A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - A büntető perrend némely kérdéséről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 21. számához. Budapest, 1903 május 24. Körtörvényi ügyekben. Felperes keresetét a H. T. 80. §. a) pontjában foglalt bontó okra alapította és az eljárás során alperes ellenében oly cselek­ményeket bizonyitott, melyek ama bontó ok jelenségeivel birva, ennek megállapítására alapul szolgálhatnak. A H. T. 80. §, eseté­ben pedig ugyanezen t.-c. 99." §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az ágytol és asztaltól való különitést min­denkor el kell rendelni. Az ugyanezen §. első bekezdésében megjelölt célból parancsololag tett, kivételt nem ismerő ez a rendelkezés nem mellőzhető az első bíróság által felhozott és niasodbiróságilag elfogadott abból az okból, hogy a felek ágytól és asztaltól már bíróilag elválasztattak, helyesen: hogy a közöttük létrejött házasság felbontottnak nyilváníttatott, minthogy a külföldi bíróságnak ez a határozata nem hozható az 1894: XXXI. t.-c. szabályai értelmében a magyar biróság előtt folyamatba tett, itt lejáratandó és befejezendő jelen perrel, illetőleg az ebben követendő eljárással oly kapcsolatba, amely ennek az eljárásnak valamely lényeges feladatát, a jelen esetben a gg s.-ban és jelesül ennek 3. bekezdésében foglalt rendelkezés teljesítését mellőzhetővé tenné, vagy mellőzésére elfogadható alapul szolgálhatna. A pozsonyi kir. törvszék (1902. június "28-án; 6,079. sz. a. Barach Mór ügyv. ált. képv. M. Árminnének, Ormos Vilmos dr. ügyv. ált. képviselt M. Ármin elleni házasság felbontása iránti perében következőleg itélt: M. Ármin és neje F. Lujza között Halicson 1893. május 4-én, az izr. vall. szertartásai szerint megkötött házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p. alapján, felperes keresete folytán alperes hibájából felbontja és ó'tet a 85. §. érteim, vétkesnek nyilvánítja stb. stb. Megokolás: A kir. tsz. ezen perben a m. kir. ig. ü. minisztériumnak 1901 évi 24,398 sz. a. rendelete értelmében az eljárásra illetékes. Felperes keresetét az 1894:XXXI. t.-c. 80. § a) p-ra alapította. Tekintve, hogy peres felek az F. a. Ítélet szerint ágy- és asztaltól a bécsi csász. kir. lipótvárosi jbiróság által elválasztattak, tekintve továbbá, hogy alperes a birói békéltetésre meg nem jelent és a kereseti állításokat megbízottja beismerte, tekintve, hogy a tanuk vallomásával is beigazolva van, miként alperes a házassági kötelességeket szándékos magaviseletével súlyosan megsértette ; tekintve végre, hogy peres felek ágy- és asztaltól már bíróilag el lettek választva és ezen idő óta egymástól különváltan élnek, ekként az ágy és asztaltóli ideiglenes elválasztást a biróság ez úttal melló'zi, mert arra, hogy az isméti békéltetési kísérlet célra vezetne, kilátás nincs, miértis a házasságot az 1894.31. t-c. 80. §a) p. alapján alperes hibájából felbontani és öt a 85. §. érteim, vétkesnek nyilvánítani kellett .stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla í 1902. nov. 19-én 2,451. sz. a.) az 1902. okt. 1-én 1,914 sz. a. hozott végzést hatálytalannak tekinti és ennek következtében a kir. tszéknek 1902. június 28-án fi,079. sz. a. Ítéletét a házasság felbontására vonatkozó részében hivatal­ból felülvizsgálat alá vévén, azt helybenhagyja, stb. Egyéb részei­ben azt az ítéletet felebbezés hiányában nem érinti, stb. Megokolás: A kir. tszéknek 1902. okt. 17-én 9,467. sz­jelentése szerint a peres lelek között a birói békéltetés megkisé­reltetett, de az arró!szóló jkv. kiadói tévedés folytán fel nem ter­jesztetett: e szerint a kir. itélű tábla 1902. okt. 1-én 1,914. sz. vég­zésének az elsőbirósági itélet feloldására alapul vett az az indoka, hogy a peres felek között a birói békéltetés meg nem kisérelte­tett, elesvén, ezt a peres felekkel még nem közölt végzést hatály­talannak kellett tekinteni: ennek következtében az elsőbirósági Ítéletnek a házasság felbontására vonatkozó része hivatalból érdem­leges felülbirálat alá volt veendő és felhozott és az 1894: XXXÍ. t.-c. 80. §.a) pontjának és 85. §. értelmében, megfelelő indokai alap­ján helyben volt hagyandó. A m. kir. Kúria (1903. január 20-án 7,967. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és egyelőre az 1894: XXXI. t.-c. 99. §. érteim. 6 havi időtartamra a feleknek ágytól és asztaltól való különélése rendeltetik el. Megokolás: Előre bocsátva azt,hogy a bécsi lipótv. cs. kir. jbiróság F. a. végzése szerint a felek nem pusztán ágytól és asztaltól választattak el, hanem annak értelmében az izraeliták között szokásos válólevél kiadásának és átvételének megtörténté­vel a felek között létrejött házasság maga nyilváníttatott felbon­tottnak, mindkét alsó biróság Ítéletének megváltoztatásával a jelen itélet rendelkező része értelmében kellett intézkedni, mert felpe­res keresetét a H. T. 80. §.a) pontjában foglalt bontó okra ala­pította és az eljárás során alperes ellenében oly cselekményeket bizonyitott, melyek ama bontó ok jelenségeivel birva, ennek meg­állapítására alapul szolgálhatnak. A H. T. 80. §. esetében pedig, ugyanezen t.-c. 99. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, az ágytól és asztaltól való különélést mindenkor el kell rendelni, és mert az ugyanezen §. első bekezdésében megjelölt célból parancsololag tett, kivételt nem ismerő ez a rendelkezés nem mellőzhető az elsőbiróság által felhozott és másodbiróságilag elfogadott abból az okból, hogy a felek F. szerint ágytól és asz­taltól már bíróilag el választattak, helyesen: hogy a közöttük létre jött házasság felbontottnak nyilváníttatott, minthogy a külföldi bíró­ságnak ez a határozata nem hozhitó az 1894: XXXI. t.-c. szabá­lyai értelmében a magyar biróság előtt folyamatba tett, itt lejár­tatandó és befejezendő jelen perrel, illetőleg az ebben követendő eljárással oly kapcsolatba, mely ennek az eljárásnak valamely lénye­ges feladatát, a jelen esetben a 99. §-ban és jelesül ennek 3. bek.­ben foglalt rendelkezés teljesítését mellőzhetővé tenné, vagy mellőzésére elfogadható alapul szolgálhatna. A születés helye egymagában a honosságot meg nem álla­pítván, csak akkor lenne indokoltan állitható, hogy alperes oszt­rák honos, ha ennek szülei, illetőleg atyja is osztrák honosok voltak volna. De feltéve, hogy alperes szülei korábban csak­ugyan osztrák honosok voltak, figyelemmel arra, hogy alperes­nek hasonnevű atyja állandóan Szombathelyen lakott és mint egy ottani sörgyár tisztviselője az adózók lajstromába fel volt véve, ez esetben is az I87g : L. t.-c. 48. §. érteim, és mert mi ok sem forog fenn annak feltevésére, hogy állítólagos idegen állsmpol­gárságot fenntartotta, ő maga és ugyanazon t.-c. 3. §. szerint fia — az alperes is, — magyar állampolgároknak tekintendők. A temesvári kir. tszék (1901 novemb. 12-én 19,790/P. sz. a.) Frecót Menyhért ügyv. által képv. M. Lajosnénak M. Lajos elleni válóperében következően itélt: A kir. tszék a peres házasfelek között a temesvári állami anyakönyvvezető előtt 1899. február 18 án megkötött házasságot a H. T. 77. §. a) pontjában körülirt váló ok alapján alperes vét­kessége miatt végleg felbontja, alperest a fent hivatkozott törvény 85. §-a érteim, vétkesnek mondja ki stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1902. nov. 10-én 2,163/B. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével eluta­sítja stb. Megokolás: A perhez A) a. csatolt esketési anyakönyvi kivonatból kitűnik, hogy alperes Stájerországban Grácban M. Lajos és K. Terézia házastársaktól, illetve szülőktől származott, születésénél fogva tehát osztrák alattvaló; — az a magyar nő pedig, ki külföldivel köt házasságot,szintén külföldivé válik; mint­hogy az a körülmény, hogy alperes szülői 1873 —1899. évig Magyarországban laktak, alperesnek külföldi állampolgári minősé­gét nem változtatta meg: az pedig, hogy alperes időközben ma­gyar honosságot nyert volna, kimutatva nem lett: következésképp, ha felperes magyar honosságát kimutatná is, a házasság felbontá­! sát a H. T. 114. §. érteim, a magyar biróság előtt nem szorgal­mazhatja, minélfogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, fel­perest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1903 ápril. 6-án 1,904'P. sz. a.). A másod­biróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagya tik helyben. Megokolás: A másodbiróság egyedül abból az okból változtatta meg az elsőbiróság Ítéletét és utasította el felperest keresetével, mert alperes és a házasság kötésével felperes — és ekként mindkét fél külföldi lévén, mint ilyeneknek házassági pe­rében a magyar biróság nem járhat el; alapította pedig azt az érvelését pusztán arra a körülményre, hogy alperes Grácban szü­letvén, osztrák alattvaló. Azonban a születés helye egymagában a honosságot meg nem állapítván, csak akkor lenne indokoltan állitható, hogy az 1883 évben született alperes osztrák honos, ha ennek szülei, illetőleg atyja is ugyanakkor osztrák honosok vol­tak volna, amit a per adatai nem igazolnak, de feltéve, hogy al­peres szülei korábban csakugyan osztrák honosok voltak, figye­lemmel arra, hogy a szombathelyi polgármesteri hivatalnak 1902. máj. 13-án 2,807. sz. a. kiadott bizonyítványa szerint alperesnek hasonnevű atyja 1873 óta 1899-ig állandóan Szombathelyen lakott és mint egy ottani sörgyár tisztviselője az adózók lajstromába fel volt véve, ez esetben is az 1879:L. t.-c. 48. §. érteim, és mert mi ok sem forog fenn annak feltevésére, hogy állítólag az idegen állampolgárságot fenntartotta, ö maga és ugyanazon t.-c. 3. §. szerint fia — az alperes is, — magyar állampolgároknak tekin­tendők. Ugyanazért a másodbiróság ítéletét ezekből az okokból megváltoztatni és az abban felhozott indokok alapján az elsőbiró­ság ítéletét helybenhagyni kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents