A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás. 5. [r.]

A JOG 85 szolgája már műveltségi fokánál és alperessel szemben alárendelt helyzeténél fogva sem tekinthető érdektelennek ugy, hogy alperes tság két magasabb állású hivatalnokának közvetlen tapasztalásból eredő és alperes terhére eső vallomása, nevezettek vallomásával meg nem dönthető. Valamennyi tanú vallomása szerint felperes 1891. telén beállott betegsége előtt egészséges erős ember volt, P. E. dr. tanú vallomásából, a K. a. orvosi bizonyítványból, valamint a szakértők véleményéből megállapítható, hogy felperes 1901-ben izületi reumatizmusban megbetegedett és azóta ebben a bántalomban folyton szenved és jelenleg is lábain a szárkapocsideg bénult. Tekintettel mármost arra, hogy felperesnek előbb semmi baja sem volt, hogy izületi reumatizmusa a hajón tartózkodása alatt állott be, hogy ily baj rendszerint meghűlésből származik és hogy a hajó oly állapotban volt, rügy az ott téli időben állandóan tartózkodó fiiperes könnyen meghűlhetett: a kir. tszék a per osztó anyagának a S. E. 64. és 215. §-ai alapján történt szorgos mérlegelése alapján megállapította, hogy felperes ma is fennálló lábbaját a szolgálat folytán, vagyis az által szerezte, hogy téli időben alp. társaság rozoga hajóján volt kénytelen lakni és szolgálatot teljesíteni. A nyugdij szab. 6. §. 2. pontja szerint azonban 10 évi nyugdijintézeti tagság eltelte előtt felperes nyugdíjigénye csak arra az esetre volna megállapítható, ha bizonyítva volna nemcsak az, hogy felperes baját szolgálat folytán szerezte, hanem az is, hogy az által szolgálatképtelenné vált. Ámde a szakértők megvizsgálása alapján kijelentették, hogy felperes szolgálatképes azzal a korlátozással, hogy oly szolgálatot, mely több járással van egybekötve, nem teljesíthet, ellenben irodai munkára alkalmas. Felperesi szakértő szerint az utóbbi munkaképessége csak 3Z által korlátolt, hogy időváltozáskor hevesebb fájdalmai vannak, esőzéskor, havazáskor, szóval sikos járdán nem mehet s igy ilyenkor szobában maradni kénytelen. Felperes azonban válaszában maga adta elő, hogy foglalkozása alperes tsaságnál ülő foglalkozás volt és hogy alperesnek nemis lett volna oka őt elbocsátani, mert e toglalkozásra alkalmas volt. Minthogy pedig nem vitás, hogy felperes csak 1893. jan. 1-én lépett a nyugdíjintézet tagjai közé és elbocsátása 1898. dec. végével történt és ekként 10 évnél rövidebb ideig volt a nyugdíjintézet tagja; és minthogy a fent kifejtettekből kétségtelen, hogy a szolgálatban szerzett baja öt szolgálatképtelenné és az alperesi tsaságnál végzett teendőire alkalmatlanná nem tette; ennélfogva felperesnek a C. a. nyugdij szab. 6. §-a érteim, nyugdíjra igénye nincs, mert a 14. §-nak a nyugdíjigény elvesztésére vonatkozó intézkedései oly esetekre szólnak, midőn egyébként nyugdij járna és nem értelmezhetők ugy, hogy az ott fel nem sorolt esetekben a nyugdij feltétlenül megilleti a nyugdíjintézet tagjait. Ezek szerint felperesnek jogában állana ugyan a nyugdíj szab. 15. §. alapján befizetett nyugdíjjárulékainak és 5° ö kamatainak megfizetését, vagy esetleg azon az alapon, hogy alperes szolgálatában és annak mulasztása folytán egészsége megrongálódott, bebizonyítható kárának megtérítését követelni, de felperesnek a fenn előadottak szerint nyugdíjhoz igénye nincs. stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. január 1-én 203. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét a benne foglalt indokok alapján helybenhagyja, stb. A ra. kir. Kúria (1903. márc. 31-én 1,143/v. sz. a.) Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztattatik és alperes arra köteleztetik, hogy 333 K. 331/, f- már kijárt nyugdijösszeget, továbbá 1899. nov. 1-én kezdődő és minden hó elsején esedékes 33 K. 33'/3 f. havi részletet felperesnek egész élettartama alatt, nemkülönben 340 K. per és felébb, költséget felperesnek és az irodai átalányból előlegezett 120 K. szakértői dijat az irodai általány részére 15 nap a. végreh. terhével megfizessen. Felperes keresetének ezt meghaladó részével elutasittatik. stb. Megokolás: Az elsőbiróság Ítéletének indokolásában kifejezettek szerint helyesen állapíttatott meg felperesnek alperes elleni perlési joga és helyesen állapíttatott meg az is, hogy a felperes jelenleg is fennálló lábbaja az alperesnél teljesített szolgálat közben és szolgálat folytán keletkezett. Tekintve mármost, hogy a perhez csatolt orvosi bizonyítványok, valamint a kihallgatott orvosi szakértők egyhangú véleménye szerint felperesnek szolgálatképessége, lábának hüdött állapota folytán korlátolva van, amennyiben járással egybekötött szolgálatot egyáltalán nem teljesíthet és igy a rendes foglalkozásra képtelen; tekintve, hogy a kihallgatott tanuk vallomásának, a becsatolt orvosi bizonyítványoknak és kivett orvosszakértői véleményeknek a S. E. 64. §-a érteim, való mérlegelése alapján az alsóbiróságok által helyesen állapíttatott meg az, hogy felperesnek lábbaja a szolgálat folytán állott be; tekintve, hogy a C. a. nyugdij. szab. 6. §. 2. p.-ban foglalt ama rendelkezésnek, mely szerint a nyugdíjintézet tagja 10 év letelte előtt is nyugdíjra igényt tarthat, ha a szolgálat folytán lett szolgálatképtelen, helyesen csak az az érlelem tulajdonitható, hogy a nyugdij iránti jogosultság nem csak akkor áll be, ha a nyugdíjintézet tagja általában és teljesen (abszolút) szoigálatképtelenné válik, vagyis, ha egyáltalán semmiféle szolgálatot nem végezhet, hanem akkor is, ha a tsulatnál elfoglalt állásának és a képességének megfelelő szolgálatot nem teljesítheti, vagyis ha a rendes foglalkozása folytatására való képessége elveszett; tekintve, hogy alperes, midőn egyrészt az A. a. levélben önmaga kijelenti, hogy felperes egész szolgálati ideje alatt kifogástalanul viselte magát és a társulat teljes megelégedését érdemelte ki és másrészt a B. a. levele szerint felperest szolgálati érdekből bocsátja el, ezekkel a kijelentéseivel önmaga ismeri el, hogy felperest az eddigi állásának és képességének megfelelő szolgálatra alkalmasnak nem találja és hogy ehhez képest a nyugdij szab. 6. §. 2. pontjában körülirt szolgálatképtelenség folytán bocsátja el, mindezeknél fogva felperesnek nyugdij iránti igénye megállapítandó volt. Minthogy pedig a felek között nem vitás, hogy felperes a nyugdíjintézetnek 6 évig volt tagja; minthogy továbbá a nyugdijszabályzat 10. §-ának 2. p. és végkikezdése érteim, a nyugdij a fizetésnek 30 százalékát, de 400 koronánál kevesebbet nem tehet, felperesnek évi fizetése pedig 120U K. volt; és minthogy a nyugdijszab. 11. §-ában felemlített esetek egyike sem forog fenn és különben is ennek a §-nak rendelkezése a jelen esetre nem alkalmazható: alperest, mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával a rendelkezés értelmében marasztalni és mint nagy részben pervesztest a költségek fizetésére kötelezni kellett. Tömegtartozást csak a csődtörv. 18. s-ban felsorolt tartozások képezhetnek; a közadós által a csődnyitás előtt felperessel kötött bérleti szerződésből felperes mint bérlő által a bérbeadó csödt.slleni szerződési követelés tehát,mely a fentebb felhívott $ ban felsorolt esetek egyike alá sem vonható, tömegtartozást nem képez. Nem teszi kétségessé ennek az állapotnak a helyességét az a körülmény sem, hogy a Cs. Törv. fentebb idézett 48. s. 2. p.-ban a est. 22. S-ára történik hivatkozás, mivel a 48. §. 2. p.-ban fogl. rendelkezés szerint is tömegtartozásként csak az a követelés van feltüntetve, mely a csődtömeget az ez által átvett ügyletnél a viszonszolgáltatást képező teljesítés fejében terheli, ennek fogalma alá azonban a bérleti szerződésnek e kikötött időtartam előtti felbontásából származó kárigény nyilván nem tartozik. A bpesti kir. tszék. (1902 szeptember 17-én 22,977. sz. a.) Kovács E. dr. ügyvéd által képv. H. Jakabnak, Szabó I. dr. ügyvéd mint vb. H. A. fiai cég csődt. gondn. ell. 68,100 K. ír. perében következőleg végzett: Az illetékességi kifogás elvettetik s alperesnek meghagyatik, hogy a perfelvételre a pertárban 1902. okt. 4-én d. e. 9 órakor a törv. követk. terhe a. jelenjen meg. stb. Megokolás: A peres arra alapítja kifogását, hogy a kereseti követelés nem tömegtartozás, következőleg II. osztályú követelés, mely bejelentés s kifogásolás esetén a csődbíróság előtti peres útra tartozik. Tekintettel azonban arra, hogy felperes keresetében oly kárkövetelést kíván érvényesíteni, mely abból keletkezett volna, hogy a közte és közadós között fenállott bérleti jogviszony a csődnyitás után akképp folytattatott, hogy a közadós helyébe a tömeg lépett s a tömeg mint folytatólagos bérbe adó részéről átvállalt szolgáltatás oly természetű, melynek természetszerűleg a csődnyitás után kellett történnie, ennélfogva kétségtelen, hogy a keresetbe vett követelés a Cs. 1 . 48. §. 2. p. szerint minősülő tömegtartozást képez, melyre nézve a kir. tszék illetékessége megáll, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1903 január 28-án 121. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest keresetével illetékesség hiánya miatt elutasítja és végreh. terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap a. 61 K. tárgyalási és 45 K. 30 j. lömegg. részére és az általa képv. csődt. irányában megállapított felfoly. költséget fizessen. Megokolás: Tömegtartozást csak a csődtörv. 48. §-ban felsorolt tartozások képezhetnek; a közadós által a csődnyitás előtt felperessel kötött bérleti szerződésből felperes mint bérlő által a bérbeadó csődt. elleni szerződési követelés tehát, mely a fentebb felhívott §-ban felsorolt esetek egyike alá sem vonható, tömegtaitozást nem képez. Nem teszi kétségessé ennek az állapotnak a helyességét az a körülmény sem, hogy a Cs. Törv. fentebb idézett 48. §. 2. p-ban a est. 32. §. történik hivatkozás, mivel a 48. §. 2. pban fogl. rendelkezés szerint is tömegtartozásként csak az a követelés van feltüntetve, mely a csődtömeget az ez által átvett ügyletnél a viszonszolgáltatást képező teljesítés fejében terheli, ennek fogalma alá azonban a bérleti szerződésnek e kikötött idő tartama előtti felbontásából származó kárigény nyilván nem tartozik. Minthogy ekként felperes követelése tömegtartozást nem képez, felp. mint külön kiegészítésre nem jogosított csődhitelező, követelését a csődbíróságnál tartozik bejelenteni s a mennyiben az valódinak el nem ismertetnék, a peres elj. is a csődbíróság alá tartozik, (est. 145. §.) Az I. bíróság azonban nem lév<_n a közadós ellen nyitott csődügy bírósága, végzését megváltoztatni a keresetével illetékesség kérdésében vesztes felperest az 1868:LIV. t.-c. 251. §. alapján az ellenfélnek okozott tárgyalási és ezzel egy tekintet alá eső felfoly. költség viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 ápril 21-en 477/v. sz. a.) A másodbiróság végzése indokaiból helyben hagyatik és felperesi képviselőnek felfoly. munkadija és költsége saját fele irányában 49 K. 30 fillérben állapittatik meg. Bűnügyekben. A btk. 238. §. szerint, a bűnvádi eljárás erőszakos nemi közösülés büntette miatt, csak a sértett fél indítványára indítható meg; de mert a sértett fél csak hatéves volt, a btk. 113. j., ugy a bp. 47. §. rendelkezése szerint is, a bűnvádi eljárás indítványozására a sértett félnek kizárólag törvényes képviselője volt jogosítva.