A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 23. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. Folytatás

A JOG 183 hogy a possessorius védelem szempontjából alig is van eltérés birtok és b'rlalás közt ; mindkettő egyforma tényleges hatalom a dolog felett, minek folytán ha az egyiket védjük, védeni kell eo ipso a másikat is. De mert a tényleges hatalomnak a dolog felett dologjogi következményei is vannak, amelyeket semmiféle birtokelmélet figyelmen kivül nem hagyhat, hacsak el nem törüljük az elsajátítás és az elbirtoklás intézményeit : kétféle neme van mégis a dolog feletti tényleges hatalomnak. Az egyi": az, amelyet saját nevében gyakorol a személy vagy amelyet mással gyakoroltat maga helyett, amely tehát bizonyos személyekre való tekintet nélkül illeti őt meg s amellyel tulajdonjogot lehet szerezni: ez a birtoklás. A másik p;dig az, amelyet más helyett (akár saját, akár más részére) gyakorol s amely ennélfogva elbirtokláshoz sohsem vezethet: ez a birlalás, «A saját nevében* és «más helyett* kellékek pedig teljesen elütnek a római jognak, illetve az alanyi ellentétnek nanimus rem sibi habendio és kanimus alieno nomine tenendin fogalmi alkotó elemeitől, mert ez utóbbiaknál az animus, tehát a semmiképpen nem ellenőrizhető és e mellett tetszés szerint változtatható belső momentum és elhatározás, döntő tényező; mig ennél az elméletnél a tárgyi tényálladék mutatja, birtok forog-e fenn, vagy csak birlalás ? Nevezetesen megállapítandó a «más helyett» való hatalombantartás, vagyis a birlalás, ha jogviszony az alapja; ha van még egy személy, akire való tekintettel kell e jogviszonynál fogva gyakorolni a tényleges uralmat a dolog felett. Hogy a birlaló miképpen akar ezzel az uralommal élni : a saját nevében-e, tehát nem más helyett: ez az animus teljesen irreleváns, mig a tényleges hatalom alapját képező jogviszony fennáll. Ez dönt tehát s az a körülmény, hogy ő. ha kétoldalú szerződés a jogviszony alapja, e szerződés feltételeinek esetleg nem tett eleget, nem fontos a birlalása szempontjából, mert ez ennek folytán nem válik még birtoklássá. Téves ennélfogva az Indokolásnak az az állítása, mintha az ellenszolgáltatásnak akár sikeres, akár sikertelen megtagadása már birtoklást jelenthetne, ha különben a jogviszony fennáll. Pl. a bérleti szerződés hár jm évre szól; a bérlőm nem lesz ezen idő alatt birtokossá az esedékes héroszszegek kifizetésének megtagadása által. Csak ha a jogviszony megszűnése után is hatalmában tartja a dolgot a birlaló, válik birtokossá. Pl. a bérlőm, ha a három évi bérleti idő leteltével s annak dacára, hogy a szerződést nem ujitoltu meg, nem megy ki a házamból: birtokosnak minősitendő. Vagy az erdőcsősz, mig a földesúr alkalmazottja, birlalja a földesúrtól használatra kapott fegyvert; ha azonban a szerződést felbontják s ő magával viszi a fegyvert, birtokosnak tekintendő. íme igy lehet világos határvonalat húzni birtoklás és birlalás közt. Nevezetesen akkor, ha az a tényállás, hogy nem jogviszony a tényleges hatalom a lapja, ha tehát saját nevében gyakorolhatja azt, mert másra nem köteles figyelemmel lenni: birtoklás forog fenn. Mindez pedig végeredményében arra vezethető vissza, hogy ha jogviszonyon alapszik a tényleges hatalom : ez elbirtoklást sohsem eredményezhet, mert az átruházott jogosultság az átruházó kárára nem szolgálhat. Elméletileg természetesen nehezebb a két fogalmat helyesen megkonstruálni és sokkal könnyebb helyzetben van a törvényhozó, ha a birlalás eseteit kell megállapítania. Mert ha igaz az, hogy minden esetben, amikor a tényleges hatalom a dolog felett jogviszonyon alapszik, szóval olyan, hogy végeredményében elbirtokláshoz nem vezethet, birlalás forog fenn : a törvényhozón:-k egyszerűen a posteriori kell okoskodnia. Vagyis először a következményekre gondolván, azokban az esetekben, amelyekben az elbirtoklás meg nem engedhető a tényleges hatalom alapján, mert ezt jogviszonynál fogva más helyett gyakorolja az illető a dolog felett, feltétlenül birlalást állapit meg. Ez a szempont adja meg tehát a törvényhozónak a helyes útmutatást ama jogának gyakorlásában, hogy melyik tényleges hatalmat a dolog felett kell és lehet birlalássá degradálnia, amely degradációnak valódi értelme abban ál1, hogy a birlalás azért gyengébb és kisebb uralom a birtoklásnál, mert más személyre való tekintettel gyakorlandó és mert elbirtoklás és elsajátítás alapjául nem szolgálhat. Ezen az alapon lehet a Tervezet birtoktanát, a fentebb jelzett hibák kijavítása mellett, mi.idei! eddigi törvényénél tökéletesebbé tenni. Ezt pedig a következőképpen kellene nézetünk szerint eszközölni. I. A birtoklás és birlalás szabályai mindenekelőtt két külön fejezetbe csoportositandók; aztán ki kell hagyni a birtok fejezetéből az 510., 523. és 524. §-okat, amelyek lényegileg birlalásról szólnak s anyaguk — kellő csoportosítás és pótlások mellett — a birlalás fejezetének az élére helyezendő, ahol ugyanis első sorban a birlalás esetei állapitandók meg, illetve, ahol felsorolandók azok az ismérvek, amelyek alapján minden egyes esetben könnyű lesz eldönteni, birtoklás vagy birlalás forog-e fenn ? Ez az eljárás egyúttal elő fogja mozdit; ni a birlalás fogalmának elméleti tisztázását, amely, mint a német irodalomban is elismerik, a tárgyi theóriának megfelelően nem következett még be. A birtoklás és birlalás egymáshoz való viszonyának precizirozása végett ki kell mondani a birtokról szóló fejezetben, hogy a birtok nem szűnik meg akkor sem, ha a dolgot más birlalja. Ezt a szabályt az 513. §. 3. bekezdéseképpen lehet elhelyezni. Ami mármost a birlalás eseteit illeti, ezek két osztályba sorozandók a birtokvédelem szempontjából. Az egyik osztályba tartoznak azok, akik a birlalást, más helyett és más részére, gyakorolják, akiknek ennek folytán a bírói ótalmat nem kell megadni harmadik személyekkel szemben. A bírói védelmet a birtokos egymaga is igénybe veheti ilyenkor, a birlalás elvonása vagy megháboritása esetében, mert ez egyúttal birtokelvonást és birtokháboritást jelent. A másik osztályba pedig azok a birlalók sorozandók, akiknek olyan a jogviszonyuk a birtokossal szemben, hogy más helyett ugyan, de maguk részére, vagy pedig, ha nem a maguk részére ugyan, de hatósági megbízatás alapján tartják tényleges hatalmukban a dolgot, minek következtében birtokvédelemre szorulnak nemcsak harmadik személyek, de a birtokos ellenében is. a) Az első osztály a házi, procuratorius és a momentán detentio eseteiből kerül ki. Ezeknél kétségtelen ugyanis, hogy más helyett és nem saját részükre történik a birlalás. A házi detentio eseteit az 510. §. részben felsorolja. A német irodalomban Rndemann a Besitzhalter, Bekker pedig — Jhering Besitzherr-jével szemben — a Besitzdiener kifejezéseket használják a házi detentiónál, amiket Klein Ede (id. cikksorozatában, Jog 1002/3.) a birtokszolga, Zachár Gyula pedig a birtoksegéd kifejezéssel próbáltak magyarul visszaadni (A birtok a maijyar általános polgári törvénykönyv tervezetében c. kritikai tanulmány 69. 1. Jogászegyleti Értekezések: XXIII. köt. 4. füzet). A házi detentio pontosabb megjelölésére a ('háztartáson, üzleten és hasonló viszonyon» kivül használni lehetne az alkalmazott kitételt is, amely vonatkoznék az u. n. közjogi birlalókra is. Ide tartoznának : a biró, a tanár, a könyvtáros, a jegyző stb, akikkel szemben birtokos lenne az állam, akié a bíróság helyiségében levő felszerelés ; a hitfelekezet, akié az iskola; a kaszinó, akié a könyvtár; a község, akié a községháza és berendezési tárgyai stb. A procuratorius és momentán detentiót pedig olyképpen lehetne körülit ni, hogy ide az sorozandó, aki a dolgot vagy szerződésben vagy egyébként kifejezett, avagy a körülményekből kivehető megállapodás szerint azonnal visszaadni, vagy a dologra vonatkozó utasításokat követni köteles. Az előbbi kategóriába tartozik pl. a letéteményes, az utóbbiba, pl. aki látcsövet kér a színházban a szomszédjától; a hordár, aki viszi az ügynök után a mintákkal telt kézi táskát stb.° b) A birlalók másik osztályában három kategóriát kell megkülönböztetni, a szerint, amint: 1. a dolgot terhelő jog, 2. a dolog tárgyában kötött szerződés, vagy 3. hatósági megbízatás a birlalás alapja. Az első pont alá esik pl. a haszonélvező, a használatra (usus) jogosult, a zálogos hitelező; a második alá pl. a bérlő, haszonbérlő, haszonkölcsönvevő és a harmadik alá pl. a gyám, a gondnok, a zárgondnok. Hogy e kategóriák felállításánál az eddigi jogoktól több helyen eltérés mutatkozik, nem baj. Csak az a fő, kétségtelenül meg lehet-e állapítani minden esetben, ki a birtokos és ki a birlaló; továbbá meg van-e védve e szabályozás mellett a birtokos is, a birlaló is; végül, hogy a dologjogi vonatkozások tekintetében is kiáll ja-e az ilyen szabályozás a próbát. II. A birtoklásról szóló fejezetben meg kell aztán állapiI tani, miképpen keletkezik és szűnik meg a birlalás. E tekintetben elég lesz annyit kimondani, hogy az 505., 508., 511. tj-okat és az 513. §. 1. és 2. bekezdését kell megfelelően alkalmazni. Az 506., 507., 509. és 512. §-ok ugyanis, amelyek a birtok megszerzésének, illetve megszűnésének néhány esetét sorolják fel, k'hagyandók, mert az ilyen felsorolásra a törvényben nincs semmi szükség, amint ezt Zachár Gyula (id. ért. 5) Klein Ede az 510. §-ba hasonló pótlások felvételét ajánlja. J)og, 1902/3.)