A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - Perjogunk kiváltságosai

A JOG 165 selői, t. i. a követek és konzulok s a követségek és konzulátusok személyzete. A területen-kivüliség jogát a nemzetközi jog elismerte s annak az elvnek a helyességét, hogy valamely állam képviselője hivatalos megbízatásban államától távol lévén, saját államának jogát élvezheti, elvitatni nem akarom. Csupán az ellen akarok felszólalni, hogy bíróságaink a területen-kivüliség jogát annak tulajdonképpeni mivoltán tul terjesztették. A területen-kivüliséget élvezőket, belföldön tartózkodásuk dacára, a polgári törvénykezés terén is jogilag külföldieknek kell tekinteni, tehát ugyanabban az elbánásban részesitendők, mintha külföldön tartózkodnának. Amely esetben tehát a külföldi egyén nem idézhető a magyar bíróságok elé, éppúgy nem idézhető m :g a területen-kivüliséget élvező, bár a magyar korona országai területén lakó egyéniség. Ebből okszerűen következik az, hogy ha vannak oly esetek, melyekben a magyar bíróságok előtt a külföldi egyén is perelhető, ez esetekben perelhető, — igen természetesen, — a belföldön tartózkodó az az egyén is, aki területen-kivüliséget élvezvén, a törvény fikciója folytán tekintendő külföldön lakónak. Hogy a területen-kivüliség joga ez álláspontnál is tovább terjedne, az sem a nemzetközi jogban, sem a törvénykezési rendtartásban nincsen megirv?. Törvénykezési rendtartásunkban tényleg vannak is esetek, — (a prdts. 35, és 30. §., ugy az uj polgári perrendtartás tervezetének a bírói gyakorlat által már eddig is eléggé elfogadott 38. §-a. ugy 42. §-a), melyekben a magyar bíróságok előtt külföldiek is megperelhetők. Mégis bíróságaink a területen-kivüliség jogának azt a magyarázatát emelték gyakorlattá, hogy a területen-kivüliséget élvező egyének, — az ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogokat tárgyazó perek kivételével, — a magyar bíróságok ítélkezése alá egyáltalán nem vonhatók. Hogy ez a gyakorlat nem kelt ki törvényes magból, azt me gmondja a logika; amire pedig a bíróságok is szeretnek hivatkozni. Azt is meg kellene gondolni a törvényt alkalmazó bíráknak, hogy ennek a szegény jogkereső közönségnek az ily területen-kivüli kül-kalandozások nagy sérelmeket okozhatnak. Vásároljon pl. egy fóldmíves ember valamelyik vásáron egy területen-kivüli uraságtól egy lábasjószágot; tűnjék elő az állaton a törvényes határidőn belül egy törvényes hiba, azután — menjen el a szegény földmíves perelni valamelyik külföldi hercegség székvárosába. Ez esetre azonban még fel lehet hozni azt, hogy ez a szegény paraszt azért nem panaszkodhatik jogsérelem miatt, mert a törvény nemtudása senkinek sem szolgálhat védelmére, márpedig a törvény az, hogy a külföldi fejedelmek és államképviselők magyar bíróság előtt nem perelhetők, ha tehát a külföldön-perlekedés kellemetlenségének nem akarta magát kitenni, akkor ne vett volna jószágot a területen-kivüli urasáétól. Ez hát még csak jó volna ; ámde akkor ne terheltessék a hatóságoknak azt a nagyközönség előtt eléggé ismeretlen s a könyvtárban fel sem található törvényt minden községben kihirdetni, arra a közönség figyelmét felhívni, s akkor majd őrizkedni fog attól, hogy a területen-kivüli uraságokkal jogviszonyba lépjen. A jogügyletekből folyó perekkel tehát csak megvolnánk valahogy. Itt a jogsérelem nem látszik oly nagynak, mert hiszen a jogügylet maguknak a feleknek a tényeiből áll, — a jogügylet keletkezésében a jogsérelemről panaszkodható fél is közreműködött. Ámde nemcsak jogügyletekből keletkező ügyek és peték vannak, hanem olyanok is, melyeknek keletkezéséhez a panaszosnak, — jogásznyelven : jogosítottnak, vagy felperesnek, személyiségében vagy viszonyaiban rejlő ok. valamint az ő cselekvése a legcsekélyebb mértékban sem járult hozzá. Ilyenek a kártérítési perek, ahol az alapul szolgáló esetben ugy a kötelezett fél maga tesz kárt, vagy pedig ő áll oly viszonyban valamely személyhez vagy alaphoz, hogy e viszony alapján a törvény értelmében tartozik a kárvallottnak kárát helyrehozni. Ilyen esetekben azt, hogy annak a helyzetnek, melybe a károsult az által került, hogy neki más okozott kárt s ezért kárának keresésére van utalva. — ő maga maga vo'na az oka; hogy ennek a hátránynak ő maga is elejét vehette volna, senkisem állithatja. Gázoljon el például egy területen-kivüli uraságnak automobilje egy borjut, marjon meg kutyája egy gyermeket, legeljék le szarvasai egy szegény parasztnak a vetéseit. Hova menjen a szegény kárvallott kárát keresni ? Azt mondják önök, kedves törvényt alkalmazó urak, hogy menjen el Lackenburgba, vagy tudja Isten micsoda burgba s tegyen panaszt az ottani bíróság előtt. Hiszen önök ezt is jognak nevezik. Ámde hiszik-e kedves törvényt alkalmazó uraim, hogy az a szegény ember az önök bölcs tanácsával megelégszik s el is megy perelni Lackenburgba ? El tudják önök képzelni azt, hogy az a szegény ember nem fogja az önök bölcs tanácsát szociálisztikus izü kifakadásokkal kisérni ? Abban a nézetben vannak-e önök, hogy ez az állapot a modern jogrendszerek által szem előtt tartandó, általános emberi igazság törvényével megegyezik? Jogállam-e az, amelyben ilyen állapotot nemcsak megtűrnek, de erőszakolva, még a törvényesség jellegébe is öltöztetnek ? Elmélkednek-e önök néha-néha a jogállam mivolta fölött ? Az államtudomány azt mondja, hogy jogállam az, amely a jognak állandó és mindenre kiható urafmát biztosítja s öszs/.es feladataiban és intézményeiben a jog és a jogosság követelményeit tartja szem előtt s a jog eszméjét törekszik megvalósítani. Ebből következik, hogy, — amint egykori feledhetetlen emlékű tanárom: Szilágyi Dezső előadta, — h°gy a jogál Iámnak a jog erejével minden intézményt meg kell védenie. Meg van-e védve a tulajdon ott, ahol számtalan eset fordulhat elő arra, hogy az állam po!gárai az állam területén okozott káruk megítélésére nem találnak az államban bíróságot ? Oly kevés józanságot, hogy erre a kérdésre is igennel feleljen, senkiről sem tételezek fel Ha pedig igennel nem válaszolhatunk, ugy azt sem mondhatjuk, hogy jogállamban élünk. Ugy képzelem, hogy erre a hiperlojális szellem hivei azt jegyzik meg, hogy a politikának s igy az igazságügyi politikának is tekintettel kell lenni a tényleges viszonyokra. Amely rendelkezés szükségét a viszonyok nem kívánják, azt kár erőszakolni. Oly viszonyokat nem kell bolygatni, melyek eddig ugy sem okoztak bajt. Az uralkodóháznak s a területen-kivüliV£nek jogát a perrend terén sértetlenül kell hagyni, mert bennük úgyis bizonyára van annyi jogérzet, hogy elvállalt vagy a törvényen alapuló kötelezettségeiknek kényszer nélkül is eleget tesznek s nem várják be azt, hogy a jogosított a törvényt legyen kénytelen segítségül hivni. Bizonyos, hogy ez okoskodás nem |ogász-okoskodás, de egyébként is nagyon csalódnak azok, akik igy gondolkodnak s ezzel azt is elárulják, hogv a tényleges viszonyok felől nagyon hiányosan vannak tájékozva. Ha nem ismerném az országnak egy oly megyéjét, melyben ugy az uralkodóház egyik tagjának, mint egy külföldi fejedelemnek nagy kiterjedésű uradalmaik vannak s ha az uradalmaikon tenyésztett vadak által okozott károkat nemcsak azoknak térítenék meg, akik a kárpótlás elmaradásának esetére a vadak orvul lelövetésével fenyegetőznek, hanem azokn k a kárvallottaknak is, akik a törvényt annak dacára tisztelik, hogy velük s/emben hasonló törvénytiszteletet nem mindig találnak, ugy ezt a cikket tán meg sem irtam volna. Hiszik-e a hiperlojális érzelmekben fürdő urak azt, hogy ily esetek az állam tekintélyének és a törvény iránti általános tisztelet elvének hasznára válnak? Ha pedig abban a szent meggyőződésben élnek, hogy a haza és a trón veszélyben forog, ha az uralkodóház tagjai s területen-kivüliek ügyében is a rendes független bíróságok ítélkeznek, ugy ismerjék el legalább azt, hogy az uralkodóház s a területen-kivüliek perjogi állását részletesen szabályozó törvényre van szükségünk. Addig azonban, amig oly anomália, hogy külföldiek a törvénykezés terén az állam polgáraival szemben előnyösebb helyzetet élvezhetnek, fennáll, beszélhetünk ugyan a magyar nemzetnek jó türelméről, de a jog, törvény és igazság érvényesülését állítani legalábbis furcsa. Minthogy a polgári perrendtartás átalakítása úgyis küszöbön van, korszerűnek tartottam az emiitett kérdések tárgyalását.