A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - A büntető perrend némely kérdéséről

A JOG 81 zettel a közmunka- é> közlekedési m. kir. minisztériummal szemben valótlan tényállítást tettek. És ha ezen engedélyezési tárgyaláson felperes nemis volt jelen, a tárgyalást vezető országos kormányzati hatóság hivatalból öre volt az érdekelt felperes törvényhatóság érdekének is: ezen törvényhatóság érdekében az engedélyesek idézett nyilatkozatát a közmunka- és közlekedési minisztérium valónak vette. E valónak vett nyilatkozat alapján adta meg a minisztérium az engedélyeseknek az államvasutaktól kért 8 krnyi önköltségi díjtételt azért, hogy az engedélyesek is ama idézetben állított kocsikilóméterenkénti 8 kr. díjtételt számithassák és ezért ellenszolgáltatásként a vmegyei segélyt megkaphassák Ha tehát való volt azon idézel arra, hogy az engedélyesek az államvasutaktól előnyt, a vmegyétől segélyt elérjenek, a szerződő felek által egymás irányában tartozó hűség- és bizalomból folyóan valónak és kötelezőnek kell tekinteni azon F. szerinti idézetet az ellenszolgáltatás tekintetében is, annál is inkább, mert a XIX. a. csatolt levelében alperes h. é. vasút maga is elismerte, hogy S.-vármegye számára csupán a n.-atádi járási eli törv.-hatóságiutak építése és fentartásacéljából tartozik a kavicsot és követ önköltségen szállítani — egyéb ilynemű szállítmányoknál a kezelési illetéken felül 16 kr. egységtételt kért megállapítani. A felekközt vitássá vált perkérdés ekkénti elbírálása mellett a bíróság felp. kereseti kérelmét azért, mert szerződési kötelezettségének megfeleli, ezért kikötött viszontszolgáltatást ő is követelhet, jogosnak tartván, azt megítélte és alperest mint vesztes felet a perkölts. megtérítéseié Kötelezte stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1902 juuius 9-én 489. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Kúria (1903 április 4-én 1,217/v. sz. a.). Annak megállapítása mellett, hogy az e^öbiróság ítéletében megjelölt szállítmányokra nézve az alperes által a felperes irányában kötelezett önköltségi ár alatt az alperesnek az a költsége értendő, a mely a szállítás teljesítésével közvetlenül felmerült: a másodbiróság ítélete annyiban megváltoztattatik, hogy az ott megállapított 16 fii. egységárhoz — helyesen egységtételhez — és a kezelési illetékhez, hozzászámítandó még kocsikilométerenkint 1*6 fii. jármű használati dij és a kérdéses szállítmányokat esetleg terhelő szállítási adó, valamint a Barcs állomást érintő szállítmányoknál ugyancsak kocsikilométerenkint 324 fii. állomáshasználati dij, — megváltoztattatik továbbá a másodbirósá; Ítélete annyiban, hogy a kezelési illeték összegszerű meghatározása mellőztetik és hogy az alperesnek, mert megállapított kötelezettsége arra az időre terjedően állapittatik meg, ameddig az alperes üzletének kezelése iránt az alperes által az államvasutakkal kötött 2"/. a. szerződés hatályban van; azonban a Barcs állomás használati dijának öszszege tekintetében esetleg beálló változást a peres felek ezen időn belül is bizonyíthatják. Egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Megokolás: Nem vitás a peres felek között, hogy a felperes által az alperes részére 10 éven át évenkint adott 25,000 K. segély ellenében az alperes szerződésileg kötelezettséget vállalt, hogy a nagy-atádi jbeli törv.-hatósági utak építése és fentartása céljából az alperes vonalán a kő- és kavicsanyagokat önköltségi áron fogja szállítani. Vitás azonban az önköltségi ár összege és az, hogy az önköltségi ár alatt mi értendő s a jelen per tárgya az önköltségi árnak és ehhez képest az alperes által a felperes irányában elvállalt szerződési kötelezettség mértékének bírói megállapítása. Az F. a. jvi kivonat egymagában nem alkalmas adat az alperes kötelezettsége mértékének megállapítására, mert abban nem foglaltatik az alperes részéről a felperes irányában tett akaratkijelentés; az egyéb becsatolt és beszerzett iratokból sem tűnik ki az alperesnek olyan kijelentése vagy ténye, amelyből magából az önköltség összege megállapítható volna. Ennek következtében, tekintettel arra, hogy a meghallgatott szakértők véleményéből kitetszően, az önköltség szorosabb és tágabb értelemben vehető: elsősorban az döntendő el, hogy a jelen esetben az önköltség milyen értelemben veendő? Erre nézve pedig irányadó, hogy a szerződő felek akarata mire irányult, jelesül, a szorosabb értelemben vett önköltségre-e, amely alatt az a tényleges kiadás értendő, amelyet a kérdéses szállítmány fuvarozása az alperesnek közvetlenül okoz, avagy a tágabb értelemben vett önköltségre, amelynél az alperesnek a kérdéses fuvarozással közvetlen összefüggésben nem álló, mindennemű összes kiadása figyelembe veendő. Tekintve, hogy az alperes az önköltségi áron való fuvarozására a felperes által nyújtott 250,000 K. segély egyedüli ellenszolgáltatásaképp kötelezte magát, tehát nyilván azzal a célzattal, hogy a felperes biztos vagyoni előnyben részesüljön s hogy az alperes a fuvarozásából hasznot ne húzzon; tekintve, hogy a tágabb értelemben vett önköltség a felperesre nézve biztos anyagi előnyt nem biztosit, mert abban ama kockázat fedezése is benfoglaltatik, amely a vállalattal jár; márpedig kizártnak látszik, hogy a szerződő felek akarata arra irányult, hogy a felperes a segélyezés mellett még ilyen kockázatot is vállaljon; tekintve ,hogy abban az esetben, ha a szállítási dij az alperesnek a szállítással közvetlenül felmerült költségét meghaladná, ebben az alperesre nézve más haszon is volna annyiban, hogy abból a szállítástól független, egyéb költségre is fedezetet nyer; tekintve, hogy az államvasutakkal az üzletkezelés iránt kötött szerződés tárgyalása alkalmával az alperes által az F. a. jkvben tett nyilatkozat is arra mutat, hogy az alperes a felperes irányában vállalt kötelezettségét ugy fogta fel, hogy neki a kérdéses szállításból bevétele nem lehet; tekintve, hogy az alperesnek 1892. június 18-án 61. sz. a. az államvasutak igazgatóságához intézett s onnan a per irataihoz beszerzett beadványából az tűnik ki, hogy az alperes által most alkalmazni kivánt önköltségi dij azonos összegű volna a nem-kedvezményezett egyéb kavics és kőszálütmányok viteldijával; tekintve végül, hogy K. F. és P. J. szakértők véleményéből az is kitűnik, hogy a vasutak által ugy egymás között, mint más vállalatokkal kötött szerződésekben mindenkor a szűkebb értelemben vett önköltség jön figyelembe: szükségképpen következik, hogy a peres feleknek szerződési akarata a köztük létrejött megállapodás alkalmával a szűkebb értelemben vett önköltségi árra, vagyis arra irányult, hogy a felperes az alperesnek csupán a kérdéses szállítással közvetlenül felmerülő kiadásait térítse meg. Ilyen kiadásként pedig mindaddig, mig az alperes üzlete a 2'/. alatti szerződés szerint kezeltetik — a jelen perben más nem mutattatott ki, mint a 2-/. a. szerződésben megállapított 16 fii. egységtétel az ennek 10°/0-át tevő járműhasznalati dij, a kezelési illeték és — attól az időponttól kezdve, midőn az alperes szállítási adómentessége megszűnik — a szállítási adó; valamint azoknál a szállítmányoknál, melyek Barcs állomást érintik, a K. F. és P. J. szakértők véleménye szerint kocsikik méterenkint 3'24 fillért tevő állomáshasználati dij. Az alperes részéről az önköltség alakulásához ezeken felül számításba venni kivánt egyéb kiadás nem közvetlenül a kérdéses szállítás teljesítésével merül fel; éspedig az által a minimális járműhasználati dijnak az egységtétel 10°/0.át meghaladó ama részére nézve is, mely a szállítás tényleges teljesítésétől független. A kezelési illeték összege szerint való megállapítását azonban mellőzni kellett, mert a 2/. a. szerződés szerint ennek a szerződésnek korlátai között az illeték összegét mindenkor az államvasutak igazgatósága állapítja meg s miként a per adataiból kitetszik, eddig is már változás alá esett. Az alperes kötelezettségének mértéke a 2-/. alatti szerződés határozmányai alapulvétele mellett állapíttatván meg, az ekképp megállapított kötelezettség csakis arra az időre terjedhet, amig ez a szerződés hatályban van, már pedig a szerződés 13, §-ban foglalt rendelkezés mellett sincs kizárva, hogy a szerződés hatálya esetleg az alperes engedélye tartamának lejárta előtt megszűnik; kivétel e tekintetben a Barcs állomás használati dija, amelynek összege nem a 2'/. a. szerződés határozmányain, hanem az eddigi forgalomnak a jövőben változható adatain alapul; ugyanazért ennek összege tekintetében az esetleges időközi változás bizonyítása megengedendő. A lényegileg és nagyobb részben pervesztes alperes a felperes perköltségeinek viselésére is kötelezendő stb. Bűnügyekben. Tekintve, hogy a súlyosabb büntetési tételt tartalmazó bűntettre nézve az esküdtek határozata ki nem terjedt és ez okból a btk. 349. §. utolsó bek. alapján, a büntetés ki nem szabható, — hanem az esküdtek határozatához képest a btk. 279. §. és 348. §. alapján a btk. 96. 99. és 100. §-ainek figyelembe-vételével, — valamint figyelemmel az ezen bűntetteken felül megállapított kéttendbeli lopás bűntettére, a btk. 340. §-ra való hivatkozással is, — csak összbüntetés szabható ki: — ezeknél fogva a bp. 385. §. 2. p.-ban meghatározott semmisségi okból a sem. panasznak helyt adni. a kir. tszék, mint esk. bíróság ítéletét részben, éspedig a btk. 349. §. utolsó bek. alapján kiszabott büntetésre nézve a bp. 437. §. 3. bekezdéséhez képest megsemmisíteni kellett. A m. kir. Kúria (1903 évi márc. 18-án 2,447/B. sz. a.) gyilkosság, rablás és lopás bűntettei miatt vádolt G. Baruk B. elleni bűnügyében következőleg itélt: semmiségi panaszok elutasittatnak. Azonban a bprt. 385. §. 2. p.-ra alapított semmiségi panasz alaposnak találtatván, a bpesti kir. btő tszéknek, mint esküdtbiróságnak Ítélete részben, éspedig a G. Baruk B. vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetésre és a politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére vonatkozó mellékbüntetésre nézve megsemmisíttetik, a vádlott a btk. 249. §. utolsó bek.-re való hivatkozás mellőzésével a btk. 379. §., 348., 340., 96., 99. és 100. § ai alapján, összbüntetésül a mai naptól számítandó 15 évi fegyházra, továbbá a btk. 289., 341. és 354. §-ai alapján 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéltetik. A vádlott által a mai napig szenvedett vizsg. fogsággal, a btk. 94. §-a alapján 1 év kitöltöttnek vétetik, stb. Megokolás: stb. A vádlott és védője által használt anyagi semmiségi okokra nézve, éspedig: a bp. 385. §. 2. p.-ra alapított semmiségi panaszra vonatkozólag: Tekintve, hogy az esküdtekhez intézett kérdések, a vádlottat terhelő bűncselekményeknek mindegyikére a M. Teréz sérelmére elkövetett bűncselekményekre nézve és külö.i-külön csoportokba tétettek fel; éspedig ezek közt a szándékos emberölés bűntettére külön, a rablás bűntettére szintén külön, mint önálló cselekményre és ennek folytán az esküdtek a kérdésekhez képest a bűnösséget e két bűncselekmény tekintetében külön mondották ki; tekintve, hogy a megállapított szándékos emberölés bűntettének szebadságvesztés büntétését a btk. 279. §-a, a rablás bűntettének büntetését pedig a btk. 348. §. határozza meg, ellenben a btk. 349. §. utolsó bek.-ben oly rablás bűntettére, mely szán dékos emberöléssel is követtetett el, tehát a szándékos emberölés bűntettével egybefoglalt rablás bűntettére, külön büntetési tétel