A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - Hiteltelekkönyveinkről a telekkönyvi betétszerkesztésről s a telekjegyzőkönyvek helyesbitéséről. Folytatás. 2. [r.]

6 A JOG És ha igaz, jöhet-e akkor szóba a mi érdekünk, a tiétek, vagy az övéik ? Jöhet-e szóba a nélkül, hogy a közérdek rovására menő önzéssel és a saját zsebünk érdekében a frivolságig menó' álarcoskodással ne vádoltassunk ? Ám védje mindenki érdekét mindaddig, mig az a közt nem érinti, de ha a kettő összeütközik, sem a magán-, sem az osztályérdeknek nem szabad győznie, mert ugy kívánja azt a legfőbb törvény: az igazság. Az év lejártával, itt, e helyen, ahol a méltatásnak, — előre bocsátott programmunkhoz hiven — csak elvétve akadt helye, őszinte örömmel jegyezzük fel a lefolyt év — jogi szempontból — legnevezetesebb, örvendetes eseményét, a polgári perrendtartás javaslatának benyújtását. * Szintén igen fontos és nevezetes eseménye a lefolyt évnek ajogi szakoktatás reformjára vonatkozó tervezet közzététele. Valóban ideje, hogy annak a félszeg rendszernek, mely ma hatféle jogászi kvalifikációt ismer, véget vessenek. Bebizonyosodott dolog, hogy a sokféle képesítés mellett vagy dacára, a jogi képzettség általános színvonala a közepesen is jóval alul van, — mégha a legmagasabb kvalifikációval rendelkező ügyvédeket és bírákat tekintjük is. A többiről jobb nem is beszélni. Világos, hogy a rendszerben van a hiba. Mit ér a magas színvonalú képzettséget jelentő tudori fok, ha a gyakorlat ezt oda sülyesztette, hogy mindenki megszerezheti ? Sajnos, csak a tudori fokot tudomány nélkül. Sokat várunk a reformtól, mely e g y s é g e s kvalifikációt céloz s nyereségnek tartjuk már magában azt a tényt, hogy ezzel az elhanyagolt kérdéssel komolyan kezdenek foglalkozni. * Ma még csak reményekre jogosító, de nagy és üdvös dolognak tartjuk a polgári törvénykönyv tervezetének s illetőleg az ehhez fűzött indokolásnak a közzétételét, ami szintén a lefolyt évben lőn befejezve. Helyes gondolat volt ezt a nagyarányú alkotást mindenkinek hozzáférhetővé tenni, bár azt hisszük, hogy az igazságügyi kormány a közzétételhez fűzött várakozásában csalódni fog. Ugy tapasztaljuk, hogy a praktikus jogászvilág nem nagyon siet a tapasztalatokra alapított észrevételeit nyilvánosságra hozni. Ezen nemis lehet csodálkozni. A munkával elhalmozott ügyvéd és bíró csak kivételesen bocsátkozik a Tervezet tanulmányozásába, még kivételesebben észrevételeinek irásbafoglalásába. Ez a mód fölöttébb nehézkes, már csak azért is, mert sok időt rabol el. A helyes mód — már megírtuk egyszer — országos á n k é t volna, ahol a meghívottak — akik mind hivatottak is legyenek — élőszóval adhatnák elő a mondanivalóikat. Nekünk azonban ilyenekre nincs pénzünk! Fel kell jegyeznünk még a lefolyt év mérlegelése javára, hogy lépések tétettek a végrehajtási törvény reformálására. — Debuisset pridem! * De hát ez még mind csak mint jó követelés, prima-váltókon alapuló reménybeli haszon szerepel a mérlegen, konkrét eredmény, befejezett alkotás semmi. Sok ennek az oka-foka. Parlamentünk csak közjogi vitákra van berendezve, pozitív alkotásokra impotens. És aztán sokan vannak a választottak, de kevesen a hivatottak. Mennyi üres fecsegés, mennyi időpazarlás ! (Erről is irtunk már egyszer.) Elég rámutatnunk, hogy a polg. prts. javaslatát az igazságügyi kormány 1902 február havában terjesztette a képviselőház elé s az igazságügyi bizottság csak nyolc hónap múlva — novemberben — vette tárgyalás alá. A jogi oktatás reformja tárgyában mai napig se fogytak ki a vélemények. Az egyetem, a reformtervezet decentralizáló irányzatával szemben, görcsösen ragaszkodik avitikus jogaihoz a színvonal érdekében, tehát ismét az úgynevezett közérdek szent nevében. És ezzel kétségbevonhatatlanul komoly akadályt támaszt, hogy a tervezet a megvalósulás stádiumába lépjen. Pedig az egyetemnek sem ártana, ha figyelembe venné a profán közvéleményt is, mely az egyetemhez nem méltó s bizonyára alaptalan következtetéseket füz ehhez az állásfoglaláshoz. — Le sage entend á demi-mot. Egy szóval: ami megy, az is lassan halad előre. Sok a forgalmi akadály! * És most nézzük a mérleg másik serpenyőjét. Mi nem lett meg, aminek meg kellett volna lennie. Nem lett meg ismét a büntető-törvénykönyv reformja. Nem következett be az uzsoratörvény reformja. Elmaradtak a szervezeti reformok. Az ügyvédek nem kaptak uj rendtartást, a bíráknak nem rendezték a fizetését; és lesznek tovább is beamterek, fehér rabszolgák,, amik voltak eddig is; akiknek hízelgő fark-csóválással kell üdvözölni a titkos minősítés pallosjogát gyakorló főnököt, nehogy bősz kedvében megfölebbezhetetlenül és helyrehozhatatlanul rájok süsse az ostobaság vagy a gyalázat bélyegét. Ellenben az Isten és a bölcs törvényhozás kegyelméből ránk szabadított s a humanizmus jegyében működő esküdtszékekszélnek eresztettek egy cscmó gazembert, ak.kbol alighanem kitelnék egy kisebbfajta németországi fejedelemség. Bíróságaink csak olyan kegyelmesek voltak, mint tavaly és azelőtt a párbajozó gavallérokkal és a becsületsértő gentlemanekkel szemben s ugy látszik, tudomásul se vették a közvélemény mindig jobban fokozódó háborgását a szabadalmazott gyilkosság ellen annál kevésbbé reagáltak rá; holott bíróságaink volnának elsősorban hivatottak a törvény szigorú alkalmazásával szűkebb mederbe szorítani ezt a ma még nemi mértékben szükséges ostobaságot; elvesztettük a tengerszemet, ami a mienk volt s kaptunk helyette egy törvényt, illetőleg egy törvényjavaslatot, ami bár soha se lett volna a mienk. Amint látjuk, sok történt, ami elmaradhatott volna és sok nem történt, aminek kár volt elmaradni. Ez utóbbiakat talán meghozza a ránk következő esztendő, mely pozitív eredményekben is gazdagnak Ígérkezik. Minden jó magyar őszintén kívánja, hogy ugy legyen! (—n —s.) Belföld. A Magyar Jogász-egyesület m. é. dec. 20-án tartott ülésén, a melyen Vécsey Tamás dr. egyetemi tanár elnökölt, folytatta a bűnvádi perrendtartás eredményeiről szóló vitát. A fölszólalók közül Barna Ignác dr. királyi táblai bíró, Fayerdr. előadására reflektálva, a kódex 385. szakaszának 3-ik pontját törvényhozási uton mondotta módositandónak, mert a mostani állapot — tudniillik a büntetőtörvénykönyv 91. szakaszának nemalkalmazása miatt nem lehet helye semmiségi panasznak — ugy a régi gyakorlatnál, mint az osztrák 1873-iki perrendtartásnál kedvezőtlenebb volna. Az esküdtszéki intézmény körében fölmerült kérdésekre nézve Barna megjegyezte, hogy az esküdtekhez intézendő kérdéseknek ügyészi formulázása jobban megfelel a vádelvnek, mintha ezt a bíróságra biznók. Az esküdtszéki intézmény működése ellen fölmerült támadásokkal szemben megjegyezte a fölszólaló, hogy az esküdtszék már azért sem nélkülözhető, mert ezt nem tudnók pótolni; a főtárgyalás teljes kötelezőíölebbviteli ismétlését ugyanis kizárja az ebből előálló állami tehertöbblet és a tanuzási teher fokozása. Várkonyi Oszkár dr. megjegyzései után Scháchter Miksa egyetemi orvostanár támadta igen szellemes módon az esküdtszéki bíráskodást, amely belső ellenmondást rejt magában, tudniillik: noha mint a polgári szabadság védőbástyája szerepel, a nyomozás mégis adminisztratív marad. Az esküdtek az orvosszakértői nyilatkozatokhoz minden szakértelem nélkül szólnak hozzá. Az esküdtszéki intézmény éppen nem valósítja meg az ész és tudás uralmát s hatása inkább szuggesztív. A közönség mintegy babonával körülvett fétisnek tekinti. A fölszólalókat a nagy hallgatóság zajosan megéljenezte. Az érdekes vitát az egyesület újév után tartandó első ülésén folytatja. Külföld. Külföldi judikatura. A személyszállításra rendelt gőzhajó tulajdonosa a hajón bekövetkezett kazánrobbanás által megsérült utasoknak kártérítéssel tartozik, ha be nem bizonyítja, hogy a baleset vétkessége nélkül történt vagy hogy azt véletlen, vagy harmadik személy elhárithatlan cselekvénye vagy a károsult vétkessége okozta. Ilyen balesetekre a vasutak felelősségéről szóló különös törvény nem alkalmazható. (Bécsi legfőbb ítélőszék 1,438/901.) Az osztrák bíróság nem tartozik a magyar bíróság által elrendelt végrehajtást foganatosítani, ha a végrehajtás nem a végrehajtható okiratban kötelezett ellen (a magyar végrehajtási törvény 14. és 15. §. alapján) rendeltetik el. (Bécsi legfőbb ítélőszék 2,360/901.) Ha az ügynök ügyletek megkötésére felhatalmazva nincs, de a megrendelőnek a szállítandó áru árát megjelöli, ezzel az általa képviselt cégre nézve nem jött létre olyan kötelezettség, melynél fogva ő az ügynök által megjelölt árban szállítani tartoznék. Ha tehát kijelenti, hogy csak magasabb árban szállíthat es az árut így számlázza, de a megrendelő az árut mégis elfogadja és használatba veszi, akkor az utóbbi a magasabb árat sikerrel nem kifogásolhatja. (Bécsi legfőbb ítélőszék 1,792/901.) Az árverező számára bánatpénz letétele céljából értékpapíroknak tulajdon fentartása mellett való átadása, kölcsönszerződésnek nem tekinthető, miértis az árverező hitelezői ezen bánatpénzre végrehajtást nem vezethetnek (Bécsi legt. Ítélőszék 17,220/901) Az oly szabadalom, melynek megadásánál a szabadalmi eljárásban enyeges formahibák történtek, nevezetesen ha a szabada mi okirat tartalma a közzétett szabadalmi bejelentés tartalmául me<í ?QAoeFueZ^' megsemmisitendő. (Német birodalmi főtörvényszek 1902 február 12. it. 343/01 sz)