A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - Reformok hátrafelé - Adalék a B. T. K. 79. §-ához

A JOG pl. ha a nő szemérme tettel támadtatik meg. Szavak, iratok, vagy képes ábrázolatok által elkövetett jogsértés ellen önvédelemnek nincs helye, mert ily támadások, midőn intéztetnek, egyúttal be is fejeztetnek, azok megelőzéséről, azok elleni védelemről tehát szó nem lehet.» E szerző tehát határozottan azon véleményen van, hogy bűnösségünket kizáró joghatállyal, csakis a tettleges becsületsértések ellen védekezhetünk. 2., Werner a B. T. K -höz irt általános tanainak 157. lapján igy nyilatkozik: «Személy elleni támadásnak tekintendő nemcsak az élet, testépség, hanem a személyes szabadság, becsület elleni támadás is, amennyiben az közvetlenül és tettleg a személyt magát érinti, illetőleg veszélyezteti.)) Ez irónk tehát szintén csak a tettleges becsületsértéssel szemben ad helyet jogos védelemnek. 3. Edvi Illés a B. T. K.-höz irt ösmert kommentárjának I. kötete 293. lapján a támadás kellékeit fejtegetvén, ezeket I mondja: «A személy ellen intézett támadás az, amely az életet, a testi épséget, a szabadságot, a szemérmet és a becsületet veszélyezteti; a két utóbbira nézve azonban megjegyzendő, hogy mivel azok részint tettlegesen, részint szóval vagy jelképiesen nyomtatvány utján sérthetők meg : a jogos védelemnek csak a szemérem vagy becsület tettleges megtámadása vagy az ezzel való fenyegetés esetében van helye, ellenben az ilynemű szóbeli sértések . . . nem tekinthetők a személy oly megtámadásának, amely a jogos védelemre alkalmul szolgálhatna.)) Itt tehát ismét csak a reális injuria tekintetik a jogos védelem indokául, 4. Fayer hasonló tárgyú művének I. kötetében, a 274 lapon csak azt emeli ki, hogy : «a jogos védelem meg van adva minden javakra; nemcsak a szeméiyi, de a vagyonjavakra is» és: «a személyiek alatt értendő az éltt, a testi épség és a becsülete O tehát arra nézve, hogy a becsületsértésnek mindkét elkövetési módja indokul szolgálhat-e jogos védelem gyakorlására, nem mond véleményt. Ugyané munkának 277 lapján közölve van az 1843. évi javaslatnak e tárgyról szóló 75. §-a, amely szerint : «Vétlen az önvédelem : a) Minden tettleges és erőszakos megtámadás ellen, mely jogtalanul a megtámadottnak személye ellen intéztetett s életére vagy testére, szabadságára vagy becsületére veszélythozó lehet.» 5. A magyar büntetőjognak legújabban Finkeyt<S\ meg- í jelent tankönyvében is foglaltatik rövid megemlékezés a tag- | lalt kérdésről igy: «Szóbeli becsületsértés a sértő szavak kiejtésével be van fejezve s igy az ellen tulajdonképpen nincs helye , védelemnek. A gunyirat széttépése azonban jogos védelem ! lehet.» (19 h. lapon.) 6. Az anyaggyüjt. indokolása szerint szintén az áll, hogy : «Szavak vagy irások, képes ábrázolatok általi becsületsértés ellen önvédelemnek nincs helye. Ily tá i adások, midőn intéztetnek, egyúttal be is fejeztetnek ; az erő alkalmazása tehát nem előzi meg, se nem akadályozza a veszélyt, hanem csupán megtorolná a szenvedett sérelmet.)) 7. A B. J. T. folyóirat IV. kötetében, a 98. lapon, névtelen cikkíró a jelen dolgozat tárgyát képező kérdésről ily véleményt ad : «Azon támadások, melyek nem a személy vagy vagyon ellen intéztetnek, általában véve oly természetűek, hogy azok a megtámadtatás dacára is valódi veszélyt elő nem idéznek ,s azok ellenében elkövetett cselekmények e szerint nem a veszély elhárítására irányulnának, hanem csakis a szenvedett sérelem j megtorlására. Ezek a védelem jogosultságának pajzsa alá nem helyezhetők, mint p. o. a verbál injuriák. E szerint tehát teljesen igazoltnak vehető B. T.-könyvünk álláspontja, mely a jogos védelmet csakis az élet és a vagyon elleni támadásoknál fogadja el, annál is inkább, miután a nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés esetére különben is 275. §-ában a kompenzáció elvét is alkalmazhatónak rendeli.» Itt egyelőre az a tévedés konstatálható, hogy a becsület nem tekintetik oly jognak, mely a jogos védelem tárgyai közt helyet foglalhatna. Amint fentebb érintettem, a judikatura csak szórványosan nyújt ide vonatkozó elvi jelentőségű határozatokat. Én ezeket találtam olyaknak. amelyek az alább megbeszélendő kérdésre nézve figyelemreméltó iránypontokat mutatnak elénk. «Az alapos okoknál fogva szükségesnek tartott önvédelmi cselekményből származó jogsértés, ámbár a bűnösséget kizáró jogos védelem törvényszerű előfeltételei nemis forogtak fenn, nem számitható be.» iD.-tár u. f. XXVI. 63. sz.) «A jogos védelem csak akkor állapitható meg. mikor bizonyítva van az. hogy a megtámadottnak alkalma nem lehe • tett az összeütközést kikerülni, annak előidézésére pedig befolyást éppen nem gyakorolt.)) (D.-tár u. f. XVIII. 120 sz.) Márkus ismert gyűjteményének XII. kötetében, a 488. lapon közöl egy jogesetet, ahol sértett arculüttetés miatt emel vádat s vádlottnak a cselekmény nem számíttatik be azon indokolással, hogy csak házi fegyelmi jogával élt akkor, mikor az illetlenül viselkedő s feleselő sértettet arculütötte. Itt tehát a Kúria, szóbeli sértéssel szemben gyakorolt megtorlásért, a tettest nem vélte büntethetőnek. Ezeknek előrebocsátása után áttérve értekezésemnek voltaképpeni tárgyára, a mindennapi élet jelenségeinek behatóbb megfigyelése mellett, az anyaggyüjteménynek a btk. 79. §-ához fűzött azt az értelmezését, hogy «szavak vagy irások, képes ábrázolások általi becsületsértés ellen önvédelemnek nincs helye», feltétlenül megállhatónak nem tartom. A szó, irás, vagy képes ábrázolat gyakran vehemensebb támadást képezhet becsületünkkel szemben, mint az arculütés, s mint általában a tettlegesség, s mégis bűnvádi gyakorlatunk szerint ez utóbbi nemű sértéseknek rögtöni megtorlása számithat a btk. 79. §-ának kedvezményére. Ha igaz, amit Fayer mond fent idézett müvében, hogy «a jog egy talpalattnyit sem tartozik engedni a jogtalanságnak^ akkor ez a szabály uralkodó a szóbeli becsületsértésekkel szemben is. A Kúria kimondotta egy jogeset alkalmából, hogy «a jogos védelem mindig tág értelemben magyarázandó a vádlott javára» (B. J. T. XX. 2-H.) — e szerint vádlott nem üthető el attól, hogy szóbeli sértésekkel szemben is, melyek, — amint a tapasztalat mutatja, — gyakran üldözéssé fajulnak, cselekményének jogtalanságát kizáró, tehát jogos önvédelemhez folyamodjék. Az a körülmény, amit Finkey emlit, hogy szóbeli becsületsértés a sértő szavak kiejtésével be van fejezve, más megtámadásokra is ráillik. Igy : megyek az utcán, ellenfelem nekem ugrik és korbáccsal arcon suhint; lepök, vagy piszkos lével leönt; — a tettenért tolvaj elfogatása pillanatában főbevág; — haragosom beveri az ablakomat. Mindezen esetekben olyan sértő támadásokkal van dolgunk, amelyekben, — legalább az első aktus — befejezést nyer, amikorra én, a megtámadott, önvédelmemre szintén fölléphetek. A jogos védelem feltételei — Finkey tanítása szerint : — 1. támadás, amely a) jogtalan; b) közvetlen legyen; c) a megtámadottnak, vagy másnak személye, vagy vagyona ellen legyen intézve, vagy azt fenyegesse ; 2. hogy a támadás elhárítására a rögtönös és erőszakos védekezés szükséges legyen. (M. Btőjog 192. 1.) E magyarázat helyességéhez, mely a törvény szellemének teljesen megfelelő, — szó sem férhet, de én azt applikálni merem a szóbeli becsületsértésben nyilvánuló támadások esetére is, akkor, ha a sértés a most elősorolt feltételeknek megfelelő. Nem vitatható el, hogy szóbeli sértéseknek is lehetnek oly eseteik, amelyekben másnak becsülete ellen nemcsak jogtalan és közvetlen megtámadás foglaltatik, hanem egyszersmind a rögtöni és erőszakos védekezést kihivó támadás is. Példa: Karomon vezetett nőmet séta közben A. minden utcafordulónál sértő szóval illeti, én ezt nem tűrhetvén, hogy A.-tói megszabadítsam nőmet, őt arconvágom, vagy fellököm ugy. n°gy ezen tettek folytán ő könnyű testi sértést is szenved. Azt hiszem, A.-nak testi sértési vádja ellen a btkv. 79. §-a alapján kérhetném felmentésemet. Vagy: B. ellenségem, s hogy a helybeli kaszinóban választmányi tagnak leendő megválasztásomat meggátolja, rólam jó hírnevemet befeketítő híreket terjeszt, éspedig több izben és több alkalommal, amin én fölindulván, B.-t egyik alkalmi találkozásunknál agyonütéssel fenyegetem és gazembernek összeszidom. Előbbi tettemért a kih. btkv. 41 §-a, utóbbi miatt a btkv. 261 §-a alapján felelősségre vonathatom ugyan, de kérdés, nem kényszeritett-e engem B. arra, hogy magaviseletével szemben védjem magamat. Azt mondhatná valaki, hogy részemről nem jogos önvédelem, hanem jogtalan önbíráskodás követtetett el, ennélfogva a büntetést él nem kerülhetem, csakis a 92 §. alkalmazására tarthatok igényt, ha bizonyítani tudom, hogy B. tényleg rágalmazott, s egyúttal öt is elitéltethetem rágalmazásért. Rendes körülmények között ez utóbbi ellenvetés súllyal bírhat, azonban a bírónak az a kötelessége, hogy a fenforgó körülmények figyelembevételével bíráskodjék. Márpedig a most példaként közölt esetben olyan körülmények foroghatnak fenn, amelyeknélfogva én — mint jogos önvédelemre utalt fél, tehát mint megtámadott, - a btkv. 79. §-a alapján fölmentest kérhetek. Mert: B. becsületemet, tehát egy rám nézve kipotolhatatlan jogot támadott meg jogtalanul; mert isméte-