A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - Néhány szó a 40 koronán aluli perekről - Rideant consules

A JOG 157 Méginkább megállapítandó lett volna ez a felelősség, ha figyelembe vesszük, hogy a betegség tüdőgümőkór volt, oly epidémia, amelyre a ragadós tüdőlobról szóló törvény a hivatalból való elpusztítás kényszerét s az állam felerészben való kártérítési kötelezettségét mondotta ki ; oly betegség, amelynél a benne szenvedő állat húsát még elfogyasztani sem engedi az egészségügyi rendészet; oly betegség végül, amelyre a szakértői vélemény azt állapította meg, hogy annak a törvényszerű felelősséget megállapító ürdüh csak egy alakulata. A fölebbezési bíróság ugy okoskodik, hogy «hazai jogunk a gümőkórnak csak ezen különleges alakulatát)) fogadta el szavatossági alapul. Ez az okoskodás azonban igen gyönge lábon áll. mert ha a jószág egyes részeiben székelő gümőkór is szavatossági alapul szolgál, akkor méginkább olyanul kell szolgálni annak a betegségnek, mely az állat egész testére kiterjed. Azonkívül én azt se mertem volna oly határozottan kimondani, hogy hazai joggyakorlatunk a gümőkórnak éppen csak a nemző részekben székelő alakulatát (ürdüh) fogadta el kártérítési alapul; mert — tekintettel a ragadós tüdőlobról szóló törvényre — nagyon valószínűnek tartom, hogy más bíróság is hozott a jbiróságéhoz hasonló ítéletet. Még meg tudnék barátkozni a tszék ítéletével, ha a jbiróság a megcsontosodott joggyakorlat ellenere uj gyakorlatot publikált volna ítéletében ; azonban a fennforgó esetben egy már fennálló joggyakorlat magyarázat utján való kiterjesz téséről van szó, amely kiterjesztést én logikusnak, a fennálló szabályokkal kellőleg összekapcsoltnak s abból ügyesen levezetettnek találok. A tszék azzal sem volt tisztában, hogy rideg törvénymagyarázatával mily veszedelmes precedenst teremt. Ugyanis a joggyakoilat által e tekintetben is elfogadott optkv. a sertésvészt sem veszi fel a szavatossági esetek közé és szintén nem állap'tja meg az eladó szavatosságát a sertésvész elleni óvintézkedésekről szóló törvény sem. A tszék logikája szerint tehát a sertésvészben lévő jószág eladásánál sem lenne a szavatosság megállapítható, mert a joggyakorlat ezt sem fogadta el oly betegségül, amelyért az eladó felelősséggel tartoznék mert hisz az e téren kifejlett joggyakorlat épp oly kevéssé került nyilvánosságra, mint a szarvasmarhák tüdővésze körüli, vagyis — a tszék szerint, — ily joggyakorlat — nincs ! Nézetem tehát e kérdésben az, hogy a bíróságok feladata — tételes töivény hiányában — nem az, hogy az élet és jogfejlődés kerékkötőiül szerepeljenek, hanem az, hogy oly életviszonyokra is kiterjesszék a jog és méltányosság védelmét, amelyek nincsenek expressis verbis a jog sáncai közé bevéve. Néhány szó a 40 koronán aluli perekről. Irta CSAPLAKY LIPÓT dr., késmárki kir. járásbiró. Ha valaki az uj polgári perrendtartás javaslatának 1. §-a első pontját elolvassa, azt fogja hinni, hogy a községi bíráskodás el lesz törölve és minden vagyonjogi per 1 fillértől 1,000 korona értékhatárig a járásbíróságok hatáskörébe lesz utalva, — de be fogja látni tévedését, ha az indokolás 309. lapján foglaltakat eloivassa, amelyek szerint a javaslat nem érinti a községi bíráskodást Ha a községi bíráskodás azon alakjában fog megmaradni, mint amilyen alakban jelenleg van, az esetben a vitás ügyekben úgyis a járásbíróság fog végső fokban határozni s igy a járásbíróság nem lesz megkímélve a községi bíróság fenntartása által attól, hogy azon ügyekben ne határozzon. Különben ;s fizetésmeghagyási uton úgyis kikerülheti jelenleg a fél azt, hogy községi bíróság előtt pereljen, a községi bíróság fenntartása tehát nem volna kívánatos. Hanem a javaslat 594. és 595. §§-ainak módosításával kimondandó lenne, hogy a 40 korona értéken aluli ügyek elsősorban fizetési meghagyás utján lennének érvényesitendők, mégpedig az 1893: XIX. t-c. 2. §-ában foglalt korlátozással. Ezáltal a gyakorlatban előforduló sok nehézség orvosoltatnék, de emellett is megmaradna egy gyakorlati nehézség, amelynek külön szabályozása szükséges. Tapasztaljuk a felvidéken, hogy igen sokan Amerikába, ismeretlen helyre vándorolnak. Ilyenek igen sokszor 40 koronán aluli adósságokat hagynak hátra, ezen ellenök fennálló követelés törvényes rendelkezések hiányában behajthatatlan, a hitelező rendelkezésére nem áll ut és mód, hogy követelését behajthassa A jövőre nézve, mivel az életbeléptetési törvény javaslata közzétéve nincs, tudomással nem bírhatunk; helyes tehát, hogy a meglévő hiányt megállapítjuk. Az 1877: XXII. t.-c. általában, de a községi bíróságra vonatkozó rendelkezések különösen, nem tartalmaznak intézkedést arra, hogy mi történjék, ha az alperes ismeretlen helyen van, hogy és miként idéztessék meg, — az 1868: LIV. t.-c. per analógiám nem alkalmazható, mert általánosan elfogadott elv, hogy csak anyagi és nem egyszersmind alaki törvények is alkalmazhatók analógia alapján, másrészt az 1877: XXII. t.-c. későbbi kivételes törvény és mint ilyen szorosan magyarázandó, ha tehát abban intézkedés nincs az ismeretlen tartózkodásu alperesek megidézésére nézve, az esetben az 1877 : XXII. t.-c. 14. §-a ellenére is olyan ez uton nem perelhető. Ugy ügyvédi, mint birói gyakorlatunkban általában e felfogást tapasztaltam, — az ügyvédei: ugy jártak el, hogy ha ismeretlen tartózkodásu alperes ellen kellett 40 koronán aluli összeget behajtani, — nem a községi bíróság előtt, haiem a jbiróságnál, mint a sommás perek bírósága előtt indítottak pert, a jbiróság az ily sommás kereseteket rendesen elfogadta, az ügyet letárgyalta és szabályszerű ítéletet hozott. A napokban azonban kezembe akadt egy jbirósági- és azt helyben hagyó tszéki (tehát végleges) határozat, — a dolog itt is ugy történt, hogy a felperes Amerikában ismeretlen helyen tartózkodó alperesét, aki neki éppen 40 koronával volt adósa, a jbiróság mint sommás bíróság előtt perelte, a jbiróság a keresetet elfogadta, alperes részére ügygondnokot renr'elt és a tárgyalásra határidőt tűzött; a tárgyaláson az ügygondnok pergátló kifogással élt, ennek az elsőbiróság helyt adott azon indokolással: «hogy a jelen per az összegre való tekintettel nem a sommás, hanem a községi bíróság hatáskörébe tartozik az 1877 : XXII. t.-c. 14. §-a szerint.» Felperes a határozat ellen felfolyamodással élt, indokolván azzal, hogy az 1877 : XXII. t.-c. nem intézkedik az ismeretlen tartózkodásu egyén mikénti perbeidézéséről, nem ismeri annak hirdetményi és ügygondnok utján való megidézését. Ha tehát községi bíráskodás alá tartozó ügy ismeretlen tartózkodásu alperes ellen folyamatba teendő, erre a sommás biróság illetékes, mert hirdetményi idézés csakis sommás, illetve rendes eljárásban alkalmazható és az 18ö8: LIV. t.-c. erre vonatkozó 268., 269. §§-ai a községi biróság előtt való eljárásra nincsenek kiterjesztve. Ezen felfolyamodás folytán a kir. tszék felébb, tanácsa a következő végzést hozta: «A kir. jbiróság végzését indokai alapján és még azért hagyja helyben, mert tekintettel arra, hogy az 1877: XXII. t.-c.-ben az ismeretlen helyen tartózkodásu alperesnek ügygondnok által való perbeidézése kifejezetten eltiltva nincs s más ily esetekben követett joggyakorlatnál fogva is következik, hogy oly esetekben, midőn a községi bíráskodás hatáskörébe tartozó követelés ismeretlen tartózkodásu alperes ellen pereltetik, az általános perrendtartásnak idevonatkozó határozatai a községi biróság által is megfelelően alkalmazandók.> A kir. tszék fölebb. tanácsának e végső határozata kimondja, hogy a hirdetményi eljárás — mert az kifejezetten eltiltva nincs — a községi biróság előtt való eljárásban is alkalmazandó. Ugy vélem, szó fér annak helyességéhez, hogy ha valamely eljárás valamely alaki törvényben kifejezetten eltiltva nincs, hogy az esetben az alkalmazható lenne; az általa hivatkozott birói gyakorlattal pedig ellentétes gyakorlatról van tudomásom. De furcsa is lenne, ha a tót községi biró magyar nyelven rendelne hirdetményi eljárást. A különböző vélemények helyességéhez minden esetben szó fér. Most a készülő perrendtartásban, vagy életbeléptetési törvényben kellene tehát a kérdést kételyt kizáró módon rendezni. Ha az adós külföldön, de ismert helyen lakik, az esetben is 40 korona összegen aluli követelést az 1877 : XXII. t.-c. 15. §-a folytán alig lehet rajta behajtani. Pedig általában azt tapasztaljuk, hogy Ausztriában az ottani bíróságok 1 koronás, sőt kisebb összeg iránti pereket is elfogadnak magyar állampolgárok ellen és azokban eljárnak. Helyes lenne tehát, hogy jövőre mód nyújtatnék, hogy a külföldön lakó akár ismert, akár ismeretlen helyen tartózkodó alperes 40 korona összegen aluli követelésre itt perelhető lenne. Véleményem az lenne tehát, hogy a 40 koronán aluli ügyekben, ha az alperes külföldön vagy Ausztriában, akár ismert helyen, akár ismeretlen helyen tartózkodik, ellene a jbiróság előtt sommás pert lehessen indítani. Rideant consules. Irta ifj. dombóvári SCHULHOF GÉZA dr., bpesti ügyvéd. Videant consules cim alatt az Ügyvédek Lapjában Dolesciiall Alfréd dr., magántanár és btőtszéki biró ur tollából cikksorozat jelent meg. Legyen szabad alábbiakban egy pár rövid széljegyzet alakjába foglalt megjegyzéseimet fölsorolnom.