A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 15. szám - A végrendelkezés korlátozásának kérdése az angol jogban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 15. számához. Budapest, 1903 április 12. Köztörvényi ügvekben. A győri kir. ítélőtáblának 30 számú polgári határozata. A Pinkavölgyi Takarékpénztár részvénytársaságnak O. Pál és neje ellen 1,120 K., 172 K., 455 K. és 455 K. iránt folytatott végrehajtási ügyében a Gyanaíalvai Takarékpénztár részvénytársaság mint jelzálogos hitelező 1903. január hó 17-én előterjesztést nyújtott be a bírósági kiküldöttnek amaz eljárása ellen, hogy az 1902. évi V. 107., 108., 127., 136. számú végzések folytán 1902. évi március 15-én foganatosított végrehajtás alkalmával ingókként lefoglaltattak malomfelszerelési tárgyak, s kérte, hogy mivel az 1902. évi március hó 15-én foganatosított végrehajtásról csak 1903. évi január hó 10-én nyert tudomást, az utóbbi időtől 8 napon belül beadott előterjesztés eltogadtassék, s mivel a fentebb jelzett malomfelszerelés a németsároslaki 1,082. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlannak, amelyre a Gyanaíalvi Takarékpénztár javára zálogjog van bekebelezve, elválaszthatatlan tartozéka és ingókként le nem foglalható, a birói kiküldöttnek szabálytalan eljárása megsemmisíttessék. A végrehajtató és felültoglaltató M.-gépgyár az előterjesztést, mint elkésettet visszautasítani kérték. Ennek a körmendi kir. járásbíróság előtt folytatott ügynek 704 903 szám alatt történt felülvizsgálatakor a győri kir. ítélőtábla kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: v-A végrehajtási eljárásban a birói kiküldöttnek eljárása ellen az 1881. évi LX. t.-c. 35. §-a értelmében benyújtható előterjesztés ugy a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő, mint az előterjesztés benyújtására jogosultsággal biró harmadik fél által a sérelmes eljárás foganatosításától számított 8 nap alatt adandó be, tekintet nélkül arra, hogy az illető fél az eljárásról mikor nyer tudomást ? Az ezen határidőn tul beadott előterjesztés tehát mint elkésett hivatalból visszautasita ndo.» Indokok. Az 1881. évi LX. t.-c. 35. §-ában szabályozott előterjesztést ezen szakasz rendelkezése szerint a sérelmes eljárástól számított 8 nap alatt kell beadni. Ez a rendelkezés ugy a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő, mint minden harmadik személy irányában, aki előterjesztési jogosultsággal bír, feltétlenül hatályos, még abban az esetben is, ha az érdekelt fél a sérelmes eljárásról a 8. napi határidő eltelte után nyert tudomást; mert a törvény ebben az irányban kivételt nem tesz, s mert a törvény célzatával ellenkeznék, ha valamely végrehajtási cselekmény meg nem határozott ideig (esetleg az elévülés beálltáig) megtámadható volna s ez által joghatályossága bizonytalanná válnék. Ezért a fenti értelemben kellett határozni. Kelt Győrött, 1903. évi április hó 2-án. Hitelesíttetett Győrött, 1903. évi április 4-én. Vági Mór s. k. elnök, Nagy Géza s k. előadó (P. H.) A házassági kötelék felbontására irányuló keresetek csak ügyvédi ellenjegyzés mellett képezhetik a birói eljárás alapját. Ilyen ellenjegyzést nélkülöző kereset alapján megindított és lefolytatott bírói eljárás megsemmisítendő. A m. kir. Kúria (1903 márc. 17-én 8,179/P. sz. a.) H. Ezekjeinek F. Regina elleni válóperében következőleg i t é I t: Mindkét albiróság ítélete az azt megelőző eljárással, valamint a keresetet elintéző 1902. évi .5,302. sz. végzéssel együtt megsemmisíttetik, és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Megokolás: A házassági perekben folytatott birói gyakorlat szerint a peres felek jogosítva vannak ugyan az 1868 : L1V. t.-c. 167. és 168. §§-ok kellékeinek megfelelő módon kiállított kérvényeket a kir. tszékhez intézni, minthogy azonban a házassági kötelék felbontására irányuló keresetlevél oly beadványnak nem minősíthető, melyre a fennebbi gyakorlat alkalmazást nyerhetne, ellenkezőleg az mindig ügyvéd által és ennek ellenjegyzésével adandó be, felperesnek 1902. évi 5302. sz. keresete pedig az ügyvédi ellenjegyzést nélkülözi: az eljáró kir. tszék az áltai, hogy ily szabályellenesen beadott keresetet elfogadva, alperest tárgyaláshoz idézte, a pert letárgyalta s a házassági kötelék felbontása felett itéletileg rendelkezett — a másodbiróság pedig az által, hogy a pert ily körülmények között érdemben bírálta meg, oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, mely miatt nindkét alsóbiróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881:59. t.-c. 39. §. o. p. és illetve 43. §. alapján hivatalból megsemmisíteni és a keresetet felperesnek visszaadatni kellett. Téves azon felfogás, hogy az 1889. XVI. t.-c. 53. és 54. §s-aibói az következnék, hogy csak a jogosulatlan fordítás nyilvános előadása képezheti a szerzői jog bitorlását: sem az 53., sem az 54. §. nem alkot kivételt a 49. §-ban lefektetett az alól a főszabály alól, melynek értelmében színmüvek a szerző beleegyezése nélkül elő nem adhatók. A soproni kir. tszék (1902 július 23-án 3,501. sz. a.) Fekete Ign. dr. ügyv. ált. képv. K. Gusztávnak, Boross Abel ügyv. ált. képv. S. Károly ellen szerzői jog bitorlása s j. iránti r. perében következőleg Ítél t: A kir. tszék felperest keresetével elutasította s őt végreh. terhével arra kötelezi, hogy 208 K. 11 f. perköltséget 15 nap a. alperesnek fizessen stb. Megokolás: Felperes keresetében előadta, hogy az ö és szerzőtársa B. Oszkár dr. által irt lm Weissen Rössl cimü színmüvet S. Károly színigazgató Sopronban 1900 jan. 10-én Az arany kakas magyar cím a. színtársulatával nyilvánosan előadta, anélkül, hogy a szerzők beleegyezését kikérte és elnyerte volna s dacára annak, hogy felperes már alperes ellen ugyanazon darab korábbi előadásai folytán szerzői jogbitorlása miatt indított 1900 jan. 16-án ugyancsak a soproni kir. tszéknél 290. sz. a. keresetet indított; minthogy alperes ezzel az eljárásával az 1884. XVI. t.-c, 54. és 57. §-ai értelmében szándékosan szerzői jog bitorlását követte el, kéri őt ebben vétkesnek kimondani, törv. szerű büntetéssel sújtani: kártérítésképpen 500 K. tőke és kamatában, ugy a perköltségben elmarasztalni, egyszersmind a darab előadásától eltiltani, a használt kellékeket, díszleteket, ruházatot, szöveget és szerepeket elkobozni. Alperes kifogást tett felp. kereseti joga ellen azon az alapon, hogy felperes nem magyar állampolgár és így neki a törv. védelmet nem ad, hogy továbbá szerzőtársa nevében és ennek javára is kártérítési igényt nem érvényesíthet. Az arany kakas cimü darabnak az lm Weissen Rössl cimü darabbal való ugyanazonosságát, mint fordítást nem kifogásolja, de előadja, hogy a fordítás jogosult fordítás és annak előadási jogát a Vígszínház igazgatóságától megszerezte, ennek bizonyítására leveleket csatol és tanukra hivatkozik; annak a bizonyítására pedig, hogy az eredeti mű már a könyvpiacon megjelent volt, szintén tanura hivatkozik, kérte a kereset elutasítását. Alperesnek a felperes kereseti joga ellen tett kifogásai alaptalanok, mert a' C) a. hitelesített másolatban s a mai napon 3,503. sz. a. elbírált s a peresfelek között ugyanezen színmű szerzői jogának bitorlása miatt folyamatban levő perben eredetben csatolt illetőségi bizonyítványból kitűnik, hogy felperes budapesti illetőségű magyar honos; mert továbbá az 1894: XVI. t.-c 152. és 28. §-ának egybevetett értelme szerint, ha a műnek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különíthetők, ellenkező megállapodás hiányában az összes szerzői jogok gyakorlására s igy kereset indítására is a szerzők mindegyike jogosított. Az ügy érdemében: Szécsi F. dr., Faludi G. a Vígszínház igazgatója, W. E gazdasági főnöke, V. L. színházi ügynök és F. J. B. iró tanuk vallomásából, ugy a 2 •/• és 3 •'. a. csatolt levelekből megállapítható, hogy F. J. B. fordította az lm Weissen Rössl cimü színmüvet Aranykakas címen magyar nyelvre, hogy ez az iró a fordítás előadási jogát az összes magyar színpadok részére a Vígszínháznak eladta s ettől alperes az előadási jogot a fordítás tekintetében megszerezte. Minthogy a törvény 54. §. érteim, a jogosulatlan fordítás nyilvános előadása tekintendő a szerzői jog bitorlásának s ebből a rendelkezésből a contrario kétségtelen, hogy a jogosult fordítás előadása, ha arra a jog a fordítótól (53. §.) megszereztetik, szerzői jog bitorlását nem képezi, a jelen perben elsősorban perdöntő kérdés az, hogy a fordítás, amelynek előadási jogát alperes megszerezte, jogosult volt-e vagy sem? A törvény az 54. §-ban a jogosulatlan fordítás meghatározása tekintetében a 7. §-ra hivatkozik. A 7. §. 3. p. érteim, pedig jogosulatlan a színmüvek fordítása, ha a szerző az eredeti mű címlapján vagy elején a fordítás jogát fentartotta, ha a fordítás az eredeti mű megjelenésétől számítandó 6 hó alatt teljesen befejeztetett és ha a fordítás megkezdése és befejezése beiktatás végett a keresk. minisztériumnál bejelentetett. Ha tehát a szerző a feltételek valamelyikének meg nem felel, színmüve bárki által lefordítható anélkül, hogy az jogosulatlan volna. Midőn a törvény igy intézkedik, érvényt akar szerezni a szerző tulajdonjogának, de a szellemi termékeket, ha azok valamely nyelven már megjelentek, más nyelvüektől a szerző tetszésétől függőleg bármely időre elvenni nem engedi, hanem ha a szerző az elsősorban őt illető fordítási jogát a megszabott színmüveknél éppen az újság ingerére való tekintettel, rövid határidő alatt nem érvényesítheti, jogot ád bárkinek az idegen nyelvre lefordítani, amely esetben már a fordító rendelkezik fordításának előadhatása fölött. A felperes által a fent hivatkozott másik perben D) a. csatolt eredeti színmű címlapja igazolja, hogy