A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - Elzüllött kiskoruak kényszerneveltetése Poroszországban

Í46 A JOG állandóan ágyasságban élt, — jóllehet itt az üzletszerűség vagy pénzért való kéjelgés még kérdés tárgyává sem tétetett. Ha ez is logika, akkor minden józan gondolkodás bátran tótágast állhat. Legpikánsabb azonban a két esetnél az, hogy mindkettő egy és ugyanazon előadó szerzőségét vallja ! ! Az ágyassági viszony létesülésére vonatkozó megállapodás a jó erkölcsökbe es a közrendbe ütközvén, az ilyen megállapo­dásból bíróság előtt érvényesithetö kötelem nem származik. A felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint való ugyan, hogy I. r. alperes G. Etellel való ágyassági viszonyát szülőinek a II. és III. r. alperesnek hozzájárulásával kezdette és folytatta és a tényállás szerint II. és III. r. alperesek kijelentették, hogy az ágyassági viszonyból eredhető minden bajért jót állanak, ezekből a megállapított tényekből azonban nem következtethető olyan szerződésszerű megállapodás létrejövetele, melynek alapján felperes­nek a gyermektartásra nézve a II. 111. r. alperes ellen kereseti joga származhatott volna, mert az ágyassági viszony létesülésére vonatkozó megállapodás a jó erkölcsökbe és a közrendbe ütköz­vén, az ilyen megállapodásból bíróság előtt érvényesíthető kötelem nem származik; ezekre tekintettel tehát a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn felperest keresetével a II. és III. r. alperessel szemben elutasította. (A m. kir Kúria íelülvizsg. taná­csa 1903. március 7. I. G. 592/1902. sz. a.) Gyógyszerész ellen diftéria elleni szérumnak késedelmes kiszolgáltatása miatt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatás­körébe tartozik. (A minisztertanács 1902. évi szeptember 13-án hozott határozata.) A kir. minisztertanács B. Á. gyógyszerész el­len diftéria elleni szérumnak késedelmes kiszolgáltatása miatt folyamatba tett ügyben az u—i járás íőszolgabirája és az u—i kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Megokolás:U. községben 1901. évi július hó 22-től kezdve vörheny és diftéria uralkodott. A járvány tartama alatt — 1901 évi november hó 16-án — B. A- gyógyszerész arra kérte B. Gy. dr. járási orvost, hogy ne rendeljen több diftéria elleni szérumot, mert szérum készlete elfogyott. A járási orvos, az uralkodó járványra való hivatkozással, figyelmeztette a gyógyszerészt, hogy azonnal rendeljen sürgönyileg szérumot. Másnap — a járási orvos sürgetésére — kijelentette B. Á. gyógyszerész, hogy táviratozott szérumért, ezen állítása azonban nem felelt meg a valóságnak, mert csak közönséges postai uton rendelte meg a szérumot, — mégpedig annak ellenére, hogy veszély forgott fenn — a távo­labb fekvő Bécsből. A járási orvos tehát, a difteritisz-járványra tekintettel, igen jelentékenynek mondható 3 napi késedelemmel — egy nagyszebeni gyógyszertárból maga volt kénytelen a szé­rumot megrendelni s egyszersmind B. A. ellen feljelentést tett. Az u—i járás íőszolgabirája az 1879. évi XL. t.-c. 96. § ában meghatározott kihágás tényálladékát látván fennforogni, az irato­kat az u—i kir. járásbírósághoz tette át. A kir. járásbíróság az iratokat a főszolgabírói hivatalhoz visszaküldte, azzal az indoko­lással, hogy a gyógyszerész az 1879. évi XL. t.-c. 95. § ában, helyesebben 96. §-ában meghatározott kihágást csak oly gyógy­szer kiszolgáltatásának megtagadása vagy elhalasztása által követ­heti el, amelyet gyógyszertárában tartani köteles, a 102,233/95. számú belügyminiszteri körrendelet azonban a diftéria-vérsavót határozottan oly szernek jelenti ki, amelynek a gyógyszertárak­ban való kötelező tartása elrendelve nincs ; de még ha a gyógy­szerész diftéria elleni szérumot köteles lenne is tartani, a felje­lentett esetben B. Á. mulasztása sem a gyógyszer kiszolgáltatása megtagadásának, sem elhalasztásának nem tekinthető. A gyógy­szertár kezelése körüli hanyagság megtorlása pedig a közigazga­tási hatóság hatáskörébe tartozik. Ezen tényállás alapján a kir. minisztérium az eljárásra a kir. biróság hatáskörét állapította meg, mert az 1879. évi XI. t.-c. 96. §-a nem tesz különbséget oly gyógyszerek között, amelyek a gyógyszerkönyvben fel vannak véve, amelyeknek a gyógyszertárakban való tartása tehát köte­lező és az ezen kategóriába nem tartozó gyógyszerek között, hanem a büntethetőséget egyedül ahhoz a feltételhez köti, hogy a gyógyszer orvosilag rendelt legyen s hogy a kiszolgáltatás meg­tagadása vagy elhalasztása alapos ok nélkül történjék. Ebből a körülmenyből és a gyógyszertáraknak az 1876. évi XIV. t.-c. 124., 138. §-aiban megállapított közegészségügyi in éz­ményi minőségéből következik, hogy a gyógyszerész az 1879. évi XL. t.-c. 93., illetőleg az uralkodó járványra tekintettel jelen esetben helyesebben 69. §-ában meghatározott kihágást oly gyógy­szer kiszolgáltatásának megtagadása, illetve elhalasztása által is elkövetheti, amelyet ugyan tartani nem köteles, de amelyet szokás­nál és gyakorlatnál fogva tényleg tart, különösen pedig az oly eset­ben, amidőn a gyógyszer beszerzését magára is vállalja s ezáltal a rendelőorvost mintegy megakadályozza abban, hogy a kérdé­ses gyógyszert másutt szerezze be. Minthogy pedig a fentebb idé­zett törvényszakaszba ütköző kihágás elbírálása az 1897. évi XXXIV. t.-c 18. §-a IV. pontjának és 19. §-a 1. pontjának gy­bevetett értelme szerint a kir. járásbíróság hatáskörébe van utalva, a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani. (18,551/902. I. M.) Idegen rétnek jogtalan lekaszálása által okozott kár meg­térítése iránt indított ügy elbírálása, ha a károsult a kártevő megbüntetését nem kívánja, nem a közigazgatás, hanem a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1902. évi április 16-án hozott határozata. A kir. minisztérium R. Juliannának J. Damaszkin ellen mezei kár megtérítése iránt indított ügyéből a facseti kir. járás­bíróság és Birkis községnek községi bírósága között felmerült hatásköri összeütközés esetét vizsgálat alá vévén, az 1896. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján következőképp határozott: - Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. Indokok:R. Julianna birkisi lakos azon az alapon tett panaszára, hogy J. Damaszkin panaszosnak rétjét ÍJ méter széles­ségben s 40 méter hosszban lekaszálta, a Krassó-Szörény vár­megyei birkisi községi biróság J. Damaszkin birkisi lakost 1901. évi október hó 8-án 119/901. kp. szám alatt hozott ítéletével 2 kor. 80 fill. tőkének megfizetésére kötelezte és miután az alpe­res az ítélet ellen felebbezett, az ügyet a facseti kir. járásbíró­sághoz terjesztette fel. A kir. járásbíróság 1901. évi október hó 10-én 1901. Sp. I. 584/1. szám alatt az iratokat azzal az utasítás­sal küldte a községi bírósághoz vissza, hogy mivel a becslési jegyző­könyv szerint az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának c) pontjába ütköző mezőrendőri kihágás esete látszik fenforogni, az ügyet az idézett t.-c. 103. §-ának B) pontja értelmében mint mezőrendőri kihágást tárgyaltassa és felebbvitel esetében a járási főszolga­bíróhoz terjeszsze fel. A községi biróság 1901. évi október hó 19-én ad 119/901. kp. szám alatt hozott végzésével az ujabbi tárgyalást megtagadta, mert a panaszos a panaszlott megbünte­tését nem kívánta s így ez az ügy nem az 1894 évi XII. t.-c, hanem az 1877. évi XXII. t.-c. értelmében bírálandó meg. Az előadott tényálláshoz képest a kir. biróság hatáskörébe kellett az eljárást utalni, mert a panaszos a panaszlott megbüntetését nem kérvén, a kihágási eljárást nem kívánta megindítani, hanem kár­igényét magánjogi uton a polgári biróság előtt kívánta érvénye­síteni, a szóbanforgó kihágás (1894. évi XII. t.-c. 93. §. c) pont miatt pedig a panaszlott az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának utolsó bekezdése értelmében csak a károsult fél indítványára üldözhető, mert a károsult fél indítványára üldözendő mezőrendőrségi kihá­gássá! okozott kárnak vagy kárdijnak megítélése az 1894. évi XII. t.-c. 103., 108. és 109. §-ának egybevetéséből kitünőleg csak adhaesio esetében, vagyis csak akkor tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha ezek a kihágás felett határozhatnak ; mert a csakis kártérítés iránti peres kérdésben a községi biró­ság az 1877. évi XXII. t.-c. 14. §-ának, illttőleg 11. §-a 4 pont­jának alapján már határozott és az ügy a 25. §, illetőleg az 1893. évi XVIII. t. c. 225. § a értelmében a kir. járásbíróság elé vite­tett, következésképp annak megbiráiása most már a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (11,741/902. I. M sz.). Az Anker élet- és járadékbiztosító társaság Bécsben április 18-án tartotta XL1V. rendes közgyűlését gr. Prokesch Osten Antal ur elnöklete alatt. A napirendre való áttérés előtt megemlékezik az elnök azon súlyos veszteségről, mely a társaságot nagyméltóságú gróf N á k ó Kálmán igazgató-tanácsos halálával érte és kiemeli az elhunytnak a tár­saság körül szerzett érdemeit. Mint a számadási jelentésből kitűnik az 1902. évben 9,<!40 ajánlat nyújtatott be 53.732,504 K. 35 f. tőkéré ós 45,ö91 K. 23 f. járadékra és 7,605 szerződés 42.760,545 K. 12 f. tőkére és 42,075 K. ÜB f. járádékra létesíttetett. Az év végén érvénvben volt 88,411 biztosítási szerződés 516.090,737 K. 62 f. tőkére és 394,256 K. 76 f. járadékra. A haláleseti, — vegyes- és meghatározott lejárattal kötött biztositások állománya az 1901. év december 31-iki állományhoz viszo­nyítva — 3073 szerződéssel 18.288,746 K. 96 f. összegben — szaporo­dott. Az 1902. évben halálesetekért, visszavásárlásokért, életeseti és jára­dékbiztosításokért 4.483,046 K. 20 f, a nyereményrészesüléssel kötőit haláleseti biztositások osztalékalapjaiból és a minimális eredménynyel garantirozott túlélési csoporlok alapjaiból és az üzleti nyereségből a társaság által adott összeg hozzászámitásával 8.719,901 K. 85 f. összesen 13.202,948 K. 05 f. fizettetett, míg a tartalékok szabályszerű e m e­lésére fordíttatott 13.862,659 K. 74 f. A halálesetre nyeremény­osztalékkal biztositottak mint nyereményosztalékot az «A» osztalékterv szerint az évi díjnak 25°/o_át, a «B» osztalékterv (emelkedő osztalék) sze­rint pedig a biztosítás tartama arányában az évi díj 27, 24, 21, 18, 15, 12 és 9°/0-át kapják. A biztosítási vagyon a számadási jelentés' szérrnt áll: a tőke és járadékbiztosítások díjtartalékaiból (biztosítási alapok) 52.736,105 K. öl f., a minimális eredménynyel garantirózot túlélési csoportok alapjaiból 82.714,5*3 K. 76 f. összesen 135.450,649 K. 27 f., továbbá a rész­vénytőkéből 2.000,000 K. s a tőketartalék, különtartalék s az 1902. évről át­utalt nyereségből 6.774,31)9 K. 03 f. ös zesen 144.225,048 K. 30 f. A társasági értékpapirokon elért 288,702 K. 55 f. az árfolyam különbözeti alap javára utal­tatott át, mig a kölcsönös túlélési csoportbiztositások értékpapírjainál az árfolyam nyereség 1.707,582 K. 21 f.-t tesz ki, mely összeggel más­nemű gyarapodásokon kivül ezen kategória alapjai szaporodtak. A t á r­saság összes vagyona 153.157,175 K. 39 f. Ebből Magyarországon van elhelyezve magyar értékpapírokban 51.011,850 K. 20 f., jelzálogkölcsö­nökben 13.o95,200 K. ésingatlanban (társasági ház Budapesten) 1.063 7i;8 K. 80 f., összesen 29.670,919 K. A részvényeseknek osztalék és felülosztalék gya­nánt 400,000 K. osztatik ki ; az elélés és halálesetre nyeremény része­süléssel biztosítottak osztalék alapja javára 350,000 K. utaltatik s a rendkívüli tartalékok emelésére 100,000 K. fordittatik. Az igazgató­tanácsból kilépő báró Mautner Miksa újból megválasztatott és Schwar­zenberg Károly herczeg az igazgató-tanácsba uj tagul megválasztatott. Az 1902 évi részvényszelvény a társaság bécsi és budapesti pénztárainál április 20-tól kezdve 200 K.-val váltatik be. PtííM RÉ6ZVÉN < T/ÜWA&ÁO NYOtloAjA BUCWtfWTBN.

Next

/
Thumbnails
Contents