A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás. 5. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 22. számához. Budapest, 1903 május 31. Köztörvényi ügyekben. Az általános jog szabályoknál fogva a magánjogaiban vagy vagyonában sérelmet szenvedett fél még abban az esetben is jogosítva van kártérítést igényelni, ha a károsító cselekmény valamely közérdek szempontjából elrendelt hatósági intézkedésből származik. Ennek az általános jogelvnek kétségtelen elismerése a kisajátítási jogról alkotott 18S1 XLI. t.-c. és az országos műemlékek fentartasáról szóló 1881. XXIX. t.-c-ben foglalt rendelkezések. Általános magánjogi tételt képez továbbá, hogy az építkező szomszéd köteles akként rendelkezni, hogy a foganatba vett uj építkezés és ezzel kapcsolatos teendők által a szomszéd telek tulajdonosának épületei ne veszélyeztessenek s azoktól a szükséges földtámasz az uj építkezés által el ne vonassék. Alperes város nem hivatkozhatik sikerrel sem a közérdekre, mely szerint a kérdéses közteret az országos műemléket képező dóm hozzáférhetése s használhatósága és szépészeti tekintetekből leásatni kellett, sem arra, hogy az saját jogának gyakorlása közben történt, sem arra. hogy az ellen a felperesek idejekorán nem tiltakoztak, mert egyik esetben sincs jogosítva a város megfelelő kárpótlás nyújtása nélkül, máskülönben kétségtelen jogait mások kárára gyakorolni. A tiszti ügyész a várost hivatalánál fogva tartozván képviselni, részére a felebbezési díj felével szemben meg nem állapitható. Az eperjesi kir. tszék ^1902 márc. 8-án 933. sz. a.) Glück Jónás dr. ügyvéd által képviselt Sch. Sándorné s társainak, Fekete István által védekezett, Rhody Alajos által képviselt Bártfa város közönsége ellen, 4,560 K. töke s jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék. felpereseket B. szab. kir. város közönsége alperes ellen a 4,560 K. és jár. megfizetése iránt inditott keresetükkel elutasítja és a felpereseket végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperesnek 201 K. 40 fill. perköltséget 15 nap alatt megfizessenek, stb. Megokolás: A kereset szerint az alperes B. szab. kir. város közönsége, mint egyházi kegyúr, a bártfai róm. hath. főtemplom helyreállítása, illetve az építészi munkálatok befejezése után 1898 év folyamán a felpereseknek a főtemplom szomszédságában levő házuk előtti teret leásatta és az ennek folytán a föld színétől több méternyi magasságba jutott házbejárathoz létraszerü falépcsőt állíttatott fel, ugy, hogy egyrészt az alapfalaknak a fö'dszine felé való kiemelkedése és az idő viszontagságainak való kitétele, másrészt pedig a hozzáférhetőségnek jelentékeny megnehezítése miatt a felperesek há?a lakatlanná és használhatatlanná vált. Az alperesek ezen cselekménye folytán a felpereseknek 4,150 forintra becsült házuk és belsőségük értéke 2,280 forinttal csökkent. A felperesek ezen káruk megtérítése iránt az alperest ismételten felhiván, felhívásuk sikertelen maradt. Keresetet indítottak tehát B. szab. kir. város alperes ellen s kérték az alperest 4,560 K. kár tőke, ennek 1898 január 11-től járó 5°/o kamat s perköltség megfizetésére végrehajtás terhe alatt kötelezni. Az alperes kilogásolta a keresetet alaki szempontból, hogy a felperes, tulajdonjogának igazolása végett tkvi kivonatot be nem mutatott, Sch. Nándor gondnoki minőségét nem igazolta s hogy a kereset helytelenül lett B. szab. kir. város közönsége ellen a nem illetékes eperjesi kir. tszék előtt inditva, amennyiben a bártfai Szt. Egyedről nevezett templom országos műemlék, — a műemlékre nézve pedig felmerülő jogi és közigazgatási ügyben a vallás- és közokt. minisztert a kir. alapítványok kir. ügyigazgatósága képviseli; vagyis: hogy a per elbírálására nem az eperjesi kir. tszék, de a vallás- és közokt. miniszter, mint alperes részére illetékes bpesti kir. tszék lett volna illetékes. Ügy érdemében tagadta a kereseti állításokat és előadta, hogy a kérdéses templom, mint országos műemlék, helyreállítását O felsége legfelsőbb elhatározására a vallás- és közokt. minisztérium rendelte el és ez nevezte ki S. J. tanár és műépítészt, akit a helyreállítási munkálatok fővezetésével bízott meg; B. város nem építette a templomot, csakis segélyt adott és B. város sem a templom körüli köztér leásását el nem rendelte s nem foganatosította, sem a kérdéses ház bejáratához falépcsőt nem építtetett, mert ezen munkálatokat S. J. műépítész rendeletére, F. P. fó'pallér végezte. Kiemelte az alperes, hogy a templom körüli tér köztér, ami abból is kiderül, hogy amikor a leásás a mostani nivóig haladt, ezen felszínen feltűnt a régi burkolat s hogy a templom körüli tér a jelenleginél magasabb nem volt, de nemis lehetett magasabb, mert a templom főkapuja a nyugati oldalon van, ahhoz pedig nem lehetett férni, csakis a megtörtént nyitás után, a mi által csupán az előbbeni állapot állíttatott helyre, mert köztudomású, hogy minden főtemplom körül körmenetek tartatnak és ez okból a templom körüli közteret szabadabbá kellett tenni. Megjegyezte az alperes azt is, hogy a kérdéses ház aláásás által mitsem szenvedett, csak nyert, mert szárazabb és lakhatóbb lett, különben is a felperesek a leásási munkálatokat látták és azok ellen nem tiltakoztak. Előadta tovább, hogy a köztér oly terület, mely a város, mint erkölcsi személy, folytonos használatában van és volt évszázadok óta s amelyre senki sem szerezhet tulajdonjogokat a város tudta, Írásbeli szerződés és belügyminiszteri jóváhagyás nélkül; tagadta tehát, hogy a felperesek a templom előtti leásott köztérre bármiféle jogot szereztek volna. Különösen kiemelte, hogy a templom előtti terület oly köztér, mely felett a város, mint tulajdonos, szabadon rendelkezik s amelynek szabályozásáról a város képviselőtestülete utján gondoskodik; amidőn tehát a város ebbeli kötelességét teljesiti és jogával a jogszerű korlátok között él, az abból másra esetleg háramolható kárért nem felelős. Tagadásba vette azt is, hogy B. szab. kir. város közönsége az állítólagos káros cselekmények által felpereseknek 2,-80 Irt kárt okozott, hogy a kérdéses ház 2,280 frttal értékében csökkent s hogy a ház 4,150 frt értékű volna s végre, hogy a kérdéses ház felperesek kizárólagos tulajdonát képezné; kérte a felpereseket keresetükkel elutasítani s őket a perköltségeknek megfizetésében marasztalni. Szemben ezekkel a felperesek igazolták szabályszerű tkvi kivonattal a kérdéses belsőségre és házra a tulajdonjogot is, Sch. N. gondnoki minőségét, a gondnoki kinevezési okirattal kérték a szakértői szemlét és a perben megnevezett tanuknak kihallgatását s az alperesnek a kereset zárkérelme szerinti marasztalását. Mindkét részről felhívott tanuk kihallgatása és a szakértői szemle megejtetvén, S. J. és F. P. tanuk vallomásával cáfolatot nyert azon körülmény, mintha a kérdéses köztér leásását az építészeti terv alapján S. J. rendelte volna el, mert ezen ásatás nem volt tervbe véve s azt csupán B. város a saját hatáskörében eszközölte, amint a per adatai is igazolták. A megtartott szakértői szemle a keresetben állított kár fennforgását igazolta. A kir. tszék az illetékesség ellen felhozott kihágást figyelembe nem vehette, miután az 189I:L1X. t.-c. 16. §-a alapján ezen kifogás elkülönitetten a per felvétel alkalmával volt előterjesztendő, az elleniratig előterjesztett ebbeli kifogás tehát, mint elkésett, figyelembe nem jöhet s el is tekintve ettől, jelen pernek semmiféle köze nincsen ahhoz, hogy a b-i Szt. Egyedről nevezett templom fentartandónak nyilvánított műemléket képez, úgyszintén nem forog fenn a jelen perben ezen műemlékre nézve vonatkozó jogi avagy közigazgatási kérdés. A felperesek kereshetőségi joga ellen támasztott kifogás pedig a per folyamán cáfolatot nyert és ez ez okból hasonlóképp figyelembe vehető nem volt, Ügyérdemben azonban a felperesek keresetének helyt adni nem lehetett; mert: a felperesek keresetükben nemjelezték ugyan tüzetesen, de további perirataikból kivehető, hogy keresetüket kártérítési keresetnek tekintik; a kártérítési keresetek jogalapja pedig jogellenesen és vétkesen, szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény vagy kötelességszegés lehet. A jelen perben felperesek ezen kártérítési alapok egyikére sem hivatkoztak s nemis hivatkozhattak s ilyképpen keresetük nélkülözi a jogcímet; mert vitát nem képez azon körülmény a felek között, hogy azon terület, melyet B. városa leásatott, illetve leásott, köztért képez és ehhez a felpereseknek semmi irányban joguk nincs. Ebből kifolyóan kétségtelen, hogy ezen területen B. városa tetszése szerint rendelkezhetett még azon esetben is, ha ebből esetleg másnak kára támadhatna, miután a tulajdonjoggal való rendelkezést a törvényből folyó megszorításon kívül csupán a felperesek javára engedett szolgalmi jog zárhatta volna ki: ezen szolgalmi jog fennforgását azonban a felperesek nemis állították, ez okból az alperes B. városa azon tényével, hogy a leásást az általa vélt közszükségnek megfelelően eszközölte, sem tiltott cselekményt, sem kötelességszegést el nem követvén, nem forog fenn alapja annak, hogy a jóllehet igazolt kár fizetésére kötelezhető legyen. Mindezeknél fogva a felpereseket alaptalan keresetükkel elutasítani s mint pervesztes feleket az 1868:LIV. t.-c. 251. §. alapján, ugyanezen t.-c. 67. §. érteim, a megállapított perköltségeknek egyetemleges megfizetésére kötelezni kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1902 június 10-én 1,276. sz. a.) a kir. tszék Ítéletének a képviselő járandóságokra vonatkozó részét fenntartja, annak egyéb részét pedig megváltoztatja s alperest arra kötelezi, hogy 4.560 K. tőkét, ez után keresetbeadás 1898. jun. 30-tó! számított 5°/o kamatot, 749 K. 50 fill. perbeli, 59 K. 60 fill. felebbezési költséget felperesnek 15 nap a. végreh. terhével megfizessen, stb. Megokolás: Az általános jogszabályoknál fogva magán-