A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - Elzüllött kiskoruak kényszerneveltetése Poroszországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG 1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1903 május 3. Köztörvényi ügyekben. Az 1868. LIV. t.-c. 36. §-a érteim, a házassági összeköttetésből és elválásból keletkező keresetek annak a tszéknek az illetőségéhez tartoznak, amelynek területén a házasfeleknek állandó es utolsó együttlakásuk volt. A törvény az illetőség tekinteteben arra a kivételes esetre, amidőn a házasfelek az együttélést egyáltalában meg sem tartották, nem rendelkezik ugyan; tekintve azonban, hogy az idézett szakasz 2. bek. szerint olyan esetben, midőn az egyik távollévő fél tartózkodási helye ismeretlen, már elfogadja a személyes birói illetőség elvét, amenynyiben az ismeretlen tartózkodási! fél az elé a tszék elő idézendő, melynek területén a folyamodó fél lakik ; tekintve továbbá, hogy az 1868 : LIV. t.-c. 30. g-aban szabályozott személyes birói illetőség elve az általános szabály és az a legszélesebb keretű ; — ott, a hol az ettől való kivételek nem sz:ibályoztathatnak. vagy nem alkalmaztathatnak, ez az általános illetőségi szabály követendő. A m. kir. Kúria ^1903 február 3.-án 692/P. sz. a) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely a pestvidéki és a budapesti kir. tszék között azáltal merült, fel, hogy mindkét bíróság megtagadta G. Sándornak a nejével való életközösség helyreállítása iránti kérvényére a felhívás kibocsátásit, kövekezöleg határozott: G. Sándornak a nejével való életközösség helyreállítása iránt beadott kérvénye elintézésére a peslvdéki kir. tszék mondatik ki illetékesnek. Megokol ás: Az 1868. LIV. t-c. 36. §a érteim, a házassági összeköttetésből és elválásból keletkező keresetek annak a tszéknek az illetó'ségéhez tartoznak, amelynek területén a házas feleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. A törvény az i letőség tekintetében arra a kivételes esetre, a midőn a házasfelek az együttélést egyáltalában megnem tartották, nem rendelkezik ugyan; tekintve azonban, hogy az idézett szakasz 2. bek. szerint olyan esetben, midőn az egyik távollevő fél tartózkodási helye ismeretlen, már elfogadja a személyes birói illetőség elvét, amennyiben az ismeretlen tartózkodásu fél az elé a tszék elé idézendő, melynek területén a folyamodó fél lakik; — tekintve továbbá, hogy az 186S :LIV. t.-c. 30. §-ában szabályozott személyes birói illetőség elve az általános szabály és az a legszélesebb keretű, — ott, ahol az eltol való kivételek nem szabályoztatnak, vagy nem alkalmaztathatnak, ez az általános illetőségi szabály követendő. Tekintve, hogy az, hogy a házastelek az együttélést mégsem kezdették tanúsítva van, valamint tanusittatik az is, hogy G. Sándorné, ki ellen a felhívás kibocsátása kéretik, a pestvidékitszék területén levő Kispesten lakik, a most nevezett pestvidéki kir. tszék iiletőségét kellett megállapítani stb. Igaz ugyan, hogy az i885. 23. t.-c 4. és 5. S-ai a vizek part ját és medret a parti birtokos tulajdonának s a parti birtok alkatrészének nyilvánítják ; azonban az utóbb idézett 5. §. végpontjában világosan kimondatik az is, hogy a fennebbi 4. és 5. S-ok eme rendelkezései által, az e törv. életbelépte előtt magánjogi cimen szerzett tulajdon nem érintetik, hogy tehát e törvénycikknek a korábban érvényesen szerzett tulajdonra visszaható ereje nincsen. A pestvidéki kir. tszék (1900. ápril 7-én 6,309. sz. a.) Székely György dr. ügyv. álla! képv. T. község képv. W. Mátyás K. bírónak, a közalapitv. kir. ügyigazg. által képv. m. vall. alap. elleni ingatlan tulajdonjoga s j. iránti r. perében következőleg i t é 1 t: A taksonyi 327. sz. ikvi betétben A. I. 14. szórsz. 5,877 hrsz. alatt felvett ingatlanból a C. alatti rajzon 5,877/1 hrsz.-mai megjelölt 96 rjölre, a 16. sor 5,880/2 hrsz., ingatlanból a C. a. rajzon 5,881/1 hrsz. megjelöli 62 nőire, a 17 sorsz. 5,881/1. hrsz. ingatlanból a C. a. rajzon 58,811 i hrsz. megjelölt 69 dölre; továbbá ugyanazon betétben A. 18 sorsz. 5,881/2. hrsz. a C. a. 5,881/2 2. nrsz., a 28 sorsz. 5,883 hrsz., a C a. 5,883/1. hrsz.-mai megjelölt 968 Hőire, továbbá ugyanazon letétben A. I. 18; sorsz. 5,878, a C. a. 5,878/1, 5,880/1. a C. a. 5,880/1/1., a 18. sorsz. 5,881/2, a C. a. 5,881/1/2. hrsz. megjelölt ingatlanokra, végül ugyanezen letétben az I. 19. sorsz. 5,881/4. hrsz. a C. a 5,881/4/1. hrsz.-mai megjelölt ingatlanokra felp. község tulajdonjoga megítéltetik s alperes 15 nap s végreh. terhével annak tűrésére köteleztetik, hogy a jelzett ingatlanokra a tulajdonjog, a részletek bejegyzése s egy újonnan nyitandó betétbe való átvitele mellett Taksony község felp. javára tkvileg bekebeleztessék. Alperes 15 nap. a. s végreh. terhével köteles a jelzett ingatlan részeket felperes birtokába adni s elvont hasznok címén felperesnek 1897. január 30-tól számítva évi 19 kor. 44 fillért, valamint 425 K. perköltséget megfizetni. Felp. keresetének többi részével elutasittatik, stb. Megokolás: A Duna folyam az 1870. X. t.-c. rendelkezése folytán szabályoztatvár,, a Duna folyása a főmederbe | tereltetett. Ennek folytán az u. n. soroksári Dunaágban uj területek I keletkeztek, melyek a betétszerkesztés alkalmával a taksonyi 327. I sz. tkvi betétben felvett ingatlanok közé az alperes magyar vallásalap tulajdonául vétettek tel. Felperes község azonban azon az alapon, mert a taksonyi 3. sz. betétben A. I. 4, 33, 37, 38.11. sorsz. a. felvett ingatlanai parti fekvésüeks a szabályozás folytán keletkezett területek, mint növedék, a parti ingatlanok alkatrészét képezik, az alperes nevére felvett, a C. a. v.-rajzon megjelölt területek tulajdonjoga birtoka s a kereset beadásától járóelvont hasznai iránt indított keresetet. A szakértői véleményből kitűnik és R. Jakab stb. tanuk hit alatti vallomásával is bizonyítva van, hogy a felperes község tulajdonát képező 166, 5,106. hrsz. a. felvett ingatlanok a Duna folyam szabályozása előtt parti, vagyis közvetlenül a Lunával érintkező birtokot képeztek, az 5,101., 5,105. hrsz. a. felvett ingatlanok pedig még Dunamedret képeztek s a szakértői vélemény szerint az 1873-ban hitelesített elkülönítési tervm még kitüntetve nincsenek. Kétségtelen, hogy C. a. v.-rajzon kitüntetett s felperes keresetében felsorolt területek a Duna folyamának az 1870: X. t.-c- áital elrendelt szabályozása folytán keleikexett és pedig akként, hogy a Dunaág elzáratott, a vlz szine leszállott s ez által a meder egy része a víz alól felszabadult. Az 1885: XXIII. t.-c. 4. §. szerint a vizek partjai és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrésze s az 5. §. szerint a természetes iszapolások a parti birtok növedékét képezik. Igaz ugyan, hogy a jelen esetben már a meder elhagyásáról, vagyis a folyás megváltoztatásáról van szó, nem természetes csapolásáról, hanem a vizszinnek a szabályozás folytán történt leszállásáról s a medernek rnnek folytán beállott részleges felszabadulásáról. Kétségtelen azonban, hogy a hivatkozott törvényes rendelkezések ezen esetre is alkalmazandók, mert a jelen esetben is a part mentén ujabban, bár szabályozás folytán támadt területről, a part benyu'.ásáiól van szó s a kérdés lényegileg azonos. A ilyként támadt területek tehát a parti birtok növedékei s mivel felperesnek a felvett ingatlanai közvetlen a Dunával érintkező parti birtokok voltak, s az ezeknek megfelelő, a 47. sz. tkvban felvéve volt ingatlanok már a tkvi helyszínelés óta a felper.s község tulajdonát képezték és képezik, a hivatkozott ingatlanok mellett a fentiek szerint támadt, a rendelkező részben felsorolt területekre felperes község tulajdonjogát meg kellett ítélni, annyival inkább, mert az 1885: 23. t.-c. előtt kifejlődött jog gyakorlat i- a hivatkozott t -c. el lényegileg azonos volt, amenynyiben a víz partján támadt uj területekre nézve a part birtokos tulajdonjogát elismeite. Alperesnek ezzel ellenkező s az úrbéri egyezségre alapitolt fejtegetéseit a hivatkozott törvény és törvényes gyakorlattal szemben nem lehetett figye'embe venni; ha pedig alperes uradalom a part és vízhasználat jogát gyakorolta is, esetleg csak a halászatról szóló 1888: 19. t.-c. 3. §. érteim, jöhetett annak idején figyelembe, az a jelen perben nem döntő. A tulajdonjog megitéléséból folyik hogy alperes a jelzett területeknek birtokba adására s a kereset beadásától jogosan igényelt elvont hasznok megfizetésére is köteleztetett, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 január 21-én 2,804. sz. a.) az elsöbirósági ítéletnek nem felebbezett részét nem érinti, felebbezett azt a részét pedig, mely szerint a C. a. vázrajzon 5,878/1., 5,880/1/2., &88fe 588J/2., 588J/2, 5.883/1., 5,878/1., 5,880/1/1. 5,881/2/1. és 5,881/4/1. hrszámmal megjelölt ingatlan területek tulajdonjoga felperes javára megítéltetett s alperes 1897 január 30-tól számítva évi 19 K. 44 fill. elvont haszon megtérítésére köteleztetett, azzal a kiegészítéssel, hogy az eivoat hasznok a birtokba bocsátás napjáig terjedő időre terítendők meg, helyben hagyja ; végre azt a részét, mely szerint alperes a perköltség megfizetésére köteleztetett, megváltoztatja s a perköltséget a felek közt kölcsönösen megszünteti. Megokolás: az elsőbiróság által felperes javára megítélt ingatlan területek a Duna medréből még az 1885. évi XXIII. t.-c. hatálya előtt alakulván, a t.-cikkre való hivatkozásnak ugyan nincs helye, de kétségtelenül felperest illeti a jelzett területek tulajdonjoga; mert a hivatkozott t.-c. életbelépte előtt is ez a jogszabály volt irányadó a peres kérdésre, hogy a vizek medre a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze, és mert az alperes által felhívott 1857. augusztus 3 án és 1868. ápril 20-án kelt egyességek nem tartalmazzák a part tulajdonjogának alperes javára való fentartását. Nem jöhet figyelembe alperes azon érvelése sem, hogy a C. a. v.-rajzon a felperes parti birtoka és a Duna között kitüntetett veres színnel festett partszaiag és 7,766. hrsz. jelölt ut is azt mutatja, hogy a part alperes tulajdonát képezte, mert éppen a veres szinnel festett területek képezik a per tárgyát s a szakértő véleménye szerint az emiitett út a Dunaág elzárása előtt még folyammedret képezett ; továbbá nem érinti felperes tulajdonjogát az a körülmény, hogy a meo-