A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 23. szám - A pactum reservati dominii tanához

180 A JOG gásolnunk kell azt, hogy az adós felszabadul a visszatérítés j kötelezettsége alól. amennyiben a kapott vagyoni előnytől saját hibáján kivül elesett. Ugy ezen intézkedés, mint az, hogy a bíróság az adósnak részletfizetést és halasztást engedélyezhet, az államnak önkényes és erőszakos beavatkozása az egyéni jogokba, melyet rendszerré emelni mindenképpen veszélyes. A 8. és 9. §-ok szerint a sérelmet szenvedett fél a sérelmet okozótól biztosítékot követelhet, ha neki oly okiratot állított ki, amelynek harmadik jóhiszemű birLokosával szemben az alapul fekvő jogviszonyból merített kifogásnak helye nincs. Maga az anyagi intézkedés helyes és célszerű, de felette nagy hiány az, hogy a tervezet nem határozza meg azt, hogy mely hatóság és mely feltételek mellett teljesítheti e kérelmet. Nézetünk szerint csakis a büntetőbíróság és csakis akkor, ha a sérelmet okozó fél ellen a bűnvádi eljárás folyamaiban van. A tervezet 10. §-a a jelenlegi törvény világos és minden tekintetben megfelelő 11. §-át akarja helyettesíteni. E szakasz egy teljesen értelmetlenül megkonstruált perjogilag monstruózusan abszurd intézkedést tartalmaz. Nevezetesen a 3. bekezdés szerint, «ha a büntetőbíróság az uzsorát jogerős ítélettel megállapította, a polgári bíróságnak ezzel ellentétes ítélete hatályát veszti és a bíróság a per folytatólagos tárgyalását rendeli eb). Hogy képzeli ezt a tervezet készítője ? Ezen intézkedésre szükség nincs, mert hisz a perrendtartás 321. és az 1881. évi LIV. t.-c. 73. §-ai teljesen megfelelő intézkedéseket tartalmaznak. De ha megfelelő intézkedés törvényeinkben nemis volna, akkor sem lenne helyes ilyen szabályozása a kérdésnak, hanem akkor is csak azt lehet kimondani, hogy az uzsorában marasztaló Ítélet perujitási alapot konstituál. A tervezet 11. §-a a jelenlegi töryény 4. és 16. §-ának felel meg s újítást nem tartalmaz. A 12. §. a törvény visszaható erejét állapítja meg, kivéve, ha a követelés tekintetében a törvény hatálybalépte előtt jogerős bírói ítélet vagy egyesség keletkezett. Igen lényeges és helyes reform a tervezetben az, hogy szerinte az uzsora hivatalból üldözendő. Ámbár az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen uzsora-deliktumoknál a felek, ha az anyagi kérdésekben előlegesen megegyeztek, mindig megtudták gátolni az elitélést, jóllehet a vád eddig sem volt visszavonható. E rövid ismertetésnek nem lehetett egyéb célja, mint a tervezetet bemutatni, annak feltűnő hibáit és előnyeit kiemelni. Azt hisszük, hogy a tervezet 6., 7., 8. és 10. §§-ai még a sajtóban tüzetes megvilágitásbau íognak részesülni. Annyi bizonyos, hogy jelen alakjukban nagyon veszélyes volna azokat törvényerőre emelni. A pactum reservati dominii tanához. Irta CSIPKÉS ÁRPÁD, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. Azt hiszem, hogy a Jog tisztelt olvasóit az alábbi jogeset, különösen azok a kijelentések miatt érdekelni fogja, amelyeket legfőbb bíróságunk annak bár nem végleges elbírálásánál tett. A tényállás a következő. Cs. M., B. J. és N. J. különkülön igényperekkel léptek fel M. B. és Sz. K. végrehajtatok ellen, a P. S. ellen foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával lefoglalt faáruknak (tőkéknek és deszkáknak) a végrehajtás alól leendő felmentése iránt. Cs. M. a végrehajtási jegyzőkönyv 41—44. t. sz. alatt felsorolt faárukat azon az alapon igényelte, hogy ő az erdőt, amelyből a vágatás történt, kihasználás végett két évre, majd a szerződés meghoszszabbitásával ujabban három évre S. M. és H. J. fakereskedőknek engedte át ugy, hogy abból évenkint meghatározott méretű és mennyiségű, kereskedelmi célokra alkalmas fenyőtörzset dönthetnek le. Azonban ők, akiket a szerződés haszonbérlőknek nevez, a tulajdonjogot a fákra csakis a teljes tőár lefizetése után és által szerzik meg, a szerződésben biztosított jogokat általában harmadik személyekre az erdőtulajdonos beleegyezésével tuházhatják át. Minthogy pedig a tőár kifizetve ' nincsen, felperest a termelt faanyagra a tulajdonjog megilleti. B. J. keresetét arra alapította, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv 42. t. sz. a. faárukat S. M.-től és H. S.-től, N. J. pedig aira, hogy a 43. és ?4. t. sz. alattiakat D. S. végrehajtást szenvedőtől megvásárolta. A végrehajtási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a faáruk a végrehajtást szenvedő birtokában találtattak-e vagy sem; a végrehajtó csak azt jegyezte meg, hogy a foglalást a M.-féle fűrésztelepen, éspedig végrehajtató kijelölése folytán eszközölte. A három igényper egyesittetvén, együtt tárgyaltatott; a tárgyaláson a Cs. M., S. M. és H. S. között kötött szerződés valódiságát és azt, hogy a tőár nincsen kifizetve, valamennyi érdekelt elismerte. A kir. járásbíróság a perben a következőleg itclt : «Az 1902 április 4-én M. B. és Sz. K. végrehajtatok javára teljesített foglalásról felvett jegyzőkönyv 41—44. t. sz. a. felveti ingóságok, mint Cs. M. tulajdonai a foglalás alól felmentetnek, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Megokolás: Felperes Cs. M. arra alapítja keresetet, hogy az eredetiben felmutatott szerződés értelmében, a lefoglalt ingókra nézve erdőhaszonbérlők csak akkor nyernek tulajdonjogot, ha neki a tőárt lefizetik, ami nem történt meg; harmadik személyek, tehát végrehajtást szenvedő is, azokra tulajdonjogot így és felperes beleegyezése hiányában nem nyertek, tehát a tulajdonjog felperest illeti. Összes érdekeltek a felmutatott szerződés valódiságát elismerték; ennek ellenében azt a körülményt, hogy a tőár lefizetése megtörtént és átruházás folytán végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingókra nézve a tulajdonjogot megszerezte volna, nemcsak hogy nem bizonyították, hanem a tőár kinemfizetését elismerték; ez alapon azokat a foglalás alól felmenteni kellett stb.>. Ezen ítélet ellen, mely B. J. és N. J. igényét hallgatással mellőzi, fölebbezéssel csakis M. B. végrehajtató alperes élt; a fölebbezésben és később a fölebbezési szóbeli tárgyaláson egyebek között azt az uj körülményt is előhozta, hogy a kérdéses faanyag feldolgozás által értékében gyarapodott, sőt egészen uj dologgá alakíttatott át, felperes tulajdonjoga tehát már ebből az okból sem érvényesíthető. A kir. törvényszék, mint fölebbezési bíróság szóbeli tárgyalás után a következő ítéletet hozta : «A kir. törvényszék a kir. járásbíróságnak Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Megokolás: A kir. törvényszék előrebocsátja, hogy a kir. járásbíróság másod- és harmadrendű alperesek keresetének elutasítása iránt kifejezetten nem intézkedett; minthogy azonban ítélete e részben fölebbezéssel megtámadva nincsen, rendelkezés szüksége nem forgott fönn. Elsőrendű felperes és elsőrendű alperes, akik között a peres kérdés a fölebbezés folytán még vitás volt, a fölebbezési szóbeli tárgyaláson a mai napon felvett jegyzőkönyv tartalma szerint adták elő felebbezési kérelmeiket. A Cs. M. felperes által beadott keresethez mellékelt, alperes részéről nem-kifogásolt szerződés szerint, a felperes tulajdonát képező B. erdőségben levő fürészrönkök kihasználására vonatkozólag közte és S. M. és H. S. között oly jogviszony létesült, amely szerint utóbbiak a fürészrönköket megszerezték, azonban felperes a tulajdonjogot a tőár kifizetéséig z 7. pont szerint magának föntartotta. Hogy a P. S. ellen 1902. április 4-én foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával a jegyzőkönyv 41—44. t. sz. a. lefoglalt tőkék és deszkák éppen ezen szerződésben emiitett fürészrönkökből valók, azt fölebbező alperes kétségbe nem vonta. Az emiitett szerződés, midőn abban Cs. M. az erdő kihasználásának jogát ruházta át, tulajdonképpen a fenyőtörzsek mint ingóvá teendő dolgok eladását foglalja magában, amelyek a 2. pontban körül vannak irva. Adásvételről lévén szó, a tulajdonjog fentartása a vételár-kifizetésig (pactum reservati dominii), habár ez az osztrák polg. törvénykönyvben szabályozva nincsen, minthogy tiltó törvénybe sem ütközik, szerződésileg kiköthető. Felek egyetértenek abban, hogy a tőár kifizetve nincsen, ennélfogva a feltétel hiányában a tulajdonjog a vevőkkel szemben kétségtelenül felperest illeti meg. Ennek dacára azonban az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani, mert a tulajdonjog fentartásának tényleges átadás esetében harmadik személlyel szemben rendszerint n i n cjs e n hatálya; felperesnek, tekintettel az osztr. polg. törvénykönyv 367. §-ára, azt kellett volna bizonyítania, hogy a végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingóságokat visszteher nélkül, vagy visszteher mellett ugyan, de akként szerezte, hogy a tulajdonjog fentartásának feltételéről tudomással birt, ezt azonban felperes még csak nemis állította. Felperes keresetével már a fönnebbi okból el lévén utasítandó, mellőztetett annak a kérdésnek vizsgálata t «vájjon a fák feldolgozása minő jelentőséggel bír abban a tekintetben, hogy ez által a feldolgozó mily jogot szerzett azokra; különben sem lévén tisztázva, hogy a feldolgozást ki eszközölte* stb. A fölebbezési bíróság ítélete ellen Cs. M. felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek folytán a kir. Kúria az ügy előadása után következő végzést hozott : «Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a fölebbezési bíróság ítélete feloldatik ; a fölebbezési bíróság tárgyalás tartására és a tényállásnak szabályszerű megállapítására utasittatik» stb. Indokok : Felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a fölebbezési bíróság őt jogszabály megsértésével utasította el keresetével, jóllehet az A. alatti szerződés mellett felperes a lefoglalt fát, a tulajdonjognak a vételár lefizetéséig történt fentartásával adta el S. M. és H. S.-nak, a végrehajtást szenvedett tehát arra semmi joggal sem bir, Ez a panasz lényegében alapos ; mert a fölebbezési bíróság tényállása szerint alakilag és tartalmilag valódinak elfogadott A. alatti szerződéssel felperes az erdejében termelt faanyagot nem