A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - Hiteltelekkönyveinkről a telekkönyvi betétszerkesztésről s a telekjegyzőkönyvek helyesbitéséről. Folytatás. 2. [r.]

A JOG ó fennálló követelésüknek résztörlesztésére 15 nap a. 51,880 K. tőkét ezután 1896. szept. 3-tól számítandó 5% kamatot, továbbá 1,400 K. per és 1G0 K. 30 fill. stb. fizessen. Ellenben, ha felperesek a pótesküt le nem teszik, a kir. tábla is elutasítja a felpereseket keresetüknek eme 51,880 K. tőkére és kamatára vonatkozó részével és őket végrehajtás terhével kötelezni, hogy alperesnek 15 nap a. 1,400 K. perköltséget fizessenek. Megokolás: Az elsőbiróság Ítéletének idevonatkozóan felhozott indokai alapján a kir. tábla sem találja bizonyítottnak azt a körülményt, hogy a kereset tárgyát képező 90,230 K. az 1895. június 8-án létrejött megállapodásra hivatkozással és azon világos rendelkezéssel, hogy a felpereseknek lesz kiszolgáltatandó, fizettetett volna le az alperes pénzintézet pénztáránál. Alperes tehát, ha a felperesek által vitatott szóbeli megállapodás 1895. június 8-án valóban létrejött is, a 2 '. alatti könyvkivonat szerint nála a «Hygieia» részvények kiszolgáltatása ellenében befolyt 135,211 frt. 02 krból csak azt a 25,940 frtot tartozik a felpereseknek kiszolgáltatni, amely összeget felperesek az alperes által már tényleg kiszolgáltatott 864 drb. részvény után a június 8-án létrejött szóbeli megállapodással megállapított részvényenkénti 65, illetve 85 írtjával követettnek, vagyis az első 500 drb. után semmit, a következő 250 drb. után 65 Írtjával 16,250 frtot és végül az utolsó 114 drb. után 85 frtjával 9,690 frtot és igy összesen 25,940 frtot, — az ezen összeget meghaladó 19,125 frt tőkét és kamatát illetőleg tehát az elsőbiróság felpereseket keresetükkel helyesen utasította el Ellenben az 1895. június 8-án létrejött szóbeli megállapodást illetőleg a kir. itélő tábla aS. E. T. 64. §. érteim, a perben felmerült összes adatokat szorgalmasan méltatva azt találta, hogy a felperesek által eme megállapodás létrejöttét illetőleg felhívott bizonyítékok, pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékul elfogadhatók. M. L. Gyula és M. A. tanuk vallomásának hitelt érdemlőségét ugyanis nem gyöngíti meg lényegesen az a körülmény, hogy előbbi a kérdéses részvények vevője és alperessel állítólag perben áll, utóbbi pedig a vizsgálóbíró előtt a mostanitól lényegesen eltérő vallomást tett, mert M. L. Gy. felpereseknek és alperesnek egyformán adósa levén, ő a jelen per kimenetele iránt vagyonilag érdekelve nincsen, az alperes által ellene inditott per pedig már jogerősen be volt fejezve akkor, amikor e tanúvallomást tett; M. A. pedig, az észrevételekhez 803. 1. N. B. a.csatolt levelében elfogadható módon indokolja a két vallomása közötti eltérést. Nem cáfolja meg a tanuk vallomását a perben kihallgatott többi tanuk vallomása sem, mivel ezek a tanuk kevés kivétellel, úgymint R. B., P. F., Ros. Gy., sőt ujabb kihallgatása alkalmával maga F. Gy. is nem azt állítják, hogy a szóbeli kérdéses megállapodás létre nem jött volna, sőt még azt se vonják kétségbe, hogy az létrejött, hanem csak nem emlékeznek arra, hogy a felperesek által vitatott nyilatkozatok megtörténtek volna. R. J.-nek az a vallomása pedig, hogy a kérdéses nyilatkozatok nem történtek meg, figyelembe már csak azért sem jöhet, mivel az a tanú az F. a. nyilatkozat aláírásának és a L. alatti jegyzék kiállításának a tényeivel ennek éppen ellenkezőjét, vagyis a kérdéses szóbeli megállapodás létrejö tét ismerte el, sőt a vizsgálóbíró előtt éppen R. J. vallotta azt, hogy midőn B. Gy. dr.-nak az F. a. levél alapját képező levele a társasághoz érkezett, F. és Ros. dr. mondották tanúnak azt, hogy B. Gy.-val aza megállapodás, mely a levélben foglaltatik, létrejött; hogy ennek a tanúnak éppen ugy, mint F. Gy.-nak érdekében áll az általuk létesített szóbeli megállapodás létre nem jöttét vitatni, mivel az általuk létesített szóbeli megállapodásért, ha az valóban létesült, a felelősség éppen a két tanút terheli. V. Jakab dr. az egyedüli tanú, aki határozottan azt vallja, hogy a szóbeli megállapodás létrejöttéről tudomással nem bir, de annak létrejöttét ennek a tanúnak vallomása sem cáfolja meg, mivel nincsen kizárva az, hogy ez a tanú, aki a kérdéses alkalommal a pénzintézet helyiségében jelen volt, nem figyelt kellően a történtekre. De nem fordítja meg M. L. Gy. és M. A. vallomását bizonyító erejétől az a körülmény sem, hogy előbbinek vallomása szerint F. Gy. és R. J. csak a B. Gy. kijelentésének megfelelő kötelező íevél kiadását ígérték, mig az utóbbi tanú szerint nevezettek azt is kijelentették, hogy a B. Gy. kijelentésének megfelelő kötelezettséget elvállalják: mert e két tanú vallomása lényegében megegyez és a per egyéb adatai is támogatják azt a föltevést, hogy a vitatott szóbeli megállapodás valóban létrejött. Fel sem tehető ugyanis felperesekről, hogy az általuk eladott részvényeket alperesnél leendő elzálogosítás végett átadták volna anélkül, hogy a vételárnak még ki nem elégített része erejéig bármiféle biztosítékot kaptak vonla. Ehhez járul, hogy a perhez csatolt A.,B. és C. a. okiratokból is nyilván kitűnik felpereseknek az az elhatározása, hogy részvényeiket csak oly feltétel mellett óhajtották eladni, ha a részvények a vételárnak készpénzzel ki nem elégített része erejéig biztosítékul szolgálnak és alp., aki minderről értesült, mivel azt, hogy a B C. alattiakat meg nem kapta volna, nem.s állítja, a B. és C. alattiakra még csak nem is válaszolt, sőt válasz nélkül hagyta felpereseknek G. a. levelét is, melyben azok M. L. Gy. és P. F. ellen fennálló követelésük összegét tudatják, holott ha kérdé es szóbeli megállapodás létre nem jött volna, alperesnek a B. C. és G. alattira, mint minden jóhiszemű kereskedőtől várható is, bizonyára válaszolt és felpereseket arról, hogy a kikötéseket és feltételeket elfogadni nem hajlandó, értesítette volna. Mindezen körülményeknek, továbbá annak a körülménynek az egybevetése mellett, hogy az F. a. levelet R. J. utasítására Ros. Gy. dr az alp. részv.-t. jogtanácsosa fogalmazta, hogy az alperes részv.-t. képviseletére jogosított igazgatók közül a per folyamán kihallgatott tanuk mindannyian elismerik azt, hogy 1895. június 8-án egyrészről B. Gy. dr., mint felperesek megbízottja, másrészről alp. között a kérdéses részvények iránt tárgyalások voltak folyamatban, de azt, hogy e tárgyalások mily eredménynyel végződtek, avagy miért nem vezettek eredményre, már a tanuk egyike sem tudja, a kir. tábla ugy találta, hogy a két M. testvér tanúvallomása legalább is részbizonyiték erejéig igazolja a vitatott megállapodás létrejöttét és minthogy a bizonyítandó tényről felperesek közül B. Gy. dr.-nak. és S. L.-nak közvetlen tudomása van, felperesek részére a S. E T. 218. §. és az 1868:LIV. t.-c. 236. §. alapján a póteskü megítélendő és a pernek 25,940 frt tökére és kamatára vonatkozó része ennek le vagy le nem tételétől függővé teendő volt stb. A m. kir. Kúria (1902. okt. 21-én 1,032. sz. a.). A másodbíróság Ítéletének felpereseket kereseti követelésük 38,250 K. és kamatára nézve feltétlenül elutasító nem felebbezett része érintetlen marad, felebbezett többi része pedig megváltoztattat ik és az elsőbiróságnak a felpereseket 51,880 K. tőke s jár.-ra nézve is feltétlenül elutasító és őket alp. részére 1,400 K. perköltségben marasztaló ítélete hagyatik helyben azzal a kiegészítéssel, hogy felperesek ezenfelül még 255 K. 30 fii. felebbezési költséget is kötelesek az alp.-nek 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni stb. Megokolás: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak felpereseket kereseti követelésüknek 51,880 K. iránti részével is feltétlenül elutasító s őket perköltségben marasztaló ítéleti rendelkezését a benne erre vonatkozóan felhozott indokokból és még azért is helybenhagyta a Kúria, mert a kir Kúria a M. L. Gy. és M. A. tanuk vallomását a pernek a másodbiróság Ítéletében kiemelt egyéb adataival összevetve sem fogadhatta el részbizonyitékul annak az állítólagos szóbeli megállapodásnak igazolásául, amely szerint alperes társaság azt a kötelezettséget vállalta volna magára, hogy a M. L. Gyula és P. F. részére az alp. társaságnál letett s ezek által az alperesnek záloghoz adott 2,863 drb. «Hygieia> részvényből egyet sem ad ki 130 frt lefizetése nélkül és hogy az 500 drb. eladása után eladandó 250 drb. vételárából drbként 65 frtot, az azontúl eladandók vételárából pedig darabonként 85 frtot fog felpereseknek kiszolgáltatni. M. L. Gy. tanú vallomását ugyanis e tanú érdekeltségénél fogva sem lehetett figyelembe venni; az elsőbiróság ítéletében felhozott érdekeltségét pedig az a körülmény nem szünteti meg, hogy ő alperesnek is adósa, mert az kétségtelen, hogy ő az alp. esetleges marasztalása folytán a felpereseknek ellene fennálló követelése alól a megítélt összeg erejéig szabadulna, amin nem változtat az a további kérdés, hogy alperesnek ebből folyóan nyilik-e és mily terjedelemben követelési igénye a tanú ellen. A M. A. tanú vallomásának hiteltérdemlőségét pedig már maga az a körülmény lerontja, hogy a vizsg. biró előtt történt kihallgatása alkalmával a perben tett vallomásával teljesen ellentétes vallomást tett, amely ellentétnek mentségéül a. NB /. a levélben felhozottak egyáltalában nem fogadhatók el. Mindkét tanúnak vallomását különben megcáfolják a perben kihallgatott többi tanuk vallomásai is, amelyek közül nemcsak N. J. dr., amint ezt a II-odbiróság ítéletének indokolásában tévesen emeli ki, hanem R. B. dr. tanú is határozottan vallják azt, hogy a kérdéses kötelezettséget vállaló kijelentések meg nem történtek, amit különben a kijelentést állítólag megtett R. J. és F. Gy. tanuknak eskü alatti vallomása is megerősít. Az a körülmény pedig, hogy felpereseknek érdekükben állott a vevők által az alperesnél elzálogosított részvények vételárának ki nem elégített része erejéig biztosítékot kapni és hogy alperes a B. és C. a.-ból értesült is az alperesnek abbeli elhatározásáról, hogy ők a részvényeket csakis oly feltétel mellett óhajtják eladni, ha a részvények vételárának ki nem elégített része erejéig biztosítékul szolgálnak, már azért sem támogathatja az alp. kötelezettség vállalás megtörténtét, mert az alp. érdeke ezzel ellentétben az volt, hogy elsősorban a zálogba vett részv.-re adott kölcsön tekintetében megfelelő biztosítékot nyerjen és mert a B. C. a.-ban nem foglaltatik oly ajánlat, amelyre alp. felelni köteles lett volna és mert igy ezen okiratoknak tartalma, valamint a pernek összes egyéb, az alsóbiróságok ítéleteiben kiemelt adatai inkább arra engednek következtetést, hogy a peres felek között a vitatott megállapodás tekintetében csak alkudozások folytak, anélkül azonban, hogy azok végleges eredményre vezettek volna. Bűnügyekben. Tekintve azokat a nyomatékos enyhítő körülményeket, hogy a vádlott büntetlen előéletű es hogy a cselekmény elkövetésekor ittas állapotban volt, a büntetés kimérésénél, még a vádlott terhére felhozott súlyosító körülmények figyelembevétele mellett is, a btk. 93. §. alkalmazása indokolt. A s.-a.-ujhelyi kir. törvszék mint btő bíróság. 1 L901 novemb.