a K. T. 260. §. értelmében kereskedelmi ügyletet képez. Következésképp az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képező eme szolgálati viszonyból támasztott mindennemű kereset mint alperesre nézve kereskedelmi ügyletből felmerülő és igy a jelen kereset is már a keresk. eljárás 5. §.alapján is, a kereskedelmi hatáskörre tartozik. De a keresk. hatáskör alá esik a jelen kereset a keresk. eljárás 6. §-ának 8. pontja értelmében is. Ennélfogva tehát alperes hatásköri kifogását elvetni és őt, mint ebben a kérdésben pervesztest a prdtts. 251. §. alapján az okozott költségek viselésére is kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1903. május 12. 1,512/992. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. A csődtörvény 87. §-a értelmében a csődeljárási költségek fedezésére letett összeg az azt előlegező hitelezőnek mindaddig vissza nem adható, amig kétségtelenné nem válik, hogy az összes felmerült vagy még felmerülhető eljárási költség egyébként is fedezhető. (A m. kir. Kúria 1903 március 17. 214/903. sz. a.) Az az anyagi jogszabály, hogy a váltótörvény 5i. §-a, mely a beváltó forgató által támasztható visszkereseti jog anyagi tartalmát megszabja, a korábbi peres és végrehajtási költségeket nem sorolja azok közé valónak, melyeknek megtérítésére a beváltó forgatónak váltói visszkeresete lehetne, akkor is figyelembe veendő, ha alperes a kereset tárgyalására kitűzött határnapon nem jelent meg. (A m. kir. Kúria 1903 április 1. 879/902. sz. a.) A részvénytársaság hitelezője a kereskedelmi törvény 202. j-ában előirt hirdetményi határidő elteltével csak annyiban kereshet a társasággal szemben követelésére nézve kielégítést, amenynyiben ezt a társaságnak netán még fel nem osztott vagyona megengedi. m. kir. Kúria 1902 június 4. 599/902. sz. a.) Ha az ügynök által kitöltött ajánlat oly tényre vagy körülményre nézve tartalmaz valótlan feleletet, amely tény vagy körülmény nem közvetlen észlelet, hanem csak a biztosítottnak közlése alapján jutott vagy juthatott az ügynöknek tudomására, akkor a biztosított a valótlan felelet tartalmáért felelős, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a valótlan felelet az ügynök megkérdezésére adatott és vezettetett be az ajánlatba, vagy hogy a valótlan bemondás megkérdezés nélkül verettetett be az ügynök által az ajánlatba. — Abban az esetben pedig, ha az ügynök a biztosított tényleges bemondásának meg nem felelő tényállást vezet be az ajánlatba a biztosított ezt az ajánlatot kitöltő ügynöknek megtévesztő, hamis bevezetéseért nem vonható felelőségre és a valótlan bemondás jogkövetkezményeivel nem sújtható akkor, ha azt is kimutatja, hogy a bemondásától eltérő feleletnek az ajánlatba történt bevezetéséről tudomással nem birt. (A m. kir. Kúria 1903 március 17. 1,299/902. sz. a.) Bűnügyekben. Annak megállapítására, hogy a nyomozás folytán felmerült költségeket ki tartoziK viselni ? a Bp. 479. §-a szerint nem a vizsgálóbíró, hanem a bíróság van hivatva. A m. kir. Kúria (1903 március 12-én 2,241/B. sz. a.) lopás büntette miatt V. Lajos s tsai ellen folytatott bűnvádi ügyet, melyben N. János feljelentőnek a bűnügyi költségek viseletében való marasztalása iránt a veszprémi kir. tszék vizsg. bírója 3,325 sz a., N. Lajos felfolyamodására pedig a veszprémi kir. tszék vádtanácsa 3,769. sz. a. határozott, a koronaügyésznek a jogegység érdekében, használt perorvoslata folytán vizsg.alá vévén, következőleg végzett: A koronaügyész perorvoslita alaposnak találtatván, kimondatik, miképp annak megállapítására, hogy a nyomozás teljesitésefolytán felmerült bűnügyi költségeket ki tartozik viselni ? a Bp. 479. §-a szerint nem a vizsgálóbíró, hanem a bíróság hivatott; és hogy azokban a költségekben, melyek tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentés alapján megindított eljárással merültek fel, a feljelentőt a Bo. 483. §-a értelmében csak meghallgatása után lehet elmarasztalni. Megsértetett tehát a törvény az által, hogy N. János feljelentőt a feljelentésére teljesített nyomozás folytán felmerült bűnügyi költségek viselésében a veszprémi kir. tszék vizsg. bírája fent idézett sz. végzésével, mégpedig a feljelentő meghallgatása nélkül elmarasztalta; valamint azáltal, hogy a veszprémi kir. tszék vádtanácsa a vizsg. bíró által hatáskörének túllépésével hozott határozatát érdemileg felülvizsgálta. Egyúttal pedig a vizsgálóbírónak 3,325. és a kir. tszék vádtanácsának 3,769. sz. végzései megsemmisíttetnek és utasittatik a veszprémi kir. törvényszék, hogy a bűnügyi költségeknek ki által leendő viselése tárgyában a feljelentő meghallgatása után elsőfokulag határozzon.