A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - A büntető perrend némely kérdéséről

A JOG 169 megye püspöke elé kell terjeszteni, ahol a férj községi illetőséggel bir. 4. §. Ha a házasság érvénytelenségét (semmisségének kimondását, megtámadását1, vagy felbontását, vagy az ágytól és asztaltól való elválást tárgyazó valamely per a jelen rendelet 1. §-ához képest a konzuli bíróságok hatáskörébe tartozik és az ezekre nézve irányadó birói eljárási szabályok szerint a házasfelek utolsó közös lakhelyénél fogva konzuli bíróság illetékes az eljárásra, de a két házasfél vagy közülök az egyik tényleg nem lakik többé abban a külföldi államban, ahol a konzuli bíróság székhelye van, a házassági pert kir. bíróság előtt is meg lehet indítani, feltéve^ hogy a belföldi eljárási szabályok értelmében a királyi bíróság illetékessége megállapítható oly esetekre, ha a házasfelek utolsó közös lakhelye az említett belföldi eljárási szabályok hatályosságának területén kívül volt. Az előző bekezdés szerint egyaránt illetékes királyi és konzuli bíróságok közül a felperes szabadon választhat. 5. §. Ha a férj Magyarországon községi illetőséggel bíró magyar állampolgár, a konzuli bíróságok a házassági perekben a következő jogszabályokat alkalmazzák: 1. a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-cikket, vala mint a m kir. igazságü:yniiniszternt k 1895. évi június hó 29-én 27,243. [. M. sz. alatt kelt utasítását a házasság kihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvezésénél követendő eljárás tárgyában; 2. az alábbi jogforrásokat — amennyiben házassági jogi rendelkezéseket tartalmaznak — mégpedig: a) az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikkel ; b) a magyar kir. minisztériumnak 1895. évi szeptember 26-án 3,163. M. E. sz. alatt kelt rendeletét azon eltérések megállapításáról, melyeket akkor kell szem előtt tartani, ha az osztrákmagyar monarkia diplomáciai képviselői, konzulai és ezek helyettesei járnak el, mint magyar állami anyakönyvvezetők. Fiume városára és kerületére nézve az 1894. évi XXXI. és XXXIII. t.-cikkeket a konzuli bíróságok is a magyar kir. minisztériumnak a magyar kir. miniszterelnök által 1895. évi június hó 29-én 2,022. M. E sz. alattkibocsátott rendeletéhez képest alkalmazzák. 6. §. Ha a férj Horvát-Szlavonországok területén községi illetőséggel biró magyar állampolgár, a konzuli bíróságok a házassági perekben a következő jogszabályokat alkalmazzák: 1. az osztrák polgári törvénykönyv kihirdetése tárgyában 1852. évi november hó 29-én (B. T. L 246. sz.) kelt nyiltparancsnak házassági jogszabályait; 2. az osztrák polgári törvénykönyv első részének III. fejezetét; 3. az ezen törvénykönyv kihirdetése tárgyában 1852. évi november hó 29-én (B. T. L. 246 sz.) kelt nyiltparancs I. cikkében emiitett függeléknek házassági jogszabályait; 4. az 1853. évi június hó 26-án (B. T. L. 122. sz.) kelt igazságügyminiszteri rendeletet, a házasság érvénytelenségét, vagy felbontását és az ágytól és asztaltól való elválást tárgyazó és a fökérdésre nézve az egyházi bíróságok döntése elé utalt perekben előforduló ama mellékpontok elintézéséről, melyek a polgári bíróságok elé tartoznak; 5. az 1853. évi augusztus hó 8-án (B. T. L. 160. sz.) kelt igazságügyminiszteri rendeletei, az izraelita felek közt létrejött házasságok megítéléséről, ha mind a két fél a keresztény vallásra tért át; 6. az 1854. évi július hó 14 én (B. T. L. 193. sz.) kelt igazságügyminiszteri rendelet, az evangélikus vallású felek házassági pereinek elintézése körül felmerült némely kétségek eldöntéséről; 7. az 1856. évi október hó 8-án (B. T. L. 185. sz.) kelt nyiltparancsban és a hozzá tartozó két függelékben foglalt jogszabályok közül azokat, melyeket Horvát-Szlavonországok területén a világi bíróságok alkalmaznak; 8. az 1859. évi november hó 29-én (B. T. L 217. sz.) kelt legfelső rendeletet, az osztrák polgári törvénykönyv 124. §-ának hatályon kivül helyezéséről. % §• Ama házasság érvényességét és felbonthatóságát, melyet oly magyar honos, ki nem Horvát-Szlavonországok területén bir községi illetőséggel, a jelen rendelet hatályba lépte előtt, de az 1894. évi XXXI. törvénycikknek a belföldön való életbelépte (1895. évi október 1.) után kötött, a konzuli bíróságoknak ugy kell megitélniök, mintha e házasságot a felek a jelen rendelet hatálybalépte után kötötték volna. 8. §. Ha a jelen rendelet 5. §-ához képest a házasságra az 1894. évi XXXI. t.-cikket kell alkalmazni és azon esetek valamelyike'forog fenn, amelyekben belföldön e t.-c. 47. §-a, avagy 56. §-ának a) vagy b; pontja értelmében a hatóság bizonyos közegei (a kir. ügyész vagy a gyámhatóság nevében az árvaügyész) a házasság érvénytelenségét (semmisségének kimondását, megtámadását) tárgyazó eljárás során fellépni jogosítva vannak, akonzuli bíróság hivatalból maga járhat el. Ilyen esetekben a konzuli bíróságok a reájuk irányadó házassági birói eljárási szabályokat kötelesek ugyan követni, de azzal a korlátozással, hogy az eljárás megindítása előtt a magyar királyi kormány felhatalmazását kell a konzu'i főtörvényszék utján kieszközölniök. 9. §. Folyamatban levő házassági ügyekre, melyek jogerős határozattal még eldöntve nincsenek, a konzuli bíróságok szintén a jelen rendelet szabályait alkalmazzák. 10. §. A jelen rendelet 1903. évi március hó 1. napján lép hatályba. Nyilt kérdések és feleletek. ítélet vagy végzés ?*) — Válaszok a J o g 19. számában közölt nyilt kérdésre. — III. Vannak, akik a B. P. 323. §-a és a 326. §-a 4. pontjának elolvasásánál a két törvényhely rendelkezései között kiegyenlíthetetlen ellentétet látnak fenforogni, amiből aztán azt a helytelen következtetést vonják le, hogy a büntető biró a vád visszavonása, v. hiánya esetén a büntető-eljárást akár végzéssel szüntetheti meg, akár pedig felmentő ítéletet hozhat s igy akár igy, akár amúgy törvényes módon intézkedik. Pedig ez a felfogás merőben téves s az annak alapján követett ez az intézkedés nyilván törvényellenes; mert a B. P. 323. §-a minden kétséget kizáróan rendeli, hogy az e szakaszban emiitettesetekben, az eljárás végzéssel szüntetendő meg s csak az ezen és a B. P. 301. §. végső bekezdésében emiitett eseten kivül dönt Ítélettel a bíróság, a B. P. 32(i. § a pedig tüzetesen felsorolja amaz eseteket, mikor kell felmentő Ítéletet hozni. E két törvényhely egymáshoz-állitásánál minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy ezek között semmiféle ellentét nincs. A B. P. 323. §. első bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy: «Ha a vádló a vádat a főtárgyaláson elejtette s azok a sértettek, akik a feljelentést tették, valamint azok is, kik igényüket bejelentették, a főtárgyalásra meg voltak idézve, de meg nem jelentek, vagy na a megjelent sértettek közül a vád képviseletét felszólítás dacára egyik sem vette át, a biróság indoko lásul e körülményre hivatkozva, végzéssel megszünteti az eljárást.Vagyis ennek a rendelkezésnek az az értelme, hogy oly esetben, ha vád nincs, az eljárás vád hiányából végzéssel megszüntetendő. A B. P. 326. §-ának 4. pontja pedig arról az esetről intézkedik, ha vád van, de: <ha a vád törvényes emeléséhez szükséges felhatalmazás, kívánat, vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta,* vagyis, ha a vádló a vádat, dacára annak, hogy a vád törvényes emeléséhez szükséges felhatalmazás, kívánat, vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta, mégis föntartja. Az első, vagyis a B. P. 323. §-ának első bekezdése esetén vád nincs, ha pedig vád nincs, a vádelv folyományaként a biróság nincs jogosítva az ügy érdemével foglalkozni, és az eljárás ez okból csak, de csakis végzéssel szüntethető meg. A másik, vagyis a B. P. 326. §-ának 4. pontja esetén vád van és csak az a vitás, hogy a vád törvényes emeléséhez szükséges felhatalmazás, kívánat, vagy magáninditvány meg van-e ? Illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta-ef Ha pedig vád van, a biróság csak és csakis ítélettel dönthet. Annak a téves és törvényellenes felfogásnak, hogy a bűnvádi eljárásban a vád visszavonása, vagy hiánya esetén akár megszüntető-végzés, akár felmentő-itélet hozható, mélyreható következményei is vannak, mégpedig perorvoslat, büntetőjogi politika és a bűnügyi statisztika szempontjából. Perorvoslat szempontjából lényeges a kérdés azért, mert a B. P. 378. §-a szerint végzés ellen csak egyfokú felfolyamodásnak van helye, az első fokban hozott ítélet ellen fölebbezésnek, a másodfokú ítélet ellen pedig esetleg még semmisségi panasznak is van helye, ami pedig nem lényegtelen dolog. Büntetőjogi politikai szempontból lényeges a kérdés azért, mert a statisztikai hivatalhoz beküldetvén, a felmentő Íteletek nagy száma azt a benyomást teheti a laikusra és az idegenre, hogy nálunk vádlott-vadászat van, mert a felmentés indoka a statisztikából ki nem tűnik. Ha a bíróságok arra a sokhelyen dívó ferde álláspontra helyezkednek, hogy a B. P. 323. §-a esetén akár megszüntetövégzés, akár Ítélet hozható és Ítéletet hoznak, az ily Ítéletek száma elijesztőleg nagyra nő, mert például az olyan jbiróságnál, hol a bünperek évi száma 2,000 körül ingadozik, az összes Ítéletek száma az ily Ítéletekkel 800—1,000-re szaporodik fel, ellenben, ha a *) Lásd az előző válaszokat a J o g 20. számában.