A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 23. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. Folytatás

182 A JOG a) a végrehajtást szenvedő visszteher nélkül szerzett, vagy b) az ingókat visszteher mellett szerezte ugyan, de a tulajdonjog fentartásáról tudomással birt. Arról, hogy a megszerzés feltételei is megállapittassanak, csakis abban az esetben lehet szó, ha felperes az említetten kivül valamely feltétel fenforgását bizonyítja, mert különben a végrehajtást szenvedő tulajdonszerzése feltétlennek tekintetvén, felperes a pactum reservati dominiit nem érvényesítheti. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. — Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. — Irta RAFFAY FERENC dr., egyetemi m.-tanár és jogakadémiai ny. r. tanár Eperjesen. "V (Folytatás.)*) Es ha a birtoklásnak dologjogi vonatkozásai nem volnának, ha nevezetesen elbirtoklást sohsem eredményezhetne : akkor csakugyan nem volna semmi különbség birtoklás és birlalás között s akkor a Tervezetnek az az álláspontja, amely szerint birlalás nincs, helyes volna s legfeljebb annyiban lehetne kifogást tenni ellene, hogy az u. n. közvetett birtokos-nak nem adott a közvetlen birtokos ellen possessorius védelmet. De mert az emiitett dologjogi vonatkozások a Tervezet szerint is fennállanak, újból az az eredmény, hogy a Tervezet 510. és 523. §-ai, valamint azok a §-ok, amelyekben a dolog jog számára a birtoknak különös fajtáját állapították meg, kijavitandók s az egész birtoktan olyképpen dolgozandó át, hogy a birtok mellett külön intézmény legyen a birlalás, a birtok pedig csak egyféle legyen s a közvetett, közvetlen birtok, valamint a birtoknak azon sokféle kategóriái, amelyeket a német irodalomban felállítottak : mind elvetendők. Ugyanezt kell ajánlani a törvényszövegezés tehnikája szempontjából is. Mert megszívlelendő szempont, hogy a tételes jogszabályokat minél egyszerűbben, minél világosabban, minél érthetőbben szövegezzük. Márpedig a Tervezet egyes §-ainak, éppen a birlalás hiánya folytán és annálfogva, mert az 523. §. nem fogadja el a közvetett birtokos kifejezést, rendkívül komplikált a szövegezése. Az 524. §-t idéztük már s ugyanily nehézkes és nehezen érthető minden §., amely az 523. §-sal összefügg. így pl. a constitutumpossesscriumot szabályozó 627. §., a 631. §. 1. bekezdésének 2. mondata, a 659. és 660. §-ok 2. bekezdése, a 641., 661., 666. és 802. §-ok. Ezek közül itt csak a 641. §-t óhajtjuk külön felemlíteni, amely nemcsak nehézkes szövegezése miatt, de amiatt is különösen kiemelendő, hogy milyen feltűnő további hibába volt kénytelen esni a Tervezet a közvetett birtok intézményének elfogadása folytán, de méginkább azért, hogy bonyodalmak kikerülése végett, a közvetett birtokostnemis tekinti birtokosnak. Ez a nevezetes §. így hangzik : «Az elbirtoklás kérdésében azzal, aki ingó dolgot, mint sajátját birtokában tart, egy tekintet alá esik az, akinek irányában más valaki a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogosítva (523. §.), ha a dolgot mint sajátját engedte át a másiknak birtokába». Ennek pedig az az értelme, hogy a közvetett birtokos. pl. a bérbeadó, birtokol el, nem a közvetlen birtokos^ tehát nem a bérlője. Az értelem helyes, de mivé lett az egész elbirtoklás tana ? Fentebb kimutattuk, de a most idézett 641. §-ból is kétségtelen, hogy — ha a példánál maradunk — a bérlő a birtokos, a bérbeadó pedig nem az. Mármost, nehogy a birtokos szerezze meg elbirtoklás által a tulajdonjogot : konstruál a 641. §. olyan elbirtoklási esetet, amelyben az birtokol el, aki — nem birtokos. Tehát elbirtoklás utján tulajdont lehet szerezni — birtok nélkül \ Kétségtelen ugyan, hogy nem azért mondja ezt ki a 641. §, mintha nem tudná jól, miben áll az elbirtoklás, hanem azért, mert kénytelen vele. Zsákutcába került a birlalás elejtése és a közvetett birtoknak elvi elfogadása következtében és ebből a zsákutcából nem lehetett csak annak a kimondása által szabadulni, hogy aki nincs birtokban, az is elbirtokolhat, semhogy a bérlő, a haszonélvező, letéteményes stb. szerezhessen tulajdont elbirtoklás által. De egyéb hibája is van a 641. §-nak. Fel lehet, sőt fel is kell vetni minden esetben nemcsak a közvetlen birtokos és a közvetett birtokos közti jogviszonyt, hanem még azt is vizsgálni kell, hogy «a dolgot mint saj tját engedte-e át az előbbit) Előző közlemény a 22. számban. nek? Vagyis két nehéz kérdés oldandó meg előbb és aztán jön az elbirtoklás többi kellékének vizsgálata, hogy az elbirtoklást ki lehessen mutatni. Mennyivel egyszerűbb és milyen kifogástalanul jó lenne a Tervezet (mert azt a két előzetes kérdést sem kellene megfejteni, de meg az elbirtoklást sem kellene lényegéből kiforgatni), ha azt mondanánk, hogy a közvetett birtokos, pl. a bérbeadó, a birtokos, tehát csak ez birtokolhat el; a közvetlen birtokos, pl. a bérlő, pedig birlaló, tehát sohsem merülhet fel kétség az iránt, hogy ő nem szerezheti meg a dolgot, míg birlaló marad, elbirtoklás által. És ha minden többi argumentumunk, amit a Tervezet birtoktana ellen felhoztunk, értéktelen lenne is és ha valamennyit meg tudnák is cáfolni, avagy ha nem lehetne csak azt az egyetlen egy érvet felhozni ellene, hogy homályossá teszi az elbirtoklás fogalmát : már emiatt az egyetlen hiba miatt is meg kellene azt változtatni, már ezért is törölni kellene a közvetett birtok-ot és el kellene ismerni a birlalás intézményét. Mert nem lehet, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv, amely annyi gonddal, tehetséggel és munkával, bizonyára hosszú időre készül, ilyen elemi hibában szenvedjen ! Végül még egy kérdést kell érinteni. A Tervezet 510 és 523. fainak az anyaga belenyúlik a büntetőjogba is. Az 187tf:V. t.-c. tényálladéki elemmé teszi a birtokot és a birlalást a vagyoni bűncselekmények közül a lopásnál (333. §.), rablásnál (344. §.), sikkasztásnál (355. §.) és orgazdaságnál (370. §.); egyesek (pl. Illés Károly) szerint a hűtlen kezelésnél is (361. §.). Továbbá belejátszik a birtok és birlalás magánjogi fogalma a jogtalan elsajátításba is (365. §.), a tekintetben, hogy mi az elveszett dolog. Végül tényálladéki elemül állítja fel a btkv. 367. §-a a birlalást a véletlenségből és tévedésből birlalásba vett dolog jogtalan elsajátításának a vétségénél. A birtok és birlalás kifejezéseket általában véve magánjogi értelmükben fogadta el a büntetőjogi irodalom és a birói gyakorlat. Amin: Savigny elméletét tanították, egészen a legújabb időkig, a magánjogban1), éppúgy büntetőjogi iróink is többé-kevésbbé ezen a nyomon haladnak.2) Mármost, ha a Tervezetnek az az álláspontja győzne, hogy a birlalást egészen eltörlik, ennek visszahatása lenne a lopásra és sikkasztásra abban az esetben, ha cseléd, vagy általában véve alkalmazott a tettes vagy a részes. Ezekre nézve, minthogy az 510. § szerint nem birlalók, a sikkasztás bűncselekménye ki volna zárva, el lenne törölve, gazdájukkal vagy főnökükkel szemben.3) Hogy ez nem kívánatos, minden két ségen felül van; hiszen Heil Fausztin*) már most is joggal panaszkodik a miatt, hogy a gyakorlat a lopás területét a sikkasztás rovására nagyon kiterjesztette Kétségtelen, hogy a magánjog a maga fogaimait szabadon szerkesztheti; kétségtelen az is, hogy a törvényhozó kezét a btkv.-nek azok a rendelkezései, amelyek a birtoktanba vágnak, nem kötik e kérdés szabályozásánál: de rá kellett mutatni a büntetőjogi kölcsönhatásra is, amely szintén a tervezett reform ellen szól, mert erről, — ugy látszik — megfeledkeztek. IV. A birtoklás és birlalás szabályozásának alapelvei. Fentebb hangsúlyoztuk már, hogy birtok és birlalás közt e két intézmény dologjogi vonatkozásainál fogva van tulajdonképpen csak külömbség. Erre az eredményre a tárgyi elmélet alapján lehetett eljutni, amely elméletnek kiváló fontossága abban domborodik ki — és ezt kiváltképpen hangsúlyoznunk kell — hogy ledöntötte azt a külömbséget, amely a birtoklás és birlalás között, az alanyi elmélet szerint, az animus tekintetében előbb fennállott. Ennek aztán az lett a következménye, J) Pl. a Z 1 i n s z k y-féle Magyar magánjognak még az 1902-ben megjelent VIII. kiadása is ezt az elméletet követi ; viszont pl.Scliwarz Gusztáv (Uj irányok a magánjogban c. ért.) és V é c s e y Tamás (római jogi kézikönyvének ujabb kiadásaiban) már J h (> r i n g elveit vallják. 2) Pl. H e i 1 Fausztin : A lopás fogalma és lényeges ismérvei c cikksorozatában (Ügyvédek Lapja 1898. évi 9. és köv. sz.), továbbá Illés Károly (A büntetötörvénykönyv magyarázata c. m. III k. 21. 1.). F a y e r László szerint (A magyar büntetőjog kézikönyve c. m. II. 328. 1.) «éppen nem szükséges a lopás körülirását a birtok jogi kérdéseivel komphkáTni.)) Ez azonban nem azt jelenti nála sem. mintha ezt a magánjogi tógáimat a vagyoni bűncselekményeknél teljesen el lehetne ejteni, mert nélküle a lopást és sikkasztást, valamint a jogtalan elsajátítást nem lehetne pontosan elhatárolni. ••>) Igaz ugyan, hogy ezzel egyet elérnénk. A lopás és sikkasztás kozt könnyebb lenne sok esetben határvonalat húzni, mint most s e nehéz vitás kérdés, amelynek egész irodalma van, egyszerre csaknem egészen eltűnnék. L. e kérdés tekintetében Illés és Fayer id. művein kivül Fabin y i Ferenc (Büntetőjog Tára IV. 133), Vargha Ferenc (B. J. T. XII. 299., 321. XIII 33.) és Heil Fausztin (Ú. L. 1899. évi 10 és kov. sz.) Ez utóbbi sok esetet közöl a hazai és külföldi judikaturából, *) Id. ért. Ügyvédek Lapja 1898. évi 10. sz.