A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - Reformok hátrafelé - Adalék a B. T. K. 79. §-ához

Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 22. szam. Budapest, 1903 május 31. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: V., Rudolf-rakpart 3. sz. emÁP 11 m^ ÉRDEKEINEK KÉPTISELETÉRE. A MAGYAR ÖGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják— RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. flryvédek. Negyed évre Fél « Egész 3 korona 6 « _ 12 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénsek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Reformok hátrafelé. Irta Oláh Dez-ö dr., budapesti ügyvéd. — Adalék a Btk. 78. g-ához. Irta Kecskeméti Bálint, pancsovai kir. albiró. — A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Irta Raffay Ferenc dr., egyetemi magántanár és eperjesi jogtanár. — A bányajogalkotás legtöbb problémái. Irta Wahl n e r Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten. — Sérelem (Adalék a végrehajtási költségek megállapításához. Irta M i h á1 o v i c s Béla dr., budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. "~-/v Reformok hátrafelé. Irta OLÁH DEZSÓ dr., bpesti üg>véd. A politikai élet magasan zajló viharhullámai a közvélemény egész érdeklődését annyiia lekötik, hogy minden más esemény szinte észrevétlenül múlik el Csakis e természetellenes helyzetnek tudhatjuk be, hogy a képviselőház igazságügyi bizottságában a polgári perrendtartás tárgyalásánál egy hang sem emelkedett azon indítvány ellen, hogy a felülvizsgálati értékhatár 10J koronára leszállittassék, ellenben ezen felülvizsgálati kérelmek a felek felszólalási jogának mellőzésével intéztessenek el. A szóbeliség nagy elvét, amelyért a magyar jogászvilág szine-java évtizedeken át küzdött, egyszerű kényelmi szempontokból, a miniszter ur és a budapesti ügyvédi kamara elnökének fényes segédlete mellett sutba lökték és nem volt hang, amely a nagy elv védelmére sikra szálljon. Nem tudjuk, mi volt nagyobb, a bizottság tagjainak közönye, vagy a javaslat tervezőjének és természetes védőjének, az igazságügyminiszter urnák gyengesége; de előttünk a szomorú eredmény, melyen már a képviselőházplénum bajosan fog változtatni : a szóbeliség elvének áttörése, a fölebbviteli tárgyalásoknak a fél ellenőrzése alól való kivonása. Nem akarunk teoretikus fejtegetésekbe bocsátkozni és elveken nyargalászni, hiszer a kérdés elvi részét, a szóbeliség nagy fölényét, régen tisztázta már a magyar jogászság, elintézte az egész világirodalom és honorálta mindenütt a külföldi törvényhozás. Hiszen még a legkonzervatívabb törvény; az osztrák perrendtartás is fakultative tért nyit a felülvizsgálati tárgyaláson a szóbeliségnek, mert annak 509. §-a szerint a bíróság kérelemre, vagy hivatalból szóbeli tárgyalást is rendelhet, ha azt egyes esetben a felülvizsgálat eldöntése végett szükségesnek tartja. Csak nálunk lesz a bíró továbbra is az akta rabja, vagy — ami még rosszabb — a tolakodó és befolyásos információ kénytelen-kelletlen visszhangja. De vizsgálnunk kell : való-e az ok, mely az elhatározást szülte ? Előáll-e a felülvizsgálati értékhatár 100 koronára való csökkentése által oly munkatöbblet, melyet 11 tábla nem tud legyőzni ? Vájjon a felülvizsgálati tárgyaláson a felek felszólalása az ügy elintézésénél rendszerint oly időtöbbletet követel-e, hogy azért a szóbeliség elvét fel kell áldozni ? És ha a felülvizsgálati értékhatár kiterjesztése tényleg leküzdhetetlen munkatöbbletet okozna, nem lehetne-e más remediumot találni, mint a szóbeliség elvének kilyukasztását ? Előttünk fekszik az 1898. és 1899 évnek statisztikája. 1898-ban a felek az Ítéletek 5'6°/0-ját támadták meg felülvizsgálattal, 1899-ben 6% volt a felülvizsgálati kérelmek száma. Pedig ezen elenyésző csekély százalékban benne foglaltatnak a 100 koronán aluli ügyek, melyekben a felülvizsgálat elsőfokú fölebbvitel. 1898-ban érkezett 511,583 sommás per, ebből 51°/o 100 koronán aluli, melyben ezután sem lesz két fokú fölebbvitelnek helye; 26% vagyis 133,011 per olyan, mely 100 koronától 400 koronáig terjedő értékhatárban mozog s melyre az igazságügyi bizottság módosítása kiterjed. Ezen számnak több mint 60°;0-a levonandó a statisztika szerint szünetelő ügyekre és makacssági Ítéletekre, marad tehát 53,204 per, melyben felülvizsgálat egyáltalán lehetséges; ebből, hogy törtekkel ne számítsunk, az 5 6°/0 helyett 6°/0-ot számítva, volna 3,092 felülvizsgálati kérelem az egész országban, vagyis egy-egy kir. táblára esnék 291 felülvizsgálati kérelem. Az 1899. év statisztikája 505,702 sommás per és hasonló számítás mellett pláne már csak 2,580 perben lett volna, a 100—400 koronás értékhatáron belül lehetséges felülvizsgálati kérelmet benyújtani, vagyis az egy-egy táblára eső évi plusz 234 per. Ezért a bagatellért kellett a tervezet alapelvét megsérteni és a szóbeliség elvén rést ütni ? Hiszen jól tudjuk, hogy a vidéki kir. ítélőtáblák csaknem kivétel nélkül hátralék nélkül dolgoznak, sőt több olyan tábla is van, mely egyenesen munkahiányban szenved. Nehézségről csakis a budapesti táblánál lehet szó s itt a nehézséget egy uj felülvizsgálati tanács felállításával nagy kényelemmel le lehetne még akkor is győzni, ha az egész 2,580 plusz fele ezen egy tábla területére tartoznék is. A vidéki táblák közül alig kettőnél válnék szükségessé a létszám emelése. Tehát a kir. táblai bírák számának 10—12 fővel való felemelése az a nagy sulyu ok, mely a szóbeliség sérelmét indokolja ? Risum teneatis beati. Veszélyes munkatöbbletről szó sem lehet. De még a lehető plusz is nagyon könnyen korlátolható. Két egybehangzó ítélet ellen teljesen felesleges a további jogorvoslat. Hiszen a 100 koronán alóli perekben, vagyis az összes perek 5T5°/0-ában még az ítéletek difformitásánál sincs kétfoku fölebbvitel; de sőt az egyfokú fölebbvitel is csak a perek 6°/0-ában vétetik igénybe. A perek túlnyomó részében tehát a helyzet a módosítás dacára változatlan marad. További, felette sikeres korlátozás lehetne, a felülvizsgálati kérelmek beadását csak kaució letétele mellett megengedni, amint azt a francia perrendtartás teszi. Számtalan eszköz van tehát, amellyel a munkatöbblet réme, mely különben is csak kisértet és árnyék, elűzhető. Reméljük, hogy a képviselőház kiköszörüli a csorbát, melyet az igazságügyi bizottság a tervezeten ütött; és reményt merítünk az igazságügyminiszter urnák ezúttal tanúsított engedékenységéből arra is, hogy a Ház plénumában ezen engedékenységet kellő helyen fogja tanúsítani az ügyvédi képviselet, könyvkivonati kompetencia és váltóbirói hatáskör kérdésénél. Y Adaiék a B. T. K. 79. §-ához. Irta KECSKEMÉTI BÁLINT pancsovai kir. albiró. A B. T. K.-nek 79 §-a a jogos védelem tárgyai közé a megtámadottnak, vagy másnak személyét és vagyonát sorolja. Az irodalom és judikatura megállapodott abban, hogy a személy mellett a személyiség jogai is, éspedig az u. n. ösjogok értendők. Ilyen ősjoga a személynek a becsület; az ezt érintő jogtalan és közvetlen megtámadás ellen tehát szintén helye lehet olyan védelemnek, amely jogos és mint ilyen, a BTK. 79. § ánál fogva a beszámítást kizárja. Hogy a becsület ellen intézett reális injuria elhárítása végett a jogos védelem eszközét is felhasználhatjuk, erre nézve a jogi iiók nézetei egybehangzók. Eltérnek azonban nézeteik egymástól a tekintetben, hogy az egyik párt csakis a reális injuriát tartja a jogos védelem indokául, míg a másik párt a szóbeli sértésekkel szemben is hajlandó azt kiterjeszteni. Hasonló eltérést tapasztalunk az e részben különben csak szórványosan jelenkező judikaturában is. Lássuk először az írókat. í., Scknierer, a B. T. K. magyarázatáról írott kommentárjának II. kiadása, 173. lapján ezeket mondja: aSzemély elleni a támadás, ha a kérdéses személynek vagy más jelenlevőnek élete, testi épsége vagy becsülete ellen irányoztatik: Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.