A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 15. szám - A végrendelkezés korlátozásának kérdése az angol jogban

122 A JOG nemzet joga meg nem óvható. Századok baja volt a generalizáció, — általános, elvek mondattak ki, — melyek a gyakorlatban érvényesíthetők nem voltak. A 67-es XII. t. c-ben is van sok általánosítás, melyek jogkövetkezményeit szerzőnk'levonja, s olyanoknak állítja, hogy eme törvény keretén belül megvalósíthatók. Ez az ö szigorúan vett jogászi fölfogása. S ebben a pontban válnak el a nézetek közte és Beksits között. Beksits a kiindulási pontot szintén az abszolút jogra fekteti, de a következményekben politikai szempontból engedményekeket tesz, álláspontja a következő: «A magyar hadsereg benne van nemcsak a magyar közjogunkban, hanem a rá vonatkozó nemzeti jog, bár lekötött alakban, benne van a dualizmus törvényeiben is. Deák Ferenc a nemzet jogát, melyről ez soha le nem mondott, nem érvényesítette ugyan a gyakorlatban, de a joglekötést akképp intézte, hogy teljesen a nemzet és a korona hatalmában maradjon. Vagyis, hogy a nemzet és a korona hatalmában a joglekötést fönntartsa, avagy fölbonthassa. És a joglekötés célja, valamint indító oka a célszerűség. Id. Gr. Andrássy Gyula a most fönnálló hadrendszeri viszonyokat utolsó nagy politikai (1889 5/1V.) beszédében a külpolitikai helyzet nyomásával és kívánalmaival indokolja, amit bizonyára alig lehet figyelmen kivül hagyni. Különleges helyzetünkben tehát a reálitás s a szigorú jog, amint látjuk, ellentétben állanak, de a reális viszonyok, ha áldozatokat kívánnak is, mindazonáltal a joglemondást s a rezi ^nációt nem tartalmazzák. A jogeszmének, a jogfönntartásnak élni kell tanszéken, irodalomban, a közéletben. A mult legnagyobb bűne volt a rezignáció, sem a tanszék, sem az irodalom, sem a közélet nem élt jogai öntudatos ismeretében s innen a sok jogcsorbitás, mit az 1867: XII. t.-c-nek kellttt tisztázni. Ma megvan a törvényes alap, megvan a tan-, a sajtó szabadsága, van tér, melyen • a jog eszméje terjeszthető, s a kedélyekben megerősíthető, hugy adott politikai viszonyok mellett érvényesíthetők legyenek a legális clausulák közt. Ily értelemben kell szerzőnk müvét felfogni s annak valódi érdemét elismerni, nem politikai tendenciát kell benne keresni, hanem a szigorú jogot. Horváth János dr. Vegyesek. A debreceni ügyvédi kamara március 30-án ülést tartott, amelyen kívánatosnak mondották az ügyvédi pálya zsúfoltságának megakadályozását, az ügyvédi rendtartás sürgős megalkotását, a bélyegilleték leszállítását, a végrehajtói intézmény államosítását, a zugiróskodás szigorú üldözését és a büntető novella sürgős megalkotását. Az ügyvédjelöltek közgyűlése Az ügyvédjelölteknek ifjú és máris oly népszerű, sikerekben gazdag egyesülete: az Ügyvédjelöltek és Joggyakorlók Országos Egyesülete f. hó 5-én tartotta meg az ügyvédi kamara dísztermében évi rendes közgyűlését ugy a fővárosi, mint a vidéki tagok élénk részvétele mellett. Wol tner Pál dr. elnök beszámolt az egyesület működéséről. Felsorolta azon jelentős eseményeket, melyek az egyesület nevéhez fűződnek. Ilyenek: az országos ügyvédjelölti segélyalap megteremtése, amelyből az egyesület folyton segélyezi azon szegénysorsu tagjait, akik a szigorlati díj hiánya miatt pályájukon megakadnak; az egyesület szakkönyvtárat létesített, amelyből a tagok szigorlati könyveket díjtalanul kölcsön vehetik. Fényes sikereket ért el az egyesület az állásközvetítés terén, amennyiben az utolsó negyedévben több száz irodai üresedést töltött be tagjaival. Különösen e téren fejtett ki az egyesület nagy buzgalmat és gondosságot, aminek fényes eredményeként ugy a helybeli mint a vidéki ügyvédek áliandóan az egyesületet keresik meg alkalmas segédekért. Bejelenti, hogy a kormány az egyesület segélyalapja javára 100,000 koronás tárgysorsjátékot engedélyezett. Erkölcsi téren is szép sikereket ért el az ifjú egyesület, amenynyiben a fővárosi ügyvédi kamara a szegények jogvédelmét ezentúl nagyrészt az egyesület keretébe tette le. — Az ügyvédjelöltek helyzetének javítását célzó memorandumot terjesztett be az egyesület a fővárosi ügyvédi kamarához, amely meleg rokonszenvvel fogadtatott. A tisztviselők jelentése és a felmentések megadása után a közgyűlés Szivák Imre dr. és B e ö t h y Ákos országgyűlési képviselőket nagy lelkesedéssel disztaggá választatta, majd a tisztújítás következett. Elnök lett: Wolfner Pál dr., alelnök: Mérey Kálmán dr., titkár: Gyöngyössy Iván dr., jegyző: ifj. Gebhard Károly, pénztáros: Cs i 1 1 a g h Sándor dr., ellenőr: Vass Oszkár dr., gazda K ü r t h y Nándor. A választmány tagjai lettek: Beles Jenő, ifj. Chorin Ferenc dr., Czukcr József dr., Déry Jenő dr., Katona László dr., ifj. Má d y Lajo», Parraghy Vilmos, Prosswimmer Béla, ifj. Schreyer Endre, Szende Pál dr., Vass Géza, Vár kon vi Kálmán, Kolba Dezső dr., Kovács Béla dr., Wolfner Ottó, D o r o g h y Ervin dr. A választás után barátságos társasvacsora volt, amelyen lelkesen ünnepelték az újra megválasztott népszerű elnököt, Wolfner Pál drt. A helybeli pénzügyigazgatoságok, adófelügyelöség és illetékkiszabási hivatal tagjai a fizetésrendezés körül emlékiratot terjesztettek be a kormányhoz. Ebben előadják, hogy a fizetés rendezése tárgyában benyújtott törvényjavaslat reájuk nézve az előmenetel tekintetében éppen ugy, mint a fizetésrendezésről szóló 1893. évilV.t.-c aránylag a leghátrányosabb. A terjedelmes emlékirat tartalmát kivonatosan a következőkben indokolják. A kvalifikáció tekintetében a pénzügyi fogalmazási szakhoz nemcsak teljes jogvégzettség, hanem azonfelül pénzügyi fogalmazói gyakorlati szakvizsga, a számvevőségi szolgálathoz az érettségi vizsgálaton felül államszámviteltani államvizsga, a kezelési hivataloknál pedig a középiskolák négy alsó osztályán felül kezelési szakvizsga letétele is szükséges. A hivatásnak az egyenlő kvalifikációt igénylő állásokat betöltök javadalmázására okszerüleg befolyása nem lehet, mert a neki kijelölt helyen ki-ki tartozik teljes tudását és munkaerejét a közszolgálatra fordítani. A pénzügyi fogalmazási tisztviselőket már az 1893. évi fizetésrendezés alkalmával fölöttébb nagy sérelem érte az által, hogy a pénzügyi fogalmazók az addiginál egy teljes fizetési osztálylyal hátrább helyeztettek, ami aztán azt vonta maga után, hogy a magasabb állásokba jutás ideje meghosszabbíttatott és a magasabb állások elérhetésének esélye jelentékenyen csökkentetett. Az 1902. évi státus szerint a pénzügyigazgatósági fogalmazási tisztviselők létszáma, a gyakornokokat nem számítva: 929, ebből a személyzetből 822, tehát az egésznek 88-48°A>-a van X—VIII ik fizetési osztályba, 68, tehát 7-32°/o a VH-ikbe, 38, tehát .409%-a a Vl-ikba és 1, tehát 0'11%-a az V-ik fizetési osztályba beosztva. A Vlll-ik fizetési osztályba tartozó pénzügyi titkárok közül, kik vidéken pénzügyigazgató-helyettesi teendőket is végeznek, egyetlen egy sincs a VH-ik fizetési osztályba beosztva; a pénzügyigazgatói állásokat betöltő tisztviselők legnagyobb része a VH-ik fizetési osztályba tartozik, csak kevés a Vl-ikba s csupán egy, és pedig a zágrábi az V-ikbe, mig az anyaországban egyetlen egy V-ik fizetési osztályba sorozott pénzügyigazgató sincs, még a fővárosban sem, holott több kisebb ügykörrel biró hatóság és hivatal vezetői vannak az V-ik fizetési osztály szerint javadalmazva. Ezekből kitűnik, hogy a p. ü. fogalmazási tisztviselők túlnyomó része a VlII-ik, a számvevőségi tisztviselők egy jelentékeny része ugyan a IX-ik, de egy része csak X-ik, mig a kezelési tisztviselők legnagyobb része a X-ik fizetési osztályban végzi be pályafutását. Az a körülmény, ha egyes szolgálati ágak javadalmazás tekintetében favorizáltatnak, ösztönzésül szolgál arra is, hogy a hasonló kvalifikációval biró tehetségesebb elemek a pályaválasztásnál ne a hivatottság, hanem a javadalmazás szerint igazodjanak, ami hogy egyáltalán nem áll a közszolgálat érdekében: bizonyítgatni fölösleges. Sérelmeik orvoslására nézve konkrét inditványnyal nem állnak elő, önmaguk birái lenni nem akarnak, csak helyzetüket tárták a nyilvánosság elé a maga valóságában, kérve a kormányt és a törvényhozást, hogy az elmondottakat megfontolva, helyzetüket a többi hasonló előképzettséget feltételező szolgálati ágban működőkével egybehasonlitani s azzal javadalmazás és előmenetel tekintetében, ha nemis egészben a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatban, de a status rendezése utján a legközelebbi jövőben teljesen összhangzó arányba hozzák. A kir. Kúria polgári szakosztályai 1903 április 24-én d. e. tOórakora díszteremben Szabó Miklós elnöklete alatt teljes ülést tartanak. Tárgy: I. Megvitatása és eldöntése a kolozsvári kir. ítélőtábla 11. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 6. számú polgári teljes ülési döntvényeiben észlelt elvi ellentétesség folytán a következő polgár-jogi vitás elvi kérdésnek: A végrehajtató ügyvédét, ha a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelólt, a közbenjárásért díj és költség megilleti-e ? Előadó: Mezey Albert, a kir. Kúria bírája. II. Folyó tág y",a.[k (esetleg). A Budapesti Rabsegélyző Egylet tavalyi jelentése szerint az egyletnek bevételei és kiadásai az előző évek keretében mozogtak. A segélyzés főbb módjai: a munkaszerzés, pénzbeli segély és a menedékház. Az egylet közbenjárására 1902-ben 22 egyén kapott alkalmazást. Pénzbeli segély gyanánt 415 egyénnek 732 alkalommal 8,964 korona 28 fillér jutott (legkisebb 1 kor., legnagyobb 192 kor. átlag 21 kor. 60 fii.). A menedékház jótéteményében 62 szabadult egyén részesült. Az egészségi állapot, a rend és fegyelem egész évben kielégítő volt. Állami segélyképpen 12,000, a Jakabfalvy-alapitványból 848, a fővárostól 400, a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól 200 koronát kapott 1902-ben a Rabsegélyző Egylet. PMXAI nÍ«ZVÍNVTÁMMÁC A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. BUOAP18TE*. >art 3.