A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 15. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Folytatás

A JOG 119 Ítélkezés előtt a lett motívumait kutatni és figyelembe venni. Végül a büntetőtörvény különös részeinek a revízióját sürgeti s e végből vázlatos áttekintést nyújt, miképp képzelné a lélektani szempontok méltatását az egyes büntetendő cselekmények és büntetési tételek s különösen a mellékbüntetések körében. Az előadót előadása befejeztével a hallgató közönség lelkesen megéljenezte. A Magyar Jogaszegylet ülése. A személyiség védelme a polgári törvénykönyv tervezetében. E címen tartott előadást a Magyar Jogászegylet f é. március 28-iki teljes ülésében Meszlény Artúr kir. törvényszéki jegyző. Nagy figyelemmel hallgatott és élénk tetszéssel kisért előadásának gondolatmenete a következő: Abból indul ki az előadó, hogy a jelen magánjog a szemé­lyiséggel kapcsolatos, tehát nem-vagyoni érdekeket — szabadság, egészség, testi épség, becsület stb. — felelte hiányosan oltalmazza Szűkkeblűbb, anyagiasabb e részben a mai magánjog, mint akár a római jog, akár régi hazai jogunk. Vázolja az actió injuriarum­nak a személyi érdekek védelme körül elfoglalt szerepét a római jogban és a birságos bántalmak rendszerét régi jogunkban. Utal arra, hogy minden modern jogrendszer gondoskodik ez érdekek magánjogi védelméről: a francia jog a dommage morál fogalmá­nak rendkívül tág és szabadéi ü alkalmazásával, az angol jog a magánjogi vétségek (torts) egész nagy rendszerének kifejlesztésével, mely vétségek elkövetőit eszküdtszék kötelezi szabad mérlegelés alapján magállapitott pénzbeli elégtétel megfizetésére. Kifejti, hogy ez a véJelem elméletileg is jogosult, mert a büntetőjogi oltalom, melyet ez érdekeknek a mi jogunk is nagyrészt megad, a sértést közszempontból fogja fel, s a sértő bűnösségét veszi irányadóul, de nem tekint a sértett érdekei megtérülésére. Üdvözli a po!g. tkv. tervezetét, mely a személyiség védelmének előkelő helyet biztosit és azt nagy technikai tökélylyel valósítja meg, éspedig hármas irányban: 1. az által, hogy a nem-vagyoni kárt is kárnak tekinti (1,140. §.) s így a nem-vagyoni érdekeket is a kártérítési oltalom (1,077. §.) részeseivé teszi; 2. az által, hogy szerződéses és quasi-szerzó'déses jogviszonyokban (bérlet, szolgálati szerződés, szülői, házastársi, gyámi viszony stb.) a személyiségi érdekeket is figyelembe veszi és azok figyelembevételét a szereplő személyek­től is megköveteli; végül 3. az által — s ebben fekszik a védelem súlypontja, — hogy a személyi érdekeket abszolút személyiségi jogokká emeli, megadván azoknak az actio negatoriát és egyéb jogvédelmi eszközöket (87—93. §§.). Ezek után a Tervezetnek igy körvonalozott intézkedéseit Dirálja és arra a következtetésre jut, hogy a kártérítési oltalmat a tervezet-bélinél tágabb körben kell megvalósítani. A Tervezet ugyanis csak a <jog által védett> érdekek javára adja meg a kár­térítési oltalmat (1,077. §.). Számos gyakorlati példával kimutatja előadó, hogy e keret szük, és elméletileg is arra az eredményre jut, hogy a kártérítési jognak az a feladata, hogy a jogrendszer egyéb helyein mutatkozó tökéletlenségeket, egyetlenségeket ellen­súlyozza, erre pedig csak ugy képes, ha az oltalmazott érdekek körét nem maga a jog, hanem a közfelfogás, az erkölcs, a tisz­tesség szabja meg. Az abszolút személyjogokká tett névjogra, képmáshoz való jogra és levéltitokjogra áttérve, helyesli az előadó a Tervezetnek azt az álláspontját, hogy e jogokat csak <jogos érdek» fenforgása esetén részesiti oltalomban (89., 90, 91. §§.;; kutatva e «jogos érdek> lényegét, azt találja, hogy a képmásra és levéltitokra vonatkozó jognál a magánembernek az az érdeke, hogy magán­életének nyilvánulásaiban őt a nyilvánosság sérelmes módon ne befolyásolja (right of privaty, a visszavonultságra való jog). Ezt a: érdeket épp oiy jogos alakjában lelhetni fel előadó szerint a magánlak sértetlenségéhez fűződő érdekekben; miértis a kép­máshozés levéltitokhoz való jog mellé harmadiknak a házi jogot, ház­jogot kívánja felvenni a Tervezetbe. A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető bíróságok műkö­dése 1902-ben. (Folytatás.) Felebbvitt sommás ügyek: a) F e 1 e b b e z é s. M évről folyamatban maradt 1,340 (1,215) Érkezett pénzkövetelést tárgyazó per: 400 kor.-ig 1,008 (1,036), 400—1,000 k.-ig 625 (621), 500 k.-án felül 90 (122). Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. p, alá eső per (1), 3. p. alá eső per 2. Egyéb per 775 (714). = 2,500 (2,489). Befejeztetett: visszautasítással 108 (111), helybenha­gyólag 1,140(1,112), megváltoztatással 704(661), feloldólag 37 (16), egyességgel 21 (15), más módon 448 (459) =-2,458 (2,374). Ha a befejezett 2,458 felebbvitt. perből levonjuk a visszautasított, egyez­séggel és más módon elintézett perek számát (108+21-)-448=577), akkor a fönnmaradó 1,881 perből 6010% helybenhagyó, — ami tekintve azt, hogy rendszerint csak a gyengébben indokolt perek lesznek feíebbezve, igen kedvező számaránynak jelentkezik, és a járásbirói Ítélkezésnek dicséretére válik. Ugyanaz a megjegyzésünk szól az alábbi felülvizsgálati ügyeknek, amelyek közül szintén 68'01 °/»-a helybenhagyó határozat. Szób el i tár gy alás tartatott 518(509); kontradik­tórius tárgyaláson elintéztetett 2,350 (2,259); nyilvános elő­adás tartatott 74 (75). Hozatott érdemleges itél et 1,882(1,787), pert befejező végzés 555 (570), egyességet jóváhagyó végzés 21 (15), folyamatban maradt felébb, ügy összesen 1,382 (1,340; ebből szünetel 537. b) Felülvizsgálat. M. évről folyamatban maradt 107 (92), érkezett 793 (727). Befejeztetett helybenhagyólag 447 (404), megváltoztatással 102 Í97) feloldólag 106 (94), más módon 81 (117) = 736 (712); folyamatban maradt 164 (107). c) Felfolyamodás. M. évről folyam, maradt 38 (28); érkezett 390 (335); befejeztetet 169 (159), megváltoztatással IÍH (117), feloldólag 19 (11), más módon 39 (37) = 373 (325), folya­matban maradt 55 (38). Az F. lajstromban elintézett ügyek száma 33 (25). Elnöki beadvány elintéztetett 7,731 17,761). Fegyelmi ügy a m. évről folyamatban maradt 5 ü); érkezett: bírósági személyzet ellen 11 (13) kir. közjegyzők eilen (3) = 11 (16) Fegy. vizsgálat foganatosíttatott 6 (12;. Elintéz­tetett^ bírósági személyzet ellen megszüntetéssel 3 (3), felmentő határozattal 2, vétkesre szóló határozattal 4 (8), más módon 4 (1), megszüntetéssel (1); a k ö zj eg y z ő k ellen: a közj. kamarához áttétellel (1), más módon (3) = 13 (17). Folyamatban maradt a bírói kar ellen 3 (5). Bírói végrehajtói vizsgára jelentkezett 12, képesített­nek találtatott 7; tolmácsi vizsgára jelentkezett 3, képesítettnek találtatott 3. Telekkönyvi bejegyzés foganatosíttatott 12,474 esetben 18,515 telekjkönyvbe; az év végén bevezetésre várt 51. Telekkönyvi kivonat készíttetett 5,743. Némi megrovást érdeme! a telekkönyvi kiadványok olvashatlansága, és a használt papír rossz minősége. Bi r ói határozatok hosszú időtartamra vannak szánva és fontos bizonyítékot is képeznek, azokat tehát okvetlen famentes papirosra kell: ne kőnyomatolni. A kir. közjegyzőknek 767 megbízás adatott, ebből esik vételár (elosztásra 179. 3 tömeggondnok ellen pénzbírság alkalmaztatott (!) Végül ideiktatjuk még a törvényszéknél működő bírák és albirák névsorát: 1. Elnök: Horváth Ferenc kúriai biró. 2. Táblabírói címmel és jelleggel felruházott bírák: Apáthy László, F e j é r Elek (tlkvi bíró), Ba r t h o d e i sz k y Emil, Fövenyessy Lajos, Izsák Gyula dr., (ez utóbbi 3 egy­egy felebbviteli tanács elnöke.) 3. Birák: Andorffy Károly dr. (csődelőadó), Biber Gyula dr., Borbély Jenő (tkkvi biró), Gaár Vilmos dr., G o c z i g h József, Hajdú Imre, Jámbor Jenő dr., J a n i t s e k József, Jász oly Mihály, Kridl Adolf (telekkvi biró), L a m­p e 1 Hugó, L a u f f e r Gyula, S c h 1 a u c h Lajos. A felebbvitel i tanács tagjai: Adam György, Csanády Györg", Dobiás Arnold, Erdős József, Ka r os s a Bulcsú, Kelemen András (tanácselnök), Serly Lajos, Tódorffy Domokos. 4. Albirák: Alcsuty Ágost dr., Andrásovits Béla (telekkönyvi biró), Bothos Gyula, Tholt József — 30. Kevés törvényszék az országban — a budapestieket kivéve, — vetélkedhetik a budapesti járásbíróságok ügyforgalmával és tevékenységével. II. A budapesti polgári járásbiróság. Ha látjuk, hogy a IV. ker. jbiróságnál a m. évi hátralékon kivül 14 ezernél, az V.-nél 19 ezernél, a Vl.-nál 18 ezernél, a VII.-nél 19 ezernél, a VIII—X.-nél 15 ezernél több per érkezett és várt elintézésre. — és ha ezen rengeteg számokat összehason­lítjuk az alkalmazott birák csekély számával, akkor ebből két tanulságot kell levonnunk. Az első az, hogy a tulhalmozottság nagy részben az alaposság rovására megy; a másik pedig, hogy ember­kínzás számba megy egy birót 2—3 évnél tovább ezen idegrontó és egészségellenes sommás működési körben meghagyni. A váltó­gazdaságot a birói pályán is kell behozni. És ha a tanítónak, — aki a vásott nebulókkal vesződik, — bőségesen jut ki a szabadság­ból, akkor a sommás bírónak is legalább nagyobb szabadságot kellene engedni túlfeszített idegei pihentetésére. Már fent a tszéki felebbvitelnél emlékeztünk meg a járás­bíróságok dicséretes tevékenységéről. Kivételek persze itt is for­dulnak elő, — de vannak köztük nagyobb számban olyanok, amelyek ambiciózus és a karszellemet gondosan ápoló bíráik közreműködése folytán elite-biróságokká fejlődtek, ahová a jog­kereső közönség előszeretettel fordul. A járásbíróságok vezetői : Pécs Imre, Kiss Károly Boronkay Ignác, Massane k Rezső és S c h m ö r Gyula kir táblai birák mindannyian kiváló szakemberek. Nem az ő hibájuk, ha a szűkre szabott bírói lét-zám folytán a kitűzések — a törvény intenciói ellenére — oly hosszú terminusokra szólnak. A rendszeresített személyzet a budapesti járásbíróságoknál a következő: I—111. IV V. VI. VII. VIII—X. Összesen 1. Járásbiró 2 2 5 2 3 3 17 (19) 2. Albiró 4 6 14 9 6 5 ií (42) 3. Aljegyző 1 1 5 1 1 1 10 (11) 4- Joggyakornok 6 7 1 í- 10 8 7 52 (52) ö. Telekkvezető és segédtk. í 5 2 1 1 13 (7) fi. írnok és díjnok 18 ló 53 20 18 17 141 (138) 7. Bírósági végrehajtó 2 18 — — 20 (20) 8. Hivatalszolga 8 11 29 11 9 8 76 (76) Összesén 45 42 143 55 46 42 373 (365) Érkezett összesen 179,617 ügy; ebből esik a Sp. laj-

Next

/
Thumbnails
Contents