A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - Néhány szó a 40 koronán aluli perekről - Rideant consules

A JOG 159 Avagy csak esküdtbiró tévedhet a határozathozatalnál, amint ezt egy felhozott eset kapcsán (I. felvonás 5. lap II. hasáb) a Videant consules szerzője hinni látszik, és nem közel esik-e a feltevés, hogy «az ügyész és elnök által az esküdteknek adott kitanitáss nem azért lett oka egy — az esküdtek valódi akaratával ellenkező — határozatnak, mert az esküdtek nem birtak a kitanitás megértéséhez szükséges értelmi fejlettséggel, hanem azért, mert az ügyész és az elnök nem mérték előadásukat a jogot nem-tanult esküdtet jellemző egészséges, egyszerű és természetes észjáráshoz? III. Bíróság nem függetlenzég. Amit ezután ir a közleménynek — mint önmagát nevezi — «a legközvetlenebb gyakorlat tisztító tüzében állói, szerzője, az ellentétben áll az elméleti felfogással, minek ellenében másrészt kiáltó ellentétben áll a gyakorlati felfogással is. Mert öreg hibája ami életbeléptetési törvényünknek, hogy olyan bűncselekményeket is, minő példának okáért a megvesztegetés, melynek elbírálásánál kisebb-nagyobb mértékben mindig az egész közhivatalnoki kaszt becsülete, jó hírneve foroghat kockán, merőben a szakbírói hatáskörbe utalt. Ha valahol, ugy itt indokolt lett volna az ügynek esküdtbíróság elé való utalása. De a törvényhozás. — nyilván osztva amaz aggályokat, melyek a 43-iki javaslat tárgyalása alkalmával a közhivatalnok ellen hivatali hatáskörére nézve elkövetett becsületsértés tll. rágalmazás esetén a valódiság bizonyítása ellen felhozattak, bár el nem fogadtattak, — végre is ezen akaratot emelte törvényerőre. Mármost, aki ismeri azt az önkényt, mely az esküdtlajstromok készítését a törvény életbelépte óta jellemzi, aki tudja, hogy az esküdt, ha nemis a törvény, hanem a lajstromkészitők akaratánál fogva csak az lehet, aki vagyonára, állására tekintettel egy nyárspolgár-felfogásu háziúrnak csöndes nyugalom-szerető életmódját követi, aki csak félig is ismeri nyárspolgárainknak minden hangosabb szó, minden ujitást célzó tervnek már puszta fölemlitése alkalmával érzett rettegésszerü félelmét, méltán azt várhatja a mi «minden tekintetben korszerüleg berendezett» esküdteinktől, hogy — hacsak lehet, — nem fölmenteni, hanem elitélni fogják azt, aki a fönnálló rend tekintélyes állást viselő őreit személyében, politikai becsületében megtámadni, megsérteni «merészelte » Nos hát, a kockajáték eldőlte (lásd e. i. Spencen az egyszer a számítást meghazudtolta, bárha nem szakbíró ítélkezett az ügyben. Az esküdtek felmentették a vádlottat, ki hatalmas ember politikai becsületét támadta. Következés : (mármint hogy Doleschall szerint) : az esküdtszéket el kell törölni (\ !!) IV. Egyenlőség nem. jogegyenlőség. Merem állítani, hogy ama bizonyos francia irány, mely irodalmunk másodrendű csillagaiban oly lelkes követőkre talált, jóval nagyobb rést ütött a közerkölcsökön, mint aminőt üthet ama trágár kifejezések használata, melyekről, — minthogy főuraink a kocsisoktól tanulták el és viszont, — a Kúria a B. T. K, 261. és 190. §§-ra h. határozataival kimondta, hogy nem képeznek sem becsületsértést, sem istenkáromlást, hanem csak egyszerű durvaságokat, melyek büntetőjogilag nem torolhatok meg. Vegyük most a botnak boldogabbik végét ! Van-e a föld kerekén ország, Franciaországot sem véve ki, melyben az u. n. művelt társadalom lapjaiban trágárabb képek, leírások jelennének meg, mint aminők a minden dohánytőzsde kirakatában, minden, családanyák és gyermekek által látogatott kávéház asztalán található némely hetilapunkban ? Erre csak az lehet a válasz, hogy: nem! A mi alsóbb osztályainknak, akik előttem érthetetlen okokból a Videant consules tudós szerzőjének jóindulatát éppen nem bírják, mint minden más államban is, hol az alsók és felsők egyiptomi kasztrendszerre emlékeztető intézménye fennáll, — kedve szottyant az uri mulatságra. Az esküdtek, tekintettel művelt olvasóink hetilapjainak irányára és képeire, melyek miatt nem igen indít sajtópört az ügyészség, bárha minden héten tetszésszerinti számban volna indítható, — felmentik a vádlottat. Következés : az esküdtszéket el kell törölni. V. Még egy fénypont, vagy egy ügyész aki felelősségének tudatában él. Hány embernek okoz belső megnyugvást, ha elgondolja, hogy Isten kegyelméből való királyságunk álladalmi rendjének legnagyobb biztosítéka, álladalmi tisztviselőink lelkiismeretességének legszilárdabb alapja a hivatalos eskü, melyet liivataloskodásának megkezdése előtt minden tisztviselő, a végrehajtó hatalom minden közege, igy az ügyészségnek, tehát a budapesti ügyészségnek is minden tagja letenni köteles?... De ez egyelőre mellékes. Az eset a következő: Vád tárgyát képező bűncselek mény — ebből indul ki a cikkíró ur. — olyan, hogy esküdtbíróság elé tartozik. Mit tesz mármost a hivatali esküjét komolyan vevő, vagy, —hogy a t. cikkíró ur önszavaival éljek — a hivatása magaslatán álló ügyész ? Félreminősit ; azaz inkább enyhén minősiti a cselekményt, éspedig, — jól vigyázzunk : — meggyőződésével ellenkező módon, tehát esküjével ellenkező módon, csakhogy elvonja az esküdtektől . . . «Es» — tehetné hozzá, — «ha azt megtette s a vádtanács belement a dologba, akkor egy négy oldalról négy utca által határolt nagy épület homlokzatára nagy vörös betűkkel fölpin^álja, hogy az álladalmi létnek legszilárdabb alapja az'igaz meggyőződés és a tiszta erkölcs.» Yes! VI. Die kleinen Diebe kaengtman, diegrossen laesst man laufen. A kir. Kúriának a B. P. 469. és 470. §§. tekintetében — a II. b. ítélet kihirdetése elől megszökött vádlottal szemben követendő eljárás tárgyában — elfoglalt álláspontjának ismerője, ezen a cikkíró ur által jogivá tett közmondás hallatára mi másra gondolhat, mint a kir. Kúriára, mely az ellen, aki ellen az eljárás folyik, hacsak terhelt, azaz nyomatékos gyanúval terhelő bizonyítékok alapján vizsgálat alatt áll, a 469., 470. §§-ban körülirt körözési sat. eljárás lefolytatása után tartja csak a további eljárást eszközölhetőnek, mig ellenben ha az, aki ellen az eljárás folyik, nem egyszerűen terhelt, hanem vádlottnál is valamivel több, mert két itélőbiróság által bűnösnek találtatott, ugy az eljárás ellenében, minden a 470 §-ban előirt kipuhatolási eljárás nélkül, egyszerű védőrendelés utján folytattatik le. Ebből — legalább a magam fajtájú egyszerű észjárású ember, a Kúriával szemben — igazolva látja, hogy : minél nagyobb — ha nemis a gazság, de az annak elkövetését igazoló bizonyítékoknak az ereje, — annál elnézőbb a Kúria felfogása. A terhelt körözendő, a táblailag elitéltet futni engedik akár Amerikába is, hogy aztán, ha a részéi e kirendelt védő által bejelentett semmisségi panasz elintézése után az iratok visszaérkeznek, az elitélt meneküljön, a terhelt pedig fogházba kei üljön. De cikkírónk szerint, kire vonatkoztatható a cimfeliratul használt közmondás ? Carthaginem esse delendam: az esküdt urakra, akik — borzalom még csak el is gondolni, — már megint fölmentettek egy vádlottat, ki hűtlenségen ért nejének vagy szeretőjének az elcsábitóját, avagy magát a ledér nőt pillanatnyi felhevülésében agyonütötte. S ha legalább ok lett volna a féltékenységre ! De a dolog nem ugy volt. Csak az esküdtek hitték el a dolgot. Cikkírónk, aki szavazóként vett részt a legközvetlenebb gyakorlat tisztító tüzében, nem. Ki tévedett, ha két eshetőség közül az egyiket elhitte az esküdtszék többsége, a másikat cikkírónk ? Hát természetesen a 12 esküdt, mert az élet igazságainak helyes megbirálására egy kalauz vezet föltétlen biztonsággal, és ez a római jog, a Csemegi-kódtx, no meg az öreg Werboeczi! VII. Adalék a jogegyenlőség fogalmához. Nekem és a hozzám hasonló felületes észjárású embereknek fejébe nem egyszer ütött szöget azon — igazságszolgáltatásunk dicséretére legyen mondva — aránylag elég ritkán tapasztalt igazságtalanság, mely az úgynevezett művelt osztályokhoz tartozó vádlottak büntetésének a megállapításánál, enyhítőül tudja be vádlott előkelő társadalmi helyzetét, melynélfogva a merő bűnösül kimondás is súlyos társadalmi következményeket von maga után. Sokszor elgondoltam, valóban szabad ezt, ha nemis kifejezetten, de hallgatag enyhítőül elfogadni, amikor az, hogy vajaki műveltsége dacára ellentétbe helyezkedett a törvénynek sokszor már az ó-testamentumból is ösmert szabványaival, helyes jogfelfogás, tökéletes törvényhozás szerint nemis súlyosító körülmény, de súlyosító oknak volna tekintendő? Ám nekünk igyen gondolkodóknak természetesen nincsen igazunk. A jog egyenlékeny kiosztásának biztosítására hivatott államhatalom, értvén ez alatt ha nemis kizárólag, de elsősorban a törvényhozást, máskent határozott és igy meg