A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 17. szám - Az ügyvédi perköltségek megállapitásának mértékéről

Huszonkettedik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1903 április 26. Szerkesztőség. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETIUF ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Szimjjs kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják T&NRÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. V yp\ ügyvédek. ^^we?j elen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « —12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bénnentesen oostavitalványayal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédi perköltségek megállapításának mértékéről. Irta Váradi Ödön dr., nagyváradi ügyvéd. — A férj özvegyi joga és a kiházasitási ingók. Irta ifj. Módly László, Szegzárdon. — A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten. — Belföld (A Budapesten székelő e. f. polgári és büntetőbíróságok működése l'JÜ"2-ben. Irta Révai Lajos dr j — Külföld (A biztosítási tudományok szemináriuma Göttingában. Irta Goldzieher Károly.) — Nyílt kérdések és feleletek (Közjegyző vagy telekkönyvhatóság ' Irta J u s t u s. — A kereset kiigazítása. Irta Török István dr... mezőturi betelsz, kir. albiró.i — Irodalom. (Magyar Jogi Lexikon. — Mihályfalvy J. : Tolvajfurfang. — Z i m á n y i Endre dr : Jogorvoslatok közigazgatási, kihágási és közjogi ügyekben. — Rédey Miklós A magvar gvülekezeti jog.) — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tara. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az ügyvédi perköltségek megállapításának mértékéről. — Amiket a bíróságok elfelejtenek. — Irta VARADI ÖDÖN dr., nagyváradi ügyvéd. Balog Arnold dr. kollegámnak bő adatokkal felszerelt füzete, mely a perköltségeknek nevetségesen kis összegben való megállapításával foglalkozik, felszínre hozza az ügyvédi karnak egy régi. sokszor emlegetett, sokszor elpanaszlott — s hozzá tehetjük, állandóan eredmény nélkül panaszlott — sérelmét, azt. hogy a bíróságok alacsony megállapításai a szellemi munkának értékét a napszámos munkájával egyértékünek taksálják s a megélhetést lehetetlenné teszik. Megengedem, hogy a bíróságok nincsenek e tekintetben rossz indulattal az ügyvédi kar iránt; talán nemis veszik figyelembe, hogy alacsony skálájukkal az anyagi gondokkal amugyis küzdő ügyvédi kart a nyomor polip-karjaiba taszítják : de annyi tény, hogy a bíróságok, midőn egy rendes perben ! 3 periratért, tanuhallgatásokon jelenlétért, stb. 30—40 frtot, a | fölebbezésért 5—8 frtot állapítanak meg, elfelejtik azt a munkát, | elfelejtik azt a sok időtöltést, sok utánjárást, amibe egy ilyen I per lejáratása, egy ilyen per előkészítése kerül. Hogy feltárjam, \ lauzibilissé tegyem, mennyi bajunk, küzdelmünk van, mig egy ilyen pert dűlőre juttatunk, veszek például egy 1,000 korona szubsztrátumu örökösödési rendes pert, melyben a bíróságok munkadíjban 25—30—40 frtot szoktak megítélni. Itt van mindjárt a tényállás-felvétel. Ha a bíró tudná, milyen sok időbe, sok munkába kerül az, mig az ügyvéd az egyszerű paraszt emberektől sok faggatással megtudja, hogy mi is hát a kívánságuk, ki maradt, mi maradt az örökhagyó után ? A bíróság maga előtt csak a keresetet látja, melyben az ügyvéd világosan, tömören 1—2 oldalon elmondja azt, amit a megbízók órákon, napokon, sokszor heteken át tudtak csak neki előadni. Minden ügyvéd-kollegám tudja a saját praxisából, hogy sokszor 3-szor is eljönnek előtt, mielőtt egy ilyen pert feladnának, a megbízást aláírnák. Elfelejti a bíróság, hogy mennyi levelezéssel jár az. mig a keresethez szükséges sok okmányt be tudjuk szerezni. írunk a jegyzőnek egyszer : — semmi válasz. írunk mégegyszer : — megint semmi válasz. Fordulunk a szolgabíróhoz ; ha ez sem segit, az alispánhoz, mig sokszor hetek lázas hajszája után sikerül egy-egy Íráshoz hozzájutnunk. Talán azt felelhetné erre valamelyik bíró : — Az értekezések, levelezések : perenkivüli költségek, számítsuk fel külön azokat. Csakhogy a gyakorlatban ugy alakul ám a dolog, hogy a fél, midőn a megbízást adja, kiköti, hogy ő azt a költséget fizeti, amit a bíróság megítél. S ha mi a költségjegyzékünkben ezen perenkivüli költségeket felszámítjuk, hogy állapítsa meg azokat a bíróság, legalább saját felünkkel szemben, ugy amint a megállapítást nézzük, ott látjuk a bíróság kék irónját, mely kihúzgálja az értekezések, levelezések, iratok tanulmányozása cimén felszámított költségeket s mit sem állap-t meg érte, pedig a levelek megírása, hosszú ismételt értekezések, régi hagyatéki iratok nagy tömegének gondos kutatása heteken át, időbe, sok időbe kerül és sok munkába. Elfelejti a bíróság, hogy mig az ügyvéd a felekkel tárgyal, vagy mig a bíróságnál az iratokat tanulmányozza, mást nem tud végezni, nem tud ellátni más tárgyalásokat, más megbízásokat. Ugy, hogy midőn a bíróság a bonyolódott rendes perkeresetért megítél 10 koronát — nem állapit meg semmit a sokszor napokat igénybevevő tényállásfelvételért, az iratok előzetes tanulmányozásáért, a kereset 2 példányban leírásáért, a mellékletek beszerzése utáni szóbeli és írásbeli tömérdek utánajárásért, azok lemásolásáért : akkor kisebbre értékeli az ügyvéd munkáját az utcaseprőénél is, mert hisz mindeme ténykedésére néha 4 napot vévén igénybe, jut 1 napra 2 K. 50 fillér, amely összegnél minden iparos, napszámos sokkal többet keres naponta. Elfelejti a bíróság, hogy a megfogalmazott keresetet le is kell irni, le kell másolni többször, ehhez segéd kell. irodahelyiség, fűtés, világítás, ami mind pénzbe kerül. Elfelejti, hogy egy 1 — lJ/2 évig tartó rendes perben a helybenlakó fél legalábbis minden hónapban 1-szer eljön kérdezősködni ügye állásáról, ott türelmetlenkedik, s elvesz az ügyvéd idejéből minden hónapban legalábbis egy órát. Elfelejti a bíróság, hogy minden egyes periratra a válaszadás legtöbbször megkívánja, hogy az ügyvéd a felével értekezzék, mert a periratok uj adatokat, körülményeket tartalmaznak, melyeket az ügyvéd nem ismer. Ez ismét a féllel való többszöri szó- és írásbeli érintkezést vonja maga után. Elfelejti a bíróság, hogy a periratok készitése, az ellenfél periratainak gondos tanulmányozása, minden legcsekélyebb részletre való válaszolás milyen figyelmet, munkát igényel. Ne gondolja a bíróság azt, hogy az ügyvéd szeret bőven, sokat irni ! Ellenkezőleg, csak akkor teszi, ha kénytelen vele; mert minden állításra felelnie kell, mert amire nem nyilatkozik, ugy tekintetik, mintha beismerné. S ha ily módon kénytelen több ivre kiterjeszkedni, ezen ivek terjedelmének negligálása, mikor minden oldal s minden sor szellemi munka, nem méltányos, nem igazságos. Egy több ives periratért vagy fölebbezésért 5—8 frt. megítélése egyértelmű azzal, hogy az ügyvéd reáfizet. Mert hiszen egy-egy ív leírása belekerül 50 krba, így tehát egy 4 ives periratnak 2 példányban való leírása vagyis 8 iv 4 frtba kerül s így mi sem marad — munkadíjban a több napi munkáért, mely nemcsak fogalmazványban, hanem gyakran a szükségessé vált jogirodalom és jogeset tanulmányozásában nyilvánult. Egy rendes perben tehát, hol keresetet, választ, végiratot ad be a felperesi ügyvéd, beszerez sok mellékletet, felvesz tényállást, ott van 10—12 tanú hos=zu kihallgatásán (mert a kérdő- és ellenkérdő-pontokra kikérdezés nagyon sok időbe kerül) tesz a tanúvallomásra, a beszerzett iratokra észrevételt, e célból kimásolja a tanúvallomásokat, áttanulmányozza a becsatolt iratokat, megjelenik legkevesebb 10—12 pertári megjelenésen, semellett nehéz jogi kérdésben szakszerű alapos tudással készit periratokat, — 30—40 frt. munkadíj megállapítása mellett Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.