A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 19. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Vége

A JOG 73 és így vallomása aggályos volna, helyt adni már csak azért sem lehetett, mert felperes alperesnek azzal a védekezésével szemben, hogy olyan egyén, akitől az 1,000 mm. tengeri K. részére megvétetett s olyan, akinek felperes azt eladta volna, nincs, felperes sem az eladót, sem a vevőt meg nem nevezte, sem a vonatkozó kötleveleket és a 940 Írt árkülönbözet kifizetését igazoló nyugtát be nem mutatta. Ily körülmények között pedig üzleti alkalmazottjának egymagában álló vallomását kész bizonyítékul nem lehetne elfogadni. Mindezeknél fogva a kereseti követelésből és az állítólagos 9i0 frt veszteség fele vagyis 460 frt tekintetében, a kereset alapja bizonyittatlan maradván, felperes annak megtérítését alperestől nem követelheti. Abból, hogy felperes a K. Menyhérttől behajtani kivánt 60 frt bizományi dijból és 940 frt állítólagos vesztességből álló tőkekövetelésnek felét alperestől nem igényelheti; önként következik, hogy felperes alperestől kamatot és az 1,000 frt K.-től való behajtásának megkísérlése körül felmerült költség felének megtérítését sem igényelheti, stb. A m. kir. Kúria (1903 febr. 18-án V. 962. sz. a.) A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. A vádlottnak az a nyilatkozata, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát nem képezi, a bp. 385. 1. a) p. alapján bejelentett semmisségi panasznak tekintendő. Az a valónak elfogadott tény, hogy a vádlott a fömagán• adlo ingóságát illetve orájat szándékosan összetörte, a btk. 418. rendelkezésébe ütköző bűncselekmény ismérveit ki nem meríti, mert az abba ütköző cselekménynek nemcsak az az ismérve, hogy a rongálás szándékos legyen, hanem egyúttal az :s. hogy a rongálás jogtalanul is történjék. A margittai kir. jbiróság mint btö biróság (1902 február -'ó-án 45 i. sz. a.) ingóvagyon-rongálás vétsége miatt vádolt G. Lőrinc elleni btő ügyben következőleg itélt: G. Lőrinc vádlottat amiatt, hogy 1902 január 21-én Sch. Sámuel magán vádlónak 12 K. értékű fali óráját szándékosan összetörte, a btkv. 418. §-ába ütköző ingóvagyon rongálásának vétségében bűnösnek mordja ki és ezért a btk. 418. §-a alapján a folyamatbavételtől számítandó 5 napi fogházra s az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ban jeizett célokra fordítandó s jelen ítélet jogerőre-emelkedésétől számított 15 nap a. különbeni végreh. terhe a. fizetendő, behajthatlanság '•setén 1 napi fogházra átváltoztatandó 5 K. pénzb. itéli. stb. Megokolás: A tárgyalás során kihallgatott P. J. tanú, Sch. Sámuel sértett esküvel megerősített vallomásai és vádlott beismerése által bizonyított tényállás szerint vádlott 1902 jan. 21-én több társával együtt Sch. Sámuel korcsmájában pálinkázott, s egymással veszekedni kezdettek; e miatt Sch. S. korcsmáros attól tartva, hogy verekedés támad, a további pálinkaadást azon ürügy alatt, hogy már 9 óra van, megtagadta. Vádlott a fölötti ingerültségében, hogy még csak 7 óra volt, botjával szándékosan Sch. S.-nek a falonfüggő órájára csapott, ugy hogyannak üveglapja összetört és az óra hasznavehetetlenné vált, miáltal sértett 10 K. kárt szenvedett. Vádlott ezen cselekménye a btk. 418. §-ban meghatározott ingó vagyonrongálás vétségének tényálladékát állapítván meg, amiatt vádlottat bűnösnek kimondani, büntetlen előéletét, a cselekményt feltehetően ingerült kedélyállapotban követhette el, mint enyhítő körülményeket mérlegeive, a btk. 418. §-a alapján büntetni kellett. rt. nagyváradi kir. tszék mint felebbviteli btő biróság (1902 május 24-én 7,468 B. sz. a.) a kir. jbiróság ítéletének felebóezett részét indokai alapján helybenhagyja, nem felebbezett részét nem érinti. Kötelezi G. Lőrinc vádlottat, hogy a bp. 480. §. alapján 8 K.-át mint a felebbv. elj. folyamán felmerült költséget 15 nap a. végrh. terhével msgánvádló részére fizessen meg. A m. kir. Kúria. (1902 február 12-én 1,275. sz. a.) A bp. 437. §. a bp. 557. § a végső bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó harmadik bekezdése értelmében a bp. 385. §. 1. a) p. alapján mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisitettík, vádlott a vád alól felmentetik és Sch. Sámuel m. vádló a P. J. tanú kihallgatásával felmerült 2 K. bűnügyi költség megfuetésér e a bp. 482. §. 2. bek. érteim, köteleztetik. Megokolás: A vádlottnak az a nyilatkozata, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát nem képezi, a bp. 385. §. 1. aj p. alapján bejelentett semmisségi panasznak tekintendő. Az a valónak elfogadott tény, hogy a vádlott a íőmagánvádló ingóságát illetve óráját szándékosan összetörte, a btk. 418. §. rendelkezésébe ütköző bűncselekmény ismérveit ki nem meriti, mert az abba ütköző cselekménynek nemcsak az az ismérve, hogy a rongálás szándékos legyen, hanem egyúttal az is, hogy a rongálás jogtalanul is történjék. Ez az ismérv pedig megállapítva nincsen. Minthogy pedig a bp. 557. §. szerint megfelelően alkalmazandó, a bp. 437. §. első bek.-nél fogva, a kir. Kúria határozatát a kir. tszék által valónak elfogadott tényre köteles alapítani, a valónak elfogadott tény pedig bűncselekményt nem képez, a btk. vonatkozó rendelkezéseit mindkét alsóbiróság tévesen alkalmazta a vádlott bűnösségének megállapításánál — mihez képest az alsó bíróságok ítéleteinek megsemmisítésével vádlott a vád alól fel voit mentendőMagában az a körülmény, hogy a valónak bizonyult cselekmény nem találtatott egyúttal büntetendő cselekménynek és a btk. 260. § ba ütköző vétség ismérveit ki nem meriti, a vádlott terhére e vétség a btk. vonatkozó rendelkezésének téves alkalmazásával állapíttatott meg. A brassói kir. tszék mint btö felebbviteli biróság (1902. ápri15-én 2,867 B. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt P. Rikárd elleni bűnügyében következőleg itélt: A kir. tszék az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és P. Rikárd vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 260. §-ában meghatározót 2. rendb. hatóság előtti rágalmazás vétségében, melyet az által követett el, hogy 1901. aug. 15-én a fogarasi szolgabírói hiv. előtt T. H. és H. R. ellen tett feljelentésében nevezetteket azzal vádolja, hogy a tilalmi időben vadásztak, mely vádja azonban valótlannak bizonyult, és ezért vádlottat a btk. 260. §. alapján, a 92. §. alkalmazásával az 1892. XXVII. t.-c-ben meghatározottcélokra forditandó végreh. terhével 15 nap a fizetendő 40—40 K. pénzbüntetésre itéli, mely behajthatlanság esetén 4 és 4 napi fogházra változtatnák át. Köteles vádlott az esetleg ezután felmerülendő bűnügyi kölségeket továbbá T. H. sértettnek felebbezési eij. során felmerült költségei fejében 30 K-át megfizetni. Megokolás: A bűnügyi iratoknál elfekvő 47. sz. közigazgatási iratok, valamint vádlott beismerése alapján megállapítást nyert, hogy vádlott T. H. és H. R. ellen 1901. aug. 15-én a fogarasi szolgabírói hivatal előtt azon feljelentést tett, hogy ezek az 1883: XX. t.-c. ben irt kihágást követték el az által, hogy tilalmi időben, 1901. aug. 15-én nyúlra vadásztak. Ezen feljelentés folytán sértettek ellen az eljárás megindittatott, azonban a fogarasi szolgabírói hivatalnak 1901. szept. 2-án kelt ítélete folytán a kih. vádja alól felmentettek. Tekintettel arra, hogy vádlott sértetteket büntethető cselekmény elkövetésével, vadászati kihágással vádolta, tekintettel arra, hogy azon cselekmény, mely miatt a feljelentés tétetett, büntethető volna, mert az eljárás annak folytán folyamatba tétetett és csak a bizonyítás teljes keresztülvitele után mondatott ki sértettek felmentése, és tekintettel végül arra, hogy a feljelentés büntető hatáskörrel felruházott hatóság előtt tétetett, és hogy az valótlannak bizonyult, vádlott, minthogy ezen cselekménye a btk. 260. §-ában irt rágalmazás vétségének összes tényelemeit magában foglalja, bűnösnek volt kimondandó. A btk. 92. §-ának alkalmazását vádlott büntetlen előélete, agg kora és terhes családi viszonyai teszik indokolttá. Vádlottnak a bűnügyi, valamint T. H. sértettnek a felebbezési főtárgyaláson történt megjelenése folytán felmerült költség k viselésére való köteieztetése a bp. 480. §-án aiapszik. A m. kir. Kúria (1903. február 12-én 1,276 sz. a.) A kir. tszék Ítélete a bp. 385. §. 1. a) p. alapján a bp. 437. £-ának a bp. 557. §. szerint megfelelően alkalmazandó 3. bek. érteim, megsemmisíttetik és vádlott a vád alól felmentik. Megokolás: A fogarasi főszolgabíró 1901. szept. 2-án 2,057. sz. a. hozott ítéletével P. H. és H. R. magánvádlókat az ellenök P. R. vádlott által folyamatba tett vadászati kihágás vádja alól abból az indokból mentette fel, mert hogy aug. 15-e az általános vadászati tilalom ideje alá már nem esik. Azonban a feljelentésben foglalt az az állítás, hogy nevezettek aug. 15-én vadásztak, valónak bizonyult. Minthogy pedig magá| ban az a körülmény, hogy a valónak bizonyult cselekmény nem j találtatott egyúttal büntetendő cselekménynek és a btk. 260. §-ba ütköző vétség ismérveit ki nem meriti, a vádlott ter hére a vétség 1 a btk. vonatkozó rendelkezésénektéves alkalmazásával állapíttatott meg, a vádlott javára tehát a bp. 385. §. 1. a) pontjában fog1 lalt semmisségi ok fennforogván, a kir. tszék Ítéletének megsem' misi'ésével vádlott a vád alól fel volt mentendő. A vádlott az által, hogy mint háztartással foglalkozó nő, I egy közönséges használatban levő konyhakést felkapva, fenyeJ gette veszélyesen a hatósági közegeket, felfegyverkezettnek még nem tekinthető, mert egy közhasználatra szolgáló eszköz fegyvert rendszerint nem képez. A szegedi kir. tszék mint btö biróság (1902 március 7-én 3,330 B. sz. a.) hatóság elleni erőszak miatt vádolt T. Józsefné elleni bünügvben következőleg itélt: T. Józsefné vádlott bűnösnek mondatik ki a btkv. 165. §-ba ütköző s ugyan e §. szerint, — de a 92. §. alkalmazásával a 20. § érteim, minősülő hatóság elleni erőszak vétségében, melyet az által követett el, hogy Szentesen 1901. június 8-án d. e. a nála kielégítési végreh. foganatosítása végett megjelent V. S. kir. végrehajtót és az ezzel együtt volt N. J. becsüst, mint hatósági közegeket, a hatóság meghagyásának teljesítésében leszurással való veszélyes fenyegetéssel megakadályozta: s ezért a nevezett vádlott a btk. 165. § alapján a 92. § alkalmazásával a foganatbavételtől számítandó 14 napi fogházra Ítéltetik. Köteleztetik e mellett az államkincstár részéről eddig felmerült 30 K. 80 fii!., valamint az ezután felmerülendő bűnügyi költségeket ugyanannak részére megtéríteni, stb. Megokolás: T. Józsefné vádlott az ellene emelt vádból a főtárgyaláson annyit ismert el, hogy a kérdéses alkalommal nála megjelent hatásági közegek jövetelük célját előadván, ő kicsit dühös lett és káromkodott a miatt, mert a szóban forgó tartozás még az ő urának első feleségétől maradt s ő elsőbirósági elmarasztaltatása dacára sem érezte magát kötelezettnek azt megfizetni, mindazonáltal haragjában csak annyit mondott a hatóság embeh reinek,ogy Tnenjenek> «tisztuljanak»; de egyébként azokat nem