A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 2. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

Huszonkettedik évfolyam. 2. stám. Budapest, L9C3 január 11. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Előfizetési árak: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. mM 1Z m^ tó*™ KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. •C / Helyben, vagy vidékre bér « mentve küldve: Negyed évre _ 8 korona Fél « _ 6 « Egész « — 18 • Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen ooatautalványnyal küldendők. TARTALOM: A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta W a h 1 n e r Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten. — Határjárás és mesgyeigazitás. Irta Dómján Lajos, rimaszombati tszéki biró. — Illetékességi kérdés személyes szolgalmi jog törlése iránti perekben. Irta K r e m m e r Géza. Dunafóldvárt. — Külföld (Kina büntető-kódexe. Irta Zsoldos Benő, zombori tszéki aljegyző). — Nyilt kérdések és feleletek (A váltójog köréből. I. Irta Török István dr., betétsz. kir. albiró Turkevén. — II. Irta Zsembery Gyula dr., Budapesten. — III. Irta Tarján Károly dr., Nyitrán). — Irodalom (Jogi Értekezések. Szerkeszti Balogh Jenő dr. — S z e ő k e Imre dr : Bányászati szótár. — Magyar mezőgazdasági közigazgatás. Kiadja a földmivelésügyi miniszter.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta VVAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. y (Folytatás.)*) A fentebbiekben előadtam rendszerbe foglaltan a kétféle kutatási rendszer mellett és ellen felhozható jelentősebb érveket. Melyik hát a jobbik, a célszerűbb, az ajánlatosabb a kétféle kutatási rendszer közül ? — Az érvek melyik csoportja nyomatékosabb s billenti le a mérleg csészéjét: a szabad kutatási rendszer mellett és a kizárólagos kutatási rendszer ellen felhozható érveké-e avagy pedig azon érveké, melyek a kizárólagos kutatási rendszer mellett és a szabad kutatási rendszer ellen szólanak ? Tartsunk rövid összehasonlító kritikai szemlét az előadott érveken éi ellenérveken ; minél azonban nem szabad szemelől tévesztenünk, hogy a bányajogi intézmények szabályozásánál a gyakorlati követelményekre kell a legnagyobb súlyt fektetni. Tehát az a kutatási rendszer jobb, célszerűbb és ajánlatosabb. y:ely inkább lehetővé teszi a bányászat fejlődését. A fenti irányelv folyamánya, hogy a felsorolt érvek és ellenérvek között a gyakorlati bányászati és közgazdasági érvek a legfontosabbak; ezeket kell tehát első sorban mérvadóknak tekinteni a rendszer megválasztásánál. A szabad kutatási rendszer mellett felhozott jogtörténeti érv inkább az elmélet körébe esik s mint ilyen a két rendszer mérlegelésénél vajmi csekély sulylyal fog birni annyival is inkább, mert ezen érvvel szemben tulsulylyal bir a másik (a kizárólagos kutatási) rendszer mellett felhozható szükségességi érv. Mert azt nem lehet elvitatni, hogy a modern bányászatnak nap-nap mellett igen költséges kutatási problémákat kell megoldania. Különösen minálunk nem lehet ezen jogtörténeti szempontot firtatni, mert hiszen a mi bányászatunk már több mint egy emberöltő óta a kizárólagos kutatás rendszerében mozog. Hasonlóképpen az elmélet körébe esik s nem tekinthető döntő momentumnak a szabad kutatási rendszer mellett felhozható jogbölcseleti érv sem, mert elvégre is a kizárólagos kutatás sem ellenkezik a bányaszabadság elvével. Csak akkor ütnénk rést a bányaszabadság elvén, ha a kizárólagos kutatási jogokat, mint privilégiumokat, csak egyeseknek osztogatnók. És szembe kell állítani ezen érvvel a kizárólagos kutatási rendszer mellett fehozható méltányossági érvet, mely a komoly kutató érdekeinek védelmét és biztosítását szintén elvi követelménynek tünteti föl. A méltányossági érv mint elvi követelmény, kétségkívül igen plauzibilis ; csakhogy igen bajos a k'zárólagos kutatás jogintézményét akként szabályozni, hogy a méltányosság elve itt a gyakorlatban a maga eszményi tisztaságában érvényesülhessen. Mert hol kezdődjék a kutatás *) Előző közleményt 1. multévi 48. számunkban. védelme és biztosítása ? Mindenesetre csak a komoly vállalkozásnál. De mik az ismérvei és mik a garanciái a komoly vállalkozásnak ? Meddig terjedjen a kutatás védelme és biztosítása ? Hol van az a határvonal, melyen tul a kutatás védelme és biztosítása már a közgazdasági érdekbe ütközik? Hol vannak a garanciák arra nézve, hogy e méltányossági határvonal a gyakorlatban nem lesz túllépve ? Mind oly kérdések, melyekre alig lehet kielégítő feleletet adni. Ami a kizárólagos kutatási rendszer mellett felhozható célszerűségi érvet illeti (II. 3. pont), ez mindenesetre figyelmet érdemel. Kétséget nem szenved, a porosz bányajogi gyakorlatban, valamint minálunk is a korábbi bányarend, vagyis a régi német bányajog alapelveire támaszkodó Miksa-fé\e bányarendtartás uralma alatt szerzett tapasztalatok eléggé igazolják, hogy az első feltaláló jogának érvényesülésével számos kontroverzia támadhat, s tágas tér nyilik a pörlekedésekre, alattomos fondorkodásra, mely nemigen válogat az eszközökben, hogy célt érhessen. Az 1854. évi osztrák jogalkotást is leginkább ennek a tapasztalata indította a feltaláló jogára alapított felkérvényi rendszer gyökeres reformjára, illetőleg a kizárólagos kutatás intézményének a jogrend keretébe való beillesztésére. Ámde ez a körülmény korántsem tekinthető a rendszer megvalósításánál döntő érvnek, de sőt még a lényeges argumentumok közé sem sorozható, mert a dolog természeténél fogva itt a gyakorlati bányászati és közgazdasági érveken nyugszik a tősuly, továbbá, mert ilynemű visszaélések, fondorkodások és pörlekedések a kizárólagos kutatási rendszer mellett is előfordulhatnak s bizony főképpen az 1854. ált. bányatörvény szerinti kizárólagos kutatási rendszer mellett tapasztalás szerint elég gyakoriak,11) s végül mert, hogyha a vázolt célszerűségi szempontokat mérlegeljük, akkor mindazon célszerűségi érveket is mérlegre kell vetnünk, melyek a kizárólagos kutatási rendszerrel szemben, a szabad kutatási rendszer mellett szólanak (I. 3. a), b), c) pont). Ezen érvek között kétségkívül az a legnyomatékosabb, hogy a kizárólagos kutatási rendszerbe okvetetlenül felveendő a munkakényszer elve, s másrészt, hogy a kutatási munka teljesítésének hatósági ellenőrzése igen nagy nehézségekbe ütközik, ami egyik főtényezője annak, hogy e rendszer mellett a kutatási jogvédelem a bányaszabadsággal ellenkező meddő térfoglalások, hegyelzárások eszközévé fajul. A kizárólagos kutatási rendszerrel természetszerűleg összekötött ezen hátrány a bányahatóságok helyes szervezete — és az ellenőrzés körül az érdekelt bányászközönség közreműködésének célszerű felhasználása által csökkenthető ugyan, de teljesen sohasem lesz megszüntethető. És ezzel eljutottunk, a kétíéle kutatási rendszer fény- ésárnyoldalainak összehasonlító vizsgálatánál, a döntő momentumokhoz, t. i. a gyakorlati bányászati és közgazdasági érvek mérlegeléséhez. Alig szükséges talán külön felemlítenem, hogy az érvek és ellenérvek fentebbi egyes csoportjait nem lehet teljesen különállóknak tekinteni; egyik érv többnyire folyománya a másiknak, avagy pedig az egyik kiegészíti a másikat. Első tekintetre felismerhető pl. hogy az eddig méltatott érveknek is, — kiváltképpen azoknak, melyek a szükségességi-, méltányossági és célszerűségi- elv nyomán csoportositvák. — közvetve szintén megvan a gyakorlati, bányászati és közgazdasági jelentőségük. A fentebbi sorozatban I. 4. és II. 4. alatt tehát ") Gondoljunk csak azokra a visszaélésekre, midőn pl. bányaadományozás előtt egyes szomszédos kutatók, hogy a bányaművelési jog szerzése elé akadályokat gördíthessenek s valamiképpen akadékoskodhassanak, áthelyezik a zártkutatmányok vezérlő pontjait; s gondoljunk csak azokra a pörlekedésekre, melyek a bányaadományozásoknál előfordulnak, oly esetekben, midőn az egymással kollidáló zártkutatmányok helyi fekvése, vagy jogérvényes fennállása vitás. Lapunk mai száma íz oldalra terjed-