A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 19. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Vége

72 A JOG ségre vonatkozván, nem terjed ki a kereseti követelésre, mely a K.-vel szemben felmerült nyereség folytán állott elő. A jogvita első sorban akörül forog, hogy van-e felperesnek a K. Menyhérttel kötött ügylet alapján általában követelése alperessel szemben, amely kérdés csak az A) alatti okirat értelmezése utján dönthető el. Az A) alatti okiratból és a felek előadásából nyilvánvaló, hogy a közk. társaság feloszlása folytán alperes betétére és nyereségjutalékára nézve kielégíttetett, felperes pedig átvette az üzlet aktíváit és passzíváit. A K. Menyhérttel kötőit ügylet, mely a tó'zsdebiróságnál 21/1876. sz. a. indított per iratainál A) a. fekvő kötvény szerint abból ál'ott, hogy a Sch. és G. cég K. Menyhért számára mint bizományos vett 1,000 mm. tengerit, az A) a. okirat keletkezésekor még lebonyolítva nem volt, a feleknek meg kellett tehát állapodniok abban, hogy ezen elszámolás tárgyát köztük még nem képezett ügyletből a felekre mily kötelezettségek származnak. Ennek folytán állapcdtak meg a felek abban, hogy ha ebből az ügyletből a feloszlott társaságnak kötelezettségei származnak, azokért közösen szavatolnak, továbbá, hogy az ebből az ügyletből eredő vesztesség felét alperes köteles a felperesnek megfizetni. Ez utóbbi kikötésnek tehát kétségkívül az az értelme, hogy mindennemű vesztesség fele az alperest terheli, az pedig nyilvánvalóan vesztesség, ha az ügyletből felmerült követelés behajthatatlanná válik, mert felperes a K.-féle ügyletből netán származó követeléseket az üzleti aktívák között vette át és az ebből netán befolyt nyereség felét alperesnek kiszolgáltatni nem tartozott, másrészt pedig alperest a nyereség jutalékára nézve kielégítette, arra vaio tekintet nélkül, hogy lesz-e vesztesség a K.-féle ügyletből. A követelés behajthatlanná-válása által a felperes nyereségjutaléka csökkenvén, a dolog természetéből folyik, hogy ennek megfelelően kell az alperes nyereségjárulékának is kisebbednie. Nem lehetett ezzel szemben azt az alperesi értelmezést elfogadni, hogy a «veszlesség» kitétel csak arra az esetre vonatkozik, ha a volt cég terhére és K. Menyhért javára árkülönbözet merült fel, ha tehát az ügylet a feloszlott közk. társaságra veszteséggel bonyolittatik le, mert az ilyen vesztességre nézve az A) a. levél azon kitétele tartalmaz intézkedési, hogy a felek az ügylet tekintetében közösen szavatolnak, továbbá, mert a per adatai nem nyújtanak támpontot arra, hogy az ügylet tisztán árkülönbözeti ügylet lett volna és hogy ennélfogva más, mint az árkülönbözetből eredő vesztesség ki lett volna zárva. Ugyanis a tőzsdebirósági iratoknál fekvő kötlevélből kétségtelen, hogy a Se-1, és G. cég, mint bizományos vette meg K. Menyhért részére a szóban forgó tengerit; ezzel szemben azt, hogy nevezett cég az ügyletbe önszerződő félként önmaga lepett be és hogy ekként az árkülönbözet a javára merülhetett fel, felperes tagadásával szemben alperes mivel sem bizonyította, holott a bizományi viszonyt igazoló kötlevéllel szemben ennek bizonyítása őt terhelte. Ennek bizonyítása nélkül pedig a bizományi jogviszonyból folyik, hogy a bizományos, aki a harmadik személylyel szemben saját személyében lesz kötelezve, és igy az eladónak a tényleges átvéteelmulasztása esetében felmerült árkülönbözetet megtéríteni tar- ' tozott, ezt az árkülönbözetet nem tekintheti nyereségnek, mert azért maga felelős az eladóval szemben. Ebből kiindulva, minthogy a Sch. és G. cégnek K. Menyhért ellen fennálló követelése a tözsdebiróság által 1,000 frt tőkében és ennek 1896 május 4-től járó ö°o kamatában megítéltetett, minthogy a kereset beadásáig járó kamat 109 frtot tesz ki és minthogy a B. C. és D. a. okirat szerint megállapított költség címén 134 frt 5 kr. merült fel, továbbá minthogy e követelés behajthatlannak mutatkozván, ez által 1,243 frt 3 kr. vesztesség támadt, ennélfogva alperes a vesztességnek felét, azaz a keresetileg követelt 621 frt 52 krt az A) a. levélben vállalt kötelezettség értelmében megtéríteni tartozik. Ad. a) Nem jöhet figyelembe ezzel szemben az a védekezés, hogy'500 írtnál több semmi esetre sem ítélhető meg, mert az 1898. Sp. 73. sz. iratok szerint felperes csak az emiitett perben lett volna hajlandó követelése helyett 500 frtot elfogadni, minthogy pedig e per hatáskör hiányából megszűnt, felperes ottani nyilatkozata hatályát vesztette és követelésének többi részéről való joglemondásnak nem tekinthető. Ad. b) Annak megállapítása folytán, hogy a behajthatlan követelés felét mint vesztességet alp. megtéríteni köteles, a dolog természetéből következik, hogy a felmerült, de az adóstól meg nem térült költség és a be nem folyt kamat is megtérítendő, mert ezek kétségkívül a vesztesség fogalma alá esnek és mert felperes, ki a volt Sch. és G. cég aktíváit átvette, jogosítva volt a követelés behajtása iránt alperes megkérdezése nélkül is a szükséges lépéseket megtenni, mert ezek nélkül a követelés behajthatatlansága és a vesztesség felmerülése meg nem volt állapitható. Ad. c) Igaz ugyan, hogy a felperes 91/896. sz. a. 1895. dec. 28-án 360 frt árkülönbözet és 60 Irt jutalék iránt keresetet indított K. Menyhért ellen, de ebben a perben pervesztessé vált. Alperesnek az a védekezése azonban nem bir alappal, hogy felperes ebben a perben azért kérte az ügylet hatálybantartását, hogy az áralakulás irányzatának megfelelően nagyobb árkülönbözet merüljön fel, mert a beszerzett iratokból kétségtelen, hogy a tözsdebiróság az ügylet további hatálybantartását nem egyedül a felperes kérelmére, hanem a c'olog természetének megfelelően mondotta ki, éspedig azért, mert a fedezetnyujtás elmaradása miatt az ügylet nem volt a teljesítési határidő eltelte előtt lebonyolítható Ennélfogva közömbös az, hogy felperes és K. Menyhért meg-siUr^rlML- e az üevlet hatálybantartásában, mert ez az ily megS£S^SSlT?5tályb.n maradt volna. Abból tehát, hogy ? neres eredettg csak 360 frt különbözet és 60 frt jutalék .ránt píeltc KMenyhértet, nem következ.k, hogy a felperes pervesztessége dacára, csak ez az összeg volna vesztessegnek tekinthető, k tözsdebiróság a megkötött ügyletet hatályosn.1* annak ujabb megkötésére szükség nem volt. Ad. d) A fent kifej enekbő kitűnik8 hogy alperes nem bizonyította azt, hogy^ K -vel kötött ügylet a lényeges teljesítésnek eleve való kizárásával, k.zaróla* az árkülönbözetre irdr.yuló ügylet volt és a tözsdebiróság előtt0 lefolyt perben ezzel maga K. Menyhért sem védekezett. De ettől el is tekintve, alperes nem hozhatja fel ezt a kifogás felperessel szemben, akivel társaságban állván, hasonló ügyletek tekintetében elszámolt, s az ezekből eredő nyereséget felvette; miért is nem védekezhetik sikeresen azzal,hogy a vesztességet megteríteni nem tartozik. Ad. e) Alperes csak azt kivánta bizonyítani, hoev K Menyhért egyességet ajánlott, de ez a körülmény nem döntő mert eltekintve attól, hogy a követelésénél k.seob összeg elfogadására a felperes nem volt köteles, alperes nemis bizonyította azt hogy K. Menyhért ebben az időben fizeteskepes volt. Miértis alperest a kereseti tőke, kamat, és mint pervesztest a ptr 251 S-hoz képest a perköltség fizetésére kötelezni kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 ápril 9-án 2,956/r. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi arra, hogy alperesnek 15 nap a. 232 K 90 f. perbeli és 61 K. 30 f. felebbezési költséget fizessen, stb. Megokold s: Peres felek a Sch. és G. cég a. folytatott gabona és term. bizományi üzletüket az 1895 nov. 12-én létrejött megállapodások értelmében, ugyanazon hó 21-én felosztván, és alperes 20,239 frt 52 kr. betétére 2,212 frt 58 kr. nyereség jutalékára nézve kielégíttetvén, a K. Menyhérttel kötött, akkor még le nem bonyolított ügyletre nézve abban állapodtak meg, hogy azt felperes bonyolítja le, peres felek azonban az ügylet tekintetében közösen szavatolnak, és az ügyletből netalán felmerülendő vesztesség felét alperes felperesnek megtéríteni tartozik Felperesnek egész perbeli, de már magából abból a kereseti előadásából is, mely szerint ö, a közösség feloszlatásakor annak többi aktiv és passzív vagyonát átvette, meg lehet állapítani, hogy felperes a közös cég feloszlatásakor, K. Menyhérttel kötött ügyletből kifolyólag nem vett át saját illetőségébe valamely meghatározott összegű követelési, amelynek egyenértékét nyereség jutalékában alperes is megkapta volna; de kizártnak is tekinthető az által, hogy magának felperesnek végirati előadása szerint, a felek 3zért állapodtak meg abban, hogy a K.-féle ügyletből eredhető vesztesség közös lesz, mert a társaság feloszlatásakor nem tudták, hogy a K. megbízása folytán kötött ügyletből származó és kifizetendő árkülönbözet behajtható-e r Ezekből következik, hogy az alatt a vesztesség alatt, amelynek fizetésére nézve alperes felperes irányában megtérítési kötelezettséget vállalt, csak az a vesztesség érthető, amelyet felperes az által szenvedett volna, hogy a K, megbízása folytán kötött ügyletből kifolyólag kiadása lett volna, amely részére K. által meg nem téríttetett, de nem vonható ezen vesztesség fogalma alá az elmaradt rendes üzleti haszon, vagy nyereség. Minthogy pedig ebben az összegben, amely iránt felperes K. Menyhértet a tözsdebiróság előtt megperelte, 69 frt bizományi dij is foglaltatik, és ennek fele vagyis 30 frt a mostani kereseti követelésnek is részét teszi, a meg nem térült bizományi dij pedig elmaradt üzleti haszon és nem vesztesség: felperest követelésének ezen 30 frtot tevő részével el kellett utasítani, éspedig annyival inkább, mert a 60 frt bizományi dij felének felperes részére alperes által való megfizetése esetén felperes a bizományi dijnak őt illető részét megkapná, alperes pedig nemcsak a sajátját nem kapná meg, de még a felperesét is megfizetné, ami pedig az egyenlő részesedés elvébe ütköznék. Áttérve a tözsdebiróság által felperes részére K. Menyhért ellen megítélt 1,000 frt tőkének a 60 frt bizományi dijon felül maradó és 940 frt árkülönbözetet tevő részére, felperes alperestől annak a 940 írtnak, mint vesztességnek felét azon az alapon követeli, hogy K. Menyhérttől nyert megbízás folytán az annak tárgyát tevő 1,000 mm. tengerit a feloszlatott cég 3-ik személytől tényleg megvette és az ügylet lebonyolításakor felperes a 940 frtot annak megfizetni volt köteles. K.-től azonban azt be nem hajthatta. Ezen az alapon azonban, a 940 frtnak, mint vesztességnek fele részét alperes terhére megállapítani nem lehet, mert a kereset alapjának bebizonyítása felperest terhelvén, felperes alperesnek tagadásával szemben, bebizonyítani tartozott volna, hogy az 1,000 mm. tengerit a feloszlatott közös cég K. Menyhért részére 4 frt 84 krjával tényleg megvette és felperes mmázsánkint 3 írt 90 krért tényleg eladta és ekként az eladónak, kitől a tengerit a cég megvette, felperes a 940 frt árkülönbözetet valóságggal megfizette. Felperes azonban azt megfelelő módon nem bizonyította. A bpesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának 998/896. sz. ítélete ugyanis ide vonatkozólag nem bizonyít és ez az ítélet felperest a bizonyítás alól nem menti fel, mert ezzel az Ítélettel csak a felperes és K. Menyhért között fenforgott viszony döntetett el, éspedig pusztán árkülönbözeti alapon és igy azt a kérdést, hogy az 1,000 mm. tengeri valóságos (effektív) megvétel és eladás tárgya volt-e? a tözsdebiróság vizsgálat tárgyává sem tette. Ami pedig a tengeri valósággal megvételének kiegészítéséül felperes esküjével eszközölni kivánt bizonyítást illeti- ennek eltekintve attól, hogy R. I. a felperesnek beismerten alkalmazottja,