A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 17. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Folytatás

A JOG intézetnek alkalmazottjai vagyonilag is érdekeltek, — vallomásuknak bizonyító erőt tulajdonítani nem lehet, annál kevésbbé, mert az intézetnek a biztosítási dijakat Írásbeli szerződés alapján követelhetik, — a törvény megkerülésére vezetne, ha a biztosító intézetek az Írásbeli szerződésen kivül a tőlük függő, részben magának az ügyleteket szerző közegnek a vallomása alapján is hajthatna be dijakat. Egyébként is e tanuk vallomásából kitűnik : hogy alperes is Kaposvárott felperesnek bizt. irodájában L. Ármin felperes intézeti titkárral a peres kérdésben alkudozott, — de meg nem egyeztek, — mert a mit L. Ármin kivánt, egy váltó aláírását, azt alperes megtagadta. Azon az alapon, hogy alperes mint biztosított fél a biztosítási dijat fizette meg, — felperes keresetet nem emelt, — nincs is megvitatva a kérdés. Ily alapon a per el nem bírálható. Ezen okokból telperes keresetét, mint alaptalant, elutasítani és mint pervesztes felet az 1868: LIV. tc. 251 § első bek. alapján a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett, stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1901. okt. 21-én 2,012 sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja stb. Megokolás: Felperes keresetét az A) a. csatolt könyvkivonat alapján indította alperes ellen, mely könyvkivonaton alapuló 2,449 K. 54fill. követelésre nézve alperes a D) alatt csatolt téritvény 5. pontja érteim, fizetési kötelezettséget vállalt. Alperes tagadta, hogy a D) a. csatolt okiratban a peresített követelésre vonatkozólag bármi kötelezettséget is magára vállalt, és azzal felperesnek egyáltalán tartozik, mely tagadással szemben felperes azt, hogy a D) a. okirat 5. p.-ban foglalt ama kötelezettség, hogy alperes az életbiztosítási kötvények dijnyugtáit a lejárati naptól számított 20 nap alatt a küldési helyre visszaküldeni tartozik, különben azokra nézve őt terheli a fizetési kötelezettség, f alperes és D. Albert életbiztosítására vonatkozólag is kiköttetett, bizonyítani tartozott volna, mert a D) a. téritvényben alperes | egyedül lsjat vidékére vállalván felperessel szemben ügynökséget, ezen okirat alperesre nézve kötelezettséget csak azon biztosításokra vonatkozólag állapit meg, melyeket alperes Igal vidékén közvetít, nem pedig saját életének biztosítására, sem azon biztosításra, mely a tahi járás területén lakó egyén életére vonatkozik és amely alperesnek a kaposvári főügynökség titkárához intézett külön kérelme és L. Ármin titkár külön hozzájárulása folytán létesült. Minthogy pedig azt, hogy alpere- és D. Albert életének biztosítása alkalmával kiköttetett, hogy ezen életbiztosítási ügyletekre vonatkozólag alperesnek a D) a. okiratban foglalt felelőssége kiterjed, felperes a ptr során kihallgatott tanukkal, sem egyébként bizonyítani képes nem volt, — és minthogy felperes keresetét alperes ellen kizárólag, mint ügynöke ellen, azon az alapon indította, mert alperes a D) a. téritvényben elvállalt kötelezettségeit nem teljesítette, a kir. törvszék helyesen utasította el felperest egészben keresetével és mint teljesen pervesztest helyesen kötelezte az alperesnek okozott perköltség megfizetésére. A m. kir. Kúria. (1903 január 15-én 788. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy 2449 K. 54 fill. tőkét, ez után 1899. évi november 7-étől számítandó ö° 0 kamatot, és 311 K. 50 f. 1 perköltséget megfizessen, stb. Megokolás: Az 1896 máj. 28-án kelt D) a. térit vény szerint alperes felperesnek ügynöke volt, s igy kétségtelenül ezen minőségében vette kézhez az Rj a. könyvkivonatban terhére irt azon kötvényeket és dijnyugtákat, amelyek után felperes a kereseti összeget tőle követeli. A felhívott okirat 5. pontja érteim, alperes a biztosítási dijak behajtása végett hozzá juttatott életbiztosítási kötvényeket és dijnyugtákat, ha azok be nem váltatnak, a dijak lejáratának napjától számított 20 nap alatt visszaküldnei tartozott, mivel különben őt (alperest) terheii a fizetési kötelezettség a vonatkozó dijnyugtákra nézve. Jelen visszaküldési kötelezettségének azonban alperes a kérdésben forgó okiratok tekintetében nem felelt meg, amennyiben saját beismerése szerint azok az okiratok most is az ő birtokában vannak. Minthogy pedig az a körülmény, hogy alperes az életb. okmányokat nem a dombóvári főügynökség utján, melynek területe különben alperes működési teréül volt megjelölve, hanem a kaposvári főügynökség utján kapta kézhez, a felperes követelési jogán nem változtathat, mivel a D; a. okirat 5-ik pontjában alperes nem csupán az Igal vidékén eszközlött biztositások után járó dijakra nézve, hanem egész általánosságban felperesnek <bárminemü» biztosítási oly dijaiért válialt felelősséget,a melyekre vonatkozó okiratok a dij behajtása végett neki megküldetnek, de különben is a D., a. okirat által a peres felek között létesült ügynökségi jogviszony természetéhez képest az emiitett okiratban foglalt ezen kitételnek <Igal és vidékére nézve> okszerűen azon értelem tulajdonitható, hogy az emiitett területen felperes nem fog más ügynökök közvetítésével biztosítási ügyleteket kötni, de nem tulajdonitható annak az az értelem, hogy a más területről szerzett biztosítási ügyletek tekintetében alpereshez intézett megbízásokra vonatkozólag a D. alatti okiratban foglalt szerződési megállapodások akár a megbízó felperesre, akár az ügynök alperesre kötelező hatálylyal ne bírjanak, és minthogy a kereseti követelésnek összege a felek között nem vitás, mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti tőkében s annak kamatában, valamint az 1868 : 54 t.-c. 251. §-a érteim, a perköltségban is elmarasztalni kellett. A csődtörvény io3. §-a még abban az esetben is megfdja a csődbíróságnak azt a jogot, hogy a tömeggondnok diját mérsékelje, ha a tömeggondnok és a csödhitelezők által törvényszerűen választott csődválasztmány közt e részben egyesség jött létre, annál inkább megvan ez a joga a csődbíróságnak abban az esetben, amikor a csődhitelezők csődváJaszmanyt nem választottak, hanem szabályellenesen a csődbíróság rendeletére hivatalból a csödbiztos rendelt ki a felszámolási határnap után csődválasztmányt, amely mint ilyen érvényesen a csódválasztmány jogait nemis gyakorolhatja és igy az általa a tömeggondnokkal utóbbinak dija tekintetében létesített egyesség sem hatályos. Épp igy nem fosztja meg a csődbíróságot mérséklési jogától az a körülmény sem, hogy a csődhitelezők a tömeggondnok felszámított dija ellen kifogást nem emeltek, mert e jog a csődbíróságot feltétlenül, tehát a kifogásokra való tekintet nélkül megilleti. (A bpesti ítélőtábla 1903. március 24-én 247.) A fölebbezési bíróság a birói illetőség miatt az eljárást hivatalból szüntette meg és igy a felebbezési eljárás során hozott és felfolyamodással megtámadott végzés tulajdonképpen elsőfokú határozat; ez ellen a végzés ellen tehát felfolyarrodás esetében az 1881 évi LIX. t.-c. 54. §. 1. pontjának az a rendelkezése alkalmazandó, amely szerint a birói illetőséget leszállító végzés ellen egyfokú folyamodásnak mindenkor helye van. A kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet szempontjából csak a 8. §-ban felsorolt perek tartoznak akként külön ügybiróság elé hogy attól eltérésnek helye nincs; az üzlet átruházása iránt a kir. járásbíróság előtt indított perben tehát az eljárást hivatalból nem szüntethető meg. A m. kir. Kúria 1903 március 21. H. 7/U03. sz. a.) Biztosított az ajánlatban foglalt egyik kérdésre egyáltalán nem felelvén, tekintettel arra, hogy alperes a keresk. törv. 474 í>-anak utolsó bekezdése értelmében csak a kérdésekje adott feleletek valódiságáért felelős, a biztosítónak jogában és — amennyiben erre a körülményre kifogást alapítani kiván, — kötelességében is állott volna erre a kérdésekre határozott feleletet kivanni : minthogy azonban ezt nem tette, hanem a biztosítási kötvényt e körülmény felderítése nélkül kiállítván, a biztosítási szerződést megkötötte: nincs joga a szerződés érvényességét a keresk. törv. 475. §. alapján megtámadni. (A m. kir. Kúria 1903 mára 12. 11H6 sz.) Ha az ügynök által kitöltött ajánlat oly tényre vagy körülményre nézve tartalmaz valótlan feleletet, mely tény vagy körülmény nem közvetlen észlelet, hanem csak a biztosítottnak közlése alapján jutott vagy juthatott az ügynöknek tudomására, akkor a biztosított a valótlan felelet tartalmáért felelős és pedig tekintet nélkül arra. hogy a valótlan felelet az ügynök megkérdezésére adatott és vezettetett be az ajánlatba vagy hogy a valótlan bemondás megkérdezés nélkül vezettetett be az ügynök által az ajánlatba. A biztosított az ily valótlan felelet tartalmáért elöbbeni esetben azért felelős, mert a bemondott körülmény valótlanságáról az ügynök nem közvetlen észlelet alapján szerzett tudomást, hanem a valótlan bemondás a biztosítottnak közlésén alapul, saját közleményeiért pedig a biztosított felel; utóbbi esetben pedig a valótlan bemondás azért kötelezi a biztosítottat, mert a vélelem a mellett szól, hogy élt azzal a gondossággal, hogy az ajánlatot elolvasta és annak tartalmát ismerte, ebben az utóbbi esetben tehát a biztosított a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az ajánlatban foglalt valótlan bemondást nem ismerte, arról az ajánlat aláírásakor tudomást nem nyert. Abban az esetben pedig, ha az ügynök a biztosított tényleges bemondásának meg nem felelő tényállást vezet be az ajánlatba és biztosított ezt az ajánlatot aláírja, akkor a biztosított az ajánlatot kitöltő ügynöknek megtévesztő, hamis bevezetéseért nem vonható felelősségre és a valótlan bemondás jogkövetkezményeivel nem sújtható, ha azt is kimutatja, hogy a bemondásától eltérő feleletnek az ajánlatba történt bevezetéséről tudomással nem birt. (A m. kir. Kúria 1903 márc. 17. 1,299. sz. a.) Bűnügyekben. A kolozsvári kir. ítélőtábla IV. számú büntetőjogi döntvénye. Ha a kir. ítélőtáblai felebbvitcli főtárgyaláson a vádlott személycsen nem volt jelen, külön védője azonban megjelent és a fölebbviteli bíróság ítélete ellen a semmisségi panaszt a főtárgyaláson bejelentelte, vagy az ítéletben megnyugodott, de a mind jelen, vagy képviselve volt többi jogosultak valamelyike részéről semmisségi panasz jelentetett be: a vonatkozó iratok a B. P. 431. §-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a m. kir. Kúriához terjesztendök-e fel, avagy a B. P. 425. §-ának rendelkezéséhez képest, — a másodbirói Ítéletnek vádlott előtt leendő kihirdetése végett, — a kir. törvényszékhez küldendök-e le? (! 'onatkozással a szegedi kir. ítélőtáblának 1. számú büntetőjogi döntvényére és a kolozsvári kir. ítélőtáblánál 70/903. szám alatt előforduló bűnügyre.') Határozat: Ha a kir. ítélőtáblai fölebbviteli főtárgyaláson a vádlott személyesen nem volt jelen, külön védője azonban megjelent, es a fölebbviteli bíróság ítélete ellen a semmisségi panaszt a főtárgyaláson bejelentette, vagy az ítéletben megnyugodott, de a mind jelen, vagy képviselve volt többi jogosultak valamelyike részéről semmisségi panasz jelentetett be, a vonatkozó iratok a B- P- 43i S-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a m kir. Kúriához terjesztendök fel.