A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - A büntető perrend némely kérdéséről

170 A JOG bíróságok a vád visszavonása vagy hiánya miatt (B. P. 323. §.) az ügyet végzéssel döntik el, az ítéletek száma 300—400-ra apad le, vagyis csak egy bíróságnál is az ítéletek száma 500—600-zal kevesebb lesz. Márpedig nem áll érdekünkben, hogy a statisztika mást és többet mutasson ki, mint ahogy tényleg van. A statisztika szempontjából (és ez reánk, birákra — sajnos — a legfontosabb) lényeges a dolog azért, mert az a biró, aki az akár-akár elvénél fogva a B. P. 323. §-a esetében felmentő ítélettel szokott határozni — miután az ily ítéletekre a statisztikában rovat nincs — ezeket a blankettás Ítéleteket is az érdemleges ítéletek közé számítja, mig egy másik biró, aki a B. P. 323. és a B. 326. §. 4. pontja közötti külömbséget felismerte, ezt persze nem teheti. Az év végén ennek az a végeredménye, hogy az előbbi biró évente 800—1000 ítéletet, a másik biró pedig hasonló ügyforgalom és ügybuzgalom mellett csak 300—400 — de mind érdemi — ítéletet mutat csak ki, és miután a magyar biró szorgalmát, tehnikai és szellemi képességét e statisztika adatai szerint bírálják meg, igen természetes, hogy az a biró nyeri az elismerést, aki 800—1,000 ítéletet mutatott ki. Ez az anomália annál komolyabb jellegű, mert ugyanazon törvényszék területén, sőt egy bíróságnál is, a büntető birák e tekintetben egymástól eltérő gyakorlatot folytatva, megesik, hogy talán a jobban elloglalt, kiválóbb és alaposabb birák hátrányára az itélet-gyártó biráké' lesz az elismerés, és megtörténhet az, — aminek nem volna szabad megtörténnie, — hogy éppen az ilyen — az erre célra készített űrlapok kitöltésével — gyártott ítéletek nagy száma, a tévesen és szabályellenesen eljáró birák valamelyikének meghozza az elsőrangú minősitést. A fentebb elősoroltakból minden kételyt kizáróan kitűnik, hogy a B. P világosan rendelkezik arra nézve, hogy mikor kell végzéssel és mely esetekben kell ítélettel határozni. Mostmár csak még arra a kérdésre kívánok megfelelni, hogy milyen a gyakorlat e tekintetben nálunk ? E kérdésre tapasztalatom alapján azt kell felelnem, hogy bizony a B. P- 323. §-ában felsorolt esetekben szintén felmentő Ítéletek hozatnak. S minthogy a B P. 323. §-ában felsorolt esetekben tévesen hozott Ítéletek — természetüknél fogva — a törvényszék felülvizsgálása alá alig kerülnek s igy a B. P. 441. §-ában szabályozott perorvoslat utján a kir. Kúria alig lesz abban *a helyzetben, hogy a jogegység érdekében dönthessen: a felügyeleti hatóságok figyelme volna (elhívandó arra, hogy a némelyek által követett s fentebb ismertetett téves és merőben törvényellenes gyakorlat megszüntettessék. A jogegység érdekében pedig a kir. ügyészeknek képezné feladatát az, hogy ügyészi megbízottjaik utján perorvoslattal éljenek minden olyan határozat ellen, mely nem a törvényes alakban hozatott, ugy, hogy amennyiben valamelyik törvényszék a téves formában hozott járásbirósági határozatot helybenhagyná, e kérdésben a Kúriának a döntő határozásra alkalma legyen. Bereznay János kassai kir. albiró. IV. Ha a kir. táblai fólebbviteli főtárgyaláson a vádlott személyesen nem volt jelen, külön védője azonban megjelent és a kir. Ítélőtábla Ítélete ellen a főtárgyaláson semmisségi panaszt jelentett be, vagy az Ítéletben megnyugodott, de a jelenvagy képviselve volttöbbi jogosultak valamelyike részéről semmisségi panasz jelentetett be: az iratok a B. P. 431 • §-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a kir. Kurtához terjesztendök-e fel, avagy a B. P. 425. §-ának rendelkezéséhez képest a másodbirósági Ítéletnek vádlott előtt leendő kihirdetése végett a kir. fórvényszékhez küldendők-e le? Előadó: Tarnai János dr., a kir. Kúria birája. Abszolút válasz nem adható, a kérdés eldöntése attól függ, hogy tartalmazhat-e valami intézkedést az ítélet, van-e valami konkrét eljárási költség vagy tanudij mi gitélésének helye és képezheti-e ezen költségek viselésének kérdése vita tárgyát. Mert abban az es;tben, ha magánvádló vádját a sikeres birói békiiési akció folytán visszavonja is, ennek nem szükségszerű folyománya az, hogy minden perbeli ellentét a felek között megszűnt légyen. Azokban az esetekben, ha az ítéletnek nincsen semmi konkrét feladata, midőn minden megtorlási érdek konszumálódott a megbocsátásban, ez esetben taz én praxisomban a veszprémi és szombathelyi törvényszékek területén a bíróság a megszüntetés okainak feltüntetésével végzéssel helyezi az iratokat az irattárba. Külömben az ezután fejlődő gyakorlat teljes egyöntetűséggel a BP. 323. §. szerint fog a magánvád eseteiben eljárni, éspedig azon okból, hogy a mag^nindiíványra üldözendő és az elkeseredés vagy szenvedély elhamarkodott percében megtett, de ismét visszavont, vagy tárgyaláson elejtett vádinditványnak ne legyen nyoma az akták között és ne legyen egy egész eljárás örökké megmaradó diffamációjána-. szégyenletes maradványa az irásbafoglalt ítélet. Mint föntebb emiitettem, ez nem az én véleményem, szerintem ha van jogtárgy, akár civili természetű, de a bűnüggyel összefüggő vitás kérdés, akkor ítélet hozandó, de a gyakorlat a munkakimélés okából a BP. 323. §-ban foglalt eljárást alkalmazza. Herz Bódog Pápán. Vegyesek. A kir. Kúria büntető-szakosztályai 1903 május 22-én Vörösmarty Béla másodelnök elnöklete alatt teljes ülést tartottak, amelynek tárgya: Megvitatása és eldöntése a szegedi kir. ítélőtábla ]. számú és a kolozsvári kir. ítélőtábla IV. számú büntető teljesülési döntvényeiben észlelt ellentétesség okából a következő büntetőjogi vitás elvi kérdésnek: A kir. Kúria polgári szakosztályai 1903 június 2-án Szabó Miklós elnöklete alatt teljes ülést tartanak, amelynek a tárgya: Megvitatása és eldöntése a kir. Kúria I. polgári tanácsának 1903 május 1-én tartott ülésében felmerült következő vitáselvikérdésnek: Ha valamely ösztöndíj (segély) oly feltétel alatt nyujtaUk, ,'iogy az ösztöndíjas tanulmányainak befejezése után az adományozó által kikötött bizonyos szolgálatokat teljesíteni tartozik, — erre vonatkozó külön kikötés nélkül is — kötelezhetö-e az adományos az élvezett ösztöndíj visszafizetésére abban az esetben, ha a kikötött szolgálatokat teljesíteni vonakodik ? Előadó: Kovách Antal, a kir. Kúria bírája. Az illető ügyek számai: 2,710./P. 902 és 591./p. 898. Hova forduljunk ügyvédjelöltekért és írnokokért? A J o ghallgatókat Segítő Egyesület a következő nyilatkozatot teszi közzé: A Joghallgatókat Segilő Egyesület az ügyvéd urakat igen köz élről érintő hiány pótlására vállalkozott. Eddigelé ugyanis egyrészről az ügyvéd urak nem tudtak hová fordulni ügyvédjelöltekért, írnokokért és más alkalmazottakért, másrészt pedig az állást kereső jogászok nem ismerték azokat az irodákat, hol alkalmazást nyerhettek volna. A Joghallgatókat Segítő Egyesület tehát — hogy a kereslet és kínálat számára alkalmas központot teremtsen — elhatározta, hogy az állásközvetítéssel ezentúl különösebben fog foglalkozni. Hisszük, hogy az ügyvéd urak szívesen veszik e tervünket, mert igy egyrészt biztosan arra való elemek jutnak irodáikba, másrészt a szegénysorsu és arra érdemes joghallgatóknak adnak munkát és kenyeret s igy hozzájárulnak a ma egyetemünkön — sajnos — igen nagy nyomor enyhítéséhez. Megjegyezzük még, hogy a jelentkezők alkalmasságát szigorúan fogjuk elit nőrizni. Kérjük tehát az igen tisztelt ügyvéd urakat, hogy az irodájukban üresedésben levő állásokat akár szóval, akár Írásban, nálunk bejelenteni szíveskedjenek. (Központi Egyetem, I. em , felvilágosítások a délelőtti órákban). Helyreigazítás. Fényes Vince, zilahi tszéki bírónak lapunk mult számában közölt cikkébe értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Ü r d ü h helyett ugyanis mindenütt ű z d ü h olvasandó. Az 1879. évi XL. t.-c. 69. §-a értelmében csavargás és koldulás miatt elitélt egyénekkei szemben nem kitiltásnak, hanem az illetőségi helyre való utasításának (eltoloncolásának) van helye. A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 5,466. sz. határozata. Z. vármegye közönségének, V. József m—i lakos ellen csavargás és bordélyházi jogosultság nélkül kéjnőkkel üzérkedés miatt folyamatba tett kihágási ügy, vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú Ítélet hozatott: A vármegye alispánja által 1902. évi október hó 31. napján 20,575. sz. a., a s—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete a kbtk. 62. §-ára fektetett részében indokainál fogva helybenhagyatik azzal, hogy az elzárás-büntetés halmazatban a másodsorban említett kihágásra vonatkozó elzárás-büntetéssel 11 napi tartamban állapiltatik meg; a bordélyház engedély nélkül való tartásáért nem a kéjnőkre vonatkozó kbtkv. 81. §-a alapján, hanem a bordélyüzlet tárgyában alkotott 20,111/898. 1,603. kgy. számú vármegyei szabályrendelet 8. és 22. §. alapján lévén büntetendő, ez alapon pedig a jelen súlyos esetben elzárás mellett pénzbüntetés is alkalmazandó: miértis vádlott még 25 kor. — 15 nap és végrehajtás terhe alatt községi közegészségi célokra fizetendő — pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban is elmarasztaltatik, a fentebb 11 napi tartamban megállapított elzárási összbüntetésen felül. A kitiltásra vonatkozó és az eltoloncolási határozat hozatalát elrendelő rendelkezés — a felülvizsgálati kérelemnek tekintett szóbeli felebbezés folytán — megsemmisíttetik és az eltoloncolásra nézve uj határozat hozatala rendeltetik el. Mert az 1879. évi XL. t.-c. 69. §-a alapján nem kitiltásnak, hanem az 1885. évi 9.389. számú bejügyminiszteri rendelettel kiadott toloncszabályzat 11. §-a értelmében ^ az illetőségi helyre való utasításnak van helye, mert továbbá az iratokból nem tűnik ki, hogy V. József illetősége megállapittatott volna, mert végül az eltoloncolási határozat hozatala elrendelésének értelme nincs, mivel annak meghozatalára is az eljárt főszolgabíró van hivatva és igy önmagának rendeli el, hogy eltoloncozási határozatot hozzon. PM1A8 RÉSZVÉNY TÁMASÁO NYOMDÁJA BUDAmTEN.