A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 19. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 19. számához. Budapest, 1903 május 10. Köztörvényi ügyekben. Helytelen felperesnek az az állítása, hegy a joggyakorlat feltétlenül megállapította volna a gyári üzemben testi épségükben megsérült munkásoknak a munkaadó részéről való kártalanítását, mert ehhez egyrészről a munkaadónak hibája, vagy mulasztása, másrészről az szükséges, hogy a munkást gondatlanság ne terhelje A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 május 13. G. 696/1901. sz. a.) Totis Vilmos dr. ügyvéd kirendelt pártfogó által képviselt N. Rupert, volt gyári munkás, felperesnek, Ben de Ödön dr. ügyvéd által képviselt «E!ső osztrák jutafonó- és szövőgyár részvénytársaság* bej. cég alperes ellen gyári balesetből eredő tartásdíj iránt a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik és végrehajtás terhe mellett arra köteleztetik, hogy alperesnek a felebbezési bíróság ítéletében megszabott teljesítési határidő alatt 55 K. felülvizsgálati költséget fizessen. Meg okol ás: Alaptalan felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt helytelenül mellőzött, arrikor a felperes részéről annak a ténykörülménynek bizonyítása végett kihallgatni kért tanukat, hogy a nyírógép a felperest ért baleset alkalmával védőkészülékkel ellátva nem volt, ki nem hallgatta és amikor a kihallgatott szakértő véleményének abban az irányban kiegé zitését el nem rendelte, hogy az alperes gyárában működésben talált gépek az eme szakmában alkalmaztatni szokott és a munkások élete és testi épségének biztossága tekintetében a követelményeknek megfelelő gépak közt a legtökéletesebbek-e ? Meit a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyvében foglaltatik ugyan az a bejegyzés, nogy felperes felebbezési indokait előterjesztette, de ha ez a bejegyzés akként volna is érthető, hogy felperes Írásban beadott felebbezése indokait terjesztette elő, magában ez írásbeli felebbezésben csak az foglaltatik, hogy felperes az elsó'birósági eljárásban adott szakértői vélemény hiányosságát és helytelenségét annyiban kifogásolta, hogy abban figyelmen kivül hagyatott az a körülmény, hogy az a nyírógép, amelyen felperes dolgozott, csak a baleset után lett védőkészülékkel ellátva és a véleményben említve sem volt az, vájjon az alperes gyárában üzemben tartott gépek a legtökéleteseDbek-e vagy sem, de, hogy felperes a felebbezési eljárásban tanukkal kívánta bizonyítani azt, hogy a nyírógép, amelyen felperes az 1895. évben történt baleset alkalmával dolgozott, abban az időben védőkészülékkel nem volt ellátva és hogy a szakértői bizonyítás ismétlését kérte volna, ennek sem Írásbeli telebbezésébten, sem a tárgyalási jegyzőkönyvben, sem végül a megtámadott Ítéletben nyoma nincs. Azáltal tehát, hogy a felebbezési bíróság tanúkihallgatást nem rendelt el és azáltal, hogy a szakértő-bizonyítást hivatalból nem ismételte, eljárási jogszabály nem sértetett, éspedig ez utóbbi irányban annál kevésbbé, mivel annak a kérdésnek felderítésére, hogy a nyirógépen volt-e 1885 évben védőkészülék alkalmazva, a szakértői bizonyítás alkalmasnak sem mutatkozik és mivel az kérdés, hogy az alperes gyárában üzemben tartott gépek a legtökéletesebbek-e, vagy sem, a per eldöntésére azért nem bír döntő befolyással, mert a gyáros a legtökéletesebb gépek tartására törvény által kényszerítve nincs és alperesnek a baleset előidézésében való mulasztása egymagából abból a körülményből, kogy nem a legtökéletesebb gépekkel dolgoztat, jogilag megállapítható nem volna. Felperesnek az a további panasza is alaptalan, hogy a felebbezési bíróság a kereset elutasítása által az anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta, amennyiben figyelmen kivül hagyta az 1884: XVII. t.-c. (ipartörvényj 114. §-nak és a C. alatt csatolt gyári rendszabály 14. és 15. §-nak rendelkezéseit, úgyszintén az elsó'birósági eljárásban kihallgatott Z. Antal és P. Irma tanuk abbeli vallomását, amely szerint a felperest ért baleset a kellő kiképzés hiányának tulajdonitható, valamint a joggyakorlatot, mely ismételten kimondotta, hogy a gyári üzemben testi épségükben megsérült munkásokat a munkaadók megfelelő tartásdíjban részesíteni tartoznak. Annak a megemlítése mellett, hogy az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről szóló 1893: XXVII. t.-c, a felperest 1885. évben ért baleset idejében még megalkotva nem volt, való ugyan, hogy az 1884: XVII. t.-c. 114. §-a minden gyáros kötelességévé tette, gyárában saját költségén mindazt létesíteni, ami tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál, de a fenforgó esetben az alperes nem tehető felelőssé a gyárában felperest ért baleset következményeiért, mert a felebbezési bíróság meg nem állapított oly lényeket, amelyek alapján alperesnek valamely mulasztása kimondható volna, ellenben oly tények állapíttattak meg, amelyekből a felperes vigyázatlanságára lehet következtetni. Ugyanis a felebbezési bíróság magáévá tevén az elsőbiróság ítéletének tényállását, ezzel tényként megállapítottnak azt fogadta el, hogy a felperes által végzett munka a közönséges munkásétól eltérő semmiféle különös szakbeli ügyességet nem igényelt és a betanítás idejét, a kihallgatott szakértő véleménye alapján legfeljebb egy napban állapította meg, továbbá, hogy a felperest ért baleset a munkába-állás 3-ik napján történt. E tényállás mellett tehát nem alkalmazta a felebb.zési bíróság helytelenül az anyagi jogszabályt, amikor alperes kártérítési kötelezettségét az 1884: XVII. t.-c. 114. §-a alapján és továbbá a C. alatti gyári rendszabály 14. §-nak ama rendelkezése alapján, amely szerint alperes gyárában minden munkás az ott említett figyelmeztetésben és kitanitásban részesítendő, ki nem mondotta, mert oly tények meg nem állapíttattak, amelyekből alperesre nézve az 1884: XVII. t.-c. 114. §-a által reá rótt kötelesség megszegése, vagy a C. alatti gyári rendszabály 14. §-ban foglaltak elmulasztása jogilag következhető volna. Ami pedig a C, alatti gyári rendszabály 15. §-a G. pontjára való hivatkozást illeti, az e pontbeli rendelkezés figyelmen kivül hagyásával sem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt, mert felperes a keresetet nem az említett gyári rendszabályban, alperes részéről munkásainak balesetbeli sérülés esetére feltételesen tett segélyezési ígéretére alapította, hanem kártérítést követel, melynek sem jogalapja, sem tárgya nem azonos. Hogy pedig a felebbezési bíróság Z. Antal és P. Irma tanuknak a baleset ukára vonatkozó abbeli véleményét nem vette tekintetbe, amely véleményük szerint a baleset okául felperesnek gyakorlatlan és nem-kellőleg kiképzett voltát említették, ezzel jogszabályt nem mellőzött, mert a felebbezési bíróság abban a tekintetben, hogy mily előképzettség és gyakorlat szükséges a nyirógépnek helyes és veszély nélküli kezeléséhez és ez a gyakorlat mennyi idő sajátítható el, meggyőződését az e részben kihallgatott egyéb tanuk vallomása és a meghallgatott szakértő véleménye alapján megállapíthatta és ebbeli indokolási kötelességének is eleget tett. Ami végül a joggyakorlatot illeti: helytelen felperesnek az az állítása, hogy a joggyakorlat feltétlenül megállapította volna a gyári üzemben testi épségükben megsérült munkásoknak a munkaadó részéről való kártalanítását, mert ehhez egyrészről a munkaadónak hibája vagy mulasztása, másrészről az szükséges, hogy a munkást gondatlanság ne terhelje. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Felperes sem az eladót, sem a vevőt meg nem nevezte, sem a vonatkozó kötleveleket és az árkülönbözet kifizetését igazoló nyugtát be nem mutatta, ily körülmények között pedig üzleti alkalmazottjának egymagában álló vallomását kész bizonyítékul nem lehet elfogadni. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. bíróság (1901 július 12-én 46,283 sz. a.)Török Gyula dr. ügyv. ált. képv. G. Zsigmondnak, M a n d e 1 Sándor dr. ügyv. ált. képv. Sch. Mór ellen 1,243 K. 4 f. s jár. i. keresdelmi perében következően i t é 1 t: Alperes köteles 1,243 K. 4 f. tőkét, ezután 1898 július 18-tól járó kamatot és 257 K. 40 f. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével felperesnek fizetni, stb. Megokolás : Az Ai a. okirat szerint felperes és alperes az általuk alkotott közkereseti társaságot feloszlatták és felperes kifizette az alperesnek 20,239 frt. 82 kr. vagyonbetétét és 2,212 frt. 51 kr. nyereségjutalékát. Kikötötték a felek, hogy a K. Menyhérttel kötött ügylet tekintetében közösen szavatolnak és az ezen ügyletből felmerülendő vesztesség felerészét alperes a felperesnek megfizetni tartozik. Minthogy pedig K. Menyhérttel szemben 1,000 frt. követelés merült fel, amely megítéltetvén és annak erejéig K. Menyhért ellen végreh. vezettetvén, a követelés behajthatatlannak jelentkezett: s ennélfogva felperes tőkéből, kamatból, továbbá költségekből álló és 1,243 frt. 5 leirt kitevő követelésének, mint vesztességnek felét, azaz 621 frt 52| krt követelte alperestől. Alperes azzal védekezett, hogy a) felperes 500 frtnál többet a nagyobb összegről való lemondása folytán nem követelhet; b) hogy kamatra és költségre nincs igénye; c) hogy csak 180 irtot követelhetne felperes, mert az 1,000 frt árkülönbözet azon csalárd eljárása folytán merült fel, hogy a már lebonyolított ügyletet az árkülönbözet növelése céljából hatáiybanlevőnek mondotta ki; d) hogy ezt az összeget sem követelheti, mert a K. Menyhérttel kötött ügylet a tényleges teljesítés előzetes kizárásával kötött tőzsdei árkütönbözeti ügylet volt, amelyből bíróilag érvényesíthető kötelezettség nem származhatik: e) hogy K. Menyhért oly időben ajánlott egyességet, mikor még fizetésképes volt, de felperes azt el nem fogadta: f) végül viszonválaszában azt vitatta alperes, hogy az A.i a okiratban foglalt kikötés csak a vesztes-