A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás. 5. [r.]

A JOG jogaiban vagy vagyonában sérelmet szenvedett fél még abban az esetben is jogosítva van kártérítést igényelni, ha a károsító cselekmény valamely közérdek szempontjából elrendelt hatósági intézkedésből származik. Ennek az általános jogelvnek kétségtelen elismerése a kisajátítási jogrc 1 alkotott 1881. XLI. t.-c. és az országos műemlékek lentartásáról szóló 1881. LXXIX. t.-c.-ben foglalt rendelkezések. Általános magánjogi tételt képez továbbá, hogy az építkező szomszéd köteles akként rendelkezni, hogy a foganatba vett uj építkezés és ezzel kapcsolatos teendők által a szomszéd telek tulajdonosának épületei ne veszélyeztessenek s azoktól a szükséges földtámasz az uj építkezés által el ne vonassék. Ez általános jogszabályokat a folyamatban lévő peres esetre alkalmazva, kétségtelen, hogy a felperesnek kártérítési igénye a fenálló jogszabályokba egyáltalán nem ütközik, ez alapon tehát a kereset elutasítható nem volt. Ezek után tehát csak az vizsgálandó, hogy a felperesek lakóházában esett kár, oki kapcsolatba hozható-e az alperes károsító cselekményével és hogy ez a kár valódi-e s hogy azt az alperes okozta-e? E tekintetben a per adatai kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak a fentebbi irányban. Ugyanis sem az nem kétséges a per adatai alapján, hogy a b-i orsz. műemléket képező róm. kath. dóm melletti közteret 1898. év folyamán az alp. város mint kegyúr közhatósági rendelettel leásatta, sem az, hogy ezzel a leásással a felperes köztér .melletti lakóházának a löldtámasza több méternyire elvonatott és ez által a ház szakértők felbecslése szerint eredeti 5,960 K. értékéről 300 K. értékére csökkent és igy értékében csaknem teljesen megsemmisült, amiből az is kétségtelenül kitűnik, hogy a 3C0 K. érték egyedül a lakóház anyagának az értéke s igy a ház már lakásra alkalmasnak nemis tekinthető. E nagymérvű károsító cselekménnyel szemben, tekintettel a fentebb már előadottakra, az alperes város nem hivatkozhatik sikerrel sem a közérdekre, mely szerint a kérdéses közterhet az országos műemléket képező dóm hozzáférhetése s használhatósága, és szépészeti tekintetekből leásatni kellett, sem arra, hogy az saját jogának gyakorlása közben történt; sem arra, hogy az ellen a felperesek idejekorán nem tiltakoztak, mert egyik esetben sincs jogosítva a város, megfelelő kárpótlás nyújtása nélkül, máskülönben kétségtelen jogait mások kárára gyakorolni. Mindezeknél fogva, tekintettel arra, hogy a felperesek által kereseüleg követelt kártérítési összeg kevesebb, mint a szakértők általa ház mostani értékének betudásával megállapított értékveszteség: a kir. tszék ítéletének megváltoztatásával a felperesek keresetének helyt adni s az alperes várost a kereseti követelés, ennek a kereset indításától járó kamatai s mint teljesen pervesztest e per és felébb, költségekben marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1903. január 28-án 5,810. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy alperes a marasztalási tőke után az 5% kamatot 1899.jan. 1-től köteles felpereseknek megfizetni és hogy alperes a marasztalási összegnek kisk. felpereseket megillető íelerészét az illetékes árvapénztárba köteles megfizetni. Köteleztetik egyszersmind alperes, hogy felpereseknek 16 K. 30 fii. felebbezési költséget 15 nap a. végreh. terhével megfizessen, sfb. Megokolás: A másodbiróság ítélete a rendelkező részben megjelölt változtatásokkal vonatkozó indokainál lógva és azért hagyatott helyben, mert a m. kir. vall. és közokt. minisztériumtól beszerzett iratokból, ki nem tűnik az, hogy a templom körül elterülő térnek a leásása a templomnak, mint műemléknek stílszerű helyreállításához szükséges munkák keretébe bevonatott, sőt S. I. az épités tervezésével és vezetésével megbízott műépítész vallomásából nyilvánvaló, hogy ez a leásás a jelzett munkák keretébe nem is tartozik s ugyanez a tanú, valamint F. P. tanú azt bizonyítja, hogy ezt a leásást S. Imre nemis rendelte és hogy ezt F. P. szerint a városi mérnök s a templomépitő bizottság eszközöltette; ezekből pedig önként következik, hogy ez a leásás a műemlék helyreállításával kapcsolatban nem állván, az 1881: XLI. t.-c. 25. §. alkalmazást nem nyerhet és hogy a felelősség e leásásért az építéssel megbízott művezetőséget nem terheli. Továbbá, mert alperes e perben fel sem hozta védelmül azt, hogy a tér leásása folytan felperesek házára nézve bekövetkezett elértéktelenedés az alperes által emelhető valamely építmény által elhárítható; mert a felperesek háza a leásás folytán már 1898. évben válván fiasználhatlanná, a megítélt kártérítési összeg után a kamat felpereseket 1898. évi január 1-tó'l megilletimert a kiskorúakat megillető készpénz az 1887: XX. t.-c. 285. §! érteim, az illetékes árvaszék pénztárában kezeltetik; mert alperes város képviselője nem élt felebbezéssel az elsőbiróság Ítélete ellen általában s ez Ítélet ama rendelkezése ellen különösen, mely szerint perbeli munkadiját alperes várossal szemben meg nem állapította; a másodbiróság Ítélete ellen e részben is felhozott panasz figyelembe nem vehető, mert a tiszti ügyész a várost hivatalánál fogva tartozván képviselni, részére a felebbezési díj felével szemben meg nem állapítható. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A perhez csatolt orvosi bizonyítványok, valamint a kihallgatott orvosszakértők egyhangú véleménye szerint felperesnek szolgálatképessége, lábainak hüdött állapota folytán korlátolva van, amennyiben járással egybekötött szolgálatot egyáltalán nem teljesíthet és igy a rendes foglalkozásra képtelen tekintve hogy felperesnek lábbaja a szolgálat folytán állott be; tekintve, hogy a nyugdíj szab. 6. §. 2. p,ban foglalt ama rendelkezésnek, mely szerint a nyugdíjintézet tagja IO év- letelte előtt js^nyugdíjra len, iránt laevis"na egyáltalán semmiféle szolgálatot nem végezhet, hanem akkor 'is ha a társulatnál elfoglalt állásának és a képességének megfelelő szolgálatot nem teljesítheti, vagyis ha a rendes foglalkozása folytatására való képessége elveszett; tekintve hogy alperes önmaga ismeri el, hogy felperest az eddig állásának és képességén3k megfelelő szolgálatra alkalmasnak nem találja és hogy ehhez képest a nyugdijszab 6. §. 2. pontjában körülirt szolgálatképtelenség folytán bocsátja el, mindezeknél fogva felperesnek nyugdíj iránti igénye megállapítandó volt. A bpesti kir. keresk. és v. tszék mint keresk. bíróság 1901. novemb. 29-én 97,889. sz. a.) Erőss S. dr. ügyv. ált. képv. B. Ignácnak, W e i szberger M. dr. ügyv. ált. képv. Első cs. kir. sz. D. gőzhajózási t. ellen havi 80 K. nyugdíj ir. keresk. perében következően itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek 15 nap a. végrehajtás terhével 293 K. 20 f. perköltséget fizessen, stb. Megokolás: Alperes elsősorban a perlési jog ellen emelt kifogást azon az alapon, hogy alkalmazottainak önálló jogi személyiséggel, alapszabályokkal és vagyonnal biró és alperestől függetlenül nyugdíjintézete van, mely egyedül kötelezhető az alkalmazottak nyugdijának fizetésére, miértis felperesnek egyedül ezen nyugdíjintézet ellen van kereshetőségi joga. Ez a kifogás azonban alaptalan, mert felperest az aiperes részvénytársaság bocsátotta el szolgálatából és ennek a tényének következményeiért felelős. Márpedig ebből a tényből folyik ki a nyugdíjra való jogosaltság megtagadása is, miértis kétségtelen, hogy felperes nyugdijának kifizetése iránt csakis alperes ellen bir kereseti joggal. De a C. a. nyugdijszabályzatból azt is meg kellett állapítani, hogy alperes tsaság alkalmazottjainak nyugdíjintézete önálló jogi személyiséggel nem birt; mert a C. a. szabályzat 24. §-a szerint alperes a nyugdíjintézet vagyonához hozzájárul, 27. §-a szerint a nyugdijint. felügyelő bizottságába 2 tagot nevez ki; a 32. §. szerint e felügyelő bizottság határozatának végrehajtásához az alperes tsaság igazgatóságának jóváhagyása szükséges; a 34. §. szerint az ügykezelésről és az intézet állásáról évenkint alperesnek jelentés teendő; az 5. és 39. §-ok érteim, alp. tsaság vonja le alkalmazottainak fizetéséből a nyugdíj járulékokat és ugyancsak alperes fizeti ki a folyósított nyugdijakat, segélyeket és végkielégítéseket, a könyvelés és pénzkezelés ellenőrzését a tsaság központi könyvelősége látja el; a 45. §. szerint az alapszabályok az alperes tsaság részvényesei közgyűlésének terjesztendők be jóváhagyás végeit. Ebből kétségtelen, hogy a nyugdíjintézet nem önálló jogi személy, mert alperesnek nemcsak ügykezelésére hanem határozatainak végreha)tására is oly nagy befolyása van, hogy alperes beleegyezése nélkül a nyugdíjintézetnél mi sem történhetik; hanem nyilvánvaló, hogy a nyugdíjintézet alperes tsaság a nyugdijak kezelésére és a nyugdíjigények ellátására szolgáló közege, amely mint ilyen külön jogi személyiséggel nem bir. Nem teszi külön jogi személlyé a nyugdijszabályok 25. §-nak az a rendelkezése sem, hogy a nyugdíjintézet vagyona kizárólag a tagok tulajdona és hogy alperes vagyonától elkülönítve kezelendő; mert azt alperes sem állítja, hogy maga a vagyon mint alapítvány képezne jogi személyiséget, a 43. §. az intézet feloszlása esetére szóló rendelkezései szerint a nyugdijintézet vagyona nem a tagok között osztandó fel, hanem a már folyósított nyugdijaknak, valamint a szolgálatban volt tagok részére szolgálati idejüknek megfelelő fizetési hányadok biztosítására szolgál akképpen, hogy az valamely biztosító társaságnál elhelyezendő. Miből nyilvánvaló, hogy a nyugdijintézet csak arra szolgál, hogy alperes a nyugdíjra külön alapot teremtsen és azt külön kezeltesse, miértis felperesnek csakis alperes ellen van perlési joga. Érdemben: felperes keresetét a C. a. nyugdijszabályzatra alapította és annak alapján követelt nyugdijat. E szabályzat 6. §-ának 2. p. érteim. 10 évi nyugdijintézeti tagság eltelte előtt csak az a tag tarthat igényt nyugdíjra, aki szolgálatának teljesítése által szolgálatképtelenné vált. P. E. dr. s tsai tanuk vallomásával bizozonyitottnak tekintette a biróság, hogy felperesnek 1891. év őszén és az azt követő télen N. Palánkán alperes tsaságnak álló hajóján veit hivatalos helyisége és lakása; hogy a hajó rozoga és régi volt, csak toló ablakkal volt ellátva, lyukain, az ott rovancsolást végzett L. O. alperesi felügyelő vallomása szerint, a szél befujt ugy, hogy az sem hivatalos helyiségnek, sem lakásnak alkalmas nem volt és nevezett tanú megbotránkozását fejezte ki, hogy hivatalos helyiségnek ily rozoga hajót használnak, W. M. alperes ny. főpénztáros vallomása szerint felperesnek állandóan a hajón kellett tartózkodni, mert a teherhajók kikötésének ideje bizonytalan volt és hogy a felpe res lakásául szolgáló helyiség voltaképp csak egy lyuk volt; végül P. E. tanú igazolja, hogy a hajón és felp. lakásában mindig nagyon hideg volt. E vallomások bizonyító erejét D. A. és O. J. ellenkező vallomása le nem rontja, mert az előbbi mint felperesnek közvetlen hiv. főnöke felelősséggel tartozhat azért, hogy alkalmas irodai helyiségről és lakásról nem gondoskodott, és ekként érdektelen tanúnak nem tekinthető; az utóbbi pedig mint alperes tsaság hiv.